2015. január 30., péntek

magadnak is ossz lapot!

Tervezhetek én előre boldogságos blogposztokat, ha az élet jön és beledübörgi a témát az arcomba. Én meg hagyom magam... :)

Az új kihívás:

Dőlj hátra. Pihenj. 

Nem lehet mindig csak adni. Ha mindig csak adsz, két dolog biztos. Az egyik, hogy sokan fognak elismerősen vagy irigykedve azt gondolni rólad, te vagy az, aki másokért él. És az is biztos, hogy előbb-utóbb kimerülsz. 

Kell az a fránya egyensúly, amivel egyébként is annyi bajom van... Nem véletlen írom ezeket a sorokat csütörtök este kicsit lázasan, nagyon fáradtan-megtörten az ágyból. Napok óta éreztem, hogy merülök, figyeltem a testem jelzéseit és gondoltam, oké, majd leállok és majd visszaveszek, csak előbb még ezzel törődök és azzal foglalkozok és... És akkor tessék. A természet jön és elveszi a magáét.

Szóval... szeressük az embereket és éljünk másokért, de éltessük magunkat is! Így hát az eheti feladatom:

Lazíts! Dőlj hátra. Pihenj. Ha szereted a telet, menj ki az ajtón és élvezd ki. Ha teheted, sétálj, szánkózz (ha van min...:)). Ha nem szereted, soha jobb időszakot egy kis forrócsokihoz! Vagy egy bögre gőzölgő tea mellett örülni annak, hogy mi bent ülünk a melegben egy jó kis könyvvel, pokróccal... Nevess, kapcsolódj ki! Nézz meg egy új filmet vagy egy régi kedvenced! Ha vár rád a kiszemelt könyv, kezdj bele! Köss egy kendőt (magadnak! self-time!:))), menj kiállításra, bambulj nyálcsorgatva a főzős műsorokon és aztán süss-főzz a kedvedre! Töltekezz és szánj magadra egy kis időt. 

Hidd el, utána újult erővel roboghatsz vissza a dolgos hétköznapokba! :)

ui.: azoknak a kitartóknak, akik még hisznek KicsiKató - az alkotó - feléledésében: (kapaszkodjatok meg az asztal szélében!!) jövő héten igazi kicsikatós blogposzt várható!! színes-szagos, igazi alkotásokkal, igazi képekkel. és ez most nem vicc! :DDDDD tudom, magatok se hiszitek.. na majd csak figyeljetek!! :)

2015. január 23., péntek

lépjünk a tettek mezejére!

Sokat foglalkoztam az utóbbi napokban mások segítésével és ez olyan boldoggá tett, eszembe is jutott Nick Vujicic egyik tanácsa: ha már úgy érzed, semmi sem húz ki a letargiából, menj és foglalkozz másokkal... úgyhogy ezen a héten nagyon meredek dologra kérlek titeket!!

Teljesen mindegy, mikor olvasod ezt a bejegyzést, arra kérlek, hogy holnaptól minden nap legalább egy ember napját tedd szebbé. Ne gondolj nagy dolgokra... mondd el a férjednek, mennyire szereted még ma is és az unalmas hétköznapokon is hálás vagy érte. Mosolyogj a pénztárosra a boltban és köszönd meg a kedvességét. Ha összetalálkozol a szomszéd, magányos nénivel az utcán, kérdezd meg, jól van-e és ha mesélne, szánj rá öt percet. Hívd fel a legjobb barátnődet és mondd el neki, milyen hálás vagy az utolsó párezer alkalomért, amikor melletted állt. Öleld meg "soron kívül" a gyerekedet és mondd el neki, büszke vagy rá és bármire képes lehet az életben! Nem sok kell mások boldoggá tételéhez, ölelj, mosolyogj, dicsérj, köszönj meg valamit és/vagy segíts. 

Garantálom, hogy egy-egy alkalom után te is boldogabb leszel a másik mosolyától!

Mit szóltok? 

Most az egyszer szeretnék kérni visszajelzést. Ha úgy gondolod, megpróbálod velem, jelezz akárhogy, nyomj egy lájkot, hagyj egy kommentet, füstjeleket is eregethetnél, de azt nem látom. Tegyetek boldoggá azzal, hogy szorozgathassam, hányszor hét ember szívét melengettük meg közösen! :)

2015. január 15., csütörtök

kell a térkép!

Sokat gondolkodtam, mi legyen a következő pont, aztán az élet elém dobta a feladatot. Először egy nagyon kedves barátnőm (és hétköznapi példaképem) mesélt arról, hogy változtatta meg az életét és lett egyre céltudatosabb, aztán Bálint is blogolt egyet a célok eléréséről. Hát akkor fussunk neki!               

Talán ez a téma a legkevésbé hiteles tőlem, hacsak nem értékeljük, hogy hány éve küzdök magammal, a rossz berögződésekkel... Tipikusan én vagyok (voltam) az, aki kigondolta, mit akar, hátradőlt és várta a sültgalambot. Az meg sose jött. Megint kigondoltam, megint vártam, megint nem történt semmi. Viszonylag értelmesen gondolkodó emberi lénynek tartom magam, de esküszöm, sokáig nem jöttem rá, hol a hiba a képletben. Okoltam mindenkit, a mérleget, az anyagi helyzetet, a keleten ébredő napot, a társadalmat... akármit akartam elérni és nem sikerült, mindig más volt a hibás. Miközben én voltam sült bolond. :)

Ha tudjuk, hova akarunk eljutni, az egy szuperjó kezdet!! De tényleg, nézzetek csak körül, hány ember tengődik az életében úgy, hogy semmi, de semmi célja nincs. Szóval kell a cél. Na de hogy jutunk el A pontból B-be? Ehhez bizony két dolog szükséges és egyik sem nélkülözhetetlen: az útvonal és a jármű. Egyik se működik a másik nélkül. (Oké, útvonal nélkül még lehet szerencsénk, de ritkán:))

A térképünket magunknak kell megrajzolni, hiszen nem mindegy, honnan hová tartunk, bringával vagy repülőgéppel tudunk menni?  Legjobb ezt írásban (tudom, a kimondott szónak ereje van, de a szó elszáll, az írás megmarad!:)). Írjuk fel a célt. Mondjuk szeretnék egészségesebb lenni. Szuper. Most jön az a fránya önvizsgálat, vesszőparipa, de önismeret nélkül nem megy a projekt.  Előbb keressük ki a hibáinkat, miken kell változtatni, mi hiányzik, hogy elérjük a célt. Mondjuk egy alternatív világban (ááááá, nem rólam van szó!!:)) túl sok édességet eszek; sok a kóla; kevés a mozgás. Oké, most koncentráljunk a jó dolgokra és igyekezzünk pozitívra fordítani a rossz szokásokat, illetve töltsük ki a hézagokat. 
egészséges reggeli, joghurt, granola, gyümölcs (már ott elcsúszok, szörnyű...)
sok zöld tea (valahogy ébren kell maradni rahedli kóla és kávé nélkül)
napi másfél liter víz
szendvics házi kenyérből, sok zöldséggel
házisüti
a napi gyaloglásokon kívül 3 mozgás (futás, zumba, jóga)
hetente legalább egyszer gerinctorna, nyújtás

Most már nagyjából sínen vagyunk. Látjuk a célt, látjuk az odavezető utat és megvannak a végrehajtandó cselekedeteink is. Ez a jármű. Ha mi nem változtatunk, nem jön el az áhított változás. Tudom, igazságtalannak és melósnak hangzik, de megéri. 

Tesztelek magamon egy módszert, mert igyekszem sok életterületen jobb szokásokat felvenni a régiek helyett és klassz dolgokkal megtölteni a perceket, de így hajlamos vagyok szétszóródni és nagyon sajnálni magam, hogy mennyi mindenre kellene odafigyelnem. Felírtam egy-egy lapra az egyes életterületeket. Munka, család, emberi kapcsolatok, lelki fejlődés, egészség, kreatívságok, stbstb... Aztán egyesével végigálmodoztam az oldalakat. Ha olyan lennék, amilyen csak lehetek, miben lennék más? Egészséges ételeket ennék. Sokat mozognék. Jobban beosztanám a munkahelyen az időm. Többet járnék spontán szórakozni. Végre megfonnám azt a mesés gyapjat, ami két éve várja jobb sorát. És így tovább. Soknak tűnhet a végén egyszerre látni, de bízom benne, hogy még vár rám itt pár évtized, nem hajt a tatár, nem kell egy nap alatt megváltani a világot (észrevettétek? ma csak omlanak belőlem a közhelyek...:)) Nem minden úticélt dolgoztam még ki, de kirajzolódott előttem egy olyan Kató, amilyen szeretnék lenni. Aztán jöhet a priorizálás, rangsorolás, mi az, amin a leghamarabb szeretnék dolgozni és mi az, ami még ráér? Bemásoltam ezt az "élettérképet" a filofaxba is, hogy néha ránézhessek és mazsolázgatok belőle. Ki-kicsípek egy kisebb-nagyobb célt, amire aztán megpróbálok x ideig fókuszálni. Nincsenek kötelezettségek, nincs "rossz mezőre léptél, állj vissza a startvonalra" játékszabály. Csak tiszta, világos célok vannak és bosszankodás helyett cselekvés. 

2015. január 9., péntek

kihívás

Mióta megszületett bennem az elhatározás, minden nap belenézek a tükörbe és megkérdezem a szemben lévőtől, hogy te tényleg ilyen dinka vagy? Rendszerint csak megrántja a vállát és visszaröhög... 

Aztán eszembe jut, hogy kezdtem el varrni. Kitaláltam, hogy megvarrom a világ legegyszerűbb ruhadarabját: téglalap kettéhajt, függőleges oldalakon összevarr, derekát lehajtja, levarrja, gumit befűz, büszkén hordja a szoknyáját. Háááááát... el nem tudjátok képzelni, mennyire borzalmas lett. Miután jól kipanaszkodtam magam a barátaimnak - pont a születésem ünnepnapján történt az eset - kitaláltam, hogy ha ez nem ment, nadrágot varrok. Szóval értitek, hiányzik egy kerekem, sose voltam százas és a legtöbb esetben pont ez kellett ahhoz, hogy fejlődhessek és elhiggyem magamról, képes vagyok a lehetetlenre.

Mindjárt megértitek, miért nagyon fontos ez a képesség. Legalábbis sokat segít. 

Először Bálintnál olvastam a panaszmentességről, de szaladtam is tovább az infók tengerében. Aztán az internet megint elém dobta fogalmat és végül a könyvtárban kezembe akadt a könyv.

21 nap folyamatosan panasz nélkül. Hátizé... És amikor kezdenél megbékélni a mondattal, továbbmegy és azt mondja, nincs pletyka és mások becsmérlése se. Kemény, mi? Nekem való kihívás...

Szóval úgy döntöttem, hétfőn reggel belevágok. A legjobbaknak pár hónapig tart elérni a kitűzött célt, de van, akinek évekig... 

Velem tart valaki? Olvasásra ajánlom a könyvet, hamar ki lehet végezni és bár van benne pár kissé bugyutára sikerült rész, szépen leírja az összefüggéseket és a végére egészen meggyőz, hogy sokat profitálhatunk az ügyből, többet, mint első hallásra gondolnánk!

