Projekttáskából sosem elég!

Az elmúlt években már mindenféléket készítettem - horgoltam, kötöttem, varrtam, de a szövés kimaradt. Egészen tavaly decemberig. :)

Szerettem volna egy puha, de strapabíró pamutszövetet, így ismét Nordfonaltól rendeltem, ezúttal Drops Safran lett a befutó. 

A sötétbarnából tekertem a felvetést. Itt nem sok szállal dolgoztam (189), de elég macerás volt a befűzés sorrendje, hát ki akartam maxolni a felvetés utáni élvezeteket. :)

Ismét a handweaving.net szuper funkcióját használtam, ahol egy kattintással meg lehet nézni, arra a befűzésre milyen szövésminták vannak még. Az első szerelem mellé (amit Erika szülinapi ajándékához néztem ki) találtam még egy mintát, volt mályva és kék fonalam a szövéshez, ezért négy projekttáskát terveztem. 

Először a piros mintával kezdtem. Most is felragasztottam a mintát kicsiben és az egész kottát, ami most ijesztően hosszú volt, 54 sorból állt. 

Hogy követni tudjam a folyamatot, letöltöttem egy appot a telefonomra (counter), a kijelzőt két percesre állítottam, a telefont pedig magam mellé tettem. Amint leszőttem egy sort, megérintettem a képernyőt, így folyamatosan követni tudtam, épp hol tartok.

Ez volt a második nyolcnyüstös befűzésem és aggódtam, nem fogok-e bekeveredni a csipeszek kapcsolgatása közben. Meglepően gyorsan ráállt a kezem és az agyam, a minta könnyen követhető volt és így, hogy excelben már előre átrajzoltam számosra, nem kellett végig gondolkodnom, épp melyik nyüst következik.

Persze itt is becsúsztak hibák - például sikerült életemben először rosszul befűzni a bordát. Kimaradt egy rés, ami szerencsére minta szövésnél nem volt látványos, csak akkor tűnt fel, mikor a szőttesek elején és végén 6-6 sornyi vásznat szőttem. (Ezt a részt szoktam varrásnál visszahajtani, kvázi ez a varrásráhagyás:))

Előbb Erika ajándékát szőttem meg, sajnos bele is keveredtem, későn derült ki, hogy 54 sor helyett csak 50-et nyomtattam ki. Így nem lett tökéletes, de rengeteg szeretet került bele ellensúlyozásként, ráadásul így mindig emlékeztetheti őt, hogy én se vagyok tökéletes. :D

Utána a kék fonallal leszőttem ugyanazt a mintát.

Aztán váltottam a második mintára. 

Háááát... amennyire jól nézett ki papírom, annyire semmilyen volt megszőve. :(

Nem tudom, mi késztetett rá, de ugyanezt leszőttem mályvával is. Semmi haladás, abszolút nem látszott semmi, csak egy nagy katyvasz.

Aztán levágtam a szövőszékről, eldolgoztam a széleket, beáztattam, kivasaltam, készre varrtam és láss csodát, gyönyörűek lettek mind!

Aki már vásárolt KicsiKató kézzel festett fonalat, tudja, hogy a köszönőkártyán mindig van egy-egy cuki gomb. A maradékok közé túrtam és mindegyikre kerestem egyet.

Imádom a végeredményt. Kettőt elajándékoztam közülük, kettőt megtartottam és alig várom, hogy újra szőhessek. Kíváncsi vagyok, hány darabnál fogom azt érezni, oké, most már elég lesz, nézzünk valami mást. :) 

Technikai részletek, minta és több kép szokás szerint a linkre kattintva elérhetőek!

a szőttes életre kel! :)

Mindig is használatra szerettem alkotni, nem a vitrinbe, így nem is volt kérdés, hogy az új szőtteseket (még ha csak gyakorló darabok is), muszáj lesz felhasználnom.

Így már a felvetés tervezésénél célirányosan haladtam, neszesszereket szerettem volna varrni. Az Alize Bahar fonalakat még valamikor tavasszal vettem, akkor még azt hittem, a merevnyüstösön végzik konyharuhaként... :)

Az alapmintát az Anne Dixon-féle könyvben találtam, bepötyögtem a Fiberworks demo programjába, hogy aztán egy kattintással lássam, melyik csipeszeket kell majd kapcsolgatni a pedálozás helyett. :)) 

Innen indultunk:

Aztán ksérletezni kezdtem a csipeszekkel (jajj, tudom, hogy van ennek normális magyar neve Zsuzsa fordítása nyomán, de nekem ezek totál csipeszek...:)))

Persze a gyakorlatban kiderült, hogy némelyik minta kukapozitív.. :D

A felvetéshez elhasználtam két motring világoskék fonalat, a vetülékekből csak 10-30 gramm fogyott. 

A szövőszékhez kapott borda 48/10-es, minden nyílásba két szálat fűztem. Talán egy kicsit sűrű lett..

Főleg akkor ijedtem meg, mikor lekerült a szőttes. Merev volt, sprőd, fogalmam sem volt, hogy fogom én ezt több rétegben varrni. Szerencsére mosás után szépen felpuhult, nagyon nehezen száradt, úgyhogy úgy egy órán keresztül vasalgattam ruhazsebkendő alatt. 

A varrás már pikkpakk megvolt. Már el is felejtettem, hogy ezeket a kicsi darabokat két másodperc megvarrni, de mire szépen visszahajtod az anyagot, a bélést beigazítod, betűzöd a cipzárt, hozzátűzöd a bélést... :)))

Persze mindegyik mintában van némi hibácska, szerencsére egyáltalán nem zavar. Azért a biztonság kedvéért a hátoldalra kerültek. :)))

Technikai részletek és több kép szokás szerint erre a linkre kattintva érhetőek el!

Ez pedig még pár hete készült a merevnyüstösön. Nem is tudom, mit szőttem, de már elég hosszú volt, a felvetés még mindig tartott, úgyhogy az utolsó centiken beszőttem egy kis saját fonást. Sajnos nem lett túl egyenletes, már nagyon laza volt a felvetés, de sikerült ezt is úgy szabni, hogy ne zavarjanak a hibák. Mondtam már, mennyire imádom a sötét felvetést? Szinte robbannak a színek! :)

szőttem is! :)

Amikor megszületett a döntés, hogy lesz egy szövőkeretem, az első tervek között szerepelt egy szett edényfogó. Talán azért, mert a sok évvel ezelőtt darabok már nagyon topisak voltak vagy mert könnyű és gyors projektnek tűnt, nem tudom. Az ötletet (sok havi kihagyás után :D) tett követte és még áprilisban megszőttem az alapanyagot. Hat színt használtam, mind Scheepjes Cotton8 fonalak Anikóéktól és mivel szerettem volna kísérletezni a színekkel, mind a hatot használtam a felvetésnél is. A csíkos felvetésben külön-külön használtam a hat színt szövésnél, így alakult ki az egy családból való, de jócskán eltérő csapat: 

Miután elkészült a szőttes, beavattam, aztán felavattam a vadiúj lockomat és nekiestem. Sokkal egyszerűbb volt így szétdarabolni az anyagot, rögtön be is szegte, de azért visszamenőleg bevallom, kicsit cidri volt... :D

Mindegyik alá ugyanaz az anyag került, közé pedig fél centis vatelin. A már-már kicsikatós mintával tűztem, ami nem is volt olyan egyszerű, a laza, kézzel szőtt anyagon alig látszott a varrás! :o

Azóta már felavattuk őket és amellett, hogy boldogság rájuk nézni, beváltak használat során. Azt hiszem, készül majd még pár...:))

És ha már felvetettem a keretet (ami a szövés legkevésbé kellemes része, legalábbis nekem), kihasználtam a maradék centiket és szőttem egy kis darab anyagot.

Pont elég lett egy kisebb-közepes neszesszerhez, azóta ki se lehet robbantani a táskámból.

Lelki szemeim előtt sok sk neszesszert látok, sőtmitöbb, már el is kezdtem fonni az alapanyagokat... ;)

Technikai adatlap még több képpel a ravelry-n!

újrahasznosítás

Pár hete pakolásztam az anyagos fészerben (csudadolgokat rejt, gombok, méteráruk, fonalak, hímzőfonalak...:))) és találtam egy ládát. Teli olyan ősrégi kicsikatóságokkal, amiket már nem használok, de eddig sajnáltam megválni tőlük. 

Erőt vettem magamon, egy része ment az adománycsomagba, de a többi... Nézzétek, milyen kincse(ke)t találtam!

Egy időben megrögzött forma-varró voltam, volt itt még csirke és gitár alakú táska is.. És igen, hordtam is őket. Megboldogult, őrült ifjúkor... :)))

Na de ami utcára már nem menő, tökéletes projekttáska! Ugye? :)

 

keresztszemes.projekt.tatyó

Úgy esett, hogy múltkor nem csak karácsonyt ültünk utólag, hanem bizony majdnemszilveszteri születésnapot is! 

Nehezen jött az ötlet. Kingával fecserésztünk, amikor megemlítette, hogy a vadiúj kötőtűinek varrna tartót, így már nem volt más dolgom, mint meglovagolni az ő kreatív energiáit és ráasszociálni. :))) A múltkori közöskötésen nem volt Erikánál olló, ellenben volt nála hímzés, innen már nyert ügyem volt: valamiféle neszesszer, amiben elfér minden az aktuális projekthez!

Egy esti álmatlan órában felskicceltem az ötleteket, másnap meg megvarrtam. Na nem betűről betűre, de sorvezetőnek jók a tervek. :))

Szerintem tetszett neki. Szerintem nekem is kell egy. :)

ETMI 05 - az utolsó kupac:)

Végre a végére értem a sornak, ezennel szentül fogadom, hogy sose hanyagolom így el a blogot és a fotómasinát és titeket.

Már hónapok óta terveztem, hogy a csudaszép telefonomra tokot varrok, de folyton halogattam. 

Aztán hónapok óta terveztem azt is, hogy a napi sminkcuccok is kapjanak új neszesszert, persze ezt is csak tologattam magam előtt. 

És akkor megérkezett Icarus, akire hímes tojásként vigyáztam az első perctől, így már nem volt kérdéses a varrós nap. Erika mutatott egy bárányos board-ot pinteresten, végem volt az egyik keresztszemes példánytól, gyorsan kiböködtem, másnap meg ha már előszedtem a varrógépet és az anyagokat, hát egy füst alatt letudtam az összes halogatott projektet. Szeretem őket. :)

vasárnapi vigasságok

bifór-aftör

Mire végeztem, elfogytak a fények, de végre saját tokban minden arra érdemes.:)

nyárból a télbe

Nagy a dilemma a családban. Még júliusban érkezett hozzánk Doris, elég hányatott sorsú csivavaként, így bár már négy telet megélt, nem tudjuk, hogy viszonyul a hideghez. Az első csivavánk anno tizenöt fok alatt csak a legszükségesebb percek kedvéért volt hajlandó kimenni az udvarra, de Doris igazi világjáró, imád sétálni.

Habár nyáron még ilyen nehezen viselte a meleget, 

mostanában sűrűbben fázik a popója. Mini méretéből és finnyásságából adódóan nem próbálkoztunk többezer forintos ruhákkal, próbálkozok én a varrógéppel. Izé. Lesz ez még jobb is. Egyelőre kapott egy polár köpönyeget, egy vékony és egy vastagon bélelt esőkabátot. 

Nem szereti őket. A dög. :)

néha a kevesebb több

sokszor nincs szükség különlegesen bonyolult formákra és leírásokra... 

néha elég pár féltve őrzött, saját festésű anyag még az előző évtizedből...

két egyszerű, adhoc felskiccelt cseppminta...

és jöhet a móka!

a táskákat...

és az előlapokat ahogy-esik-úgy-puffan alapon szabtam, 

szóval mind más

megkésett anyák napi ajándékok anyunak és gyereknapi megnyugvás nekem, egy ideig nem kell hallgatnom, hogy "hol lehet az az egy szatyor, amit varrtál nekem?" :D