tényleg (!) új kezdet :)

Mindegy, hányszor fordítok hátat ennek a platformnak, újra és újra visszatérek. Már hetek óta tervezem, sorra gyűlnek a blogolandó témák, de végre itt vagyok. Kommentelési lehetőség továbbra sincs, nagyon várlak titeket a facebookon, az alkotós-csevegős csoportban és ha a fonalaim érdekelnek, annak itt a csoportja!

Na de a lényeg, új finished object! Sok minden történt az utóbbi negyedévben, de a legfontosabb fejlemény: október 14-én én is ott leszek a fonalaimmal a Kacskaringó fonalfesztiválon!! Már hetek óta ennek a hírnek a fényében (és lázában) égek, csoda, hogy még el tud viselni a környezetem... :)

És ha már megyek, kell valami névtábla, ami tényleg kicsikatós, nem? Fonal mindenképpen kell rá, lehetőleg saját festett. Legyen fekete, kell rá szürke és lila. Eddig jutottam a tervezgetésben, aztán egyik lépés hozta a következőt...

Először megláttam ezt a fekete képkeretet a Jyskben, ami ráadásul épp féláron volt, jött velem haza. Beszaladtam a kedvenc művészellátómba, teljesen más tervekkel, de megláttam azokat a csodás, metálfényű festékeket, egy leveles stencilt és már nem is volt kérdés, milyen legyen.

Persze a festéshez és festékhasználathoz (hacsak nem gyapjú-) lövésem sincs, jó pár hibát ejtettem, némelyik nem is annyira zavar...

Hanem történt, hogy túlszaladtam a festékkel a stencil tetején, amit úgy akartam ellensúlyozni, hogy a középső, fekete részbe belerondítottam minden színnel. (normális?)

Élőben nem ennyire durva, inkább piszkos hatású, mint ilyen fémes, de nem az igazi. Szerintetek van olyan matt fekete festék, amivel óvatosan visszajavíthatnám a betűk közötti részt? 

Mindenesetre remélem, jöttök és lemeózzátok élőben is! Nem tudom még, hova fogom tudni kitenni, de valahol ott lesz a közelünkben! :)

Lehull a lepel...

.. el se tudjátok képzelni, mióta és mennyire várom, hogy megírhassam ezt a posztot, de kész van, átadtam, a titok nem titok többé. :) Annyira szívemcsücske-projekt volt ez, hogy muszáj róla hosszabban mesélnem és képpel is bőségesen ellátlak titeket, ha már ennyire kevés kicsikatóság szerepelt itt mostanában. :)

Már egy ideje készültem erre a szülinapra, sokáig fix ötletnek tűnt, hogy egy hasonló képet varrok, mint amilyen quilt-takaróval letakarták Cseh Tamás koporsóját, de időben rájöttem, mennyire morbid dolog lenne :) Aztán bevillant az isteni szikra, mit lehet adni egy zenésznek, aki van annyira exhibicionista, hogy esténként közönség elé álljon? Hát persze, hogy saját magát:)

A folyamat elég megterhelő volt technikailag, mentálisan és érzelmileg is. Előbb kiválasztottam pár képet, ami számításba jöhet, az első ötlet egy árnykép készítése volt. Gimpben aztán addig módosítgattam rajta, míg használható fekete-fehér képet kaptam.

Akkor jött a következő akadály: ez bizony így alkalmatlan árnyképnek, valami mást kell kihozni belőle. Bevillant a tűfestés, de mivel még sose csináltam ilyet, dobtam egy pár kétségbeesett segélykiáltó e-mailt quiltben jártasabb barátosnéimnak, akik aztán a lelket tartották bennem a végéig:)))

Nem is tudjátok elképzelni, mennyi ideig ültem minden egyes folyamaton. Legalább két hetembe telt, mire egyáltalán fel mertem rajzolni a körvonalakat a fehér vászonra, aztán azt is csak nézegettem legalább újabb két hétig. Nem emlékszem már, mi volt a végső lökés (talán egy ideges pillantás a naptárra, hogy mi van, ha mégse lesz vállalható az eredmény, nekem meg még nincs is B tervem), mindenesetre egy hétvégén nekiugrottam. Került alá egy papírvetex, összetűztem pár helyen a vászonnal, felhúztam a tűzőkesztyűm és nekiestem.

Nem kis darab, 30x35 centis volt az alak, akit ki kellett töltenem, de meglepően gyorsan kész lett. Mindenféleképpen rajzolt hatást akartam elérni, így nem idegesített, hogy itt-ott maradtak fehér részek. Sajnos két helyen bontani is kellett, de célravezető volt a módszer, hogy előbb egy rétegben felvarrtam a körvonalakat és csak utána töltöttem ki öltésekkel a belső részeket. Ezután kapott egy 1 centis vatelint a hátulja és összestipplingeltem, előtte a körvonalakat és az alakon belül a gitárt levarrtam fekete cérnával, így egy kicsit kiemelkedik a térből.

Aztán következett a hímzés és a dilemma, kell-e rá egyáltalán, de mivel ez a kedvenc idézetem tőle, hát újabb pár napnyi tépelődés után ez is megvolt egy este alatt, kompromisszumként nagyon világos szürke fonallal, hogy ne legyen feltűnő, de ott legyen. Azt már nem is kell mondanom, hogy a hátlapozásra és a szegésre is várakozott legalább egy hetet.

Hát így történt, hogy ez lett életem leghosszabb, de talán a legkatarktikusabb projektje. Remélem, örült neki, úgy láttam. :)

emlék-váza

Múlt héten váratlan meglepetést hozott a postás. Kedves blog-barátnőm, Mamis küldött nekem egy borítékot, tele szebbnél szebb csipkékkel. Fülig érő szájjal nézegettem őket, pont akkor írt is e-mailt, így kiderült, hogy a csipkék anyukája varrós kosarából valók...

Abban a pillanatban tudtam, hogy valamit varrnom kell belőlük. Nem magamnak, nem másoknak, nekik, a családjának. Valamit, amire ha ránéz, az anyukája jut eszébe. Emiatt szóba sem jöhetett olyan használati tárgy, ami koszolódik, elfeslik (pedig mi más jutna eszébe KicsiKatónak első blikkre, mint a táska?:)

A falikép tűnt jó megoldásnak. Mivel Pjulcsy nagy hatással van rám, egy darabig valamiféle modern quiltben gondolkodtam, de nem állt rá az agyam... Most sem sikerült elszakadni a kedvenc virágjaimtól:)

Míg varrtam a képet, végig azt kívántam, minél előbb töltse meg Mamis ezt a vázát a kedves emlékeikkel. Szörnyű dolog elveszteni a szerettünket, de mikor már mosolyogva tudunk rá visszagondolni, egy fokkal könnyebb... Remélem, a kép segít minél hamarabb elhozni ezt a korszakot.

Még egyszer - sokszor - köszönöm, hogy megtiszteltél vele, tudod, hogy szeretettel gondolok rátok! :)

sneak peak

Egyelőre ennyi, a többi részlettel jövök a héten!:)

hétvégi mérleg

- 1 véradás - 3 donor, aki vészhelyzet esetén kap belőlem
- közvetlen utána egy nagy rohanás az eső miatt
- ennek következtében kb. 100 méteren 3 ájulás
- maradék időben (nappali sötétségben) varrt falvédő, aminek több fotójával nem sokkolnálak titeket. Randa idő van, gondolom ezzel nem mondok újdonságot senkinek:)

Fotó híján csak elmesélni tudom, hogy egy mozdonyból és két szerelvényből álló vonatot applikáltam egy 140x60 centis falvédőre, alkatrészei zsebként funkcionálnak. A többi motívumot (bárányfelhők, napocska, kerekek) szabadgépi-tűztem. Erős zsinór füleket kapott, hogy telepakolva is vígan roboghasson a falon:)

Ps.: Ne tessenek tévesen leszűrni, hogy nem adok több vért, amint letelik a türelmi idő, már megyek is. Murphy egyébként is már megint működött, 29-ből 14-en adtak először szombaton, végig biztattam minden ismerőst, aztán meg tessék:) Tehát a jótanácsaim: ne futkorássz véradás után, mert a vérnyomásod olyan hullámvölgyeket jár be, ami földre kényszerít:)

Well, this wasn't an ordinary weekend. I gave blood (don't know is there a special phrase for it in English?) and because after that I run, I swooned three times in 100 meters... It wasn't so funny, but don't think I will never give blood again, just have to be more careful with tearing about:))

At the leftover time I finished a wallhanging, but I'm not able to do a good photo... here in Hungary we have the umpteen wet and windy days. You should believe me I appliqued an engine with two carriages, and free-motion-quilted the other shapes like clouds, sun and wheels.

csak nem??? deeee...

... megint egy adventi naptár:))) Előbb felapplikáltam egy rénszarvast egy karácsonyi fehér vászonra, szendvicseltem...

What am I looking at? Yeah, another brand new advent calendar:))) First of all I appliqued a reindeer on a white fabric, made a sandwich...

... aztán letűztem, kihasználtam az anyag kacskaringós csillámos-ezüstös indáit ...

... than stitched it, using the crooked motifs of the fabric ....

... aztán felöltögettem a 24 számozott zsákocskát ...

... than sewed the 24 numbered sacks ...

... megtöltöttem és tádáááám, kész:)

... filled them and it's done:)

Az idei évre ez az utolsó naptár...

This is the last calendar for year 2009...

... legalábbis most így gondolom:)))

... leastways I think it now:)))

hát izé...:)

... úgy érzem, magyarázkodnom kell. Meg kellett állapítanom, a konkrét tervek megbilincselnek. Minél konkrétabban szövögetem őket, annál nagyobb a nyomás rajtam, persze annál jobban nyomaszt, ha nem sikerül teljesíteni. No, az utolsót sem sikerült:)) Ez a hét... Volt benne egy háziorvosnál oltásra váró este, egy fogfájástól nem alvós, egy bölcsességfoghúzásos, egy foghúzás utánis, egy szimplán lusta, egy hajnali négyig bulizós és egy ez ügyből kifolyólag extra-álmos-alig-bírom-nyitva-tartani-a-szemem fajta. És már itt is vagyunk a vasárnapnál:) Szóval minden összejött, de ma belehúztam, az egyik adventi naptárt reggel a nulláról kezdve teljesen készre varrtam. :)

I feel I have to explain... Plans smother me. I'm so stressed if I cannot perform them. Well, I couldn't do the last plan:)) This week was so... There was an evening at the doctor - waiting for the immunization, an evening with a terrible toothache, one at the dentist - wisdom tooth-extraction, one after the extraxtion, one with just a simple laziness, one at a party still 4 a.m., one after this with an I-cannot-make-my-eyes-open feeling. And we are here at this Sunday:) So this was a so fully week, but today I've given my best and have sewn this advent calendar. :)

Különböző méretű zsebek vannak rajta, némelyiken redwork jellegű hímzéssel.

There are different sized pockets with some machine embroideries on them.

Ez a naptár egy kedves megkeresés eredménye, ha megérkezett a cserecsomag, mutatom, mire csereberéltem:) Remélem tetszeni fog a tulajdonosának is:)

I hope the owner will like it too:)

Emellett majdnem teljesen kész a másik is, csak szaténszalagot kell vennem, amivel felkötözhetem rá a zsákocskáit. Ennyire futotta ma:))

Moreover I've almost finished another calendar.

És elhatározásra is jutottam, egy-két kivételtől eltekintve be is fejeztem idén a megrendelések teljesítését. Szeretném az adventi hétvégéket hangolódással tölteni, magunknak készíteni ezt-azt, készítgetni a tangó koreográfiát (egy kedves baráti pár fog egy szenvedélyeset táncolni jövőre a lagzijukon). Szóval szeretnék idén kicsit belassulni karácsony előtt és igazán várakozni és igazán ünnepelni. Ti hogy álltok a karácsony előtti stresszel?

And I realised that it's almost Christmas. I've decided that I don't want to have a working advent this year, so I try to accept less orders. I'd like to have quiet weekends with some sewing for ourselves, making a tango-coreography (I'll teach it for friends for their wedding). I'd like to waiting and celebrating really.

adventi naptár I.

Elkészültem az idei első adventi naptárral. Első, mert szeretnék egyet varrni egy barátnőmnek is karácsonyi ajándékba (na jó, rendhagyó módon megkapná november végén:)

I finished the first advent calendar of this year. First, cause I’d like to sew another one for one of my friends. She’ll get it in the end of November – as her Christmas present:)

De vissza a mostanihoz: van itt minden szerintem, mi szem-szájnak ingere, éééédes mézeskalácsfigura, fenyőfa, mikulás… foltvarrás, gépi hímzés, szabad gépi tűzés… Szerettem varrni, 70x100 centiméteres lett.

But back to this one: here’s everything I like, gingerbread, pinewood, Santa Claus… patchwork, machine embroidery, free motion quilting… I liked sewing it, it’s 70x100 cm.

És ezzel el is kezdtem Ida karácsonyi játékán vállalt tervek teljesítését. Még szeretnék varrni novemberben egy(-két?) karácsonyi párnát, asztali futót, fenyőfadíszeket, welcome-házikót. Meglátjuk, összejön-e a többi varrnivaló mellett:)

There were a game at Ida’s blog. We took on to sew many Christmas goodies in November, this Calendar is my first finished Christmas project. I’d like to sew a Christmas pillow, table cover, Christmas tree ornaments, welcome-house. Time will show:)

Nina fantasztikus ajándékokat ajánlott fel a blogján, még van idő szerencsét próbálni, a jelentkezési határidő november 30.! További tudnivalók Ninánál.
Nina has a fantastic give away, just pop over and read the informations at her.

házi áldás III.

Próbálkozom, próbálkozom...

I'm practicing free motion stitching...

ps.: A múltkori házibulin valaki megfogta a lencsét, látszik is a képeken a maszat. Mivel lehet ezt letörölni? Neki eshetek egy házi tisztítószerrel?

őszi hangulat

Péntek este lakásavatóra megyek, oda készítettem ezt a kis házi áldást. Valami fiatalosat akartam, olyat, amiről nem ordít a vallásos tartalom, ahhoz közelebb kell menni, hogy lásd, milyen is igazán... A narancs előszoba ihlette és már csak a végén jöttem rá, hogy teljesen hozza a Halloween-es hangulatot:)

I'm going to a new-home-party Friday night, I sew this Home blessing to there. I wanted something young, where you can see the religious text if you go closer... I chose these colours because of the orange anteroom and realised at the end that these are so autumn colours... Just like at Halloween:)

Varrtam mellé egy papírzsepitartót is, de képtelenség rendesen lefotózni...

I sewed a tissue keeper too but I cannot take a acceptable photo about it...

Ui.: Ha már Halloween, próbáljatok szerencsét ti is ebben a blogban!!

Ps: Please drop over to this blog's give away!

próba, egy, kettő, hááárom...

Egy kedves barátnőm születésnapjára varrtam ezt a kis faliképet. Bár tudom, hogy ő nagyon fog neki örülni, azért azok a kis illeszkedési hibák engem még sok-sok gyakorlásra sarkallnak. Sebaj, ismétlés a tudás anyja:))

I made this little wallhanging quilt to a dear friend. Although I know she will be very happy with it, I see its mistakes so I'll practice much more:))

Eszternek szeretettel...

Megesik, hogy egy csöpp baba nem a „hagyományos” úton kerül végső, szerető és ’igazi’ családjába… Így történt ez Eszterrel is, aki élete elején egy hatalmas fordulatot tett, hogy aztán a legnagyobb biztonságban nőhessen fel kedves ismerősömék szeretete és gondoskodása mellett. Ilyenkor persze nincs lehetőség a sokhónapnyi készülődésre, ha tenni kell, hát tenni (és menni) kell:) Nekem sem volt sok időm, mikor Eszter falvédőjére felkérést kaptam, de igyekeztem kiküszöbölni a nehézségeket.
90x130 centis lett, hátulján akasztókkal, belevarrva tömérdek szeretet és életigenlés… Kívánom drága Eszterke, hogy mosolyogj, ha erre a képre nézel, mert az élet gyönyörű…


Sometimes a baby has a special way to find her new, loving and ’real’ family… It happened to Eszter too, who had a huge turning at the beginning of her life and became one of my friend’s little daughter. In this kind of situation you have no time to prepare, you must do your best. So neither had I much time to sew this wallhanging.
It’s 90x130 cm, I sewed into it much love and optimism…
Dear Eszter, I hope that you will always smile when you look at this pic, because life is beautiful…