A következő címkéjű bejegyzések mutatása: akvarell/watercolor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: akvarell/watercolor. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. január 13., csütörtök

Új év, új szelek? Muhaha.

Tavaly április óta nem vettem a kezembe festőecsetet, de most milyen jól jött, hogy hegyekben állnak itthon a kreatív alapanyagok!

Szóval én tényleg azt hittem, megtanultam, kivonatoltam, leszűrtem a lényeget, túllépek az újratervezésen, aztán még el se indult az új év, mikor minden, de most tényleg minden dugába dőlt - egy perc alatt.

Történt ugyanis, hogy 30-án égetően sajgó könyökkel ébredtem, amiből életem legborzasztóbb szilvesztere-újéve lett. A könyököm szinte semmit se mozgott, a bal kezemmel a papírlapot se bírtam el. 

Gyorsan elmesélem azt is, hogy a hagyományos fájdalomcsillapítás mellett szinte azonnali és többfrontos noszogatással igyekeztem öngyógyulni. Hogy végül mi segített, arról csak sejtésem van, de a lényeg, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan múlt is a fájdalom, 7-8 nappal később már szinte teljesen mozgott a karom, a maradékot pedig reményeim szerint megoldja a terápia.


Mindenesetre az újratervezés átkúszott erre a naptári évre is. Mivel szinte biztos, hogy a decemberi rengeteg kötés nem tett jót, egyelőre nem kockáztatok. 15 napig bírtam kreatív tevékenységek nélkül (ne aggódjunk, kicsit se unatkoztam), ma viszont adódott egy viszonylagos szabad csütörtök, nem bírtam tovább.


Nem tökéletes, sose volt az, de nem is törekszem rá. Csak élvezem a folyamat minden egyes percét. :)

Harriet tutorialja alapján Hahnemühle és kézzel merített papírra készült Isaro és Art Philosophy (Woodlands) festékekkel.



2022. január 4., kedd

2021/2022

Az év végi időszakom remekül passzolt a mostanában szokásos ügymenethez: Kató tervez, univerzum végez. Minden, de minden tervemet keresztül húzta az a hirtelen jelentkező és baromira ijesztő könyökfájdalom, ami pár nap alatt kiiktatta az ujjaimat és ezzel együtt a legapróbb, hétköznapi tevékenységeket is. Nem is volt kedvem ilyen körülmények között a szokásos évértékeléshez, de jelentem, a több frontról indított gyógytámadások eredményesnek látszanak, a fájdalom csitul, én meg felveszem az elveszett fonalakat (höhöhh).

2021. legfontosabb hozadéka, hogy viszonylag egészségesen abszolváltuk. Az agyamat továbbra is főleg a könyvek és a mókolás foglalta le, de visszatértem az intézményesített tanuláshoz is: gazdagabb lettem egy ÉFT, egy tarot és egy kronobiológia képzéssel (és szegényebb pár korlátozó hiedelemmel és tudatalatti blokkal, oh yeah!:))

A saját könyves kihívásomat teljesítettem, heti egy könyv megvolt, 53-at sikerült végig elolvasni. Párszor belenyúltam a trutyiba, azokat elengedtem, cserébe viszont tökre nem érdekelt, milyen műfajú a könyv, ha megfogott és magával vitt, az övé voltam.

Összesen 17 km fonalat dolgoztam fel!

(A festéseket meg se merem számolni, ott inkább a színekben tobzódom. :))

A fő csapásirány továbbra is a kötés (tudna is mesélni a könyököm...), rákaptam a pulcsikra, 11464 méternyit kötöttem beléjük (plusz egy zokniba, egy sálba és egy cowlba:)) A horgolás mellékvágányra került, év végén összesen egy cowl-t sikerült összehoznom, az se a leghasználhatóbb.. :D

A fonás is háttérbe szorult, bár rengeteg tervem volt, valahogy nem jött ihlet a megvalósításhoz. Ami viszont bakancslistás és összejött, az a saját fonású fonalból kötött pulcsi! 3833 métert hoztunk össze Gusztival (a rokkámmal).

A szövés majdnem teljesen kimaradt, de szerencsére jött a krea-december, elkapott az ajándékozási láz és izibe' össze is dobtam (muhaha) két sálat és egy stólát. Idén anyukám is belekóstolt, ő konyharuhákat készített (és megannyi terve van az idei évre is:)) Összesen 1264 méternyi fonalat szőttem bele a projektekbe.

Tavaly végre megint hímeztem és új kézművességet tanultam, decemberre megfertőzött a tűnemez, idén biztosan folytatom majd az ismerkedést!

Ami az új évet illeti, a terveimet is átszínezte az elmúlt napok fájdalma. Olvasni továbbra is sokat szeretnék és mivel többet vásároltam tavaly (is), mint befaltam, igyekszem a meglévő példányokból választani. Ami a fejlődést illeti, szeretnék jobban elmélyedni a tarot és a szimbológia világában, sajnos mivel minden IS érdekel, nagyon nehezen tartom a fókuszt egy területen, így sok helyen felületes a tudásom... De idén 40 leszek és ahelyett, hogy bepánikoltam volna, megéreztem az idő végtelenségét, miért ne adhatnék több időt egy-egy területnek? Egyből kevésbé lennék frusztrált magam miatt...  Szóval most igyekszem tartani a célt.

A festés folytatódik, továbbra is a fonalas csoportban lesznek online vásárok és ha a vírusistenek is úgy akarják, talán élőben is találkozhatunk a nyár folyamán! A nyereményjátékokat idén átdolgozom, havi rendszerességgel szeretnék majd játszani a KicsiKató facebook oldalon, ha még nem követtek, most érdemes átkattintani! :)

Ami a mókot illeti, most erősebb vágyat érzek pihenni, mint a tavalyi magammal versenyezni. Főleg a kötés-fonás irányában fogok idén is mozogni, de nagyon-nagyon szeretnék visszavenni ebből a furcsa, belső kényszerből, hogy többet-többet-többet.. Szívesen festegetnék továbbra is a saját kedvemre (érdekes módon pont a kronobiológia segített elfogadni, hogy ez van, én képek helyett adatokkal és érzésekkel töltöm meg a fejem, így nehéz magamtól rajzolni) és tervben van az ismerkedés a digitális művészkedéssel is.

Aztán majd meglátjuk. És ha továbbra is ügyesen dokumentálok, meglátjátok majd ti is. :))

Mindannyiunknak egészséges, boldog, alapanyagokban és mókidőben gazdag új évet kívánok! <3

2020. november 22., vasárnap

a ló és a műanyag szék

Ez a kép sokszor eszembe jut magammal kapcsolatban. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, hajlamos vagyok efféle korlátokkal lekötni magam. Lusta vagyok. Nekem ez úgyse megy. Nincs rá időm. Ez hülyeség. Nem vagyok hozzá elég jó. Minél mélyebben ismerem meg magam, annál több műanyag széket találok. 


Így vagyok a festéssel/rajzolással. Sose volt igazi sikerélményem, más gyerekek a tesi- és rajzórákon élik ki magukat, nekem mindig ezek voltak a kínszenvedések az órarendben. Az utolsó hivatalos testnevelés után másfél évtizeddel leszámoltam a futás mumussal, most pedig nekimentem a "nem tudok rajzolni/festeni"-nek. 

Nézzük tényszerűen: vannak az őstehetségek és akik egy pontot se szereznek a rajzolós activityben - a második táborhoz tartozom. De sose képeztem magam. Sose akartam jobb lenni benne. Sose próbáltam ki pár technikánál többet, márpedig ennek is annyi ága és módja és hordozója és szintje van... Fonalfestőként képtelenség, hogy ne találjak egy nekem tetszőt.. végső esetben ott van az absztrakt festészet. Előbb azonban szeretnék magamnak esélyt adni. :)

Az akvarell rég izgatja a fantáziám. Ahogy a vizes papíron egymásba futnak a színek... Ahogy kirajzolódik egymás mellett a milliónyi árnyalat, amilyen könnyedén játszanak az ecsettel a tutorialokban a hozzá értők... Mivel hörcsög aszcendensű vagyok, kellő időt és pénzt öltem kutatómunkákba, rengeteg elmentett videó (Isten áldja a youtube-ot, skillshare-t és minden alkotóművészt, akitől a világ bármely pontjáról tanulni lehet!), papír és festék beszerzése után egy Shayda Campbell videóra esett a választásom. 

Nem hazudok, egy ilyen egyszerűcske projekt is kifogott rajtam. Sokat kell gyakorolni, mennyire legyen vizes, hova és hogyan húzzam az ecsetet, hogy keverjem a színt, arról nem is beszélve, mennyire jó lenne, ha rendben lenne a térlátásom és érdekelnének a részletek, de talán ez is csak egy műanyag szék és bár eddig nem izgatott, mi hogy néz ki pontosan, milyenek az arányok és a színek, sokkal jobban érdekelt a mögöttes, az érzés, az összkép, a hangulat - hátha ez is fejleszthető. :)

Szóval festettem több szép és még több kezdetleges virágocskát, ágat és levelet.

Aztán kivágtam 

és egy sk hajlított pop up képeslap alapra ragasztgattam őket.

A végeredmény - akármilyen gyerekes is - nagyon tetszik! És természetesen a világ összes papírlapját telifesteném azonnal. :)

Nagyon rég nem kötött le ennyire semmi... Úgy terveztem, a festegetés alatt megeszem a kedvenc sütim maradékát - csak a végén vettem észre, hogy érintetlenül várt az asztal sarkán. A kötés már túl automatikus, a bonyolultabb minták számolgatása és figyelése nem okoz flow élményt, így most különösen örülök ennek a meditatív alkotóélménynek. 

Meglátjuk, hova vezet ez az új irány. Mikor elkezdesz japánul tanulni, nem tudhatod, később tízig leszel képes számolni vagy leteszed a felsőfokú nyelvvizsgát. Azt hiszem, csak motiváció, kitartás és kellő idő kérdése. Mindenesetre hála a Black Friday-nek, jövő héten várható még kevéske festés, lesz itt még papíros blogtartalom! :)


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails