életjel. vigyázat, ritkán beszél, de akkor sokat!!

Túlélésre játszom ebben a melegben. Nem is tudom, hogy bírtam eddig, azt hiszem, még sose nyűgösködtem az időjárás miatt. Idén változott valami, a tél is nagyon nyomasztott, ez a fojtó, fülledt levegő meg végképp a halálom.

Pedig zajlik itt az élet, még ha kívülről mozdulatlannak is tűnik a világom. Sok apró momentum vesz körül, amik fontossá teszik a napokat. 

Először is Damoklész kardjaként lebeg fölöttem a Muzsi által koordinált nemcsipkés kendőcsere. Azt hihetnénk, a sokadik kendőmet kisujjból kirázom, de nem. Hát én még életben nem szenvedtem ennyit projekttel. Már a harmadik mintát kezdem el, mert egyik sem tűnt pár sor után Az Igazinak. Nem merem elkiabálni, de talán most...

Saját fonalból kötöm, sajnos ennél színhűbb fotót - tekintve a projekt titkos mivoltára - nem mutathatok. :)

Aztán itt a futás, ami fontosságáról sokat elárul a tény, hogy a héten kétszer hajnali fél hatkor keltem. Én, aki a hétköznap reggelekből fél órát az ébredésnek-visszaalvásnak szánok, hogy aztán hét után kikecmeregve, még félig álmodva érjek be nyolc előtt a munkahelyre. Nem mondom, azért ma négykor megébredve elégedetten nyugtáztam, hogy a vihar kitart még egy ideig, keljen a rosseb ötkor! Egyébként keltem volna. Na nem csak azért, hogy annyira jókedvűen futkossak, hanem hogy a napi penzumot még harminc fok alatt végezzem ki.

A héten nagy nap volt, épp tíz éve tettem le a cigit. Nagyon nehéz időszakot éltem tíz éve, így nem csak a füstmentességet, de a jelenlegi egészséges életemet is ünnepeltem. Nem is akárhogy, új pasit szereztem, Jenőt, aki ezentúl a szívemre fog vigyázni. Remélem, hamar megesik rajtam a szíve (lol) és a tötyörgős tempót kicsit felgyorsíthatom majd. Addig meg ezer helyről okosítom magam pulzuskontroll-ügyben.

Apropó, futás. Tegnap hősök közt töltöttem a délutánom. Pár hónapja azt gondoltam volna, az ultrafutók valami különleges, nem evilági emberek, de azt kell mondjam, igazi példaképek. Álmodnak, s aztán nem dőlnek hátra a fotelben lemondóan, mint olyan sokan, hanem kitartóan, évekig készülnek és fejlődnek. Aztán meg csak futnak,  olyan okosan és fókuszáltan, amit mindannyiunknak el kéne sajátítani. Eleinte félelemmel vegyes tisztelettel néztem, ahogy róják a km-eket, a végére pedig büszkén mosolyogtam, mert részese lehettem az élményüknek.

Glutén. Már nem is számolom a heteket, egyszerűen próbálok kitartani. Sokszor nehéz. Nagyon vágyom készételekre, pizzára, sajtburgerre, fornettis kakaós csigára. De nem eszek. Jobb ez nekem így, még ha nem is egyszerű. Azért vannak sikerélmények is, ez az sk pizzaszerű képződmény isteni volt! Az merüljön feledésbe, hogy a mai rekonstrukció a kukában landolt, én pedig bedurcizva faltam fel a tévé előtt egy kis zacskónyi paprikás puffasztott kukoricát. 5-6 deka rizsliszt, 5 deka kukoricaliszt, ~1 dl víz, só, fűszerek. Összeálló masszát gyúrtam belőle, a felét serpenyőben kerekre nyomkodtam, egy-két perc alatt mindkét oldalát megsütöttem. Aztán tepsire raktam, a hűtőben fellelt alapanyagokból pedig feltétet rittyentettem. Addig sült, míg a sajt megolvadt. Isteni volt. 

Persze vannak kreatív tervek is. Pl. ****-nek *****-t fogok horgolni, ******-nek pedig ******-t varrok. Szatyorban vár egy adag átalakítandó ruha is, be kéne fejezni pár aktuális fonást, hogy végezzek a hetek óta várakozó kendőkezdeménnyel. De amíg a létezéstől is ragad a kezem és napi négyszer zuhanyzok, hogy túléljek, addig maradnak az álmok. És a könyvek. :)

Ti bírjátok? Hogy élitek túl a verejtékcseppes nappalokat és éberen fetrengő éjszakákat?

megtaláltam, el se veszett!

Az van, hogy én sose voltam kitartó. Semmiben. El is könyveltem magamról ezt tényként és már-már megdőlni látszik ez a tézis. 

