változások

A természet meg én - hát sose voltunk valami jóban. Nem csípem a túrázást, a fűben heverészve csak arra tudok gondolni, hány ezer hangya rohamozza éppen kistestem, a bozótokban pókok vannak... szóval remekül elvoltam mindig a zömében a szobába kötő hobbijaimmal, időnként rácsodálkoztam az itthoni virágokra és este leültem a National Geographic elé.

Aztán idén tavasszal beszorultam a házba a vírus miatt és ambivalens módon az itthonlét alatt az eddigi legközelebb kerültem az élőlényekhez. 

Kicsi udvarunk van borzasztóan szűkös lehetőségekkel, de egy panelhez képest maga volt a paradicsom! És így, hogy nem kellett rohanni egyik feladatból a másikba, rengeteg mindenre akadt időm és energiám. 

Nem csak learatom majd, ahogy szoktam, de most először én vetettem el a szokásos mini paradicsomokat és a chiliket. 

Napról napra figyeltem, ahogy kinyílik a kisebb mezőnyi (na jó, csak másfél négyzetméter, de tömött!) gyöngyvirágunk ültetvényünk. 

Ahogy megnőttek és kivirágoztak a rózsáink. 

Kiderült, hogy a négylevelű lóheréim szinte látványosan mozognak, reggel a nap felé fordulva kinyílnak, este összehúzzák a leveleiket, ha véletlen elbambulok és nem kapnak elég vizet, a földig lekonyulnak.

Arra is akadt idő, hogy a hangyákat figyeljem. Lett egy csapat veréb-haverunk*. És egy időnként benéző vadgalamb pár. És kiderült, hogy a szomszéd galambjai közül a barna foltos egy igazi kujon, a kicsi fekete-fehér egy céda, aki folyton elcsábítja a barnát a szürke mellől. :D 

És Dorisra is több idő jutott. 

Vaskalaposok azt mondhatnák, elkényeztettük, de inkább csak figyeltünk a jelzéseire. Ha figyelemre volt szüksége, gond nélkül megadhattam neki, bármikor. Ha kint akart napozni az udvaron, kimentünk, ha aludni akart az ölemben, hát ledőltem olvasni. 

Az élet persze visszaállt** a régi rendbe, kevesebb az idő, több a teendő, de most egészen különleges érzés hazajönni. És másképp nézek minden másra is, odakint, a kapun kívül. Szeretem. :)

(*Azt kihagytam volna, mikor vinnyogva távozik egyikük egy ragadozómadár karmában. :( )

(**Nagyon igyekszem, hogy ne a régi taposómalomba térjek vissza, de engedjem megpihenni a testem, a lelkem és az agyam is a tevékenységek között.)

2019/2020

Ez az év sem zárulhat le a hagyományos visszatekintés nélkül. Bizton állíthatom, hogy 2019 volt a legkreatívabb évem, ha a kreatív órák számát nézzük. A fonalfestés rengeteg időt emésztett fel, össze se merem számolni, mennyi fonalat és gyapjat festettem idén. Elképesztően hálás vagyok minden lájkolónak, olvasónak, kommentelőnek, vásárlónak, biztatónak, akik napról napra segítenek építgetni az álmaimat. Jövőre több fonal, több szín és még több meglepetés érkezik! :)

2019 kétségkívül a szövés éve volt nálam - is. Tavaly karácsonyra érkezett meg a Kromski szövőkeret, idén decemberben pedig már egy Ashford asztali széken szőttem. Összesen 3308 méternyi fonalat fogyasztottam (plusz mennyi felvetést...). 

A kötés mintha kicsit háttérbe szorult volna. Rákaptam a felsőkre, kendőm talán elég van már, a zokni szinte már magától születik nálunk, de igazán jó pulcsijaim még nincsenek. Reményeim szerint jövőre lesznek. :) Szegény soha-el-nem-készülő takarómba ~2 km-t horgoltam és 6002 métert kötöttem:

Fonni idén is nagyon szerettem, most már... Talán a nyolcadik vagy kilencedik fonós évem kezdem? Több újdonságot is kipróbáltam idén, belekóstoltam a combospinningbe, fontam egyágút és csigafonalkezdeményt (hopsz, ezek le is maradtak a kollázsról...). Összesen 5268 métert fontam össze:

Olvasásra a szokásosnál kevesebb idő jutott, jövőre fel kell javítanom. 31 könyv körülbelül 12000 oldalát olvastam el:

Januárban belecsaptam a "make nine" challenge-be és így, december végén mondhatom, nekem nem jött be. Sokáig nagyon kecsegtető volt az állás, sok minden elkészülhetett volna - aztán mégse. Kilencből négy tétel pipa, három folyamatban, kettőhöz hozzá se szagoltam. :) 

*****

És akkor a 2020-as tervek. Az a helyzet, hogy egyre tudatosabb vagyok az élet egyre több területén - és ez egy csomó mindenben segít, kreatív téren viszont hátráltat. Így aztán arra jutottam, nem határozok meg irányvonalakat se. Hacsak azt nem, hogy ha szükségem lesz valamire, megvarrom/szövöm/kötöm/fonom, ha megtetszik valami, belekezdek, ha elapadhatatlan vágyat érzek egy fonal iránt, megveszem, nyilván épelméjű keretek között. :) Egy dolgot mégis szeretnék - még 2018-ban kezdtem egy havi egy zokni projektet, amihez színpompás Drops Nordokat festettem. Tavaly négyet sikerült megkötni, idén kettőt, a maradék hatot igazán jó lenne befejezni. Elengedtem a mindenáron-mintásat-kell-kötni kényszert, szeretem kötni és hordani a plain vanilla zoknikat, így az idei kettő már így készült, talán így könnyebben sikerül megtölteni a dobozt és elkezdhetem hordani őket. (Igen, szeretném érintetlenül lefotózni a kész kupacot.:))

És aki olyan kitartó, hogy még itt van, megsúgom, hogy január elején hozok egy egyelőre titkos, közösen alkotós, egész éves projektet! Még októberben dolgoztam ki a részleteket, sose sikerült még ilyen hosszan titkot őriznem. A részletekről a facebook oldalon írok majd! 

És a legvégére az igazi lényeg: köszönöm, hogy itt vagytok és olvastok, lájkoltok, kommenteltek. 2020-ban a blog már 13 éves lesz, nélkületek, olvasók nélkül ez még mindig csak egy magánnapló lenne. Töltsük együtt az új évet is, alkossunk sokat, legyünk boldogok és egészségesek, gördüljünk túl könnyedén az akadályokon, legyen részünk sok örömben, mosolyban, ölelésben és szeretetben és persze jusson elég pénzenergia és idő magunkra és az alkotásra is. 

Boldog új évet mindannyiunknak! <3 div="" nbsp="">

Kacskaringós élménybeszámoló, 2019. tavasz

Hopp, ezzel majdnem elmaradtam, elképesztő, hogy már két hét eltelt! 

Másodjára mentünk kiállítóként a Kacskaringó Fonalfesztiválra és bizton állíthatom visszanézve, hogy már-már rutinosan nyomtuk le a napot az elejétől a végéig. Idén nem sok időm és energiám maradt készülni. Előtte két nappal tudtam végre hazahozni anyukámat a kórházból (a tervezett 5-6 nap helyett 31 nap lett), teljesen szét voltam csúszva. Péntek reggelre ugyan már kész voltak a fonalak, de csupaszon, címkék és előkészületek nélkül vártak a sorukra. Fogalmam sincs, hogy sikerült abszolválni a napot, de este tízre minden a helyére került. 

Szombaton Kinga jött értem, jól megpakoltuk az autót, egy szűköcske helyet hagytunk Erikának, felvettük őt is és elképesztő időt futva értünk a tett helyszínére.

Innen indultunk:

És idén ezt hoztuk össze. 

Nem vagyok teljesen elégedett, de ez a március olyan gyatrára és sűrűre sikeredett, hogy most csak ennyi volt bennünk. 

A fonalak elfértek, látszódtak, most bőven elég volt ennyi. :) :)

Az őszihez képest talán kevesebben voltak, legalábbis a délelőtti nagy dömping kimaradt, ami nem is baj. Tavaly volt, aki nem fért oda a pulthoz, délután meg alig lézengtek az emberek, ahhoz képest most sokkal kiegyensúlyozottabb volt a nap. 

Rengeteg ölelést, mosolyt és kedves szót gyűjtöttünk be idén is, jó volt sokakat már ismerősként üdvözölni. Láttunk sok katóságot megkötve/horgolva/szőve, ezek a nap legszebb részei, imádom, mikor látom, miket készítetek! :*

Gondolom az előző hetek miatt sokkal fáradékonyabb voltam, mint általában, bevallom, délután már sokszor csak a lányok tartották bennem a lelket. Nagyon sokat segítettek most is, vittek, pakoltak, támogattak, kisegítettek, tanácsot adtak, tiramisut hoztak, lelkesítettek és kiegészítettek ott, ahol én már kevés voltam. 

Ősszel találkozzunk még többen! :*

(Fotók: Kinga és Kata:))

Kacskaringós szajré

Az úgy volt, hogy eredetileg ugye a saját portékát vittük fel a tavaszi Kacskaringóra, eladni. De aztán a körülmények úgy alakultak... Kevesebben is voltak a látogatók, több volt a szabadidő, én nagyon fáradt voltam, valahogy muszáj volt kompenzálni, sűrűn sétálgattam és igen, sűrűn elcsábultam. :D Úgyhogy az élménybeszámoló első részében muszáj megmutatnom, milyen szépségeket vettem.

Tavaly és idén is Annás standja volt szemközt, tavaly végig bámultam egy kékes gombolyagot... Idén sikerült rá lecsapni, és ami helyben kékeszöldesnek tűnt, az itthon teljesen zöld lett. Nem kevésbé tetszik, nem tudom, mikor alakul át, de bevallottan a birtoklásvágy hajtott... :D

Katafonal most debütált a Kacskaringón, hogy meghozzam a szerencséjét, gyorsan megvettem tőle reggel az első motring fonalat. Hátha visszatér a zoknikötő kedvem is.. 

A Fonal Club standjánál tavaly is elcsábultam, idén se tudtam kihagyni. A szövőkeret miatt egy motring selyem jött haza. Csak jut idő valamikor szőni is. :D

Nina standjánál nem tudtam dönteni két motring között, úgyhogy mondtam neki, gyorsan számoljon, mielőtt lebeszélem magam, jött velem mindkettő. A Creekből ráadásul Erika barátosném is vett, szintén szőni, kíváncsi vagyok, hogyan alakul át nála és nálam. :) 

Ninától a Burda asztala mellett vezetett haza az út és hát tudjátok, zoknifonalból sose elég. Szerencsére sikerült a vásárlás idejére kikapcsolni a hosszútávú memóriám, így csak utána jutott eszembe az a másfél ládányi zoknifonal, ami a fészerben alszik..

Eni Co idén kimaradt, de van igazolásom, tőle két Kacskaringó között rendeltem, viszont a Guzsalyas gyapjak addig kacsintgattak rám, amíg nem bírtam ellenállni. Megkérdeztem a csajokat, melyik színt vegyem, erre felmerült egy fair isle sk fonott pulcsi ötlete. Lehetetlen volt ellenállni. :D

Ariedné Műhelye Adrienn összekártolt magának egy kis battot, megláttam és rábeszéltem, hogy nekemiiiiiis! :) Nemrég néztem végig a Craftsyn egy videót a különféle fonási technikákról, szeretnék majd kipróbálni pár battról fonást. Gyönyörű élőben a sokféle szín és anyag!

És hát ott volt KicsiKató standja is. :D :D :D Hazajöttem, leltároztam, nagyon sok mindenről lebeszéltem magam, róluk viszont nem sikerült. Azt mondtam magamnak, ha marad Eozin, azt megtarthatom. Egy maradt, egyszer zokni lesz belőle! :)

Ebbe pedig beleszerettem - bevallom, csak sokadik látásra, de akkor aztán fülig. Ha egyszer lesz rá időm, egy hatalmas stólát szeretnék belőle!

(Kacskaringó fonalas és Cser kiadós szajré hegyekben áll itthon az internetes vásárlások miatt, azokból is van felmentésem.:)))

hello, 2019!

Nem csak az évértékelő hagyományos errefelé, hanem a tervek összeszedegetése is év elején. Szóval:

Most is szentül fogadom, hogy többet fogok blogolni. 2018-ban rendesen megfeszegettem a fizikai tűrőképességem határait, volt, hogy zsinórban több hétig dolgoztam heti hét napot, muszáj visszavenni a tempót. És ha már nyugisabb az élet, talán jut majd idő fotózni és írni is - tulajdonképpen csak ez a két aspektus hátráltatta eddig a blogolásom. :D

Természetesen tovább fejlesztem a fonalas bizniszt, rengeteg ötletem van! Itt továbbra sem fogok mindenről beszámolni, ha érdekel titeket ez a rész, gyertek a fonalas csoportba! 

És ami a konkrét terveket illeti... Már tavaly is foglalkoztatott az instagramon végigsöprő #makenine őrület. Alapvetően arról szólna, hogy összeszedünk 9 mintát, amit szeretnénk idén megkötni/horgolni, de ez a változat nekem túl szoros. Így kissé átvariálva a szabályokat itt az én makenine-om 2019-re (nem kronológiai vagy fontossági sorrendben).

1., Szeretnék visszatérni a varrógépemhez, méltatlanul porosodik szegény a sarokban.

2., Kreamojza horgolt virágkoszorúja se két napja piszkálja a csőröm... lassacskán összegyűjtögettem hozzá sok-sok színes pamutfonalat, tavasszal mindenképp szeretnék összerakni egyet. Vagy kettőt. Vagy többet. :)

3., A zoknikkal kapcsolatban idén megpróbálok nem elszállni, ha már 4 pár összejön, annak nagyon fogok örülni!

4., Kellene egy új táska. Hogy horgolt lesz, kötött, varrott vagy szövött, még nem tudom. Talán mindből egy-egy. :)

5., Sok keresztszemes tervet tologatok magam előtt évek óta. Még nem tudom, melyikhez fogok majd, de nagyon szeretnék karácsonyra egy új képet a falra.

6., Ha már megérkezett a szövőkeret, mindenképp kell egy csipkestóla. (Tudom, mindenki kendőnek hívja, de a kötős múlt miatt nem megy az átnevezés, bocsi, nekem a kendő háromszög alakú, esetleg félkör, kör, de semmiképpen se hosszú téglalap. Kitérő off.) És aztán nagyon jó lenne eljutni egyszer-kétszer szövőműhelybe és kipróbálni a takácsmintákat. Is. 

7., Már két éve (!!) elkezdtem magamnak egy horgolt takarót, ne is firtassuk, mennyi van kész belőle... Tavaly pedig bevásároltam az Ubuntu-hoz, amihez hozzá se tudtam szagolni, szóval bármelyikük is lesz készen őszre, nagyon fogok örülni neki.

8., Rengeteg fair isle tervem van, itt okozott volna a legnagyobb nehézséget leszűkíteni a kört. Az biztos, hogy az Ixchel köztük lesz, talán még ma este nekiállok egy módosított verziójának.

9., És végül, de nem utolsó sorban jól jönne egy(-két) kötött kardigán. Az a helyzet, hogy sokkal jobban szeretek egy ideje körben kötni, mint síkban, így sokkal nehezebben állok neki - miközben szinte mindig hordok kardigánt. Szóval nem halogathatom tovább.

Drukkoljatok, amint sikerül megvalósítani egy tételt, ápdételem a fotót.  :) 

Boldog új évet mindannyiunknak, kreatív lendületet, elegendő alapanyagot, nyugis énidőt a feldolgozásukhoz és legfőképpen boldog hétköznapokat! 

viszlát, 2018! köszi, hogy ilyen jó voltál hozzám! :*

El se hiszem, hogy máris itt az újabb évértékelő ideje - bár ez az év szinte egy pillanat alatt elszaladt. KicsiKatóként rengeteg változást hozott, a termelékenység nem csökkent, de kissé áthelyeződtek a fókuszpontok ahhoz képest, amire január elsején számítottam. Nézzük a szokásos képeket, számokat!

Idén nagyon elkanászodtam, ami a képeket illeti, az a helyzet, hogy sok kicsikatóságról nincs képi bizonyítékom. Akik régebb óta ismernek, tudják, hogy ehhez nagyon durva dolognak kellett történnie - és el is jutottunk a legnagyobb változáshoz: tavasszal újra megnyitott a Kicsikató bolt, ahol saját fonalfestményeimet árulom. Elképesztő lelkesedéssel fogadtátok - és fogadjátok azóta is hónapról hónapra a fonalakat, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok. Nem panaszképpen, de ezt beilleszteni egy eleve nagyon-teljes-munka elfoglaltság mellé nem ment túl könnyen. Rengeteg áldozattal és átdolgozott hétvégével és éjszakával járt, de megérte. Évek óta arra vágytam, hogy olyan foglalkozásom lehessen, amivel az embereket boldogabbá tehetem - sokáig azt hittem, hogy az alternatív terápiák világa lesz emiatt az én utam. Közben viszont kiderült, hogy bár családtörténeti blokkokat nem old meg, igenis hozhat instant boldogságot egy-egy motring fonal is, úgyhogy a "tegyünk boldoggá minél több embert" tételt kipipálhatom a listámon. :)

A kommunikáció is teljesen áttevődött a blogról: a KicsiKató fb oldal mellett továbbra is működik a KicsiKató alkotókör, ahol nagy örömömre élénk kreatív-társasági élet zajlik hétről hétre. Ami a dokumentálást illeti, legaktívabb még mindig instagramon vagyok, mostanában rákaptam a stories részre felhasználóként és követőként is - 24 óráig láthatóak az oda feltöltött képek és videók. A legtöbb werkfotó és behind-the-scenes információt oda töltöm. :) 

Na de azért néha jutott idő egyéni kreatívkodásra is, nézzük, mire haladtam: 

Tavasszal többször leültem a rokka mellé - csekélyke 738 méternyi az eredmény. 5058 métert kötöttem el, a havi egy zokni-projekt sajnos elbukott, de majd jövőre! Viszont belekóstoltam a pulcsikötésbe és teljesen rabul ejtett... Szóval botorság lenne máris kijelenteni, de lehet, hogy 2019 a kötött felsők éve lesz KicsiKatónál. :)

A december nagy újdonságot hozott - sok-sok várakozás és gyűjtögetés után megérkezett a szövőkeretem Zsuzsától. Karácsonykor sikerült is összerakni és kipróbálni - a gyakorló darab után meg is született tegnapelőtt az első sál! Hihetetlen jó érzés ezzel foglalatoskodni és végre egy új hobbi, ami miatt még több fonalat lehet gyűjteni! :D

A heti egy könyv nem jött össze, azért a 44 is elég szép szám. Idén végre megengedtem magamnak, hogy ne csak mindig tanuljak az olvasmányokból, csomó szépirodalmat - urambocsá', ponyvát is - olvastam. Felfedeztem Dragomán Györgyöt, szeretnék is tovább haladni szisztematikusan a kortárs megismerésével.

Spirituális tanulmányok terén semmi nem történt, így viszont volt időm, hogy a már meglévő tanulmányokat sokkal többet gyakoroljam. 

Fantasztikus év volt ez mindennel együtt. Nagyobb távlatokban visszatekintve azt mondanám, sokáig elméletben készültem és formáltam magam napról napra, idén aztán végre belecsaptam a gyakorlati megvalósításokba. Jövőre pedig... jajj, ez a holnapi poszt témája, ne siessünk ennyire előre. 

Egyelőre mulassunk, együnk nagyokat, ünnepeljük meg az évből, ami jó volt, felejtsük el, ami rossz, holnap pedig kezdjünk új lapot - mert bár nagyon trendi mostanában azt hangoztatni, hogy "jajj, semmi se változik", de igen, ha változtatni akarunk, minden nap egy új esély. 

Miért ne használhatnánk ki az új naptár tisztaságát? Csak rajtunk múlik, mivel töltjük tele! 

BÚÉK, vidám évbúcsúztatást kívánok nektek! Köszönöm, hogy itt vagytok, akár tegnap találtatok rám, akár a kezdetektől követtek, mindannyiótokért hálás vagyok! 

a szokásos évértékelőt

idén próbálom rövidre fogni. :)

2017-ben igyekeztem több új dologba belekóstolni, leszámoltam két nagy mumussal - a zoknik és a többszínű kötés félelmével.

Az év számokban:

27 elolvasott könyv (hú, a megvásárolt - de el nem olvasott - könyvek számáról nem mernék nyilatkozni:))))

1 új technika, amivel segíthetek magamon és másokon 

1 naaaaaaagy befejezett keresztszemes projekt

9862 m megkötött fonal (ketten igazoltan hiányoznak a képről)

1980 m meghorgolt fonal

2605 m megfont fonal

rengeteg új festett fonal és gyapjú - nagy örömömre sokatok dolgozik is már velük, remélem, jövőre még többen fogtok!

Idén is jó volt KicsiKatónak lenni! Ami a jövő évet illeti: szeretnék megint sokat kötni, horgolni, fonni, olvasni, tanulni meg még minden jót csinálni. Éljenek a betartható fogadalmak! :) BÚÉK!! :)