Mindig is használatra szerettem alkotni, nem a vitrinbe, így nem is volt kérdés, hogy az új szőtteseket (még ha csak gyakorló darabok is), muszáj lesz felhasználnom.
Így már a felvetés tervezésénél célirányosan haladtam, neszesszereket szerettem volna varrni. Az Alize Bahar fonalakat még valamikor tavasszal vettem, akkor még azt hittem, a merevnyüstösön végzik konyharuhaként... :)
Az alapmintát az Anne Dixon-féle könyvben találtam, bepötyögtem a Fiberworks demo programjába, hogy aztán egy kattintással lássam, melyik csipeszeket kell majd kapcsolgatni a pedálozás helyett. :))
Innen indultunk:
Aztán ksérletezni kezdtem a csipeszekkel (jajj, tudom, hogy van ennek normális magyar neve Zsuzsa fordítása nyomán, de nekem ezek totál csipeszek...:)))
Persze a gyakorlatban kiderült, hogy némelyik minta kukapozitív.. :D
A felvetéshez elhasználtam két motring világoskék fonalat, a vetülékekből csak 10-30 gramm fogyott.
A szövőszékhez kapott borda 48/10-es, minden nyílásba két szálat fűztem. Talán egy kicsit sűrű lett..
Főleg akkor ijedtem meg, mikor lekerült a szőttes. Merev volt, sprőd, fogalmam sem volt, hogy fogom én ezt több rétegben varrni. Szerencsére mosás után szépen felpuhult, nagyon nehezen száradt, úgyhogy úgy egy órán keresztül vasalgattam ruhazsebkendő alatt.
Persze mindegyik mintában van némi hibácska, szerencsére egyáltalán nem zavar. Azért a biztonság kedvéért a hátoldalra kerültek. :)))
Ez pedig még pár hete készült a merevnyüstösön. Nem is tudom, mit szőttem, de már elég hosszú volt, a felvetés még mindig tartott, úgyhogy az utolsó centiken beszőttem egy kis saját fonást. Sajnos nem lett túl egyenletes, már nagyon laza volt a felvetés, de sikerült ezt is úgy szabni, hogy ne zavarjanak a hibák. Mondtam már, mennyire imádom a sötét felvetést? Szinte robbannak a színek! :)
