Imádok a kelt tésztával pepecselnii, még akkor is, ha az élesztő illatától kész vagyok.. De megéri, mert ilyen csodák születnek pár egyszerű alapanyagból:
Főleg a kenyérfélék érdekelnek és mint tudjátok, szeretek a magam feje után szaladni, így amikor már sokadjára lapoztam végig Limara könyvét hétvégén, keresve az aktuális igazit, megragadott egy mondat az első receptúrában: bátran kísérletezzünk!
Több se kellett nekem, pár óra múlva már ott pihegett a forró kenyér a rácson... Ne várjatok égbekiáltó csodát, itt nincs nagy bravúr, liszt, víz, élesztő, de engedjétek meg, hogy büszkén bemutassam:
KicsiKató kenyere (prototípus)
Hozzávalók:
285 ml langyos víz
2 dkg friss élesztő
1 ek só
25 dkg liszt (félfogóst használtam)
5 dkg kukoricaliszt
20 dkg tk tönkölyliszt
4 ek vegyes mag, száraz serpenyőben illatosra pirítva
Én egy ideje géppel dolgozok, mert biza' fáj a kezem a dagasztástól. Pedig az az igazi, ilyen szépséges lesz a végeredmény:
Ha ti nem vagytok papírkutyák és/vagy elég karizmatikusak vagytok a feladathoz, gyúrjátok-dagasszátok bátran, ha meg van rá lehetőségetek, a hozzávalókat adagoljátok bele szépen a kenyérsütő üstjébe. A magkeverékből egy evőkanálnyit tegyünk félre, a nagyját pedig a dagasztás utolsó részében adjuk a tésztához. Az alapprogramok fél órás dagasztása nekem pont elég, kb. ennyi idő alatt lesz szép fényes és nem ragacsos a tészta kézi gyúrás után is. Ezután kelesztőtálba teszem és meleg helyen hagyom a tésztagombócot, hogy egy óra alatt a duplájára keljen.
Óvatosan átmozgatom, kicsit meggyúrom, majd helyes bucit formázok belőle és egy sütőpapírral bélelt magas falú lábosba teszem, amit letakarok konyharuhával.
Fél óra után begyújtom a sütőt és berakok alulra egy lábost, hogy felforrósodjon. Nem tudok nektek pontos instrukciót adni, én középforró sütőt használok, nyolc fokozatból 5-6-oson sütöm a kenyérféléket. Egy órás edényben kelesztés után éles pengével három helyen bevágom a kb. duplájára nőtt tészta tetejét, jócskán megpermetezem vízzel, rászórom a félretett magokat, újra permetezem. A sütőben a forró edénybe vizet öntök és gyorsan betolom a kenyeret. 30-35 perc alatt ilyen csodásra sül, nézzétek:
Amikor kiveszem a sütőből, gyorsan körbepermetezem még vízzel és aztán a legfontosabb instrukció: a lehető legtávolabb megyek a konyhától, különben durva gyomorfájás következik... Még sosem sikerült kivárni, hogy teljesen kihűljön a kenyerünk, ha már langyos, jöhet a kóstolás.
Természetesen megérdemel valami nagyon finom kencét, akár házi lekvárt vagy avokádókrémet vagy kacsazsírt (fúú, ez így egymás után elég furán hangzik:)) Én a magam részéről a kacsazsír-újhagyma-csilis só triumvirátusra szavazok! :)
