2014. december 30., kedd

összefoglalás és iránymutatás

Nem tudom, a tietek milyen volt, de nekem... Keresem a jó kifejezést erre az évemre, de nem találom a megfelelőt. Az biztos, hogy alapjaiban rengett meg a rendszerem és mint minden összeomlás után két lehetőség volt: ott maradni lent a gödör alján vagy kijönni és valami sokkal jobbat újraépíteni.

Azt gondolom, a második lehetőséget választottam és ebben a szeretteim is megerősítettek időről időre. 

Tudom, közhely, de átértékelődtek a dolgok. Ahogy megváltoztak a prioritások, ahogy kiderült, ki figyel rám és ki van mellettem csak megszokásból, kezdtem mindent más és tisztább szemmel látni. Sok mindent és mindenkit arrébb pakoltam, akikkel nem jött össze a jóban-rosszban mindkét opciója. 

Elkezdtem vizsgálgatni az életem (bár egyesek szerint így is túl analizáló vagyok, but this is me. :) Tudatosan és tudat alatt is kutattam azokat a hétköznapi boldogságokat, amik erőt adhatnak vész esetén. Mert kiderült, vészhelyzet egyik pillanatról a másikra jöhet és jön is. Az mégis a mi felelősségünk, mit kezdünk utána magunkkal.

Hát elkezdtem kutatni az én kis boldogságaimat és kutatom még most is. Nagyon érdekes aha-élményem volt pár hete Gretchen Rubin Boldogságtervét olvasva. Félelmetesen hasonlított az életünk itt-ott, még ha az origónk más is volt. Gretchen egy nap rádöbbent, hogy... elvan az életében. Alapvetően megvan egy csomó mindene, aminek örülhetne, ő mégis egész nap morog és elégedetlenkedik és csak telnek fölötte az órák és csak úgy éldegél. Ad magának egy évet és próbálja megkeresni a maga kis hétköznapi boldogságait.

Sokat töprengtem rajta, kell-e nekem is egy ilyen rendszerezett útkeresés, de a tervszerűségre most nem vágyom. Ellenben hiszem, hogy sokunknak szüksége van a napi tudatos mosolyokra, így sokat fogok itt foglalkozni a boldogsággal. Ha nem bánjátok. Ha igen, akkor is. :D

Ha van kedvetek, tartsatok velem. Örülnék neki, ha beszélgetnénk egy-egy poszt után, de ha csak lefekvés előtt elgondolkodtok egy-egy kis mondatszeleten és elkezditek kutatni a ti boldogságaitokat, nekem az is csodás! Tudom, hogy nem tudok mindenkit boldoggá tenni), de remélem, hogy a saját történeteim megosztása segíthet titeket is. 

Így most kimarad a szokásos évértékelés. Látjátok, hogy változnak az emberek? Pár hónapja még azon volt a hangsúly, mennyit kötöttem. Most azon, hányszor dőlök hátra mosolyogva és elégedetten. Jól van ez így! 


Kívánok nektek egy csodás új esztendőt, de előtte egy olyan évbúcsúztatót, amilyenre vágytok! Jó, hogy vagytok, köszönök minden idei kedves szót és támogatást. Nélkületek (sem) ment volna!



2014. december 26., péntek

nagy falat

Ott kezdődött az egész, hogy szaberka elkezdte hímezni ezt a csodát, szóval ő tehet mindenről!:)) Persze több se kellett, hamar rábukkantam egy jellegében hasonló, ám kissé nagyobb falat képre, erre. Ácsingóztam, mert én mindig ácsingózok és egyszerre legalább tíz dologra, de valahogy csak tolódott előttem a projekt. Már totál elfelejtettem, mire eljött a szülinapom és a gyanúsan vékony csomagból előbukkant  a minta! Erika és Kinga megtették az első lépést helyettem. :)

Aztán Erika még egyet lépett, mikor Pestről szerzett egy picinyke vászondarabot, ami ráadásul tele van jelölővonalakkal... 
A többi lépés már az enyém. :) Csodaszép mélykék és sárga arany Venusokat vettem hozzá és bár az eredeti minta használ még metál DMC-t is, azt hiszem, azt kihagyom.

Szóval itt a nagy kezdet. Ma, 2014. december 26-án belebökök és kevesebb, mint egy évet adok magamnak rá. Jövő karácsonykor már ezt szeretném az asztalon látni, lehetőleg készen! :D :D

2014. december 24., szerda

2014. december 18., csütörtök

semmi fakszni

Imádok a kelt tésztával pepecselnii, még akkor is, ha az élesztő illatától kész vagyok.. De megéri, mert ilyen csodák születnek pár egyszerű alapanyagból:

Főleg a kenyérfélék érdekelnek és mint tudjátok, szeretek a magam feje után szaladni, így amikor már sokadjára lapoztam végig Limara könyvét hétvégén, keresve az aktuális igazit, megragadott egy mondat az első receptúrában: bátran kísérletezzünk!

Több se kellett nekem, pár óra múlva már ott pihegett a forró kenyér a rácson... Ne várjatok égbekiáltó csodát, itt nincs nagy bravúr, liszt, víz, élesztő, de engedjétek meg, hogy büszkén bemutassam:

KicsiKató kenyere (prototípus)

Hozzávalók:
285 ml langyos víz
2 dkg friss élesztő
1 ek só
25 dkg liszt (félfogóst használtam)
5 dkg kukoricaliszt
20 dkg tk tönkölyliszt
4 ek vegyes mag, száraz serpenyőben illatosra pirítva

Én egy ideje géppel dolgozok, mert biza' fáj a kezem a dagasztástól. Pedig az az igazi, ilyen szépséges lesz a végeredmény:

Ha ti nem vagytok papírkutyák és/vagy elég karizmatikusak vagytok a feladathoz, gyúrjátok-dagasszátok bátran, ha meg van rá lehetőségetek, a hozzávalókat adagoljátok bele szépen a kenyérsütő üstjébe. A magkeverékből egy evőkanálnyit tegyünk félre, a nagyját pedig a dagasztás utolsó részében adjuk a tésztához. Az alapprogramok fél órás dagasztása nekem pont elég, kb. ennyi idő alatt lesz szép fényes és nem ragacsos a tészta kézi gyúrás után is. Ezután kelesztőtálba teszem és meleg helyen hagyom a tésztagombócot, hogy egy óra alatt a duplájára keljen. 
Óvatosan átmozgatom, kicsit meggyúrom, majd helyes bucit formázok belőle és egy sütőpapírral bélelt magas falú lábosba teszem, amit letakarok konyharuhával.

Fél óra után begyújtom a sütőt és berakok alulra egy lábost, hogy felforrósodjon. Nem tudok nektek pontos instrukciót adni, én középforró sütőt használok, nyolc fokozatból 5-6-oson sütöm a kenyérféléket. Egy órás edényben kelesztés után éles pengével három helyen bevágom a kb. duplájára nőtt tészta tetejét, jócskán megpermetezem vízzel, rászórom a félretett magokat, újra permetezem. A sütőben a forró edénybe vizet öntök és gyorsan betolom a kenyeret. 30-35 perc alatt ilyen csodásra sül, nézzétek:

Amikor kiveszem a sütőből, gyorsan körbepermetezem még vízzel és aztán a legfontosabb instrukció: a lehető legtávolabb megyek a konyhától, különben durva gyomorfájás következik... Még sosem sikerült kivárni, hogy teljesen kihűljön a kenyerünk, ha már langyos, jöhet a kóstolás. 

Természetesen megérdemel valami nagyon finom kencét, akár házi lekvárt vagy avokádókrémet vagy kacsazsírt (fúú, ez így egymás után elég furán hangzik:)) Én a magam részéről a kacsazsír-újhagyma-csilis só triumvirátusra szavazok! :)

2014. december 14., vasárnap

Foxy Lady

(ne csak nézzétek, hallgassátok is!)
Azt hiszem, tökéletes választás volt ez a gyapjú, amit még tavaly (?) bizniszeltem el Kinga festései közül... Vidám, meleg, tele gyönyörű színekkel, mindez a Rikker-féle pihepuha alapon...

Szerettem, klassz kis fonal lett belőle, univerzális hossz - 460 méternyi. Az meg csak hab a tortán, hogy a rokkám* olyan csúcsjófej volt, hogy a legapróbb jelét sem mutatta a megbántottságának, meg se nyikkant, egy kis olaj és már suhant is az orsó.

*az mennyire durva már, hogy tíz perce görgetek vissza a saját blogomon, hogy kikeressem, hogy hívják a rokkát??? Guszti...

2014. december 10., szerda

imbolyogva bár

de megvannak az első lépések vissza, felétek

 Azt se tudtam múltkor, hova kattintsak! Mint egy szűz lány a blogger felületén, tyű, nagyon fura volt. Iszonyú sok dolgot elfelejtettem, ráadásként alig tudok gépelni a párhetes laptopon, annyira más a billentyűzete, mint a réginek, folyton javítgatnom kell.

De ez mind nem lényeg, a lényeg, hogy
a., visszataláltam a középre rendezett poszthoz:)
b., olyan sokan visszajeleztetek! iszonyúan örültem, hogy még itt vagytok!
c., nem veszett ki belőlem se a kreativitás, se a kellő mennyiségű extrovertáltság (van ilyen szó??)

Annak a négy embernek különösen köszönöm, akik egy kattintással azt mondták, szeretnék a régi, jólbevált, sallangoktól mentes KicsiKatót. Nekik sajnálattal üzenem, hogy lesz itt reményeim szerint mindenféleség, de biztatásul küldöm ezt a képet: ne adjátok fel, miattatok (is) ébresztgetem az ujjbegyeimben a kézműves mozdulatokat! 


2014. december 7., vasárnap

Hova tovább?!

Hellooooooo!!!!

Remélem, van még itt valaki, mert basszus, olyan rég írtam posztot, hogy már azt se tudtam, hova kell kattintani... :)))

Sok minden változott idén és egy ideje érlelődik bennem a kérdés, mi legyen? Az már szinte biztos, hogy mostanában azt a kreatív lendületet nem fogom tudni felvenni, ami rég volt, túl sok minden osont be az életembe...

Mi legyen? Maradjunk meg tisztán a kreatív (kevéske és ritka) posztoknál vagy mozduljak el az énblog irányába? Jöhetnek más témák is?

És vajon érdemes még írogatni? Olvastok blogot? A facebook oldalak kezdeti népszerűsége már a régmúlté, így, hogy 1400 emberből alig 200 látja a szösszeneteket.

Hiányoztok, hiányzik a blog, ez az igazság. :) Tegyétek meg, hogy legalább egy kattintással elmondjátok, mire gondoltok!!

ápdét: mondom én, hogy már kiestem a ritmusból, nem működik a kérdőív. maradjunk a fapados megoldásoknál és írjátok meg, mi legyen! :D :D :D

(btw pörög ám mostanában a rokkám megint!:))


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails