2018. október 31., szerda

új pajti

Az elmúlt két évben hű társam volt fotózásnál a telefonom, pont azért vettem anno méregdrágát, hogy ne kelljen fotómasina. Aztán az évek teltek, a telefon kopott, az igények combosodtak...  Ráadásul kellett a melóhoz is... szóval új cimbi* a KicsiKató csapatban! :)

Miután tegnap hazaértünk, annyi merszem volt csak, hogy kivegyem a dobozból a részecskéit, megtapogassam őket és táskába pakoljam. :D Ma aztán valahogy erőt vettem és összerakosgattam - bár egyszer azt hittem, elrontottam az egyik obit, aztán hogy egy életre a vázhoz ragasztottam az adaptert. A bluetooth-t még porolgatni kell, de már sikerült kattintani.

Ilyenek a nemtudommitcsinálokörülökhogyazexponálógombmeglett nyers képek. 

Hát majd ha megy tudatosan is! :)

*Canon EOS M50, neve még nincs... de gyanítom, hogy lesz. :D

2018. október 23., kedd

Kacskaringó fonalfesztivál - the very first one :)

Kezdjük a gyökereknél: idén májusban kezdtem el abasztrakt festői pályafutásom - mikor is vászon helyett fonalra álmodom meg a kompozíciókat. ;) Öt hónap nem sok idő, eszembe se jutott volna jelentkezni, a drága vevők unszoltak. És így visszagondolva azt mondom, milyen jól tették! 
Kinga fotója
Nem mondom, hogy nem izgultam előtte. Mondjuk az, hogy mit gondolnak majd rólam, elég hamar lecsengett a fejemben. Átvették a helyét olyasféle aggodalmak, hogy mikor festek, mit festek, mibe pakolok, hogy férünk el a kocsiban, milyen papírok kellenek, mindent megvettem-e, elkészül-e a pulcsim, beleférek-e a pulcsiba, milyen kaját vigyünk, biztos időben felkelünk-e mind, ésatöbbi, ésatöbbi. Ez csak az egyik lista a sokból, amivel készültem.

Aztán ahogy lennie kell, kiderült, hogy az összes aggodalmam felesleges. Mind időben felkeltünk, időben odaértünk, elsőbálozókhoz képest elég pofás asztalt csaptunk össze.

Ha nincs  Kinga és Erika, fogalmam sincs, mi lett volna. 
Az első három órás dömping egy pillanat alatt elszaladt - utána meg ott ültünk hárman, egymás mellett pihegve az asztal mögött, hogy még rápihenjünk a délutáni hullámra. 

Elképesztően sok mosolyt, ölelést és kedves szót bezsákmányoltunk, köszönjük! És reméljük, jövőre újra találkozunk! ;)
Kinga fotója



2018. szeptember 16., vasárnap

tényleg (!) új kezdet :)

Mindegy, hányszor fordítok hátat ennek a platformnak, újra és újra visszatérek. Már hetek óta tervezem, sorra gyűlnek a blogolandó témák, de végre itt vagyok. Kommentelési lehetőség továbbra sincs, nagyon várlak titeket a facebookon, az alkotós-csevegős csoportban és ha a fonalaim érdekelnek, annak itt a csoportja!
Na de a lényeg, új finished object! Sok minden történt az utóbbi negyedévben, de a legfontosabb fejlemény: október 14-én én is ott leszek a fonalaimmal a Kacskaringó fonalfesztiválon!! Már hetek óta ennek a hírnek a fényében (és lázában) égek, csoda, hogy még el tud viselni a környezetem... :)

És ha már megyek, kell valami névtábla, ami tényleg kicsikatós, nem? Fonal mindenképpen kell rá, lehetőleg saját festett. Legyen fekete, kell rá szürke és lila. Eddig jutottam a tervezgetésben, aztán egyik lépés hozta a következőt...

Először megláttam ezt a fekete képkeretet a Jyskben, ami ráadásul épp féláron volt, jött velem haza. Beszaladtam a kedvenc művészellátómba, teljesen más tervekkel, de megláttam azokat a csodás, metálfényű festékeket, egy leveles stencilt és már nem is volt kérdés, milyen legyen.

Persze a festéshez és festékhasználathoz (hacsak nem gyapjú-) lövésem sincs, jó pár hibát ejtettem, némelyik nem is annyira zavar...

Hanem történt, hogy túlszaladtam a festékkel a stencil tetején, amit úgy akartam ellensúlyozni, hogy a középső, fekete részbe belerondítottam minden színnel. (normális?)

Élőben nem ennyire durva, inkább piszkos hatású, mint ilyen fémes, de nem az igazi. Szerintetek van olyan matt fekete festék, amivel óvatosan visszajavíthatnám a betűk közötti részt? 


Mindenesetre remélem, jöttök és lemeózzátok élőben is! Nem tudom még, hova fogom tudni kitenni, de valahol ott lesz a közelünkben! :)

2018. június 17., vasárnap

új kezdet

Először is az adminisztráció. Rég ért már a változás. A blog megmarad, de inkább projektnapló lesz képekkel, technikai részletekkel, linkekkel. 
Nincs már itt nagy élet, és bár nagyon köszönöm annak a két-három embernek, akik hozzászóltak a bejegyzésekhez, a GDPR-körüli mizéria miatt a kommentelési lehetőséget is kikapcsoltam.

Aki több KicsiKatóra vágyik, azoknak itt vannak a lehetőségek (ahol nagyon-nagyon várlak titeket!): 

Két csoportunk van. Az egyik az alkotókör, aktív kreatív élet zajlik, sok-sok kreatív résztvevővel. A másik a KicsiKató fonalai, ahol - dobpergés!!! - a saját, kézi festésű fonalaimat tudjátok megvenni, esetenként pedig megnyerni. :)

Aztán ott van még a KicsiKató oldal facebookon és instagramon is megtaláltok!

---------------------

És ha már új kezdet, vissza a kezdetekhez!

Tegnap kitakarítottam a varrógépeket és ha már elöl voltak, kellett egy kis ujjgyakorlat. 

Az alján a füvet rosszul pozicionáltam, a nagy része elveszett a varrásvonalban, de ezt leszámítva nagy a szerelem.

Pont tökéletes a mérete zoknis projekttáskának. :)

2018. május 7., hétfő

2018. május 6., vasárnap

2018. április 20., péntek

zoknik, amerre csak a szem ellát

Ha már most áprilisban elvesztettétek a fonalat, hogy hány zokninál is járok, semmi para, én magam is bizonytalankodok. 
Az biztos, hogy őket még nem mutattam:

Az éves zokniprojektem 

harmadik, márciusi darabja bizony átcsúszott áprilisra. 

Na de probléma ez? Egyébként is történelmi darab, ugyanis végre bontottam!! Nem is kicsit. :D
Nem szeretek bontani. Kinéztem ehhez a szép kékhez egy mintát, megvettem... és akkor derült, hogy 72 szemből áll (!), ráadásul csavart sima és fordított szemek váltakoznak végig, szinte egyesével. Egyik se bejövős, de ha már megvettem... Próbáltam átvariálni, így azt találtam ki, hogy csak a zokni közepén lesz két egységnyi hullám, a többi sima szem... Nem is fotóztam le, higgyétek el, nem volt szép. De ezt csak március 25. körül láttam be, amikor már két hete rá se bírtam nézni. Szóval kihúztam a tűt, (tettem még pár kört 2-3 nem tetsző mintával) és aztán voila!

Egyszerű, de nagyszerű, ugye?

Az meg csak hab a tortán, hogy az a Monika tervezte a mintát, aki számomra A Blogger volt hosszú éveken át, sőt, még azután is visszaolvastam a teljes blogját kétszer, miután abbahagyta. Fantasztikus nő, arannyá válik minden gyapjú a kezei alatt!

És ha már így belejöttem újra a zoknikötésbe, befejeztem az első saját minta alapján készült darabot is! Bár a közös kötésnek már vége, ha szívesen megkötnétek ti is, gyertek a KicsiKató alkotókörbe, a mintarészletek elérhetőek!

Sajnos fotózhatatlan ez a piros fonal, de nézzétek, a többiek milyen szépeket kötöttek!!

És ha azt kérdezitek, most mit kötök?

Zoknit.

Hármat.

Párhuzamosan. :D



(de aztán - kapaszkodjatok meg - egy stóla jön! remélem. tesztelgetek pár fonalalapot, ezek itt fent mind a saját, kézzel festett fonalaim!:))

2018. április 7., szombat

mínusz egy mumus

A sokadik posztot írom meg és törlöm vissza, úgyhogy ezt a mait most letudjuk címszavakban, jó? 


mumus
volt
a
pulcsi

de
megkötöttem!

igaz
kicsi
lett
ez
is

mint 
az 


de
kit
érdekel

nem?



2018. március 25., vasárnap

igazán bánom,

hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem itt. Nem akartam elhanyagolni a blogot, de valahogy felborult minden KicsiKatós ritmus az életemben és idő kellett, mire újra a helyükre rázódnak a dolgok. 
De most végre itt vagyok és mutatom, mik kerültek le mostanában a rokkáról!

Bizony, rokka, tavaly nagyon elhanyagolt gyerek volt, de idén újult erővel vetettem bele magam. Khm, vagyis hát csak kicsikét, eddig két adagot fontam csak meg. 

Nehéz,  mert számomra szokatlan vizeken evezek. Régen ugyebár rengeteg kendőt kötöttem, ergo rengeteg kendőnek való, vékony fonalat fontam. Viszont mostanában nem hoznak lázba a kendők, annál inkább a pulcsik...  Szóval a sok-sok csipkefonal után nehéz megszokni a vastagabb szálakat. Nehézkesen megy még, főleg, hogy nagyobb mennyiségben is egyenletesen engedjem bele a szöszt a sodratba. Na ne túlozzunk, ez nem is megy még. De gyakorlok, (majdnem) kitartóan:)))

Ő volt az első, szerettem volna egy pihe-puha egyágút. Annyira rusztikus lett, hogy már-már szép. :D

103 gramm, 334 méternyi tiszta merinó gyapjú. Fogalmam sincs, mire kellene felhasználni.


Ő a második, Kingától kaptam a gyapjat. Eleve két külön festésű volt a két roving, ugyanazokkal a színekkel, az egyik foltos, a másik pedig 1/3 - 1/3 - 1/3 arányban festve. Gondoltam, ez így szuper lesz a fraktál hatáshoz, amikor a kétágú fonal egyik szála rövid átmenetes, a másikon hosszabban fut ugyanaz a szín. Ez már sokkal egyenletesebb lett, de messze nem elég jó még egy pulcsihoz.

96 gramm, 172 méter. Vastagságra már egész pofás. :)

2018. február 2., péntek

podcast péntek

Aki kötött már norvég mintást vagy tervezi vagy csak hallott róla, azonnal kattintson ide és iratkozzon fel, mert a Skeindeer knits podcast az autentikus norvég kötés youtube fellegvára.

Eli norvég, pár éve Londonban él és szerintem még az ereiben is fair isle minta folyik. :) Büszke a norvég gyökereire és ez nekem nagyon szimpatikus. Tervezőként először a kesztyűjén keresztül ismerkedtem vele, aztán a megjelenés után gyorsan lecsaptam a zoknijára is, biztos, hogy sok mindent fogok még kötni tőle. Nézzétek, hallgassátok szeretettel!


2018. január 27., szombat

elfogytak a szavak

Annyira, hogy még normális címet se találtam. De mutatom a lényeget. :)

Emlékeztek még erre a bejegyzésre? Ha nem lenne a blog, azt mondanám, az idejét se tudom, mikor indult ez az egész, olyan régen volt.

Itt indult minden. Anyu 65. szülinapjára kerestem valami ütős ajándékot, megláttam a mintát, a többi már történelem. Nem is én lennék, ha nem katósítottam volna el a végletekig. :)

Habár fél évem volt a kötésre, mégse sikerült időben befejezni. Szerencsére sértődés nem lett az ügyből és ráértem kényelmesen dolgozni rajta. Kellett is az idő hozzá, jócskán próbára tett. (jajj, dehogy fél év, ültem a kész fonalakon hónapokat, csak október elején kezdtem kötni a november végi szülinapra. nyilván emiatt nem lett kész:))))

Igyekeztem többet fonni a megadott mennyiségnél, de így sem lett volna elég. A szélcsipke előtt le kellett csípnem pár sort, és milyen jól tettem! Nagyon-nagyon-nagyon ideges lettem volna, ha elfogy, mielőtt befejezem. :D :D :D

Ha már szélcsipke. Úgy gondoltam, hogy a 12 átmenet szépen, egymásra épülve növeli majd a takarót.. Csak munka közben vettem észre, hogy a szélső csipkerész már külön készül, sorról sorra kapcsolódik a körhöz. Megijedtem, de szerencsére már csak árnyalatnyi különbségek voltak a barnák között, így ránézésre nincs baj. 




2018. január 21., vasárnap

színes év

Valamikor tavaly láttam instagramon egy képet, egy hölgy vett egy könyvet, megkötötte belőle mind a 12 zoknit és lefotózta. Annyira tetszett a sok színes zokni egyben, hogy azonnal tudtam, ezt valahogy át kell emelnem. 

A következő hétvégén már rotyogtak is a fonalak, így született meg az egyetlen konkrét 2018-as fonalas fogadalom:

Szeretnék minden hónapban kötni a soron következő fonalból valami mintás zoknit. Nagyon szeretem az ún. plain vanilla zoknikat, ahol csak rovom körben a sima szemeket, de néha jó egy kis bonyodalom. :)

A januári gyönyörűséges mályva darabot már fel is dolgoztam. Életem első knitty mintája, eddig valahogy egyik se fogott meg. De az utolsó kiadvány zoknija azonnal levett a lábamról. 

Ugye milyen gyönyörű??

Azért mellette becsúszott egy kis sima zoknicska is, elég szépen feltankoltam tavaly Drops Delightból, úgyhogy lesz itt még folytatás... :D

És hogy mi várható? A folytatás se lesz kevésbé színes!

A végére egy kis spoiler: a háttérben dolgozom életem első zoknimintáján, ha minden összejön, Valentin napon indul a fb-os KicsiKató csoportban a titkos közös kötés - azaz részletekben fogom közzétenni az instrukciókat és az utolsó hétig nem derül ki, pontosan milyen is lesz a végeredmény. Remélem, sokan bevállaljátok a kockázatot és jöttök együtt kötni! :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails