2022. augusztus 10., szerda

Nem vagyok a legtürelmesebb ember a földön.

 Hogy mégis sikerült kibírni öt hónapot, míg a kártolóm elkészült, átszelte a vél világot... Tudtam, hogy érdemes várni és az energiákat tartalékolni.


Azt is tudtam, hogy mi lesz az első batt, amit a saját dobomon kártolok össze ezekből:


A gyapjak nagy részéből öncsíkozó fonalat fontam:


A maradékot pedig kétszer átküldtem a kártolón:


Igazán megérte a várakozást és a melót is, pár órányi fonás után ez a csoda született:


Imádom, hónapokig nézegettem Zsuzsa blogján, ahogy játszik a különféle színekkel, imádom, ahogy a lilában megjelennek a kékek és a pinkes-bordós árnyalatok is: (itt még egyágúan, cérnázás előtt)


A végeredmény fingering vastag fonal, már ki is néztem hozzá egy saját festésű árnyalatot, amibe beledolgozhatom egy fair isle pulcsiban!


Imádom a festést, de sokkal több bennem a kreatív-színes energia, mint ami belefér a fazekakba - a dobon más formában, de nem kevesebb lelkesedéssel keverem a színeket.


Az pedig nem is kérdés, mivel kötöm majd. Úgy alakult, hogy Szilvi szülinapi ajándéka (amitől bőgtem, mint egy gyerek <3) tökéletesen illik színben hozzá!



Folyt.köv. hamarosan! :)

2022. július 24., vasárnap

Bakancslista / 39

 Már-már hagyomány, hogy a születésnapom előtti nap összegzem az életév nagyobb munkáit... Két-három éve jött a váltás, elkapott a pulcsi-láz, ráadásul ott voltak a saját festésű fonalaim, mind szerelemgyerek, legtöbbjüket hordani is szerettem volna, így igyekeztem tudatosabban választani projektet és fonalat. 


37 évesen ezzel a kupaccal indítottam:


Akkor azt szerettem volna, ha egy év alatt sikerül megduplázni a nagyobbacska projektek számát, össze is jött, ezeket mókoltam össze 38 évesen:

A mostani életévemre a terv hat saját festésű pulcsi volt, egy saját fonott és egy, amihez a kedvenc bolti fonalaimból választok. A célt abszolút túlteljesítettem, ekkora kupac lett belőle:

Lett itt 7 KicsiKató fonalas felső, 2 pulcsi, amihez teljes egészében én fontam a fonalat és egy, aminek a teste Drops Flora, a mintája pedig saját fonású. A legfelső kis pink a két vonal ötvözete: saját festésű és fonású kendő.

Tervezgettem az első negyvenes bakancslistát, de annyira sok kényszerű újratervezés volt ebben az évben, hogy megtanultam a leckét: elengedem az elvárásaimat. Inkább szeretnék még többet örömből alkotni és még kevesebb (vélt vagy valós:)) elvárásnak megfelelni. Azért fű alatt remélem, hogy megint legalább ennyit sikerül mutogatni egy év múlva. :))







2022. február 25., péntek

Szülinap? Szülihónap? Szüliév!

 Úgy döntöttem, nem aprózom el, négy évtizednyi földi pályafutás megérdemli a nagy csinnadrattát, igaz? :) Így idén (bár csak júliusban lesz a napja) korán elkezdtem az ünneplést. :))


Na jó, azt hiszem, kerek szülinap nélkül is úgy alakítottam volna, hogy előbb-utóbb jusson pénzmag erre a cukiságra. Az Ashford elektromos rokkát még az előző szériája alatt néztem ki magamnak, kütyüfüggőként azonnal vonzott, ahogy megláttam. Évekig nézegettem az unboxing meg review videókat, aztán sóhajtva leültem Guszti, a Kromski Fantasiám mellé. 


Mostanában viszont elkezdtem érezni a korom. Vagy legalábbis az elmúlt éveket. :) Már fájdogál itt-ott, év végén a karom is bekakukkolt, bevallom, már nem esett jól végigpedálozni egy-egy fonást. Könnyebb lenne, ha a kis mennyiségű, egy-, max kétágú, vastagabb fonalakra buknék, de így, hogy háromágú, fingering, pulcsimennyiség a cél, egy projekt bizony több km-nyi és sok-sok órányi fonást jelent. 