És ez most nagyon jó! :) Talán már rég kitartó vagyok, csak alkalmazkodnom kellett a magamról kialakult képhez... :D

És futok és nézzétek meg, milyen ég alatt teszem! Komolyan, ég-függő leszek, már egy rakat fotó van a telefonomban, nyitok is nekik rögvest egy mappát a fészbukon, unja őket egy idő után más is, ne csak én. :)

a diéta

A tudatosságom legnagyobb rákfenéje. Ne is nevezzük diétának, legyen a neve egészségtudatos étkezés, jó? Neeeem, ez se jó, még emiatt is rám szakadhatna a plafon... :)

A lényeg, hogy próbálkozom. Hedonista létem egyik legfontosabb alapköve volt mindig az étkezés, nagyon ritkán tudtam nemet mondani arra, amit megkívántam. Iszonyatosan nagy szerencsém a testképzavar és a jó gének, ezért sosem kellett 2-3 plusz kilónál többel megküzdenem, de ez annak is köszönhető, hogy húzdmegereszdmeg-alapon hol engedtem a kísértésnek, hol pár napra visszafogtam magam.

Párszor már nekifutottam a candida-diétának egészségügyi okok miatt, de sose bírtam tovább két hétnél. Az viszont az első napokban szembetűnő volt, hogy valamiért jobb nekem liszt nélkül. Mikor Kinga év elején egy huszárvágással átalakította az étrendjüket és szinte teljesen kiiktatta a fehér lisztet- és cukrot, még csak lemondóan legyintettem, de mikor egy barátnőmről kiderült a  kiderült, hogy lisztérzékeny, nem halogattam tovább a döntést. 

Gluténmentesen étkezek, immáron már harmadik hete. Előtte sem ettem már kenyeret, csak havonta párszor, tésztát is 2-3 hetente, péksütit azonban szinte minden nap. Nem mondom, hogy könnyű volt átállni, de szerencsére eddig csak egyszer potyogtak a könnyeim, múlt héten, mikor a kenyérlángosnak induló cucc teljes mértékben rágyógyult a tepsire.

Most sokkal jobb, könnyebbnek érzem magam, jobb a közérzetem és nem sóvárgok. Nem esem kétségbe, ha nem kapok gm felvágottat vagy olyan csokit teszek a kosaramba, ami nyomokban glutént tartalmazhat, de direktben semmi lisztet nem eszek. Illetve dehogynem, de hogy melyikeket, arról legközelebb mesélek.

Ti odafigyeltek arra, mit esztek?

mozogj már!

A mozgással mindig hadilábon álltam, miközben azért volt egy-egy irányzat, ami rövidebb-hosszabb időre elrabolta a szívem, de a rendszeresség sose ment. Capoiera aerobic, zumba, squash, futás... időről időre visszatértek.

Ami most az életem része, az a futás. Főképp. Néha befigyel egy-egy capoiera, ez-az, de a futás jött, látott és győzött. Végre nem adhoc jelleggel, hanem rendszeresen és edzésterv alapján alapozok. Lassan haladok, lassan emelem a téteket és szeretem. Májusban 37 km-t sikerült begyűjteni, ezt júniusban szeretném 50 környékére feltornászni, a cél pedig elérni július-augusztusban a havi 60-at és azt hosszú távon tartani.

Fogok még erről írni több szempontból, de most muszáj leírnom, mennyire együtt élek lélekben azokkal, akik ma a Balaton felé veszik az irányt, hogy kisebb-nagyobb csapatokban (Uram bocsá', egyedül!!) két nap alatt körbefussák azt. Különösen a DK-sokért dobog hevesebben a szívem, ott meg még különösebben a NehézBombázóknak küldöm virtuálisan az erőt. És közben hiszem, tudom, hogy jövőre én is ott leszek. Hajrá, fiúk-lányok!!

Tudatos.

Sokat gondolkodtam róla, bevonjam-e életem más területeit is a blogra, vagy maradjunk a kicsikatóságoknál? Végül arra jutottam, miért ne. Jöhetnék az én házam-én váram közhellyel, de inkább amiatt, mert ez is én vagyok. Mostanában nagyon is.

Ugyanis életembe - így laza 3 évtized után - megérkezett A Tudatosság. Talán ez a legjobb összefoglalás arra a változásra, ami egy ideje zajlik bennem. Ugyanis én mindig az a lézengő fajta voltam. Hagytam, hogy sodorjon az ár, a medret ugyan én ástam ki, de a folyóból csak a halak érdekeltek. Hedonista vagyok, bevallottan, nehezen (=sehogy) sem tudok nemet mondani a vágyott dolgokra, sokszor akkor sem, ha tudom, jobb lenne nélkülük, mert csak ideig-óráig nyújtanak boldogságot.

Ez volt 3 évtizedig. Aztán jött a váltás. Nem tudom már, mikor kezdődött, az előszelek évek óta fújdogáltak, de mostanában egyre többször választom a jobbat. És a jobb sokszor nem könnyebb. Nehéz és fájdalmas és lemondásokkal teli, mind a fizikai, mind a lelki síkon. 

Na, ennyi oktalan bölcselkedés után nézzük a valóságot: étrendet és életmódot váltok. Kitakarítom a rosszat, hogy jöhessen helyébe az új. Naponta többször hozok tudatos döntést, naponta többször legyőzöm magam. Egy kihagyott péksütivel, egy kihagyott esti pihenéssel, helyette a negyedik km taposásával is a futópályán...

Hát ezekről fogok mostanában írni. Persze a kicsikatóságok rendszeres bemutatása mellett. Ha nem bánjátok. Jöhet az együtt-ötletelés, együtt-küzdés? 

Társak lesztek ebben? :)