az idei adventi díszek...

... kicsit eltérnek a hagyományostól. Igyekszem minden évben valami újjal előrukkolni, de most minden energiámat elvitte ez a rengeteg kis zokni. :)

Az utolsó utáni pillanatban állítottam össze, úgy terveztem, hogy a faágak köré csavarok még égőket is, de az már úgy túl zsúfolt volt.

Maradt hát a puritán változat, egy kevéske dísszel. Nem teljesen százas, de idén már így marad, jövőre majd valami jobbat találok ki neki.

Az adventi koszorúval viszont úgy megcsúsztam, hogy ki is maradt a koszorú rész. :D Konkrétan vasárnap este hatkor jutott eszembe, hogy ajjajj! 

Gyorsan elővettem a silhouettemet, megdolgoztam egy-két karácsonyi mintát és már vágtam is sorban a vinileket. 

Egy kis kristálycukor és este tízkor már égett is az első gyertya. :)

óda a modern technikához

...avagy Isten éltesse a silhouette gépek feltalálóját!

Neki köszönhetően minimálisra csökkent a decemberi jajjmitkészítsekajándékba pánik. Viszonylag hamar kiötlöttem, találtam egy szuper webáruházat, ahonnan majdnem azokat a faárukat küldték, amiket megrendeltem (de karácsony előtt ilyen kicsinyességeken nem dühöngünk), a vinyl kéznél volt, a festékboltban csak egy szürreális beszélgetést kellett végighallgatnom, mire hozzájutottam a páchoz és jöhetett a móka - a temérdek minta megkeresése, digitalizálása, kivágása, majd a bepácolt-lakkozott alapok felcicomázása. Hátizé. Kicsit hosszabb volt, mint az előző barokkos körmondat, de mindjárt megmutatom a kedvenceimet és szerintem ti is azt mondjátok, hogy megérte a rászánt időt. 

szülinapi ajándék Erikának:

Betlehemek:

kisebb táblák:

és a kedvenceim:

ezt a fajta matekot szeretem :)

(avagy naptártuning KicsiKató-módra:)))

tanmese a szeretetről és önzetlenségről

***

Egy nap elered a faluban az eső, csak esik és esik szakadatlanul. Már térdig ér a víz, aztán nyakig, az emberek csónakkal menekülnek. Jön egy csónak a templomba a plébánosért, de ő elküldi, mondván "Fiam, én Isten leghűségesebb szolgája vagyok, eljön értem és megsegít". A víz esik, ellepi az első emeletet, a pap fentebb menekül, elküldi a második csónakost is, hogy majd Isten jön érte. Az eső tovább esik, a plébános már a torony tetején várja a mentést, de elküldi a harmadik csónakost is, Istenre várva. A víz tovább emelkedik, a plébános meghal és a mennyországba érve felháborodottan kérdi Istentől, miért hagyta el a bajban, mikor ő az egész életét Neki szentelte? Mire Isten: na de fiam, én három csónakot is küldtem érted!

***

Sokadjára írom meg és törlöm a posztot, vagy túl negédes vagy túl személytelen... Így ha nem bánjátok, csak megmutatom, amiket E-nek és anyukájának készítettem. Gyönyörű ajándékkal leptek meg, nem akármilyen rózsafüzérrel, egyenesen a Vatikánból, áldással, rózsafából, rózsaillattal...

Nem ment könnyen, a körsálat harmadik nekifutásra sikerült megkötnöm, a tábla szövegét is sokáig kerestem, de elégedetten és boldogan csomagoltam be a végeredményt. Szeretettel két csodás hölgynek. :)

Technikai részletek a ravelry-n!

légy áldás!

"Áldjon meg naponta mindent, ami az életének alkotórésze, és váljon áldássá mindazok számára, akiknek olyan szerencséjük van, hogy aznap találkozhatnak önnel."

Ez a mondat kering a fejemben vagy két hete, mióta olvastam Kurt Tepperwein könyvében. Főleg a mondat második fele fogott meg... manapság a csapból is az folyik, nekem minden jár és velem mindenki legyen kedves, de az érem másik oldala kevésbé népszerű. 

Mindig is hittem ebben a másik oldalban és most készítettem magamnak egy emlékeztetőt. Hogy ha megfáradnék, akkor is eszembe jusson. És ha nem is mindenkinek, de ha naponta csak egy embernek áldás a találkozás, már megérte. :)

(Préselt fatábla, hobbifesték, vinil és ebayes mini állvány.)

:))))))

Esküszöm, törtem a fejem jobb címen, de ennél találóbb nem volt... Legalább ennyire vigyorgok úgy egy órája, mióta bámulom életem első vinyles termékét. :))))))))))))))

A helyzet az, hogy a folyamat egyszerűbb, mint elsőre tűnt, kicsit túlmisztifikáltam, de na, akkor is, imááádom!

Szóval: első körben vettem egy fa alapot a kedvenc művészellátómban (ahova már-már hazajárok, sajnos pont a munkahelyem és az otthonom között van:)). Lepácoltam, átkentem egy vékony réteg dekupázslakkal. A legnehezebb rész most érkezett, úgy cirka egy órán át válogattam a képek között, mit szeretnék rá. :)))) Nagy nehezen kiválasztottam ezt a madaras mintát, újabb egy óra alatt azt is kitaláltam, milyen betűtípust használjak a felirathoz. (Jó, majd lesz ez gyorsabb, kezdő, lelkes jószág vagyok még:))

Aztán öntapadós vinylből kivágtam a mintát... aztán még egyszer, mert az elsőt elrontottam. 

A felesleges réteget óvatosan lehúztam, a minta pedig a hordozópapíron maradt. 

Már csak egy öntapadós transzferpapír kellett, azt ráragasztottam a mintára, így az átragadt és ezt aztán átügyeskedtem a fa lapocskára. Rásimítgattam, lehúztam a transzfert és voilá: 

Értitek már a lelkesedésem, ugye? Annyi, de annyi lehetőség rejtőzik benne, díszes dobozok, nyitva-zárva táblák, karácsonyi díszek, welcome táblák... 

novemberi napraforgók

Életjel, életjel! Lassan csak összeszedem magam év végére és behozom a lemaradást...:))

Nálunk a november a napraforgók hónapja. Anyukám 23-án született, 25-én névnapja van és mivel imádja ezt a virágot, igyekszem minden évben valami újat kitalálni. Idén veszettül könnyű dolgom volt, ez a Cameo kihúzott a csávából, ráadásul nem is akárhogy:

Mielőtt elalélnátok, elárulom, hogy a vágómintákat készen vettem. Szerencsére a Silhouette hivatalos oldala egy aranybánya, mikor megláttam a minták között, tudtam, hogy remek ajándék lesz, bár azért így is elszüttyögtem vele 5-10 órát. 

Egy virág 3 réteg virágsziromból és egy belsőből áll, ezeket egyesével kellett felcsévélni, ragasztani. Aztán még ott volt a kőszerzés izgalma, este nyolckor bevillant, hogy az egyik szomszédnál biztos nem hiányzik majd a ház elől egy marék kő, csak mikor a lámpafénynél szedegettem a megfelelő darabokat, akkor jutott eszembe, hogy be van kamerázva a bejárat. Másnap azért odacsörögtem, hogy ha egy kapucnis, gyanús alakot látnak a kapu előtt görnyedni, ne izguljanak, csak épp követ csórok. :))

A doboz pedig ultracuki, ugye? A kis méhecske meg a pont az i-n. 

Imádom. :)))

őszi koszorú

Kellett már valami gyors sikerélmény, így amikor megláttam a Silhouette vágófájlok között a leveleket, azonnal lecsaptam rájuk.

Szerkesztettem egy koszorúalapot, kivágtam, aztán sok-sok-sok levelet hozzá, különféle színekben. Nyomtattam-vágtam-ragasztottam és violá:

Kicsit macerásabb gép nélkül, ollóval, de talán érdemes úgy is kiróbálni!

Dragonfly - avagy egyestés kaland fonós módra

A héten felmerült fonós-barátnés körökben, hogy mennyire elhanyagoltuk a rokkát, ezért szombat esti móka gyanánt bekészítettem 2-3 filmet, némi csokiskekszet és sűrű bocsánatkérések közepette nekiestem egy több éve festett gyapjúnak.

Még Rikker-szerzemény, szerintem az első festések egyike, ezek szerint már akkor is vonzódtam a kék-szürke párosításhoz. :) Nem volt tíz dekányi, sietni is akartam, így rusztikus-vastagra* vettem a figurát, amellett bőven lehet tévézni és hamar megvan.

Az éjszaka pihent, ma reggel megcérnáztam, nem mondom, hogy nem fogok tudni aludni a gyönyörűségtől, de tetszik. Majd megtalálja a magának való mintát, nem hajt a tatár.

Jó, bevallom, az is erős motiváció volt, hogy használhassam a vadiúj fonós címkéimet. :))

Dragonfly a Ravelryn

*NB: tudok vastagot fonniiiiiiii! :)