Nem magyarázkodom tovább, nemrég beköltözött hozzám Ő. És mert KicsiKató világában nem létezhetsz név nélkül, Battki lett. De komolyan. :)) 


Első projektnek valami strapabíró alapanyagot szerettem volna, voltak némi fenntartásaim a fonás gördülékenység illetően, ezért a Kingától kapott csigákat választottam. Jó tömörre fésülte őket, ki akartam használni, hogy a gyapjúszálak a szokásosnál erősebben kapaszkodnak egymásba. A számításom be is jött, egy ideig küzdöttem ugyan az egyenletességért, aztán elengedtem a maximalizmust. Onnan nem is tépte a szálat a rokka, gond nélkül fontam és cérnáztam. <3


Imádom, a végeredmény szinte tökéletes fingering méret. WPI-t nem számoltam, de a meleg vizes fürdő után szépen ki is virágzott a fonal.


Szeretném majd egyszer egy fair isle pulcsiba mintaként bedolgozni, talán egy sötétkék, gyári alapba? Vagy feketébe? 



Pontos adatok, több kép szokás szerint a linkre kattintva elérhetőek! 

2022. január 13., csütörtök

Új év, új szelek? Muhaha.

Tavaly április óta nem vettem a kezembe festőecsetet, de most milyen jól jött, hogy hegyekben állnak itthon a kreatív alapanyagok!

Szóval én tényleg azt hittem, megtanultam, kivonatoltam, leszűrtem a lényeget, túllépek az újratervezésen, aztán még el se indult az új év, mikor minden, de most tényleg minden dugába dőlt - egy perc alatt.

Történt ugyanis, hogy 30-án égetően sajgó könyökkel ébredtem, amiből életem legborzasztóbb szilvesztere-újéve lett. A könyököm szinte semmit se mozgott, a bal kezemmel a papírlapot se bírtam el. 

Gyorsan elmesélem azt is, hogy a hagyományos fájdalomcsillapítás mellett szinte azonnali és többfrontos noszogatással igyekeztem öngyógyulni. Hogy végül mi segített, arról csak sejtésem van, de a lényeg, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan múlt is a fájdalom, 7-8 nappal később már szinte teljesen mozgott a karom, a maradékot pedig reményeim szerint megoldja a terápia.


Mindenesetre az újratervezés átkúszott erre a naptári évre is. Mivel szinte biztos, hogy a decemberi rengeteg kötés nem tett jót, egyelőre nem kockáztatok. 15 napig bírtam kreatív tevékenységek nélkül (ne aggódjunk, kicsit se unatkoztam), ma viszont adódott egy viszonylagos szabad csütörtök, nem bírtam tovább.


Nem tökéletes, sose volt az, de nem is törekszem rá. Csak élvezem a folyamat minden egyes percét. :)

Harriet tutorialja alapján Hahnemühle és kézzel merített papírra készült Isaro és Art Philosophy (Woodlands) festékekkel.



2022. január 4., kedd

2021/2022

Az év végi időszakom remekül passzolt a mostanában szokásos ügymenethez: Kató tervez, univerzum végez. Minden, de minden tervemet keresztül húzta az a hirtelen jelentkező és baromira ijesztő könyökfájdalom, ami pár nap alatt kiiktatta az ujjaimat és ezzel együtt a legapróbb, hétköznapi tevékenységeket is. Nem is volt kedvem ilyen körülmények között a szokásos évértékeléshez, de jelentem, a több frontról indított gyógytámadások eredményesnek látszanak, a fájdalom csitul, én meg felveszem az elveszett fonalakat (höhöhh).

2021. legfontosabb hozadéka, hogy viszonylag egészségesen abszolváltuk. Az agyamat továbbra is főleg a könyvek és a mókolás foglalta le, de visszatértem az intézményesített tanuláshoz is: gazdagabb lettem egy ÉFT, egy tarot és egy kronobiológia képzéssel (és szegényebb pár korlátozó hiedelemmel és tudatalatti blokkal, oh yeah!:))

A saját könyves kihívásomat teljesítettem, heti egy könyv megvolt, 53-at sikerült végig elolvasni. Párszor belenyúltam a trutyiba, azokat elengedtem, cserébe viszont tökre nem érdekelt, milyen műfajú a könyv, ha megfogott és magával vitt, az övé voltam.

Összesen 17 km fonalat dolgoztam fel!

(A festéseket meg se merem számolni, ott inkább a színekben tobzódom. :))

A fő csapásirány továbbra is a kötés (tudna is mesélni a könyököm...), rákaptam a pulcsikra, 11464 méternyit kötöttem beléjük (plusz egy zokniba, egy sálba és egy cowlba:)) A horgolás mellékvágányra került, év végén összesen egy cowl-t sikerült összehoznom, az se a leghasználhatóbb.. :D

A fonás is háttérbe szorult, bár rengeteg tervem volt, valahogy nem jött ihlet a megvalósításhoz. Ami viszont bakancslistás és összejött, az a saját fonású fonalból kötött pulcsi! 3833 métert hoztunk össze Gusztival (a rokkámmal).

A szövés majdnem teljesen kimaradt, de szerencsére jött a krea-december, elkapott az ajándékozási láz és izibe' össze is dobtam (muhaha) két sálat és egy stólát. Idén anyukám is belekóstolt, ő konyharuhákat készített (és megannyi terve van az idei évre is:)) Összesen 1264 méternyi fonalat szőttem bele a projektekbe.

Tavaly végre megint hímeztem és új kézművességet tanultam, decemberre megfertőzött a tűnemez, idén biztosan folytatom majd az ismerkedést!

Ami az új évet illeti, a terveimet is átszínezte az elmúlt napok fájdalma. Olvasni továbbra is sokat szeretnék és mivel többet vásároltam tavaly (is), mint befaltam, igyekszem a meglévő példányokból választani. Ami a fejlődést illeti, szeretnék jobban elmélyedni a tarot és a szimbológia világában, sajnos mivel minden IS érdekel, nagyon nehezen tartom a fókuszt egy területen, így sok helyen felületes a tudásom... De idén 40 leszek és ahelyett, hogy bepánikoltam volna, megéreztem az idő végtelenségét, miért ne adhatnék több időt egy-egy területnek? Egyből kevésbé lennék frusztrált magam miatt...  Szóval most igyekszem tartani a célt.

A festés folytatódik, továbbra is a fonalas csoportban lesznek online vásárok és ha a vírusistenek is úgy akarják, talán élőben is találkozhatunk a nyár folyamán! A nyereményjátékokat idén átdolgozom, havi rendszerességgel szeretnék majd játszani a KicsiKató facebook oldalon, ha még nem követtek, most érdemes átkattintani! :)

Ami a mókot illeti, most erősebb vágyat érzek pihenni, mint a tavalyi magammal versenyezni. Főleg a kötés-fonás irányában fogok idén is mozogni, de nagyon-nagyon szeretnék visszavenni ebből a furcsa, belső kényszerből, hogy többet-többet-többet.. Szívesen festegetnék továbbra is a saját kedvemre (érdekes módon pont a kronobiológia segített elfogadni, hogy ez van, én képek helyett adatokkal és érzésekkel töltöm meg a fejem, így nehéz magamtól rajzolni) és tervben van az ismerkedés a digitális művészkedéssel is.

Aztán majd meglátjuk. És ha továbbra is ügyesen dokumentálok, meglátjátok majd ti is. :))

Mindannyiunknak egészséges, boldog, alapanyagokban és mókidőben gazdag új évet kívánok! <3

2021. december 31., péntek

A 2021 szava nálam végül az újratervezés lett.

 Magamtól biztos más irányt adtam volna ennek az évnek, de ha visszagondolok, sokat profitáltam abból, hogy szinte minden szituban engednem kellett az elvárásaimból és rugalmasan alkalmazkodni inkább. Mint ennél a fonós projektnél.


A facebook oldalon korábban írtam róla, hogy alakult ki bennem a vágy, hogy valami gyapjas adventet csapjak idén és viszonylag sokáig lelkes is voltam. 


Festettem, kártoltam, fotóztam és örömmel vártam a decembert.


Az első két napot sikeresen abszolváltam is, aztán indult a szövős hullám, ami mellett már nem fért bele napi 1-2 óra fonás, így torlódni kezdtek a csigák. Amikor végeztünk a sok szövéssel, nekiültem, hogy behozzam a lemaradást és 2/3-nál lecsekkoltam a végeredményt, jó lesz-e.


Hát... Azt nem mondanám, hogy rossz lett, de csodával határos módon túl vékonyra fontam. Pedig a csigákkal eddig mindig a másik irányban gyűlt meg a bajom, ezért is festettem a tervezett pulcsihoz 30 helyett 36 dekát...


Napokig vergődtem, mi legyen, nézegettem kid silk színeket, hogy majd valamivel összefogom, aztán végül megvilágosodtam. Ha elengedem a pulcsi-ügyet és nem görcsölök tovább rajta, ez a 176g / 1024m csodás alapja lesz majd egy kötött/szövött stólának vagy kendőnek, ugye?

A maradék csigácskákat félretettem, ha lesz hozzá kedvem/időm, megpróbálom folytatni ugyanebben a vékonyságban, három helyett két ágat sodrok majd össze és a végképp csipkevékony fonalat majd direkt összefogom valami mohair cuccal pulcsinak. Újratervezés nélkül. vagy elajándékozom őket valami nyereményjátékon, majd kiderül. A lényeg úgyis a spontaneitás, igaz? :)

2021. december 30., csütörtök

Majdnem jó lett.

 De csak majdnem. 


Jó ideje festettem magamnak Rumba és Violalikőr színekben sport vastagságú fonalat, hogy megköthessem a kinézett sapkát és kendőt. Aztán ahogy az lenni szokott, az idő múlásával csökkent a lelkesedésem is, olyannyira, hogy a tél első heteiben anyukámtól kértem kölcsön az ő ősrégi (amúgy sk fonott és kötött, ofkorsz:)) sapkáját. 


Aztán karácsony előtt megembereltem magam és csak nekiálltam, de mint kiderült, nem véletlen ódzkodtam tőle annyira. A minta (szerintem) hibás. Eleve a mintaegység +12 szemmel kötteti a passzét, ami egyrészt túl nagy, másrészt tök felesleges. Mikor erre rájöttem, visszabontottam, rá is pihentem egy hetet...



Újrakezdtem 4 mintaegységnyi szemmel és láss csodát, így már működött a dolog. :) Viszont a minta túl hosszú volt, beanie jellegű, de olyan kis béndzsa beanie, úgyhogy a végén megint improvizálnom kellett, ráadásul a csúcsszuper pompomot az első reggelen letépte a fejemre húzott kabátkapucni... Még utána kell néznem, hogy lehetne tartósabban felpatentolni..

Az már csak hab a tortán, hogy az eleve tervezett kendő helyett adhoc módon belecsaptam egy horgolt cowlba, amit sikerült olyan méretűre készítenem, ami pont rossz: a nyakam köré hurkolva szoros, anélkül meg semmit se melegít. Normális kép se készült róla, ezek az esős-nyálkás napok a dokumentálásnak se kedveznek. És akkor azt még meg se említettem, hogy sikerült annyira túlerőltetni a könyököm, hogy most a félliteres palackot se bírom el fájdalom nélkül. Innen szép nyerni. Legalább van új sapkám. :D

2021. december 28., kedd

A legújabb nyúlüreg

Hála a Chrome előzményeknek pontosan tudom dokumentálni a helyzetet: november 17-én valahogy beröppent a fejembe a tűnemezelés szó, rákerestem youtube-on, két perc múlva elkezdtem nézni egy méhecske készítését, négy perc múlva pedig már a gyapjasbolt virtuális piacterén dobáltam a kosaramba a különféle tűket és paplangyapjakat.

Mára kinőttem az első alapanyagos ládámat, a könyvespolcon alakul a nemezelős gyűjtemény és pár tűt is eltörtem már munka közben. Rengeteg a tanulnivalóm, de nagyon élvezem az új kihívásokat!


Ez a bagolynak induló pingvinforma volt az első. Ha eltekintünk a madártani elvárásoktól, remek kis darab lett. :)


Aztán jött ez a szúrós szemű manó:


Gerzsonka, aki végleg elrabolta a szívemet:


Jöttek a Mikulás-haknisok. Colos, aki asztali gyertyának álcázta magát:


Stüszi vadász, aki a vadászruhájára kapta fel a Télapó hacukát:


És Pedro, aki már csak zárás előtt esett be a ruhakölcsönzőbe. :)


A karácsonyi sort ez a hóember zárta, de csak hogy pár hét (nap?) múlva jöhessenek a tavaszváró darabok. :)



2021. december 25., szombat

Nem csak a blogolást hanyagoltam idén...

 ...de szegény szövőszékem is hiába várt a sarokban. Tavaly áprilisban, az első lockdown idején szőttem utoljára, aztán valahogy sikerült túlmisztifikálnom az egészet. Ha nem egy kész felvetés vár, az előkészületek akár 10-15 órások is lehetnek a felvetés hossza és szélessége (és a hátad-vállad tűrőképessége:)) függvényében.

Mindenesetre idén decemberben megráztam magam és izibe' le is zavartam négy (!!) szövős projektet.


Előbb egy-egy sálat szőttem le. Rokon darabok, mindkettő hagyományos zoknifonalból készült felvetésre került, mindketten saját festésű fonalak, DK vastagságban. 


Amikor lekerültek a székről, megijedtem, túl sprődnek tűntek, de a kikészítés végére felpuhultak. 

A barnás-kékes November rain, 


a kékes-feketés pedig Clyde:



Harmadszorra már egy kicsit komolyabb darab került a székre. Szintén hagyományos, fekete zoknifonalat vetettem fel, de ezúttal kicsit szélesebben és hosszabban. 


Erre készült szintén saját festésű, de kicsit vékonyabb, fingering vastag fonalból a stóla Bonnie árnyalatban.



Anyukámat sose érdekelte a szövés, de most valahogy magától értetődően elkezdtünk beszélgetni róla és az is természetesnek tűnt, hogy megkérdezzem, kipróbálja-e. Rábólintott, mindhárom darabba beleszőtt, a végére pedig már azt tervezgette, melyik barátnőjének milyen konyharuhát fog szőni. :)

Így felkerült a negyedik felvetés is, ezúttal fehér Drops Safran fonalból, el se tudom mondani, mennyivel jobb volt úgy dolgozni vele, hogy láttam is, mi történik. :DDD


Sajnos csak ilyen, lámpafényes fotóm van róluk, mert a kikészítés-szegés után már csomagoltam is őket. A fekete-fehéreket én szőttem, a lilát és a barackot teljes egészében ő, egyedül. :) Lesz itt még folytatás! :)


A minták mind a handweaving.net oldalról valók. A projektek ravelry oldalán a technikai részletek mellett ott vannak a minták számai is: sálak - stóla - konyharuhák.

2021. december 18., szombat

sose késő változtatni!

Ez az év... Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem legalább annyit adott, mint amennyit elvett. Megtanított például arra, hogy sose késő változtatni. Hogy amit tegnap még így csináltam, azt holnaptól csinálhatom amúgy. Hogy nem kell egy klisébe beleragadnom és hogy nyugodtan változhatok.

December másodikán volt a blog - és vele együtt az intézményes kicsikatóság, azaz az én hivatalos, kreatív énem - 14. digitális születésnapja. Készültem rá, még kötöttem is egy kendőt egy nyereményjátékra, aztán ránéztem a blogra. A szokásos évértékelőn kívül egész évben egy - azaz egy! - bejegyzést írtam. El is ment a kedvem bármiféle ünnepléstől, csendben elsunnyogtam azt a napot, amit minden évben megünneplek veletek.

De miért ne lehetnék holnap jobb, mint amilyen tegnap voltam? Miért kellene beleragadnom a magamról kialakított képembe? Nem kell lustának lennem csak azért, mert már megszoktam, hogy annak tartom magam. Szakíthatok időt a blogolásra annak ellenére, hogy korábban már nem tartottam magam képesnek erre. Igaz? :)

Így hát a főnixmadár feléled! Nem pótolom az egész évet, az eléggé mission impossible lenne, inkább pislogjunk egyet és folytassuk, mintha mi sem történt volna! :)

*****************

Szóval pulcsikötő lettem. Eléggé rá tudok kattanni dolgokra. Voltam én már táskavarró, keresztszemező, fonalfonó, kendőkötő, mostanra viszont mindenből IS pulcsit szeretnék kötni. 


A legújabb darabot valamelyik KicsiKatós csoportban inspirálta Viki, amint megláttam a mintát, azonnal tudtam, hogy kell nekem. 


A KP pulcsi felülről indul és csak a jobbra-balra dőlő szaporítások elhelyezésével játszva alakítja ki ezt a csodás vállat:


Alul a minta szerint szétvált volna az oldalain, de nem volt kedvem síkban kötni, ezért maradt a szokásos fazon. :)




A második legkisebb méretet kötöttem 3-as és 3,5-es tűvel, így 1168 méter ment bele.



LinkWithin

Related Posts with Thumbnails