2022 - szokásos évértékelés szokatlan formában :)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de míg 2020-2021-ben (főleg a sok távolságtartás és karantén miatt) kissé belassultam, 2022 átvágtatott rajtam. 

Szerettem volna kiszállni a mókuskerékből, így most a szokásos számszerű összesítés helyett inkább a kedvenceimet mutatom meg.

Az év könyve: Sok jót olvastam idén, de sajnos az impulzusolvasás miatt belefutottam pár könnyebben felejthető darabba is. A kedvenceim idén a Papírpalota és A méhek története voltak. Sajnos egyáltalán nem jött be Az utolsó 450 év (pedig az első három oldalt még nagyon szerettem) és a Rendbomlás. Pedig amúgy nagyon szeretem Margaret Atwood könyveit..

Fonal: nehéz választás, de ez a kombó tiszta szerelem! PC Passion és Aquamarine, KicsiKató kézzel festett (100% superwash merinó alapon).

Kötött darab: imádtam ezt a saját festett és font fonalból kötött kendőmet, jövőre szeretnék sokkal-sokkal több sk fonalas darabot..! (Minta: Shaelyn)

Manifesztáció: elektromos rokka, sok-sok év vágyakozás után! (Az meg csak hab a tortán, hogy így elvándorolhatott Guszti Mártihoz, akit pár hét alatt úgy megfertőzött, hogy azóta már vett magának rokkát:))

Doris <3

Behind the scenes: pulcsifotózás :)

színek! színek mindenhol!

Az úgy volt, hogy ezer éve szerettem volna elmenni egy színtanácsadásra... Az évek teltek, nem mentem, sok minden történt, és minél több színt csempésztem a festős fazekakba, a ruhatáram annál jobban elszürkült. Nem találtam önmagam, nem találtam a helyem, kellett a külső szem és segítség. 

Szerencsémre csatlakozott egy barátnőm és viszonylag hamar rábukkantunk Gabira. Pont ma három hete voltunk... bár az elején még görcsösen kapaszkodtam a fehér lepel alatt a szék szélébe, mire végeztünk, örültem a "diagnózisnak". Élénk tél vagyok, csupa vibráló, élénk, élő színnel. 

Pár napon belül nekiestem a gardróbnak és a fonalas ládáknak. Kíméletlenül ment minden a zsibvásárra és az adományboltokba, amiben nem láttam azt az életet, amit az új, időközben talán megszeretett színekben igen. 

És ha már szükségem van a színekre, arra gondoltam, talán a vevőim is örülnének nekik. :) Nem mondom, hogy minden eddigi KicsiKató fonal élettelen és megbúvó, de nagyon sok tompa, szürke alaptónusú színárnyalat szerepelt eddig a palettán - ideje volt hát újítani. 

Pure Colours Collection. Ez lesz a neve az új vonalnak. Mind erős, életteli, semisolid színek. És hát mint az összes színárnyalat, ők is másképp mutatnak a különféle összetételű fonalakon. :) A csütörtöki vásárra egyelőre az első öt színt festettem meg, később jönnek majd mások is! Addig is kisorsolom, melyik színből fessek előbb magamnak, másképp amúgy se nagyon tudnék választani. :)

a bölcs Mátyás

Annyi mindent terveztem a hétre. Legfőképp sok munkát, aztán sok kreatívkodást, sok ügyintézést... ehelyett lett sok láz, még több fekvés és tea és gyógyszer és vitamin és csüggedés.

Mert ez a fránya influenza jött és tarolt, így meghiúsította a hetem legfontosabb programját is. Nektek is fontos lett volna, mert így nem tudom mutatni nektek a képeket az át nem adott ajándékokról. De hogy ne maradjunk poszt nélkül, kis trükkel mutatom, miket készítettem az elmúlt időszakban:

És hogy a boldogságos téma se maradjon el: tegyünk többet az egészségünkért minden nap, sok kicsi sokra megy! Tíz perccel több séta, eggyel több gyümölcs, egy órával több alvás, egy vitamin,.. Mert mint tudjuk: csak egészség legyen! Meg térerő. Akkor van boldogság. :)

magadnak is ossz lapot!

Tervezhetek én előre boldogságos blogposztokat, ha az élet jön és beledübörgi a témát az arcomba. Én meg hagyom magam... :)

Az új kihívás:

Dőlj hátra. Pihenj. 

Nem lehet mindig csak adni. Ha mindig csak adsz, két dolog biztos. Az egyik, hogy sokan fognak elismerősen vagy irigykedve azt gondolni rólad, te vagy az, aki másokért él. És az is biztos, hogy előbb-utóbb kimerülsz. 

Kell az a fránya egyensúly, amivel egyébként is annyi bajom van... Nem véletlen írom ezeket a sorokat csütörtök este kicsit lázasan, nagyon fáradtan-megtörten az ágyból. Napok óta éreztem, hogy merülök, figyeltem a testem jelzéseit és gondoltam, oké, majd leállok és majd visszaveszek, csak előbb még ezzel törődök és azzal foglalkozok és... És akkor tessék. A természet jön és elveszi a magáét.

Szóval... szeressük az embereket és éljünk másokért, de éltessük magunkat is! Így hát az eheti feladatom:

Lazíts! Dőlj hátra. Pihenj. Ha szereted a telet, menj ki az ajtón és élvezd ki. Ha teheted, sétálj, szánkózz (ha van min...:)). Ha nem szereted, soha jobb időszakot egy kis forrócsokihoz! Vagy egy bögre gőzölgő tea mellett örülni annak, hogy mi bent ülünk a melegben egy jó kis könyvvel, pokróccal... Nevess, kapcsolódj ki! Nézz meg egy új filmet vagy egy régi kedvenced! Ha vár rád a kiszemelt könyv, kezdj bele! Köss egy kendőt (magadnak! self-time!:))), menj kiállításra, bambulj nyálcsorgatva a főzős műsorokon és aztán süss-főzz a kedvedre! Töltekezz és szánj magadra egy kis időt. 

forrás

Hidd el, utána újult erővel roboghatsz vissza a dolgos hétköznapokba! :)

ui.: azoknak a kitartóknak, akik még hisznek KicsiKató - az alkotó - feléledésében: (kapaszkodjatok meg az asztal szélében!!) jövő héten igazi kicsikatós blogposzt várható!! színes-szagos, igazi alkotásokkal, igazi képekkel. és ez most nem vicc! :DDDDD tudom, magatok se hiszitek.. na majd csak figyeljetek!! :)

lépjünk a tettek mezejére!

Sokat foglalkoztam az utóbbi napokban mások segítésével és ez olyan boldoggá tett, eszembe is jutott Nick Vujicic egyik tanácsa: ha már úgy érzed, semmi sem húz ki a letargiából, menj és foglalkozz másokkal... úgyhogy ezen a héten nagyon meredek dologra kérlek titeket!!

Teljesen mindegy, mikor olvasod ezt a bejegyzést, arra kérlek, hogy holnaptól minden nap legalább egy ember napját tedd szebbé. Ne gondolj nagy dolgokra... mondd el a férjednek, mennyire szereted még ma is és az unalmas hétköznapokon is hálás vagy érte. Mosolyogj a pénztárosra a boltban és köszönd meg a kedvességét. Ha összetalálkozol a szomszéd, magányos nénivel az utcán, kérdezd meg, jól van-e és ha mesélne, szánj rá öt percet. Hívd fel a legjobb barátnődet és mondd el neki, milyen hálás vagy az utolsó párezer alkalomért, amikor melletted állt. Öleld meg "soron kívül" a gyerekedet és mondd el neki, büszke vagy rá és bármire képes lehet az életben! Nem sok kell mások boldoggá tételéhez, ölelj, mosolyogj, dicsérj, köszönj meg valamit és/vagy segíts. 

