2017. június 17., szombat

póréval, cukkinivel és sajttal töltött sült burgonya

A napokban egy csomó River Cottage-ot néztem, onnan jött az ihlet. Hugh tökökbe töltötte a pórét, de az nem volt túl bizalomgerjesztő, hát elszaladtam pár termetesebb krumpliért a piacra. Íme, a recept:

Hozzávalók 4 (-éhes:)) - személyre:
 - 6 nagyobb burgonya
 - 1 póréhagyma
 - 1 kisebb cukkini
 - 5-10 dkg sajt
 - ízlés szerint erős paprika
 - friss bazsalikom



A burgonyákat bő, sós vízben félpuhára főzöm. Közben kevés olajon megdinsztelem a félkarikára vágott hagymát és a vékony csíkokra vágott cukkinit, sózom, és mikor kihűlt ízlés szerinti mennyiségű reszelt sajtot keverek bele. Ha van otthon, jöhet egy pár (nálam tíz nagyobb) bazsalikomlevél is felcsíkozva, illetve két karika, egyébként bivalyerős zöldpaprika apró darabokra vágva.

A burgonyákat meghámozom, kettévágom, a belsejüket kikaparom (késsel könnyebb) és egy tepsire rakom őket. Én szinte mindent úgy sütök, hogy a tepsibe teszek sütőpapírt, arra öntök egy evőkanálnyi olajat, amit egy darab kéztörlő papírral szétkenem rajta. Így az olajban sült finom ízt is megkapom, de nem tocsog semmi a zsiradékban.

A krumplikat sózom, borsozom és a masszát a mélyedésekbe kanalazom. 

Sütés előtt kapnak még egy-egy tekerésnyi friss borsot és forró sütőben addig sütöm őket, míg a teteje megbarnul.

Isteni finom, de nekem még így is kicsit nehéz a sajt és az olaj miatt, friss zöldségekkel ellensúlyozom a hatást. Egy kis rukkola is kifejezetten jót tenne neki!

2017. június 14., szerda

takaró projekt - a fonalak

Végre, végre, végre!! Jöjjön a racionális Kató, íme az adatok:

A fonalak festéséről itt írtam. Kicsit megpihentek, tavaly novemberben festettem és aztán idén, március utolsó napján álltam neki az első motringnak. Maga a fonalkészítés ezek szerint 75 napig tartott, persze ebből csak 14 napon fontam.

Guszti (Kromski Fantasia) volt segítségemre, a legnagyobb tárcsát használtam, annak is a nagyobbik részét. Legalábbis az elején, aztán valamiért annyira szorultak az orsók, hogy az eggyel kisebb vájatra váltottam (5:1, illetve 8:1 arányok). Navajo technikával cérnáztam.

12 színárnyalatból áll a kupac. Összesen 1805 m és 1218 g.

És az adat, ami a legnagyobbat üt: eddig  a festésével és fonással együtt kb. 2010 percet, azaz 33,5 órát töltöttem el. Durva. Na de ezért nem engedjük sokszor előtérbe a racionális ént, különben nem ülnénk le túl sokat mókolni a kézművességgel, igaz? 



Kató meg nagyon boldog, de most nagyon nem tud egy ideig ránézni erre a sok barnára. Pedig a végeredmény remek lesz, akár bele is köthetnék hétvégén (már színtisztán látom a lelki szemeim előtt).. 


2017. június 10., szombat

nem szeretem a meglepetéseket

Szeretek előre tervezni, finnyás is vagyok, úgyhogy nehezen viselem a meglepetéseket. Ezért is került el eddig mindenféle MKAL (mystery knit-a-long, azaz olyan közös kötés, ahol vajmi kevés fogalmad van, mi(lyen) lesz a végeredmény. 

És ezért is lepett meg, mikor olyan lelkesen belevágtam ebbe az Albion zokniba. A kezdet nagyon kecsegtető volt, egy csodás norvég mintával kezdtünk:

Aztán jött a fekete leves, kontraszt szín mehet a kukába, jöhet a fő szín és csavar csavar hátán... Nem mondom, hogy nem tetszett (jó, elsőre nem...), de ez a baj a meglepetésekkel, ha norvég mintára számítasz és csavarhegyeket kapsz, óhatatlan benne van a csalódás..

A második mintarész végére egészen megbarátkoztam a projekttel, mire a harmadik rész így kezdődött: "This is when it gets interesting!" Mire én azt gondoltam: *****, hát mifenét találtál ki a sarokrészre??? Szerencsére nem volt annyira bonyolult, annyi volt benne a csavar (háhh!), hogy 6 szem híján a teljes zokniszárat tovább kellett kötni, egészen le a sarokig, így a csavarásos (és még fordított szemes mintával is megbolondított...) szupercsicsa történet a földig ért...

Innen azonban már egy nagyon szép befejezés következett, rövidített sorokkal megbolondítva kialakítottunk egy szépséges V alakú részt a lábfej tetején és viszonylag gyorsan befejeztük a zoknit.

 A mintától eltérően a norvég résznél alkalmazott kékesszürke színnel kötöttem meg az orrát, szerintem kifejezetten jót tesz a zokninak ez a kis változtatás. 

Szeretem, imádom a végeredményt, de most itt az ideje valami laza kis projektnek: :)



LinkWithin

Related Posts with Thumbnails