összefoglalás és iránymutatás

Nem tudom, a tietek milyen volt, de nekem... Keresem a jó kifejezést erre az évemre, de nem találom a megfelelőt. Az biztos, hogy alapjaiban rengett meg a rendszerem és mint minden összeomlás után két lehetőség volt: ott maradni lent a gödör alján vagy kijönni és valami sokkal jobbat újraépíteni.

Azt gondolom, a második lehetőséget választottam és ebben a szeretteim is megerősítettek időről időre. 

Tudom, közhely, de átértékelődtek a dolgok. Ahogy megváltoztak a prioritások, ahogy kiderült, ki figyel rám és ki van mellettem csak megszokásból, kezdtem mindent más és tisztább szemmel látni. Sok mindent és mindenkit arrébb pakoltam, akikkel nem jött össze a jóban-rosszban mindkét opciója. 

Elkezdtem vizsgálgatni az életem (bár egyesek szerint így is túl analizáló vagyok, but this is me. :) Tudatosan és tudat alatt is kutattam azokat a hétköznapi boldogságokat, amik erőt adhatnak vész esetén. Mert kiderült, vészhelyzet egyik pillanatról a másikra jöhet és jön is. Az mégis a mi felelősségünk, mit kezdünk utána magunkkal.

Hát elkezdtem kutatni az én kis boldogságaimat és kutatom még most is. Nagyon érdekes aha-élményem volt pár hete Gretchen Rubin Boldogságtervét olvasva. Félelmetesen hasonlított az életünk itt-ott, még ha az origónk más is volt. Gretchen egy nap rádöbbent, hogy... elvan az életében. Alapvetően megvan egy csomó mindene, aminek örülhetne, ő mégis egész nap morog és elégedetlenkedik és csak telnek fölötte az órák és csak úgy éldegél. Ad magának egy évet és próbálja megkeresni a maga kis hétköznapi boldogságait.

Sokat töprengtem rajta, kell-e nekem is egy ilyen rendszerezett útkeresés, de a tervszerűségre most nem vágyom. Ellenben hiszem, hogy sokunknak szüksége van a napi tudatos mosolyokra, így sokat fogok itt foglalkozni a boldogsággal. Ha nem bánjátok. Ha igen, akkor is. :D

Ha van kedvetek, tartsatok velem. Örülnék neki, ha beszélgetnénk egy-egy poszt után, de ha csak lefekvés előtt elgondolkodtok egy-egy kis mondatszeleten és elkezditek kutatni a ti boldogságaitokat, nekem az is csodás! Tudom, hogy nem tudok mindenkit boldoggá tenni), de remélem, hogy a saját történeteim megosztása segíthet titeket is. 

Így most kimarad a szokásos évértékelés. Látjátok, hogy változnak az emberek? Pár hónapja még azon volt a hangsúly, mennyit kötöttem. Most azon, hányszor dőlök hátra mosolyogva és elégedetten. Jól van ez így! 

Kívánok nektek egy csodás új esztendőt, de előtte egy olyan évbúcsúztatót, amilyenre vágytok! Jó, hogy vagytok, köszönök minden idei kedves szót és támogatást. Nélkületek (sem) ment volna!

nagy falat

Ott kezdődött az egész, hogy szaberka elkezdte hímezni ezt a csodát, szóval ő tehet mindenről!:)) Persze több se kellett, hamar rábukkantam egy jellegében hasonló, ám kissé nagyobb falat képre, erre. Ácsingóztam, mert én mindig ácsingózok és egyszerre legalább tíz dologra, de valahogy csak tolódott előttem a projekt. Már totál elfelejtettem, mire eljött a szülinapom és a gyanúsan vékony csomagból előbukkant  a minta! Erika és Kinga megtették az első lépést helyettem. :)

Aztán Erika még egyet lépett, mikor Pestről szerzett egy picinyke vászondarabot, ami ráadásul tele van jelölővonalakkal... 

A többi lépés már az enyém. :) Csodaszép mélykék és sárga arany Venusokat vettem hozzá és bár az eredeti minta használ még metál DMC-t is, azt hiszem, azt kihagyom.

Szóval itt a nagy kezdet. Ma, 2014. december 26-án belebökök és kevesebb, mint egy évet adok magamnak rá. Jövő karácsonykor már ezt szeretném az asztalon látni, lehetőleg készen! :D :D

csodás ünnepi napokat kívánok nektek!

<3 p="">

semmi fakszni

Imádok a kelt tésztával pepecselnii, még akkor is, ha az élesztő illatától kész vagyok.. De megéri, mert ilyen csodák születnek pár egyszerű alapanyagból:

Főleg a kenyérfélék érdekelnek és mint tudjátok, szeretek a magam feje után szaladni, így amikor már sokadjára lapoztam végig Limara könyvét hétvégén, keresve az aktuális igazit, megragadott egy mondat az első receptúrában: bátran kísérletezzünk!

Több se kellett nekem, pár óra múlva már ott pihegett a forró kenyér a rácson... Ne várjatok égbekiáltó csodát, itt nincs nagy bravúr, liszt, víz, élesztő, de engedjétek meg, hogy büszkén bemutassam:

KicsiKató kenyere (prototípus)

Hozzávalók:

285 ml langyos víz

2 dkg friss élesztő

1 ek só

25 dkg liszt (félfogóst használtam)

5 dkg kukoricaliszt

20 dkg tk tönkölyliszt

4 ek vegyes mag, száraz serpenyőben illatosra pirítva

Én egy ideje géppel dolgozok, mert biza' fáj a kezem a dagasztástól. Pedig az az igazi, ilyen szépséges lesz a végeredmény:

Ha ti nem vagytok papírkutyák és/vagy elég karizmatikusak vagytok a feladathoz, gyúrjátok-dagasszátok bátran, ha meg van rá lehetőségetek, a hozzávalókat adagoljátok bele szépen a kenyérsütő üstjébe. A magkeverékből egy evőkanálnyit tegyünk félre, a nagyját pedig a dagasztás utolsó részében adjuk a tésztához. Az alapprogramok fél órás dagasztása nekem pont elég, kb. ennyi idő alatt lesz szép fényes és nem ragacsos a tészta kézi gyúrás után is. Ezután kelesztőtálba teszem és meleg helyen hagyom a tésztagombócot, hogy egy óra alatt a duplájára keljen. 

Óvatosan átmozgatom, kicsit meggyúrom, majd helyes bucit formázok belőle és egy sütőpapírral bélelt magas falú lábosba teszem, amit letakarok konyharuhával.

Fél óra után begyújtom a sütőt és berakok alulra egy lábost, hogy felforrósodjon. Nem tudok nektek pontos instrukciót adni, én középforró sütőt használok, nyolc fokozatból 5-6-oson sütöm a kenyérféléket. Egy órás edényben kelesztés után éles pengével három helyen bevágom a kb. duplájára nőtt tészta tetejét, jócskán megpermetezem vízzel, rászórom a félretett magokat, újra permetezem. A sütőben a forró edénybe vizet öntök és gyorsan betolom a kenyeret. 30-35 perc alatt ilyen csodásra sül, nézzétek:

Amikor kiveszem a sütőből, gyorsan körbepermetezem még vízzel és aztán a legfontosabb instrukció: a lehető legtávolabb megyek a konyhától, különben durva gyomorfájás következik... Még sosem sikerült kivárni, hogy teljesen kihűljön a kenyerünk, ha már langyos, jöhet a kóstolás. 

Természetesen megérdemel valami nagyon finom kencét, akár házi lekvárt vagy avokádókrémet vagy kacsazsírt (fúú, ez így egymás után elég furán hangzik:)) Én a magam részéről a kacsazsír-újhagyma-csilis só triumvirátusra szavazok! :)

Foxy Lady

(ne csak nézzétek, hallgassátok is!)

Azt hiszem, tökéletes választás volt ez a gyapjú, amit még tavaly (?) bizniszeltem el Kinga festései közül... Vidám, meleg, tele gyönyörű színekkel, mindez a Rikker-féle pihepuha alapon...

Szerettem, klassz kis fonal lett belőle, univerzális hossz - 460 méternyi. Az meg csak hab a tortán, hogy a rokkám* olyan csúcsjófej volt, hogy a legapróbb jelét sem mutatta a megbántottságának, meg se nyikkant, egy kis olaj és már suhant is az orsó.

*az mennyire durva már, hogy tíz perce görgetek vissza a saját blogomon, hogy kikeressem, hogy hívják a rokkát??? Guszti...

imbolyogva bár

de megvannak az első lépések vissza, felétek

 Azt se tudtam múltkor, hova kattintsak! Mint egy szűz lány a blogger felületén, tyű, nagyon fura volt. Iszonyú sok dolgot elfelejtettem, ráadásként alig tudok gépelni a párhetes laptopon, annyira más a billentyűzete, mint a réginek, folyton javítgatnom kell.

De ez mind nem lényeg, a lényeg, hogy

a., visszataláltam a középre rendezett poszthoz:)

b., olyan sokan visszajeleztetek! iszonyúan örültem, hogy még itt vagytok!

c., nem veszett ki belőlem se a kreativitás, se a kellő mennyiségű extrovertáltság (van ilyen szó??)

Annak a négy embernek különösen köszönöm, akik egy kattintással azt mondták, szeretnék a régi, jólbevált, sallangoktól mentes KicsiKatót. Nekik sajnálattal üzenem, hogy lesz itt reményeim szerint mindenféleség, de biztatásul küldöm ezt a képet: ne adjátok fel, miattatok (is) ébresztgetem az ujjbegyeimben a kézműves mozdulatokat! 

Hova tovább?!

Hellooooooo!!!!

Remélem, van még itt valaki, mert basszus, olyan rég írtam posztot, hogy már azt se tudtam, hova kell kattintani... :)))

Sok minden változott idén és egy ideje érlelődik bennem a kérdés, mi legyen? Az már szinte biztos, hogy mostanában azt a kreatív lendületet nem fogom tudni felvenni, ami rég volt, túl sok minden osont be az életembe...

Mi legyen? Maradjunk meg tisztán a kreatív (kevéske és ritka) posztoknál vagy mozduljak el az énblog irányába? Jöhetnek más témák is?

És vajon érdemes még írogatni? Olvastok blogot? A facebook oldalak kezdeti népszerűsége már a régmúlté, így, hogy 1400 emberből alig 200 látja a szösszeneteket.

Hiányoztok, hiányzik a blog, ez az igazság. :) Tegyétek meg, hogy legalább egy kattintással elmondjátok, mire gondoltok!!

ápdét: mondom én, hogy már kiestem a ritmusból, nem működik a kérdőív. maradjunk a fapados megoldásoknál és írjátok meg, mi legyen! :D :D :D

(btw pörög ám mostanában a rokkám megint!:))

a nők biztonságáért

Itt ez a gyűrű az ujjamon. Egyszerű, gagyi, de a tudat, hogy tettem valamicskét másokért, erőt ad. Erőt, hogy végre elmeséljem, miért vagyok ott, ahol vagyok. Hogy miért nem mutatom nektek a hatszázadik kötött kicsikatóságot is. 

Essünk túl a nehezén. Megtámadtak. A hogyan és miért és ki és mit akart most lényegtelen és még fájó kérdések. A lényeg: jól vagyok, a lehetőségekhez képest nagyon is ép bőrrel megúsztam. És bár a testemben nem esett kár, a lelkem és vele az egész életem darabokra tört. Jött a sok miért és hogyan tovább. Hetekig nem tudtam kikecmeregni a rettegésből, nem tudtam, melyik sarok mögött vár rám egy újabb szörnyűség. 

Nagyon sok időnek kellett eltelnie, mire elkezdhettem összepakolni magamat. Mint egy puzzle, aminek elég egy erős szél és máris darabokban van. Azt azonban már elég korán tudtam, hogy a lehető legjobbakat kell kihoznom a helyzetből.

Az egyik jó dolog, hogy az összeomlás után rajtam múlik, milyenné építem magam. És nem elégszem meg a régivel. A folyamat még tart, de elindultam olyan irányokba, amik sokkal, de sokkal tovább visznek engem, mint ahol tartottam 2014. január 9-én. Tanulok, hogy segíthessek másokon és magamon. Nem elégszem meg a régi szokásokkal, kitakarítok az életemből mindent és mindenkit, ami visszahúz, ami vagy aki nem szeret eléggé. 

Ez az egyik dolog. A másik, ami már nagyon hamar biztos volt: fel kell hívnom a körülöttem élő nők figyelmét arra, hogy vigyáznunk kell magunkra. És ha már a közvetlen környezetemben végeztem, miért ne használjam ki ezt a nagy-nagy számot. Ha valaha volt értelme, hogy főleg nők olvasnak, hát most van. 

Nem értek az önvédelemhez. Nem mondom, hogy féljetek. Elmondom inkább, mik segítettek engem önkéntelenül is a túlélésben:

 - épp telefonáltam. Ha sötétben kell gyalogolnom, mindig felhívok valakit (éljenek az ingyenes kapcsolatok!), ez inkább ösztönös volt régebben, de most nagyon jól jött, hogy egyből tudta valaki, hol vagyok és nagyjából mi történik.

 - bár egyke vagyok, az eset után nem sokkal azt a jótanácsot kaptam: baj esetén küzdj, mintha a testvéred ellen küzdenél egy bunyóban pár évesen. Nincs szabály, üss, vágj, rúgj, harapj és ficánkolj, ahogy tudsz, legyél kiszámíthatatlan, vess be mindent.

 - amikor lehetőséged van rá, azonnal szaladj és ordibálj. Ha lehet, menj emberek közé vagy világos helyre.

(-opcionális, de nekem nagyon sokat segített, hogy amint biztonságban éreztem magam, masszív anyázásba és káromkodásba torkollt a félelmem. Akkor, abban a szituációban bejött, hogy magabiztosnak és erősnek látszódjam.. Aztán az élet egy hónappal később rám cáfolt, abban a veszélyben viszont az segített, hogy egy másodperc alatt összeomlottam, de az másik történet.)

És hogy mi az utolsó túlélési tanácsom? Bagatell, de igaz: fel kell állni. Nem egyből, akkor nem is megy, de keresni kell a kiutat minden rosszból. Haladó turnusban pedig megkeresni a rossz történések pozitív adományait. Ezt teszem most és veszettül élvezem, még ha tudom is, messze nincs vége az útnak, erősen hullámzik is... De most legalább volt elég erőm megírni ezt.

Vigyázzatok magatokra, figyeljetek egymásra. Sajnos nem hiszem, hogy a világ belátható időn belül jobb lesz, de hiszem, hogy ha mi mindent megteszünk magunkért, valaki más kipótolja a hiányosságainkat.

..............

Hát ezért nem kreatívkodok (és nem futok). Illetve ez így nem pontos, mikor miért nem. Az elején azért, mert fizikai fájdalmat okozott a létezés maga is. Aztán mert sokat dolgoztam. Aztán mert elvesztettem a motivációm mindenben. Aztán mert más dolgok fontosabbá váltak. Aztán meg mert más dolgok viszik el az időm. De tudom, hogy van még dolgom az alkotással és már nem erőltetem a dolgot. Ha van kedvetek, tartsatok ki mellettem addig. Nem ígérek semmit, de itt vagyok. 

Jól vagyok.

Élek.

És bár sokkal nagyobb betűket érdemelnének, de itt szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik óvtak és vigyáztak az elmúlt hónapokban, akik féltő gonddal szedegették helyettem azokat a darabokat a kirakósban, amiket én már nem bírtam el... köszönöm, hogy vagytok!

a tetszhalál vége...

...avagy az alkotói gödörből még nem másztam ki, de mondjuk, hogy látom a szélét :)

A gyapjat Kingától bizniszeltem el és már nagyon rég meg akartam fonni. A "napfelkelte a szénbánya árnyékában" munkanevet viselte egész addig, míg készen, összetekeredve meg nem láttam, azóta átlényegült Napraforgóvá. :)))

Sikerült a terveknek megfelelően rusztikussá és a szokásosnál vastagabbra fonnom, 105 grammnyi és 417 méter. Ha minden jól megy, anyák napjára Ashton kendővé lesz. 

Áldott húsvétot, mosolygós ünnepet nektek! :)

tavaszolni mentem!

Egy ideje kutatom, hovaafenébe tűnt KicsiKató? Aztán lassan összeállt a kép: szabadságra ment. :) Pár hete hímzőfonalak helyett körömlakkok színeit mustrálja, éjszakába nyúló kötögetés helyett éjszakába nyúlóan bulizik vagy alszik, szobában ücsörgés helyett a friss levegőn lófrál, kézműves blogok helyett újságokat és könyveket búj. Egyszerre felszabadult és figyel befelé, nagyon.

Hogy mikor jön vissza, azt nem tudom, mert a felszín alatt nagyon-nagyon-nagyon nagy kicsikatós terveket szövöget erre az évre... de egy időre most békén hagyom. Talán ha enyhül a nyomás (aka. márpedigalkotnikell), könnyebb és gyorsabb lesz ez a kitérője.

Tavaszoljatok ti is, feszegessétek a határaitokat! :)

let the party begin!

Ha jól emlékszem, Barbin keresztül jutottam el Timi blogjába, ahol egy közös hímzésre hívott minket. Teljesen elvesztem. Nem is volt kérdés, hogy akarom-e, holott... hát izé, jó pár éve nem hímeztem nagyobb darabot. Hát most fogok. :))

Festettem hozzá fonalakat, végre megérkezett az anyag a Ceninától, még vár rám egy kis takarítás és néminemű futkorászás, utána belebökök! 

(ps.: az már csak hab a tortán, hogy sikerült két barátosnét is menthetetlen megfertőzni a SAL-lal:))

csak szépen, tervszerűen! (muhaha!!:)

Szóval van a felszín, ahol úgy tűnhet, hogy a tervek szerint haladok az újévi fogadalmakat illetően, de... mint tudjuk, ember tervez, Isten végez. Na meg ott a ravelry, a barátok, a pinterest meg a millió másik ötletforrás, amiknek köszönhetően a terv megváltozik. Jó ez így! :)

Azért egy tételt már kihúzhatok, mégpedig a bárányos hímzésem! Imádom, már kinéztem mellé egy anyagot, bevásárló szatyrot fog díszíteni. :))

Tralala: Petite Bergére, adhoc válogatott Venus fonalak

(és csak zárójelben: mire lusta Kató kiblogolja a Tralala képet, újabb tételt húzhat ki a listáról!! éljen-éljen!) :DDD

Bözsi

Amikor megfontam az Erikától kapott gyapjút, az elsők között néztem ki hozzá az Elizabeth shawl mintáját. Pár nap gondolkodás után meg is vettem, ám a sors úgy hozta, hogy az alkotási folyamat alatt a nemes "Elizabeth"-ből a könnyebben kezelhető "Bözsi" projektnév lett. 

Az év első befejezett köteménye ez a takaró kendő. Nehezen áll a számra a szó, ugyanis vagy én vagyok túl kicsi, vagy ő lett túl nagy, mindenesetre a maga 230x115 centijével egy könnyű délutáni takaró is lehetne. 

Szeretem, még akkor is, ha a mintánál ígért (732 - 823 m) kicsit se jött be, a magam részéről 845 métert kötöttem bele és ha jól emlékszem, 18 sorral hamarabb be kellett fejeznem, így lemaradt róla a csipkeszegély. A végén így is magas volt az adrenalinszint, ennyi fonal maradt a leláncolás után:

Spongyát rá, fel is avatom a héten, úgyse tűnik fel a nyakamba gyűrve. :)

Ami a fonalat illeti, adhoc ötlet eredménye az átmenetesség, ami szerencsére elég jól kirajzolódik a kész darabon. Az egyik szálat megfontam, ahogy volt, a másik szálhoz pedig apró cafatokra tépkedtem a maradékot és próbáltam színek szerint sorban fonni, előbb a melegebb, sötétebb barnákat, majd a kékes részeket, végül azt a sivatagos homokszínt. 

ravelry-n

keresztszemes.projekt.tatyó

Úgy esett, hogy múltkor nem csak karácsonyt ültünk utólag, hanem bizony majdnemszilveszteri születésnapot is! 

Nehezen jött az ötlet. Kingával fecserésztünk, amikor megemlítette, hogy a vadiúj kötőtűinek varrna tartót, így már nem volt más dolgom, mint meglovagolni az ő kreatív energiáit és ráasszociálni. :))) A múltkori közöskötésen nem volt Erikánál olló, ellenben volt nála hímzés, innen már nyert ügyem volt: valamiféle neszesszer, amiben elfér minden az aktuális projekthez!

Egy esti álmatlan órában felskicceltem az ötleteket, másnap meg megvarrtam. Na nem betűről betűre, de sorvezetőnek jók a tervek. :))

Szerintem tetszett neki. Szerintem nekem is kell egy. :)

téli pancsolás

Van nekem két igencsak jóféle barátosném. Kreatívak ők is a javából, kötnek, horgolnak, varrnak, hímeznek, így amilyen könnyű dolgom van, ha ajándékozásra kerül a sor (hisz tutira értékelni fognak mindent), olyan nehéz is (hisz mit lehet nekik adni??). 

Ezúttal arra gondoltam, sk alapanyagokat kapnak. Kézműves is, egyedi is, hasznos is. Még elég procion lapult a többéves dobozkákban, hát gyorsan vettem hímzőfonalat és vásznat, közben igyekeztem a többéves tudnivalókat előkotorni az agyam eldugott szegleteiből. Jelentem, sikerült! :)

Szeret(t)em a prociont, mert hideg festék, mert gyönyörűek a színek, mert ha ügyes vagyok, márványos a végeredmény és mert viszonylag jól tervezhető. Kingának mindenképp zöldet akartam, olyan sötét, olajosat, de az első adag inkább a feketés zöldhöz közelített. Másodszorra már nem mertem sok sötét festéket használni, így a végeredmény világosabb lett a kívántnál, de nem bánom, szerintem igencsak Kingás lett a sorozat. :))

Erikával gondban voltam, sokat tanakodtam a sötét farmerkék és valamilyen lilás-bordós árnyalat között, végül az utóbbit választottam. Ez tökéletesen olyan lett, amilyet akartam, de nem panaszkodom, így is örülök, hogy az állás során nem döglöttek be a festékek.

És ha már pancsoltam, kis poharakban varázsoltam magamnak pár új hímzőfonalat is... 

Na itt van még gyakorolnivaló, elfelejtettem, hogy pár perc alatt végigszívja magán a festéket a fonal...

És ha már fotóztam, ezek a régen festett sk hímzőfonalaim. Tetszik a színkavalkád, ötletem is van még sok, úgyhogy bespájzoltam egy kis festenivalót:))

it's up to you - avagy az érem két oldala

mondhatnánk azt is, milyen kár, hogy nem lett kész időben a keresztszemes kép karácsonyra...

mondhatnánk azt is, remekül fog mutatni a 2014-es karácsonyi időszakban...

A magam részéről a második opciót választom. :))

2014.

Itt a szokásos évértékelés és tervezés ideje!

2013-at a beteljesedés évének neveztem ki és bár sok területen van még mit tenni, jó kis év volt ez!

Amikor valamikor nyáron sóhajtoztam a barátaimnak, hogy nincs időm kötni, ellenben a naptáram tele találkozókkal, programokkal és tennivalókkal, Erika szembesített vele, hogy dehisz' ezt kívántam. És tényleg. Úgyhogy most nagyon óvatosan fogalmazok. :)))

2014 KicsiKatónál az aratás és gyümölcsevés éve lesz. Van itt sok gyümölcsfa, amiket rég nevelgetek, ideje learatni azokat a gyümölcsöket! Képletesen és valósan is, úgyhogy szeretném idén sok-sok dédelgetett tervemet megvalósítani és UFO-kat befejezni. Nem mondom, hogy nem fogok adhoc elcsábulni, mint eddig is, de itt az ideje kicsit tudatosabbnak lenni.

Szóval 2014-ben ezek közül szeretnék sok-sok projektet kipipálni:

 - bárányos keresztszemes (UFO és WIP között valahol:))

 - egy A3-as gobelin (több éves, úgyhogy erősen UFO)
 - tündéres keresztszemes!

 - van 15 dekányi szürke alpakám, azt meg kéne fonni és kellene belőle valami kendő, lehetőleg valami rég vágyott mintában, ez még képlékeny, a méterszámtól függ

 - az Andrea's shawlnak nekiálltam már tavasszal, de jött A Nagy Melós Időszak és egyszerűen elhagytam a szélcsipkét, amit már megkötöttem. úgyhogy újra neki kell állnom sk fonalakból.

 - fonások tekintetében több is van, ami rég birizgálja a fantáziám... ez az sk átmenetes pl, aztán kellene fonni sk festett merino-selymet is, Kinga narancsa is várományos és talán egy előfonalat is megfonnék (ezeknek nagy részét meg is kötni!:))

 - a piros-fekete kardigán!!! nincs mese, ezt már nagyon rég meg kellett volna kötnöm, de folyton odébb tolom...

 - és akkor itt egy másik vágyálom, egy csíkos, hosszabb derekú felső szürke-mályvában

 - laminaria!! a fonalat már megvettem, csak egy nagy sóhajtással bele kéne vágni

 - 2014 nem múlhat el úgy, hogy ne kötnék végre legalább egy zoknit. alapanyag beszerezve

 - és fürdőruha is kell! az alapanyag megvan, talán egy bikini is kijön belőle

Nagyjából ennyi, legalábbis első körben. Szeretném ezeknek a háromnegyedét, kétharmadát, felét kipipálni 2015-ig. És a többi, nempublikus gyümölcsfákról nem is beszélve... 

Jó étvágyat mindannyiunknak! Boldog új évet! :)