vasárnapi vigasságok

bifór-aftör

Mire végeztem, elfogytak a fények, de végre saját tokban minden arra érdemes.:)

:)

Anyukámnak... minden nap hálát adok érte, hogy olyan, amilyen. :) Megérdemelt hát egy szatyrot, mert az előzőt úgy elpakolta, hogy hetek óta nem találja:) 

This is for my mother... I bless the Lord every day He gave her for me:) 

Egy random összeválogatott színű tralala hímzést kapott a táska és széles, megerősített füleket, mert őt ismerve nem chipses zacskókkal fogja megpakolni. :)

I stitched a Tralala pattern in my own colour-version. I sew strong and wide tapes, I guess she won't pack it with chips. :)

Lehull a lepel...

.. el se tudjátok képzelni, mióta és mennyire várom, hogy megírhassam ezt a posztot, de kész van, átadtam, a titok nem titok többé. :) Annyira szívemcsücske-projekt volt ez, hogy muszáj róla hosszabban mesélnem és képpel is bőségesen ellátlak titeket, ha már ennyire kevés kicsikatóság szerepelt itt mostanában. :)

Már egy ideje készültem erre a szülinapra, sokáig fix ötletnek tűnt, hogy egy hasonló képet varrok, mint amilyen quilt-takaróval letakarták Cseh Tamás koporsóját, de időben rájöttem, mennyire morbid dolog lenne :) Aztán bevillant az isteni szikra, mit lehet adni egy zenésznek, aki van annyira exhibicionista, hogy esténként közönség elé álljon? Hát persze, hogy saját magát:)

A folyamat elég megterhelő volt technikailag, mentálisan és érzelmileg is. Előbb kiválasztottam pár képet, ami számításba jöhet, az első ötlet egy árnykép készítése volt. Gimpben aztán addig módosítgattam rajta, míg használható fekete-fehér képet kaptam.

Akkor jött a következő akadály: ez bizony így alkalmatlan árnyképnek, valami mást kell kihozni belőle. Bevillant a tűfestés, de mivel még sose csináltam ilyet, dobtam egy pár kétségbeesett segélykiáltó e-mailt quiltben jártasabb barátosnéimnak, akik aztán a lelket tartották bennem a végéig:)))

Nem is tudjátok elképzelni, mennyi ideig ültem minden egyes folyamaton. Legalább két hetembe telt, mire egyáltalán fel mertem rajzolni a körvonalakat a fehér vászonra, aztán azt is csak nézegettem legalább újabb két hétig. Nem emlékszem már, mi volt a végső lökés (talán egy ideges pillantás a naptárra, hogy mi van, ha mégse lesz vállalható az eredmény, nekem meg még nincs is B tervem), mindenesetre egy hétvégén nekiugrottam. Került alá egy papírvetex, összetűztem pár helyen a vászonnal, felhúztam a tűzőkesztyűm és nekiestem.

Nem kis darab, 30x35 centis volt az alak, akit ki kellett töltenem, de meglepően gyorsan kész lett. Mindenféleképpen rajzolt hatást akartam elérni, így nem idegesített, hogy itt-ott maradtak fehér részek. Sajnos két helyen bontani is kellett, de célravezető volt a módszer, hogy előbb egy rétegben felvarrtam a körvonalakat és csak utána töltöttem ki öltésekkel a belső részeket. Ezután kapott egy 1 centis vatelint a hátulja és összestipplingeltem, előtte a körvonalakat és az alakon belül a gitárt levarrtam fekete cérnával, így egy kicsit kiemelkedik a térből.

Aztán következett a hímzés és a dilemma, kell-e rá egyáltalán, de mivel ez a kedvenc idézetem tőle, hát újabb pár napnyi tépelődés után ez is megvolt egy este alatt, kompromisszumként nagyon világos szürke fonallal, hogy ne legyen feltűnő, de ott legyen. Azt már nem is kell mondanom, hogy a hátlapozásra és a szegésre is várakozott legalább egy hetet.

Hát így történt, hogy ez lett életem leghosszabb, de talán a legkatarktikusabb projektje. Remélem, örült neki, úgy láttam. :)

kis lépés a blogolvasóknak...

... annál nagyobb lépés(ek) KicsiKató bloggerinának:)

Több heti totális alkotásszünet után ismét volt kedvem és időm is kreatívkodni. Még hónapokkal ezelőtt, Manka blogjából kiindulva néztem ki ezt a gyergyói mintát, el is kezdtem saját festésű fonalakkal, de hamar alábbhagyott a lelkesedés.

A héten előkerestem és hétvégén be is fejeztem. Imádom!

Úgy tervezem, újságpapírból kreálok dobozt és annak a tetejére biggyesztem majd.

28 countos vásznon 2 kockán 2 szállal:)

S ha már így belejöttem, ki akartam próbálni egy 25 countos anyagon az egy kockányi hímzést is... Háááát, jó mini lett:) Lányok, akik ebben jártasabbak vagytok - ekkora anyagra már egy szállal kéne dolgozni? Kettővel hímeztem, így jó kis duci lett.

A bárányok teste 'koloniál csomókból' áll, így jó kis gyapjasak. Apropó, nézzétek csak a néni kezét ezen a videón :)

Egy fémdobozt szeretnék majd díszíteni vele... Ha a doboz alját lealapozom hobbifestékkel, szerintetek lehet rá dekupázsolni??

Haladok a bolerómmal is, kinéztem egy stólát őszre, elolvastam életem első regényét angolul (igaz, hogy nem mélylélektani mű, de 395 oldal volt!!), szóval szép az élet. Nektek is ilyen csudaklassz napokat kívánok!:)

kendőzetlenül...

naszóvalkéremszépen:)

Ez egy kendőzetlen poszt lesz, kendőzetlen képekkel. Tisztában vagyok vele, hogy mindenki a legelőnyösebb fotót igyekszik megosztani magáról, a gyerekeiről, a termékeiről is... Általában én is ezt teszem:) De a most következő darabot szeretném nektek - magamnak! - kivesézni egy kicsit jobban, hogy

a., lássátok, más is hibázik (nem is keveset!)

b., megláthassuk az ok-okozatokat

c., lássuk a ha-kat is (avagy ha ezt itt így és így csinálom, jobb lett volna)

Itt ez a kép. Önmagában véve klassz lett, öt évvel ezelőtt fele ilyen jóra se tudtam volna elkészíteni. De (és itt tényleg fontos a de), ha odafigyelek néhány apróságra, akkor sokkal jobban is sikerülhetett volna.

Először is a legfontosabb KicsiKató-észrevétel saját magáról: nem akarásnak nyögés a vége. És tényleg. Vagy sóhajtozás. Hogy én nem ilyen lovat akartam... Sokan vannak, akik ki tudják varrni magukból a feszültséget, bánatot, idegességet, nekem ez nem megy. Mint ahogy kupiban se tudok alkotni (sose felejtem el, mikor először láttam egy igazi alkotói példaképem műhelyét... bakker, omladozó vakolat, majdnem nulla világítás, por és kosz mindenhol, egymásra hajigált anyagok... azóta se értem, hogy tudnak olyan szépségek olyan környezetben születni...).

Hű, de elkanyarodtam... Tehát: mint már korábban írtam, évekkel ezelőtt kezdtem a képet, rettenetesen elszámoltam, éveket pihent a szekrényben, mire pár hete kidobtam. Helyette újat kezdtem, de azt nem vettem figyelembe, hogy a fonalkészletem mára hatványozódott, így csak a hímzés végén tudatosult, hogy a fonalválasztás nem volt jó. Sőt, pocsék, egy-két színnél nagyon mellényúltam anno. Így is szép, de nem ilyennek kellett volna lennie. Itt már kezdett elmenni a kedvem (nincs mese, itt nem kellene folytatnom magamat ismerve...) De folytattam, befejeztem. Akkor már kisebb lelkesedéssel, vagyis a végső öltések nagy részét elsumákoltam, csakúgy, mint a kontúrozást.

És még mindig nem volt vége, kitaláltam, hogy pw. ludas keretet kap, úgyse próbáltam még a technikát. Csak pakolásztam az anyagokat napokig, nem volt türelmem nekiülni, így beértem már megint a B tervvel. Ezek után már a varráshoz se volt kedvem... nem gombostűztem össze az anyagokat, emiatt hullámos lett a varrásvonal, a végső tisztázásnál rossz helyre illesztettem a vonalzót, így elvesztettem 1 centit a keretből.

A ferdepánt normális felvarrásához se volt kedvem, meg is látszik... pedig ez se tartott volna több ideig...

Vatelint se kapott, semmi fakszni (ezek után már minek???) ...

... és hogy meglegyen a hab a tortán: hullámos lett a hátulja is.

Sajnálom, hogy többtíz munkaóra után ez lett belőle, még akkor is, ha szeretem a hibákat. Pár napja még azt gondoltam, meghagyom így, örök mementóként, de mostanra elbizonytalanodtam... Ti mit tennétek a helyemben? Maradjon így vagy szedjem szét és legalább a keretet-hátlapot varrjam össze tisztességesen, az eredeti terveknek megfelelően? Ha van még rám két másodpercetek, szavazzatok kérlek a jobb felső sarokban, nagyon kíváncsi vagyok, ti hogy álltok a kérdéshez!

Summa summarum:

a., KicsiKató is ember, hovatovább gyarló

b., KicsiKató még mindig grafomán

c., ami a képeken jól mutat, az életben tele (lehet) hibákkal

d., ha valamibe beleölünk ennyi munkát, igyekezzünk az épp aktuális tudásunknak megfelelőt kihozni, ne elégedjünk meg félmunkákkal :)

keresztszemek

Pár éve rengeteget hímeztem, aztán jött a varrás, kötés, horgolás és még megannyi kézimunka. Még abban az időben kezdtem el ezt a képet hímezni, de félredobtam, mikor rájöttem, órákkal azelőtt elszámoltam magam:)

Idén előkerült a kép, de nem volt lelkem a bontáshoz, inkább kipróbáltam Nina teás-sütős festését egy darab aidán és újra nekiálltam. Már csak keretezésre vár. Naná, hogy katicás:))

Az ikszek iránti szerelem meg feléledt, nem is kicsit...

hímzett tetejű doboz - Nr. 1:)

Na nem azért ő az első, mert bárhol is a legjobb lenne, sokkal inkább azért, mert ő az első hímzett tetejű dobozom.

Már rég vágyakozva néztem a szebbnél szebb darabokat, számomra Barbi és Unikat a követendő példakép ebben a kategóriában, csodás dobozokat hoznak létre! Amikor hónapokkal ezelőtt elkezdtem hímezni a Ninától vásárolt fonallal ezt a kis képet, még nem tudtam, mi lesz belőle, de végül kibökte: doboztetőre kerülne. Nem ellenkeztem, gyorsan befestettem lazúrral egy fadobozt, kerestem egy csipkét, organzaszalagot, ragasztót és pikkpakk kész lett.

Khm, legközelebb talán kicsit több időt szánok rá, van mit tanulnom még a témában, de mint tudjuk, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, igaz?

Nem mellesleg ő az első próbababa, az új sátorban készültek a képek, semmiféle utómunkát nem végeztem rajtuk, csak kollázsba rendeztem őket.

színes tintákról álmodoztam...

... így hát fogtam némi fehér hímzőfonalat meg a procionos dobozkáimat és pacsmagoltam egy kevés színátmenetest. Rá kéne jönni, hogy lehet összepacsmagolni egy kis szabadidőt, hogy elböködjem őket... :)

évszakváltás

Mire elkészültünk itthon a nyári lakástextilek utolsó darabjaival is, úgy mint horgolt szegélyű terítő...

... és az asztalközéphez illő hímzett terítők...

... addigra be is köszöntött az ősz. Sebaj, az őszi kollekció a fejemben összeállt, gondolom, mire kész leszek vele, jön a tél...:)

Ui.: Elnézést a hirtelen blogzárásért, pár dolgot átrendeztem, most már zavartalan a forgalom:)

francia swap

Ajjajjj, eddig el is felejtettem megmutatni, mit küldtem Nina keresztszemes swap-je keretében a páromnak. Kiböködtem egy kis free mintát és hímzős neszeszerre dolgoztam rá.
I haven't shown you what I'd sewn at Nina's swap. I cross-stitched a little free pattern and sewed a stichery's pouch with it.

A felhasznált anyagokból pedig egy összehajtható szatyrot is készítettem, hogy legyen miben hazacipelni a vásznakat és fonalakat a hímzős boltból:)
I've also sewn a collapsible bags to carry the canvas and threads home from the stitcher's shop:))

csupa wip...

Sok minden van készülőben... Horgolgatom a nagyinégyzeteket a téli takarókhoz, készül az Ahama-Ercsu-féle Vénusz stólám, szárad az ajándékom, amit én küldök Nina swap játékában kisorsolt páromnak, de addig is, míg tudok valamit mutatni, itt van az ajándékom, amit az én angyalkám küldött.

Hímzéstartó mappa, rajta meseszép hímzéssel, belül kisolló, tűpárna, miniráma, gyöngyök, jegyzetfüzet... Nagyon örültem neki:)))

szerelmetes takaróra...

... hímezgettem pár hete egy szupertitkos projektet:)
I cross-stitched a top secret project for a love blanket:)

MSMacska, aki a Keresztszemes Magazin főszerkesztője, megkeresett pár hónapja, hogy szálljak be egy régi xszemes közös ismerős, Sofie esküvői takarójába. Bár már évek óta nem hímeztem ikszeket, gondolkodás nélkül mondtam igent. Iszonyúan élveztem, a levelezőlistán évek óta nem "látott" hímzők bukkantak fel, kezeim között meg alakulgatott a szívecske:
MSMacska (the editor of a Hungraian Cross Stitcher Magazine) asked my some months ago to join them and stitch a heart for a virtual friend, Sofie's wedding blanket. Although I haven't stitched for years, I had no doubts and said yes immediately. I did love it!!


Macsi és Yola összeállította a takarót, és amint olvastam, Sofie pedig igen rendesen örömködött, mikor átvette. Szeretnék itt is sok boldogságot kívánni neked!:)
Macsi and Yola sewed together the pieces and Sofie loved it - I hope so:)


a takaró képeit Macsitól vettem!

vékony a határ...

a wip* és az ufo* közt... Nálam most több pályázó is jelentkezik egyik-másik címre, pedig eddig nem igazán voltam híve a befejezetlen dolgoknak. Ehhez képest most félkészen vár egy keresztszemes hímzés (mert nekem ki kell próbálnom az anyagsütést...), egy gyöngyös medál peyote technikával, a horgolt táskám bélésre vár (igen-igen, még mindig...), negyede kész egy csipkesálnak, ötöde egy szintén csipke mintájú, de mohair vastagabb sálnak)...

Ezen felül bontatlanul várakozik a nemrég vásárolt wigjig táblám és egy rakat fonal, mindenképp kell egy táskát kötnöm/horgolnom egy június eleji esküvőre (mert hát ki látott olyan szégyent, hogy bolti táskával menjek). Jut eszembe, a ruhám anyagát megvettem, már csak meg kellene varrni addig (mert hát ki látott olyan szégyent, hogy bolti ruhában menjek) ésésésésés még sorolhatnám:))))

Mentségemre szolgál egy lassan egy hónapja tartó makacs nyak/lapockafájdalom, ami egy szimpla elalvásnak indult, de olyan nagyon ragaszkodik hozzám, hogy időről időre újra beáll a nyakam. Így aztán kicsit kötök, kicsit hímzek, kicsit ezt, kicsit azt, hogy egyik se ártson:)))

nagyon-nagyon-nagyon félkész...

Vera is játékot hirdetett, ugorjatok át hozzá a képre kattintva!

*wip = work in progress, azaz félkész munka, amin azért dolgozgatunk...
*ufo = unfinished object, azaz ami már veszett fejsze nyele, jó ideje nem nyúltunk már hozzá...

I [love] stitching outline!

S hogy miért szeretem pont a kontúrozást? Mert az ilyen összemosódó, alaktalan pacákból...
Do you know why? Because it makes from these sluring, formless spots...

... ilyen élethű alakokat hoz létre:)))) Hát lehet őket nem imádni?:)))
... so living shapes:))) Can you not to love them?:)))