Garantálom, hogy egy-egy alkalom után te is boldogabb leszel a másik mosolyától!

Mit szóltok? 

Most az egyszer szeretnék kérni visszajelzést. Ha úgy gondolod, megpróbálod velem, jelezz akárhogy, nyomj egy lájkot, hagyj egy kommentet, füstjeleket is eregethetnél, de azt nem látom. Tegyetek boldoggá azzal, hogy szorozgathassam, hányszor hét ember szívét melengettük meg közösen! :)

kell a térkép!

Sokat gondolkodtam, mi legyen a következő pont, aztán az élet elém dobta a feladatot. Először egy nagyon kedves barátnőm (és hétköznapi példaképem) mesélt arról, hogy változtatta meg az életét és lett egyre céltudatosabb, aztán Bálint is blogolt egyet a célok eléréséről. Hát akkor fussunk neki!               

Talán ez a téma a legkevésbé hiteles tőlem, hacsak nem értékeljük, hogy hány éve küzdök magammal, a rossz berögződésekkel... Tipikusan én vagyok (voltam) az, aki kigondolta, mit akar, hátradőlt és várta a sültgalambot. Az meg sose jött. Megint kigondoltam, megint vártam, megint nem történt semmi. Viszonylag értelmesen gondolkodó emberi lénynek tartom magam, de esküszöm, sokáig nem jöttem rá, hol a hiba a képletben. Okoltam mindenkit, a mérleget, az anyagi helyzetet, a keleten ébredő napot, a társadalmat... akármit akartam elérni és nem sikerült, mindig más volt a hibás. Miközben én voltam sült bolond. :)

Ha tudjuk, hova akarunk eljutni, az egy szuperjó kezdet!! De tényleg, nézzetek csak körül, hány ember tengődik az életében úgy, hogy semmi, de semmi célja nincs. Szóval kell a cél. Na de hogy jutunk el A pontból B-be? Ehhez bizony két dolog szükséges és egyik sem nélkülözhetetlen: az útvonal és a jármű. Egyik se működik a másik nélkül. (Oké, útvonal nélkül még lehet szerencsénk, de ritkán:))

A térképünket magunknak kell megrajzolni, hiszen nem mindegy, honnan hová tartunk, bringával vagy repülőgéppel tudunk menni?  Legjobb ezt írásban (tudom, a kimondott szónak ereje van, de a szó elszáll, az írás megmarad!:)). Írjuk fel a célt. Mondjuk szeretnék egészségesebb lenni. Szuper. Most jön az a fránya önvizsgálat, vesszőparipa, de önismeret nélkül nem megy a projekt.  Előbb keressük ki a hibáinkat, miken kell változtatni, mi hiányzik, hogy elérjük a célt. Mondjuk egy alternatív világban (ááááá, nem rólam van szó!!:)) túl sok édességet eszek; sok a kóla; kevés a mozgás. Oké, most koncentráljunk a jó dolgokra és igyekezzünk pozitívra fordítani a rossz szokásokat, illetve töltsük ki a hézagokat. 

egészséges reggeli, joghurt, granola, gyümölcs (már ott elcsúszok, szörnyű...)

sok zöld tea (valahogy ébren kell maradni rahedli kóla és kávé nélkül)

napi másfél liter víz

szendvics házi kenyérből, sok zöldséggel

házisüti

a napi gyaloglásokon kívül 3 mozgás (futás, zumba, jóga)

hetente legalább egyszer gerinctorna, nyújtás

Most már nagyjából sínen vagyunk. Látjuk a célt, látjuk az odavezető utat és megvannak a végrehajtandó cselekedeteink is. Ez a jármű. Ha mi nem változtatunk, nem jön el az áhított változás. Tudom, igazságtalannak és melósnak hangzik, de megéri. 

Tesztelek magamon egy módszert, mert igyekszem sok életterületen jobb szokásokat felvenni a régiek helyett és klassz dolgokkal megtölteni a perceket, de így hajlamos vagyok szétszóródni és nagyon sajnálni magam, hogy mennyi mindenre kellene odafigyelnem. Felírtam egy-egy lapra az egyes életterületeket. Munka, család, emberi kapcsolatok, lelki fejlődés, egészség, kreatívságok, stbstb... Aztán egyesével végigálmodoztam az oldalakat. Ha olyan lennék, amilyen csak lehetek, miben lennék más? Egészséges ételeket ennék. Sokat mozognék. Jobban beosztanám a munkahelyen az időm. Többet járnék spontán szórakozni. Végre megfonnám azt a mesés gyapjat, ami két éve várja jobb sorát. És így tovább. Soknak tűnhet a végén egyszerre látni, de bízom benne, hogy még vár rám itt pár évtized, nem hajt a tatár, nem kell egy nap alatt megváltani a világot (észrevettétek? ma csak omlanak belőlem a közhelyek...:)) Nem minden úticélt dolgoztam még ki, de kirajzolódott előttem egy olyan Kató, amilyen szeretnék lenni. Aztán jöhet a priorizálás, rangsorolás, mi az, amin a leghamarabb szeretnék dolgozni és mi az, ami még ráér? Bemásoltam ezt az "élettérképet" a filofaxba is, hogy néha ránézhessek és mazsolázgatok belőle. Ki-kicsípek egy kisebb-nagyobb célt, amire aztán megpróbálok x ideig fókuszálni. Nincsenek kötelezettségek, nincs "rossz mezőre léptél, állj vissza a startvonalra" játékszabály. Csak tiszta, világos célok vannak és bosszankodás helyett cselekvés. 

kihívás

Mióta megszületett bennem az elhatározás, minden nap belenézek a tükörbe és megkérdezem a szemben lévőtől, hogy te tényleg ilyen dinka vagy? Rendszerint csak megrántja a vállát és visszaröhög... 

Aztán eszembe jut, hogy kezdtem el varrni. Kitaláltam, hogy megvarrom a világ legegyszerűbb ruhadarabját: téglalap kettéhajt, függőleges oldalakon összevarr, derekát lehajtja, levarrja, gumit befűz, büszkén hordja a szoknyáját. Háááááát... el nem tudjátok képzelni, mennyire borzalmas lett. Miután jól kipanaszkodtam magam a barátaimnak - pont a születésem ünnepnapján történt az eset - kitaláltam, hogy ha ez nem ment, nadrágot varrok. Szóval értitek, hiányzik egy kerekem, sose voltam százas és a legtöbb esetben pont ez kellett ahhoz, hogy fejlődhessek és elhiggyem magamról, képes vagyok a lehetetlenre.

Mindjárt megértitek, miért nagyon fontos ez a képesség. Legalábbis sokat segít. 

Először Bálintnál olvastam a panaszmentességről, de szaladtam is tovább az infók tengerében. Aztán az internet megint elém dobta fogalmat és végül a könyvtárban kezembe akadt a könyv.

21 nap folyamatosan panasz nélkül. Hátizé... És amikor kezdenél megbékélni a mondattal, továbbmegy és azt mondja, nincs pletyka és mások becsmérlése se. Kemény, mi? Nekem való kihívás...

Szóval úgy döntöttem, hétfőn reggel belevágok. A legjobbaknak pár hónapig tart elérni a kitűzött célt, de van, akinek évekig... 

Velem tart valaki? Olvasásra ajánlom a könyvet, hamar ki lehet végezni és bár van benne pár kissé bugyutára sikerült rész, szépen leírja az összefüggéseket és a végére egészen meggyőz, hogy sokat profitálhatunk az ügyből, többet, mint első hallásra gondolnánk!

legyen nyoma a jónak!

Egy meredek kijelentésen essünk át az elején. Természetesen nagyon fontosak az emberi kapcsolatok, a jó munka, hogy elég pénzünk legyen, stbstb. és fontos ezekért is tenni minden nap, de én nem ezekre koncentrálok elsősorban, hanem magamra. Ez szokatlan lehet azoknak, akik eddig mindig másokat helyeztek előtérbe, de

a., hiszem, hogy önmagunkban is stabilnak kell lennünk, hogy a társas kapcsolataink rendben legyenek

b., kell, hogy stabilak legyünk amiatt is, mert a tőlünk független tényezők tőlünk függetlenül módosulhatnak. Vagyis érhetnek bennünket tragédiák. Megszűnhet az állásunk, megbetegedhet a kedvesünk, de akár azt is tragédiaként élhetjük meg, hogy bezár a kedvenc pizzériánk (jó, én már éreztem világvége-hangulatot, mikor farkaséhesen álltam a kiszemelt helyiség előtt...:).

Közhely és a nyáltenger közepén csücsül már a frázis, de tény, hogy ha mi boldogabbak vagyunk, a környezetünk is az lesz. Ha többet mosolygunk, több mosolyt kapunk vissza.

Na de most már aztán tényleg elég az üres dumából, ugye? Nézzük sorban, mik segíthetnek minket, hogy megéljük a boldogságokat, aztán beszéljük meg, ti mit gondoltok az egyes tételekről! :) Nincs fontossági sorrend, tehát "a versenyzőket nem a helyezés sorrendjében szólítom". :D

1., feljegyezni a jót

Ismerem én is azokat a technikákat, amik arra koncentrálnak, soroljunk fel mindent, amiért aznap hálásak voltunk... Hát ha olyan maximalisták vagytok, mint én, ti is igen hamar buktok bele. :D :D 

Ehelyett azt mondom, írjunk naplót rendszeresen, de az legyen fókuszált! Két naplót vezetek és a megírásuk naponta nem több egy percnél! Kinek ne jutna napi plusz egy perce magára?

Az egyik naplóm "daily happiness" néven fut és az egész elfér egy fél lapon! Egy havi beosztású naptárlapra feljegyzek egy jó dolgot az elmúlt 24 órából. Nem kell hatalmas boldogságokat kutatnunk, nagy valószínűséggel sok szürke és monoton nap van az életünkben, de (egyelőre) nem is az a lényeg, hogy 24/7-ben vigyorogjunk, mint a vadalma. A módszer lényege inkább a jóra koncentrálás. Lehet, hogy pocsék napunk volt, reggel pocsolyába léptünk, a főnök kikészített, otthon felejtettük az ebédünket, a gyerek folyton csak hisztizett, de ha ezek helyett feljegyezzük, hogy mennyire klassz volt a napsütésben hazasétálni vagy különösen finomra sikerült a sajtos spagetti vagy hallottuk a kedvenc dalunkat a rádióban, később jó eséllyel visszaolvasva ezekre fogunk emlékezni, nem a napi bosszúságokra.

A másik naplómat Gretchen inspirálta, ez az ún. egymondatos napló. Ennek is elég kis hely és pár másodperc, hogy egy (-két-három) mondatot lejegyezzünk a napról. Na jó, itt már nem kell feltétlen a jóra koncentrálni, de érdemes kiemelni a nap legfontosabb történését/gondolatát. Nem kell teljességre törekednünk, persze ha van időnk, írhatunk bővebben, de hosszú távon minél egyszerűbb formákkal dolgozunk, annál biztosabb, hogy nem adjuk fel korán az új szokásainkat! :)

Persze más módszereket is kidolgozhattok magatoknak, a lényeg, hogy legyen nyoma a jó dolgoknak! Ezekkel rutinunkká tehetjük, hogy este - ha csak pár percünk is van, de - átgondoljuk  a napunkat és ha pocsék is volt az egész, a jót kutassuk fel. Ha olyan szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy semmi - de tényleg semmi - jó nem történt velünk, még mindig ott van a remény, hogy  a következő nap jó lesz. Sőt, még felhívhat minket elalvás előtt a kedvenc barátnőnk. Kaphatunk egy kedves ímélt... (oké, lőjétek le az optimista énem nyugodtan:)))

jegyzet 1., sokadszorra írom át a posztot, mert engem is megrémiszt az iromány hossza, de nézzétek el nekem. Ezeket a témákat nem fogom tudni pár szóban elintézni, ezért akit érdekel, annak javaslom háromnapi hideg élelem bekészítését a gép mellé! :)

jegyzet 2., a naplókhoz kapcsolódva legközelebb megmutatom az én (SK) füzeteimet és naptárjaimat, ha már kreatív blog vagyunk (vagymiaszösz), legyen már valami kicsikatóság is... :)

összefoglalás és iránymutatás

Nem tudom, a tietek milyen volt, de nekem... Keresem a jó kifejezést erre az évemre, de nem találom a megfelelőt. Az biztos, hogy alapjaiban rengett meg a rendszerem és mint minden összeomlás után két lehetőség volt: ott maradni lent a gödör alján vagy kijönni és valami sokkal jobbat újraépíteni.

Azt gondolom, a második lehetőséget választottam és ebben a szeretteim is megerősítettek időről időre. 

Tudom, közhely, de átértékelődtek a dolgok. Ahogy megváltoztak a prioritások, ahogy kiderült, ki figyel rám és ki van mellettem csak megszokásból, kezdtem mindent más és tisztább szemmel látni. Sok mindent és mindenkit arrébb pakoltam, akikkel nem jött össze a jóban-rosszban mindkét opciója. 

Elkezdtem vizsgálgatni az életem (bár egyesek szerint így is túl analizáló vagyok, but this is me. :) Tudatosan és tudat alatt is kutattam azokat a hétköznapi boldogságokat, amik erőt adhatnak vész esetén. Mert kiderült, vészhelyzet egyik pillanatról a másikra jöhet és jön is. Az mégis a mi felelősségünk, mit kezdünk utána magunkkal.

Hát elkezdtem kutatni az én kis boldogságaimat és kutatom még most is. Nagyon érdekes aha-élményem volt pár hete Gretchen Rubin Boldogságtervét olvasva. Félelmetesen hasonlított az életünk itt-ott, még ha az origónk más is volt. Gretchen egy nap rádöbbent, hogy... elvan az életében. Alapvetően megvan egy csomó mindene, aminek örülhetne, ő mégis egész nap morog és elégedetlenkedik és csak telnek fölötte az órák és csak úgy éldegél. Ad magának egy évet és próbálja megkeresni a maga kis hétköznapi boldogságait.

Sokat töprengtem rajta, kell-e nekem is egy ilyen rendszerezett útkeresés, de a tervszerűségre most nem vágyom. Ellenben hiszem, hogy sokunknak szüksége van a napi tudatos mosolyokra, így sokat fogok itt foglalkozni a boldogsággal. Ha nem bánjátok. Ha igen, akkor is. :D

Ha van kedvetek, tartsatok velem. Örülnék neki, ha beszélgetnénk egy-egy poszt után, de ha csak lefekvés előtt elgondolkodtok egy-egy kis mondatszeleten és elkezditek kutatni a ti boldogságaitokat, nekem az is csodás! Tudom, hogy nem tudok mindenkit boldoggá tenni), de remélem, hogy a saját történeteim megosztása segíthet titeket is. 

Így most kimarad a szokásos évértékelés. Látjátok, hogy változnak az emberek? Pár hónapja még azon volt a hangsúly, mennyit kötöttem. Most azon, hányszor dőlök hátra mosolyogva és elégedetten. Jól van ez így! 

Kívánok nektek egy csodás új esztendőt, de előtte egy olyan évbúcsúztatót, amilyenre vágytok! Jó, hogy vagytok, köszönök minden idei kedves szót és támogatást. Nélkületek (sem) ment volna!