2015. január 6., kedd

az egyszerű, de nagyszerű Traveler's Notebook

Naptárfüggő vagyok. És papír-. És toll-. A függőségek átjárják az életem, pont a papírféle maradna ki? :) Ebben a posztban az új szerelmem, a Traveler's Notebook-ot (TN) szeretném megmutatni, talán egy másik posztban összeszedem, mikkel tartom kordában a milliónyi érdeklődési köröm és a kicsikatóságokat, mert az már sok lenne egyben..

Szóval TN. Nem nagy durranás, mégis zseniális (és ősrégi!) ötlet. Egy darabka bőr, kalapgumi, füzetek és megszületik a csoda. (most, hogy próbálok rájönni, miért kattantam rá ennyire pár hónapja, nem tudom megmondani, de komolyan lázba hoz, hogy külön TN-ben rendszerezhetem az életem különféle területeit. egyébként is a mindennapi boldogságaim masszív alapját képezi a sok dokumentálás, szeretek nyomot hagyni, na:))

Persze meg lehet venni készen, tizenezrekért, de a., hál'Istennek közelstávol nem találtam boltot, ahonnan vettem volna, b., ez mégiscsak kreatív blog (még:)) és nem marketinplacc. Szóval lássuk, hogy csináltam:

Szükségünk lesz egy darab bőrre, nekem szerencsére évek óta gyűrődött pár szabászati maradék egy szatyorban. Sajnos elég puhák, de szegény ember vízzel főz, ha tehetitek, masszív anyagot használjatok, akár bőrt, akár vetex-szel jól megerősített anyagot. Kell még nekünk vékony kalapgumi, valami, amivel lyukat ütünk a TN-be (kisolló is megteszi), füzetek és csak a csicsa kedvéért szalvéta és/vagy mintás papír, hozzá pedig hőre olvadó kétoldalú vetex.

A folyamat legnehezebb és leghosszabb része volt, hogy kitaláljam és megszerkesszem a füzeteket.  Napokon, heteken át mértem, rajzoltam, nyomtattam, vágtam és kicsit káromkodtam is, mire összeállt a végső kép. :) 

Tulajdonképpen bolti füzetet is használhattok, sőt, lapokat félbehajtva is működik a dolog, még csak füzetté sem kell őket varázsolnunk. Ha mégis szeretnénk, én ezt a tutorialt követtem, minden füzetemet így fűztem.

A TN-t ez alapján készítettem. Szerintem zseniális videó, persze ezer változata van a gumizásának is, a sajátjaimnál is többféle verziót használtam, de kiindulásnak ez tökéletes. 

Ha eszerint fűzzük, egy gumiszalag van a TN belsejében, innen jön a trükk. Még több gumi segítségével plusz füzeteket kapcsolhatunk az előzőhöz! Varázsos, ugye? :D :P

Tádáááám:) Egy anyunak:

egy a kicsikatóságoknak:

egy a spirituális útnak:

és egy a naplóknak. Itt csücsül a daily happiness, az egymondatos naplóm és még egy, ezt a neten lőttem, 365 kérdés 365 napra. nyelvgyakorlásnak is jó. :)

2015. január 2., péntek

legyen nyoma a jónak!

Egy meredek kijelentésen essünk át az elején. Természetesen nagyon fontosak az emberi kapcsolatok, a jó munka, hogy elég pénzünk legyen, stbstb. és fontos ezekért is tenni minden nap, de én nem ezekre koncentrálok elsősorban, hanem magamra. Ez szokatlan lehet azoknak, akik eddig mindig másokat helyeztek előtérbe, de
a., hiszem, hogy önmagunkban is stabilnak kell lennünk, hogy a társas kapcsolataink rendben legyenek
b., kell, hogy stabilak legyünk amiatt is, mert a tőlünk független tényezők tőlünk függetlenül módosulhatnak. Vagyis érhetnek bennünket tragédiák. Megszűnhet az állásunk, megbetegedhet a kedvesünk, de akár azt is tragédiaként élhetjük meg, hogy bezár a kedvenc pizzériánk (jó, én már éreztem világvége-hangulatot, mikor farkaséhesen álltam a kiszemelt helyiség előtt...:).

Közhely és a nyáltenger közepén csücsül már a frázis, de tény, hogy ha mi boldogabbak vagyunk, a környezetünk is az lesz. Ha többet mosolygunk, több mosolyt kapunk vissza.

Na de most már aztán tényleg elég az üres dumából, ugye? Nézzük sorban, mik segíthetnek minket, hogy megéljük a boldogságokat, aztán beszéljük meg, ti mit gondoltok az egyes tételekről! :) Nincs fontossági sorrend, tehát "a versenyzőket nem a helyezés sorrendjében szólítom". :D



1., feljegyezni a jót

Ismerem én is azokat a technikákat, amik arra koncentrálnak, soroljunk fel mindent, amiért aznap hálásak voltunk... Hát ha olyan maximalisták vagytok, mint én, ti is igen hamar buktok bele. :D :D 
Ehelyett azt mondom, írjunk naplót rendszeresen, de az legyen fókuszált! Két naplót vezetek és a megírásuk naponta nem több egy percnél! Kinek ne jutna napi plusz egy perce magára?

Az egyik naplóm "daily happiness" néven fut és az egész elfér egy fél lapon! Egy havi beosztású naptárlapra feljegyzek egy jó dolgot az elmúlt 24 órából. Nem kell hatalmas boldogságokat kutatnunk, nagy valószínűséggel sok szürke és monoton nap van az életünkben, de (egyelőre) nem is az a lényeg, hogy 24/7-ben vigyorogjunk, mint a vadalma. A módszer lényege inkább a jóra koncentrálás. Lehet, hogy pocsék napunk volt, reggel pocsolyába léptünk, a főnök kikészített, otthon felejtettük az ebédünket, a gyerek folyton csak hisztizett, de ha ezek helyett feljegyezzük, hogy mennyire klassz volt a napsütésben hazasétálni vagy különösen finomra sikerült a sajtos spagetti vagy hallottuk a kedvenc dalunkat a rádióban, később jó eséllyel visszaolvasva ezekre fogunk emlékezni, nem a napi bosszúságokra.

A másik naplómat Gretchen inspirálta, ez az ún. egymondatos napló. Ennek is elég kis hely és pár másodperc, hogy egy (-két-három) mondatot lejegyezzünk a napról. Na jó, itt már nem kell feltétlen a jóra koncentrálni, de érdemes kiemelni a nap legfontosabb történését/gondolatát. Nem kell teljességre törekednünk, persze ha van időnk, írhatunk bővebben, de hosszú távon minél egyszerűbb formákkal dolgozunk, annál biztosabb, hogy nem adjuk fel korán az új szokásainkat! :)

Persze más módszereket is kidolgozhattok magatoknak, a lényeg, hogy legyen nyoma a jó dolgoknak! Ezekkel rutinunkká tehetjük, hogy este - ha csak pár percünk is van, de - átgondoljuk  a napunkat és ha pocsék is volt az egész, a jót kutassuk fel. Ha olyan szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy semmi - de tényleg semmi - jó nem történt velünk, még mindig ott van a remény, hogy  a következő nap jó lesz. Sőt, még felhívhat minket elalvás előtt a kedvenc barátnőnk. Kaphatunk egy kedves ímélt... (oké, lőjétek le az optimista énem nyugodtan:)))

jegyzet 1., sokadszorra írom át a posztot, mert engem is megrémiszt az iromány hossza, de nézzétek el nekem. Ezeket a témákat nem fogom tudni pár szóban elintézni, ezért akit érdekel, annak javaslom háromnapi hideg élelem bekészítését a gép mellé! :)

jegyzet 2., a naplókhoz kapcsolódva legközelebb megmutatom az én (SK) füzeteimet és naptárjaimat, ha már kreatív blog vagyunk (vagymiaszösz), legyen már valami kicsikatóság is... :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails