2019. november 26., kedd

Birds of a feather

Imádtam kötni ezt a kendőt!! A fonalakat megrendelésre festettem, de a világosabbnál elnéztem a fonaltípust, a sötétebb meg túl barna lett, így sajnos (:D) meg kellett tartanom őket. 

Sajnos nem az én színeim, de imádom őket együtt!

Az eredeti verzió szerint egy szál lace és egy szál mohair váltakozása alkotja a légies hatást, ahhoz képest az enyém kicsit merevebb lett. Na de a sas is nagy madár a kolibrihez, mégis tud repülni! :D

A világosabb színből 65 gramm ment bele, a sötétebből 83. Kifejezetten élveztem a sok lustát, mire meguntam volna, jött az új szín vagy a csipkerész. 

Katalin napra készült, bőven hamarabb kész lett, de annyira ellustálkodtam a száleldolgozást, hogy csak kihúzta november végéig. :))

2019. november 21., csütörtök

Amorf Hegység - avagy földrajz óra szövős módra

​Bemutatom az Amorf Hegységet. 


Magyarország közepén helyezkedik el, jellegzetes formáit a Krosmki Harp Fortén, 50 centis felvetésen, 48/10 nyüstön clasped weft technikával alakította ki a legendák szerint egy KicsiKató nevű, viszonylagosan kezdő szövő. 

Összetételét tekintve 550m/100grammos, háromnegyed részben superwash merino, negyed részben nylon, amitől nem csak puha, de strapabíró is lesz. 

Alapját világosszürke zoknifonal alkotja. 

Jellegzetes színeit a Painterman nevű színárnyalatból nyeri (KicsiKató fonalai fb csoport itt), fölötte törtfehér eget figyelhetünk meg. 

Szabad szemmel is látható, hogy a szürke talaj ellenére teli van ezer színben pompázó virágokkal.

A teljes látkép egy kiadós esőzés és száradás után  182 cm hosszú és 44 cm széles. 

Helyenként kisebb anomáliák árnyalják a képet, részben a nem túl jó minőségű felvetés, másrészt az alkotó figyelmetlensége miatt. ;)


2019. november 17., vasárnap

mese a szövésről, álmokról és a szintlépésekről

Napokig fogalmaztam ezt a posztot. Mindig megírtam, kitöröltem, újra írtam, az se tetszett.. És most is csak ülök bambán a monitor előtt. Nehéz szavakba foglalni, mikor valóra válik egy álom, amit nem is mertél megálmodni.

Akik ismernek, tudják, hogy viszonylag boldog lény vagyok. Nem vágyom nagy amplitúdókra, a hétköznapi, csendes örömökre szavazok.

És persze itt a kreatívkodás. Iszonyatosan boldoggá tesz az alkotás. Az alkotásról beszélgetés. Az alkotás mutogatása. Az alkotásról gondolkodás. Igen, én még álmomban is sűrűn szövök és fonok és létrehozok. És persze sosem elég, ami van, mindig újat szeretnék kipróbálni és megtanulni és fejlődni és továbblépni. Sokan vagyunk így, akik végigmásztuk már a különféle technikákat, hol a kötős csoportokban találtunk egymásra, hol a keresztszemesben (nlcafé másoknak is megvan?:)), aztán volt, hogy hónapokig fel se keltünk a varrógép mellől. Van, aki abbahagyta közülünk, más kemény munkával profivá küzdötte fel magát (nézzétek meg Enikő szalonját, egy csoda!). 

A "fiber arts" viszont már évek óta nem enged. Egyre több oldalról járom körbe, fonalak, kötés, horgolás, festés, fonás és persze a legutóbbi szerelem, a szövés.
Emlékszem, milyen boldog voltam, mikor meg tudtam venni a szövőkeretet, azt hittem, hogy minden álmom teljesült, mert épp akkor ez volt az elérhető álmaim plafonja. Mert ilyen is vagyok, nem álmodozom a plafonon túl. 
És akkor itt van előttem ez a csoda Zsuzsától (bolt itt), egy nyolcnyüstös, asztali Ashford szövőszék. Összeraktam (előtte napokig rettegtem), felvetettem (hiába néztem meg előtte kismillió tutorialt, mikor elkezdtem, azt se tudtam, merre van előre) és tessék, csodák születnek. 

El se tudom mondani, milyen boldog vagyok. És tudjátok mit? Ugyanilyen boldog voltam a rokkámmal. A szövőkerettel. Amikor fonallal csenget be a postás. Könyv érkezik a bookdepository-tól. Mert ez is csak egy eszköz. Sokáig azt hittem, számomra csak egy szint járható.  De remélem, ez a szövőszék mindig emlékeztetni fog, hogy a plafon igyenis feljebb tolható és sok emelet elérhető. Nem csak anyagi vonalon. Hogy képes vagyok arra is, amiről azt hittem, lehetetlen. Hogy a korlátaink szinte mindig csak a fejünkben léteznek. Hogy ha elhiszem magamról, hogy meg tudom csinálni, akkor tényleg meg tudom csinálni..
Kellemes emeletbejárásokat kívánok mindannyiunknak, bocsássátok meg ezt a szokatlan hangvételű bejegyzést. Jövök majd vissza viccesebbekkel. Meg unalmasokkal. Meg nemtudokmitírninézzétekaképeket-félékkel! :)


Na és akkor nézzük a puszta tényeket:
 - a szövőszék cirka 15 kilós, ~90 centi széles (ezért olyan nehéz az egészet fotózni:)))
 - 8 nyüstös, 80 centis leszőhető szélességű Ashford asztali szövőszék
 - Harmatcseppek Zsuzsától vettem, szívből ajánlom. alapból ő összerakja, ha el tudsz érte menni és segít az első felvetésnél is, nekem nem sikerült megoldani az odajutás+idő párosítást, így maradt a házi ikejáskodás. :) 
 - nettó hat óra alatt raktam össze, ebben nincs a kicsomagolás és a nyüstszálak (hogy hívják magyarul??) szétszedegetése, ez kábé plusz 2 óra volt. :o 
 - sose láttam még ilyen bonyolult szövőszéket élőben, úgyhogy nulla előzetes tudással vágtam neki. egy ponton össze is omlottam, kicsit sajnáltam magam, hogy jajj, ezzel is egyedül kell megküzdenem, szegény Kató. aztán öt perc múlva újra az volt az alapállapot, hogy de ügyes ez a Kató, még ezt is meg tudja csinálni. csak ő, egyedül! :)
 - kétszer egyeztettem Zsuzsával, mindkétszer megerősítés kellett, hogy ezt így, tényleg jó lesz? jó lett. :)))
 - ha jól számoltam, 190 részből áll :o 
 - és körülbelül mindent meg akarok szőni. mindent is. :) 


És végre a lényeg: kééééépek! :) :)

Tetris challenge Ashford módra. Rá se fért minden alkatrész a dupla asztalra.

Kinek nincs segítsége, legyen sok kreatív könyve, támaszként! ;) 

Magad uram, ha szolgád nincsen. Biztos könnyebb összeszerelni a 40 centis változatot.. :D

Sok munkával, órával, káromkodással és némi csüggedéssel később. Úgy tűnik, rendben van! :)

A legnagyobb mumus.. :) 




Nem lazsál Kromski merevnyüstös haverom se - a hátulján felvetés tekerhető! ;)

Kétszer álltam neki, nem voltam benne biztos, hogy a nullához közelítő térlátásom elég lesz a használható tekercseléshez. 

Itt még nem voltam benne biztos, hogy jó lesz..



Elég kócosnak tűnt..



De minden jó, ha a vége jó. Egyelőre csak négy nyüstön, de befűztem a ~180 szálat!



40/10-es borda, nyílásonként két szál Alize Bahar.

KicsiKató fejében tüzijáték pattog - az első centiméterek!





Ha megfürödtek és lesz rájuk időm, neszesszerek lesznek. 

2019. november 12., kedd

angyalok az angyalkáknak

Ez a két angyalka már nagyon-nagyon rég várakozott, hogy elrepülhessenek a kis tulajdonosaikhoz, ma végre célba értek.





2019. október 26., szombat

A "halogatás nagymestere" címet

ezennel ünnepélyesen átnyújtom magamnak. El se merem mondani, mikor lett kész ez a stóla...

Azt viszont ha akarnám, se tudnám megmondani, miért várakozott ennyit. Viszonylag hamar megfontam az Anikóéktól vásárolt fonalat, imádtam nézni, ahogy alakulnak a színek.


Már szövés közben is gyönyörűség volt nézni, még akkor is, ha elég szöszös. Egyágú, gyári, valamit valamiért.

Aztán ahogy kész lett, csak várt és várt az eldolgozására. Addig várt, hogy végül én is eluntam magam és a rojtozás halogatása helyett inkább vettem egy tekerentyűt.

Nem mondhatom, hogy izületesre rojtoztam a kezeimet eddig, de így is hihetetlen könnyebbség. Elég sokat kreatívságra használom a kezeimet, óvom és kímélem őket, amikor tudom. 

A napokban megcsinálom a felvetést egy csipkestólához, ott majd tekergethetem kedvemre a rojtokat, ha egyszer (muhaha) elkészül. :) 

2019. október 19., szombat

New York, New York...

Mostanában valahogy fixa ideám lett New York. Nem tudom, miért. Pedig rettegek a repüléstől, állatira nem bírom a tömeget, őszintén szólva nem is szeretek utazni, mégis hevesebben dobog a szívem New Yorkért.

Talán mindenről ez a kardigán tehet. :) Hónapok óta a tudatalattimban mocorog, igaziból ebben szerettem volna a tavaszi Kacskaringóra menni, de hol járt ez még akkor...

Most viszont végre kész van és teljes pompájában várja, hogy felavassam!

A sálgallért külön kellett kötni, utána felvarrni. Hát... jobban szeretem az egyben kötött holmikat, elég bénácska lett a varrás. Szerencsére messziről nem látszik!

Viszont a hossza... eleve hosszított kardigán, de ez a 200m/100g selyem-merinó olyan fajsúlyos fonal volt, hogy kicsit húzott még rajta. Sebaj, köntösnek jó lesz majd! :D

Áááááá, nem, simán elhordom majd kardigánként. Imádom a finom részleteit, a csipkét mindenhol.

Saját festésű fonalból kötöttem (Rock'n'Roll színárnyalat) és most se variáltam a motringokkal... Kicsit sávos lett emiatt, de olyan mozgalmas egyébként a fonal és a minta is, hogy csak akkor látszik, ha nagyon kötekedni akar az ember. :) 

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails