ezt a fajta matekot szeretem :)

(avagy naptártuning KicsiKató-módra:)))

tanmese a szeretetről és önzetlenségről

***

Egy nap elered a faluban az eső, csak esik és esik szakadatlanul. Már térdig ér a víz, aztán nyakig, az emberek csónakkal menekülnek. Jön egy csónak a templomba a plébánosért, de ő elküldi, mondván "Fiam, én Isten leghűségesebb szolgája vagyok, eljön értem és megsegít". A víz esik, ellepi az első emeletet, a pap fentebb menekül, elküldi a második csónakost is, hogy majd Isten jön érte. Az eső tovább esik, a plébános már a torony tetején várja a mentést, de elküldi a harmadik csónakost is, Istenre várva. A víz tovább emelkedik, a plébános meghal és a mennyországba érve felháborodottan kérdi Istentől, miért hagyta el a bajban, mikor ő az egész életét Neki szentelte? Mire Isten: na de fiam, én három csónakot is küldtem érted!

***

Sokadjára írom meg és törlöm a posztot, vagy túl negédes vagy túl személytelen... Így ha nem bánjátok, csak megmutatom, amiket E-nek és anyukájának készítettem. Gyönyörű ajándékkal leptek meg, nem akármilyen rózsafüzérrel, egyenesen a Vatikánból, áldással, rózsafából, rózsaillattal...

Nem ment könnyen, a körsálat harmadik nekifutásra sikerült megkötnöm, a tábla szövegét is sokáig kerestem, de elégedetten és boldogan csomagoltam be a végeredményt. Szeretettel két csodás hölgynek. :)

Technikai részletek a ravelry-n!

légy áldás!

"Áldjon meg naponta mindent, ami az életének alkotórésze, és váljon áldássá mindazok számára, akiknek olyan szerencséjük van, hogy aznap találkozhatnak önnel."

Ez a mondat kering a fejemben vagy két hete, mióta olvastam Kurt Tepperwein könyvében. Főleg a mondat második fele fogott meg... manapság a csapból is az folyik, nekem minden jár és velem mindenki legyen kedves, de az érem másik oldala kevésbé népszerű. 

Mindig is hittem ebben a másik oldalban és most készítettem magamnak egy emlékeztetőt. Hogy ha megfáradnék, akkor is eszembe jusson. És ha nem is mindenkinek, de ha naponta csak egy embernek áldás a találkozás, már megérte. :)

(Préselt fatábla, hobbifesték, vinil és ebayes mini állvány.)

:))))))

Esküszöm, törtem a fejem jobb címen, de ennél találóbb nem volt... Legalább ennyire vigyorgok úgy egy órája, mióta bámulom életem első vinyles termékét. :))))))))))))))

A helyzet az, hogy a folyamat egyszerűbb, mint elsőre tűnt, kicsit túlmisztifikáltam, de na, akkor is, imááádom!

Szóval: első körben vettem egy fa alapot a kedvenc művészellátómban (ahova már-már hazajárok, sajnos pont a munkahelyem és az otthonom között van:)). Lepácoltam, átkentem egy vékony réteg dekupázslakkal. A legnehezebb rész most érkezett, úgy cirka egy órán át válogattam a képek között, mit szeretnék rá. :)))) Nagy nehezen kiválasztottam ezt a madaras mintát, újabb egy óra alatt azt is kitaláltam, milyen betűtípust használjak a felirathoz. (Jó, majd lesz ez gyorsabb, kezdő, lelkes jószág vagyok még:))

Aztán öntapadós vinylből kivágtam a mintát... aztán még egyszer, mert az elsőt elrontottam. 

A felesleges réteget óvatosan lehúztam, a minta pedig a hordozópapíron maradt. 

Már csak egy öntapadós transzferpapír kellett, azt ráragasztottam a mintára, így az átragadt és ezt aztán átügyeskedtem a fa lapocskára. Rásimítgattam, lehúztam a transzfert és voilá: 

Értitek már a lelkesedésem, ugye? Annyi, de annyi lehetőség rejtőzik benne, díszes dobozok, nyitva-zárva táblák, karácsonyi díszek, welcome táblák...