2022. január 13., csütörtök

Új év, új szelek? Muhaha.

Tavaly április óta nem vettem a kezembe festőecsetet, de most milyen jól jött, hogy hegyekben állnak itthon a kreatív alapanyagok!

Szóval én tényleg azt hittem, megtanultam, kivonatoltam, leszűrtem a lényeget, túllépek az újratervezésen, aztán még el se indult az új év, mikor minden, de most tényleg minden dugába dőlt - egy perc alatt.

Történt ugyanis, hogy 30-án égetően sajgó könyökkel ébredtem, amiből életem legborzasztóbb szilvesztere-újéve lett. A könyököm szinte semmit se mozgott, a bal kezemmel a papírlapot se bírtam el. 

Gyorsan elmesélem azt is, hogy a hagyományos fájdalomcsillapítás mellett szinte azonnali és többfrontos noszogatással igyekeztem öngyógyulni. Hogy végül mi segített, arról csak sejtésem van, de a lényeg, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan múlt is a fájdalom, 7-8 nappal később már szinte teljesen mozgott a karom, a maradékot pedig reményeim szerint megoldja a terápia.


Mindenesetre az újratervezés átkúszott erre a naptári évre is. Mivel szinte biztos, hogy a decemberi rengeteg kötés nem tett jót, egyelőre nem kockáztatok. 15 napig bírtam kreatív tevékenységek nélkül (ne aggódjunk, kicsit se unatkoztam), ma viszont adódott egy viszonylagos szabad csütörtök, nem bírtam tovább.


Nem tökéletes, sose volt az, de nem is törekszem rá. Csak élvezem a folyamat minden egyes percét. :)

Harriet tutorialja alapján Hahnemühle és kézzel merített papírra készült Isaro és Art Philosophy (Woodlands) festékekkel.



2022. január 4., kedd

2021/2022

Az év végi időszakom remekül passzolt a mostanában szokásos ügymenethez: Kató tervez, univerzum végez. Minden, de minden tervemet keresztül húzta az a hirtelen jelentkező és baromira ijesztő könyökfájdalom, ami pár nap alatt kiiktatta az ujjaimat és ezzel együtt a legapróbb, hétköznapi tevékenységeket is. Nem is volt kedvem ilyen körülmények között a szokásos évértékeléshez, de jelentem, a több frontról indított gyógytámadások eredményesnek látszanak, a fájdalom csitul, én meg felveszem az elveszett fonalakat (höhöhh).

2021. legfontosabb hozadéka, hogy viszonylag egészségesen abszolváltuk. Az agyamat továbbra is főleg a könyvek és a mókolás foglalta le, de visszatértem az intézményesített tanuláshoz is: gazdagabb lettem egy ÉFT, egy tarot és egy kronobiológia képzéssel (és szegényebb pár korlátozó hiedelemmel és tudatalatti blokkal, oh yeah!:))

A saját könyves kihívásomat teljesítettem, heti egy könyv megvolt, 53-at sikerült végig elolvasni. Párszor belenyúltam a trutyiba, azokat elengedtem, cserébe viszont tökre nem érdekelt, milyen műfajú a könyv, ha megfogott és magával vitt, az övé voltam.

Összesen 17 km fonalat dolgoztam fel!

(A festéseket meg se merem számolni, ott inkább a színekben tobzódom. :))

A fő csapásirány továbbra is a kötés (tudna is mesélni a könyököm...), rákaptam a pulcsikra, 11464 méternyit kötöttem beléjük (plusz egy zokniba, egy sálba és egy cowlba:)) A horgolás mellékvágányra került, év végén összesen egy cowl-t sikerült összehoznom, az se a leghasználhatóbb.. :D

A fonás is háttérbe szorult, bár rengeteg tervem volt, valahogy nem jött ihlet a megvalósításhoz. Ami viszont bakancslistás és összejött, az a saját fonású fonalból kötött pulcsi! 3833 métert hoztunk össze Gusztival (a rokkámmal).

A szövés majdnem teljesen kimaradt, de szerencsére jött a krea-december, elkapott az ajándékozási láz és izibe' össze is dobtam (muhaha) két sálat és egy stólát. Idén anyukám is belekóstolt, ő konyharuhákat készített (és megannyi terve van az idei évre is:)) Összesen 1264 méternyi fonalat szőttem bele a projektekbe.

Tavaly végre megint hímeztem és új kézművességet tanultam, decemberre megfertőzött a tűnemez, idén biztosan folytatom majd az ismerkedést!

Ami az új évet illeti, a terveimet is átszínezte az elmúlt napok fájdalma. Olvasni továbbra is sokat szeretnék és mivel többet vásároltam tavaly (is), mint befaltam, igyekszem a meglévő példányokból választani. Ami a fejlődést illeti, szeretnék jobban elmélyedni a tarot és a szimbológia világában, sajnos mivel minden IS érdekel, nagyon nehezen tartom a fókuszt egy területen, így sok helyen felületes a tudásom... De idén 40 leszek és ahelyett, hogy bepánikoltam volna, megéreztem az idő végtelenségét, miért ne adhatnék több időt egy-egy területnek? Egyből kevésbé lennék frusztrált magam miatt...  Szóval most igyekszem tartani a célt.

A festés folytatódik, továbbra is a fonalas csoportban lesznek online vásárok és ha a vírusistenek is úgy akarják, talán élőben is találkozhatunk a nyár folyamán! A nyereményjátékokat idén átdolgozom, havi rendszerességgel szeretnék majd játszani a KicsiKató facebook oldalon, ha még nem követtek, most érdemes átkattintani! :)

Ami a mókot illeti, most erősebb vágyat érzek pihenni, mint a tavalyi magammal versenyezni. Főleg a kötés-fonás irányában fogok idén is mozogni, de nagyon-nagyon szeretnék visszavenni ebből a furcsa, belső kényszerből, hogy többet-többet-többet.. Szívesen festegetnék továbbra is a saját kedvemre (érdekes módon pont a kronobiológia segített elfogadni, hogy ez van, én képek helyett adatokkal és érzésekkel töltöm meg a fejem, így nehéz magamtól rajzolni) és tervben van az ismerkedés a digitális művészkedéssel is.

Aztán majd meglátjuk. És ha továbbra is ügyesen dokumentálok, meglátjátok majd ti is. :))

Mindannyiunknak egészséges, boldog, alapanyagokban és mókidőben gazdag új évet kívánok! <3

2021. december 31., péntek

A 2021 szava nálam végül az újratervezés lett.

 Magamtól biztos más irányt adtam volna ennek az évnek, de ha visszagondolok, sokat profitáltam abból, hogy szinte minden szituban engednem kellett az elvárásaimból és rugalmasan alkalmazkodni inkább. Mint ennél a fonós projektnél.


A facebook oldalon korábban írtam róla, hogy alakult ki bennem a vágy, hogy valami gyapjas adventet csapjak idén és viszonylag sokáig lelkes is voltam. 


Festettem, kártoltam, fotóztam és örömmel vártam a decembert.


Az első két napot sikeresen abszolváltam is, aztán indult a szövős hullám, ami mellett már nem fért bele napi 1-2 óra fonás, így torlódni kezdtek a csigák. Amikor végeztünk a sok szövéssel, nekiültem, hogy behozzam a lemaradást és 2/3-nál lecsekkoltam a végeredményt, jó lesz-e.


Hát... Azt nem mondanám, hogy rossz lett, de csodával határos módon túl vékonyra fontam. Pedig a csigákkal eddig mindig a másik irányban gyűlt meg a bajom, ezért is festettem a tervezett pulcsihoz 30 helyett 36 dekát...


Napokig vergődtem, mi legyen, nézegettem kid silk színeket, hogy majd valamivel összefogom, aztán végül megvilágosodtam. Ha elengedem a pulcsi-ügyet és nem görcsölök tovább rajta, ez a 176g / 1024m csodás alapja lesz majd egy kötött/szövött stólának vagy kendőnek, ugye?

A maradék csigácskákat félretettem, ha lesz hozzá kedvem/időm, megpróbálom folytatni ugyanebben a vékonyságban, három helyett két ágat sodrok majd össze és a végképp csipkevékony fonalat majd direkt összefogom valami mohair cuccal pulcsinak. Újratervezés nélkül. vagy elajándékozom őket valami nyereményjátékon, majd kiderül. A lényeg úgyis a spontaneitás, igaz? :)

2021. december 30., csütörtök

Majdnem jó lett.

 De csak majdnem. 


Jó ideje festettem magamnak Rumba és Violalikőr színekben sport vastagságú fonalat, hogy megköthessem a kinézett sapkát és kendőt. Aztán ahogy az lenni szokott, az idő múlásával csökkent a lelkesedésem is, olyannyira, hogy a tél első heteiben anyukámtól kértem kölcsön az ő ősrégi (amúgy sk fonott és kötött, ofkorsz:)) sapkáját. 


Aztán karácsony előtt megembereltem magam és csak nekiálltam, de mint kiderült, nem véletlen ódzkodtam tőle annyira. A minta (szerintem) hibás. Eleve a mintaegység +12 szemmel kötteti a passzét, ami egyrészt túl nagy, másrészt tök felesleges. Mikor erre rájöttem, visszabontottam, rá is pihentem egy hetet...



Újrakezdtem 4 mintaegységnyi szemmel és láss csodát, így már működött a dolog. :) Viszont a minta túl hosszú volt, beanie jellegű, de olyan kis béndzsa beanie, úgyhogy a végén megint improvizálnom kellett, ráadásul a csúcsszuper pompomot az első reggelen letépte a fejemre húzott kabátkapucni... Még utána kell néznem, hogy lehetne tartósabban felpatentolni..

Az már csak hab a tortán, hogy az eleve tervezett kendő helyett adhoc módon belecsaptam egy horgolt cowlba, amit sikerült olyan méretűre készítenem, ami pont rossz: a nyakam köré hurkolva szoros, anélkül meg semmit se melegít. Normális kép se készült róla, ezek az esős-nyálkás napok a dokumentálásnak se kedveznek. És akkor azt még meg se említettem, hogy sikerült annyira túlerőltetni a könyököm, hogy most a félliteres palackot se bírom el fájdalom nélkül. Innen szép nyerni. Legalább van új sapkám. :D

2021. december 28., kedd

A legújabb nyúlüreg

Hála a Chrome előzményeknek pontosan tudom dokumentálni a helyzetet: november 17-én valahogy beröppent a fejembe a tűnemezelés szó, rákerestem youtube-on, két perc múlva elkezdtem nézni egy méhecske készítését, négy perc múlva pedig már a gyapjasbolt virtuális piacterén dobáltam a kosaramba a különféle tűket és paplangyapjakat.

Mára kinőttem az első alapanyagos ládámat, a könyvespolcon alakul a nemezelős gyűjtemény és pár tűt is eltörtem már munka közben. Rengeteg a tanulnivalóm, de nagyon élvezem az új kihívásokat!


Ez a bagolynak induló pingvinforma volt az első. Ha eltekintünk a madártani elvárásoktól, remek kis darab lett. :)


Aztán jött ez a szúrós szemű manó:


Gerzsonka, aki végleg elrabolta a szívemet:


Jöttek a Mikulás-haknisok. Colos, aki asztali gyertyának álcázta magát:


Stüszi vadász, aki a vadászruhájára kapta fel a Télapó hacukát:


És Pedro, aki már csak zárás előtt esett be a ruhakölcsönzőbe. :)


A karácsonyi sort ez a hóember zárta, de csak hogy pár hét (nap?) múlva jöhessenek a tavaszváró darabok. :)



2021. december 25., szombat

Nem csak a blogolást hanyagoltam idén...

 ...de szegény szövőszékem is hiába várt a sarokban. Tavaly áprilisban, az első lockdown idején szőttem utoljára, aztán valahogy sikerült túlmisztifikálnom az egészet. Ha nem egy kész felvetés vár, az előkészületek akár 10-15 órások is lehetnek a felvetés hossza és szélessége (és a hátad-vállad tűrőképessége:)) függvényében.

Mindenesetre idén decemberben megráztam magam és izibe' le is zavartam négy (!!) szövős projektet.


Előbb egy-egy sálat szőttem le. Rokon darabok, mindkettő hagyományos zoknifonalból készült felvetésre került, mindketten saját festésű fonalak, DK vastagságban. 


Amikor lekerültek a székről, megijedtem, túl sprődnek tűntek, de a kikészítés végére felpuhultak. 

A barnás-kékes November rain, 


a kékes-feketés pedig Clyde:



Harmadszorra már egy kicsit komolyabb darab került a székre. Szintén hagyományos, fekete zoknifonalat vetettem fel, de ezúttal kicsit szélesebben és hosszabban. 


Erre készült szintén saját festésű, de kicsit vékonyabb, fingering vastag fonalból a stóla Bonnie árnyalatban.



Anyukámat sose érdekelte a szövés, de most valahogy magától értetődően elkezdtünk beszélgetni róla és az is természetesnek tűnt, hogy megkérdezzem, kipróbálja-e. Rábólintott, mindhárom darabba beleszőtt, a végére pedig már azt tervezgette, melyik barátnőjének milyen konyharuhát fog szőni. :)

Így felkerült a negyedik felvetés is, ezúttal fehér Drops Safran fonalból, el se tudom mondani, mennyivel jobb volt úgy dolgozni vele, hogy láttam is, mi történik. :DDD


Sajnos csak ilyen, lámpafényes fotóm van róluk, mert a kikészítés-szegés után már csomagoltam is őket. A fekete-fehéreket én szőttem, a lilát és a barackot teljes egészében ő, egyedül. :) Lesz itt még folytatás! :)


A minták mind a handweaving.net oldalról valók. A projektek ravelry oldalán a technikai részletek mellett ott vannak a minták számai is: sálak - stóla - konyharuhák.

2021. december 18., szombat

sose késő változtatni!

Ez az év... Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem legalább annyit adott, mint amennyit elvett. Megtanított például arra, hogy sose késő változtatni. Hogy amit tegnap még így csináltam, azt holnaptól csinálhatom amúgy. Hogy nem kell egy klisébe beleragadnom és hogy nyugodtan változhatok.

December másodikán volt a blog - és vele együtt az intézményes kicsikatóság, azaz az én hivatalos, kreatív énem - 14. digitális születésnapja. Készültem rá, még kötöttem is egy kendőt egy nyereményjátékra, aztán ránéztem a blogra. A szokásos évértékelőn kívül egész évben egy - azaz egy! - bejegyzést írtam. El is ment a kedvem bármiféle ünnepléstől, csendben elsunnyogtam azt a napot, amit minden évben megünneplek veletek.

De miért ne lehetnék holnap jobb, mint amilyen tegnap voltam? Miért kellene beleragadnom a magamról kialakított képembe? Nem kell lustának lennem csak azért, mert már megszoktam, hogy annak tartom magam. Szakíthatok időt a blogolásra annak ellenére, hogy korábban már nem tartottam magam képesnek erre. Igaz? :)

Így hát a főnixmadár feléled! Nem pótolom az egész évet, az eléggé mission impossible lenne, inkább pislogjunk egyet és folytassuk, mintha mi sem történt volna! :)

*****************

Szóval pulcsikötő lettem. Eléggé rá tudok kattanni dolgokra. Voltam én már táskavarró, keresztszemező, fonalfonó, kendőkötő, mostanra viszont mindenből IS pulcsit szeretnék kötni. 


A legújabb darabot valamelyik KicsiKatós csoportban inspirálta Viki, amint megláttam a mintát, azonnal tudtam, hogy kell nekem. 


A KP pulcsi felülről indul és csak a jobbra-balra dőlő szaporítások elhelyezésével játszva alakítja ki ezt a csodás vállat:


Alul a minta szerint szétvált volna az oldalain, de nem volt kedvem síkban kötni, ezért maradt a szokásos fazon. :)




A második legkisebb méretet kötöttem 3-as és 3,5-es tűvel, így 1168 méter ment bele.



2021. február 15., hétfő

pink teve

Mostanában főleg a friss szerelemmel, akvarellel bombáztalak titeket facebookon, de azért ne felejtsük el, hogy volt már előtte 629 meglévő hobbim! Egyikük a fonás, nem is friss ismeretség... :)


Persze minél többen vannak, annál nehezebben találok rájuk időt, de ez a csodaszép bébi teve/selyem szösz, amit pár hónapja festettem, nem hagyott nyugodni. 


Semmi presszióra nem vágytam, így a kedvenc tárcsámat raktam a rokkára és hagytam, hogy vigyen magával a szösz. A szösz pedig vitte magát is, azt hiszem, olyan lesz, mint a szilveszteri konfetti, évek múlva is előbújik majd egy-egy rejtett darab. 


Azért jó sokat sikerült belőle fonallá alakítani is, a végeredmény 195 gramm, 680 méter, kényelmes sportvastagság lett. Hogy mire lesz elég, még nem tudom, de lehet, hogy megpróbálkozom valami laza, nyári kendővel. 


2020. december 31., csütörtök

2020

 Ha elmaradna az éves KicsiKató értékelés, talán át se fordulna a naptár 2021-re, nem kockáztathatok... úgyhogy az év számokban: 

Pár hét munkamentesség, főleg tavasszal, több (szerencsére végig egészséges) karantén. Nulla új képzés, azért két ismétlésre beültem virtuálisan. :) 

52 hét, 52 könyv!

Kreatív oldalon kicsit sovánka a mérleg a korábbi évekhez képest. 6854 métert kötöttem, 1729-et horgoltam, 5621-et fontam és 833-at szőttem. 


Idén elhűtlenedtem a jól bevált "egyszerre csak egyet" módszeremtől, mindenbe is belekötöttem pár hónapja. Akkor jó ötletnek tűnt, mára már csak szeretném letudni a sok nyomasztó, félkész holmit. Emiatt nem kezdtem semmi újba decemberben, így is átviszek magammal egy pulcsit (már csak ujj kell), egy ujjatlan felsőt (kétharmada kész) és egy zoknit (negyede kész). Amíg ezekkel nem végeztem, nem kezdek újba (kivéve holnap valami cowl-ba, ennyi babona belefér:)). 


Kétségkívül az egyik legnagyobb hozadéka az évnek, hogy végre elkezdtem bébiléptekben próbálgatni a festést, idővel rajzolgatni is szeretnék. Jó hörcsög aszcendensű lévén az alapanyagok és a könyvek már bekészítve várják, hogy legyen rájuk időm. 


És hogy mit tervezek 2021-re? Szeretnék kicsit lazítani a kreatív programon. A fonalfestés komoly dolog, ott jócskán előre tervezek, de hobbiszinten elengedném a gyeplőt. Korábban legalább tíz lépéssel előre terveztem, most (a wip holmik befejezésén kívül) még mintanézegetéssel vagy fonalgombolyítással se szeretném lekötni magam. Persze az ötleteket gyűjtöm, de hogy mibe kezdek legközelebb, azt eldöntöm, ha a mostani katóság végére érek. Meglátjuk, meddig elégít ki ez a nagy lazaság, egyelőre már a gondolattól is jobban érzem magam. :)


Kívánok magunknak a lehetőségekhez képest vidám és boldog évbúcsúztatót. 2021-re egészséget, egészséget, egészséget, no meg boldogságot, megbékélést, lelkesedést, lendületet, bőséget, bátorságot, türelmet, vidámságot, kalandokat, fejlődést, megbocsátást és természetesen elegendő énidőt, hogy alkothassunk. :)


Köszönöm, hogy velem voltatok, jövőre folytatjuk! <3 

2020. november 22., vasárnap

a ló és a műanyag szék

Ez a kép sokszor eszembe jut magammal kapcsolatban. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, hajlamos vagyok efféle korlátokkal lekötni magam. Lusta vagyok. Nekem ez úgyse megy. Nincs rá időm. Ez hülyeség. Nem vagyok hozzá elég jó. Minél mélyebben ismerem meg magam, annál több műanyag széket találok. 


Így vagyok a festéssel/rajzolással. Sose volt igazi sikerélményem, más gyerekek a tesi- és rajzórákon élik ki magukat, nekem mindig ezek voltak a kínszenvedések az órarendben. Az utolsó hivatalos testnevelés után másfél évtizeddel leszámoltam a futás mumussal, most pedig nekimentem a "nem tudok rajzolni/festeni"-nek. 

Nézzük tényszerűen: vannak az őstehetségek és akik egy pontot se szereznek a rajzolós activityben - a második táborhoz tartozom. De sose képeztem magam. Sose akartam jobb lenni benne. Sose próbáltam ki pár technikánál többet, márpedig ennek is annyi ága és módja és hordozója és szintje van... Fonalfestőként képtelenség, hogy ne találjak egy nekem tetszőt.. végső esetben ott van az absztrakt festészet. Előbb azonban szeretnék magamnak esélyt adni. :)

Az akvarell rég izgatja a fantáziám. Ahogy a vizes papíron egymásba futnak a színek... Ahogy kirajzolódik egymás mellett a milliónyi árnyalat, amilyen könnyedén játszanak az ecsettel a tutorialokban a hozzá értők... Mivel hörcsög aszcendensű vagyok, kellő időt és pénzt öltem kutatómunkákba, rengeteg elmentett videó (Isten áldja a youtube-ot, skillshare-t és minden alkotóművészt, akitől a világ bármely pontjáról tanulni lehet!), papír és festék beszerzése után egy Shayda Campbell videóra esett a választásom. 

Nem hazudok, egy ilyen egyszerűcske projekt is kifogott rajtam. Sokat kell gyakorolni, mennyire legyen vizes, hova és hogyan húzzam az ecsetet, hogy keverjem a színt, arról nem is beszélve, mennyire jó lenne, ha rendben lenne a térlátásom és érdekelnének a részletek, de talán ez is csak egy műanyag szék és bár eddig nem izgatott, mi hogy néz ki pontosan, milyenek az arányok és a színek, sokkal jobban érdekelt a mögöttes, az érzés, az összkép, a hangulat - hátha ez is fejleszthető. :)

Szóval festettem több szép és még több kezdetleges virágocskát, ágat és levelet.

Aztán kivágtam 

és egy sk hajlított pop up képeslap alapra ragasztgattam őket.

A végeredmény - akármilyen gyerekes is - nagyon tetszik! És természetesen a világ összes papírlapját telifesteném azonnal. :)

Nagyon rég nem kötött le ennyire semmi... Úgy terveztem, a festegetés alatt megeszem a kedvenc sütim maradékát - csak a végén vettem észre, hogy érintetlenül várt az asztal sarkán. A kötés már túl automatikus, a bonyolultabb minták számolgatása és figyelése nem okoz flow élményt, így most különösen örülök ennek a meditatív alkotóélménynek. 

Meglátjuk, hova vezet ez az új irány. Mikor elkezdesz japánul tanulni, nem tudhatod, később tízig leszel képes számolni vagy leteszed a felsőfokú nyelvvizsgát. Azt hiszem, csak motiváció, kitartás és kellő idő kérdése. Mindenesetre hála a Black Friday-nek, jövő héten várható még kevéske festés, lesz itt még papíros blogtartalom! :)


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails