2020. június 19., péntek

selfish maker

Nem találok erre jobb kifejezést, így az angol vidékről kölcsönzöm: javarészt selfish maker vagyok. Persze szeretek ajándékot kitalálni, elkészíteni, de kérésre ritkán dolgozom. Megrendelésre meg gyakorlatilag sose, lassú is vagyok, nincs az a pénz...

Amikor viszont E. megkeresett, hogy szeretne egy KicsiKató-kendőt, nem volt bennem semmi kétség. Ő végig mellettem volt az elmúlt években, szakmailag és emberileg is támogatott, a helyes úton tartott és bátorított. Bizton állíthatom, hogy ma nem lennék nélküle KicsiKató, a fonalfestő, szóval értitek... :)

Pár kérdés után leszűkítettük a kört és bár volt pár kérése, az alkotói szabadságot is meghagyta. Horgolt kendőben egyeztünk meg, kék-fehér sávosat szeretett volna, közepes méretet, a többi rajtam múlt. A fonalak 80/20 sw.merino/selymek, 700m/100g vékonyak, a kék KicsiKató Yarns (Pure Colours Collection - Honor árnyalat), a fehér festetlen.
 

A Klaziena mintáját választottuk - rég szerettem volna kipróbálni egy Whirl mintát, gyönyörűeket alkotnak a tervezők, ráadásul ezek nagy része ingyenes. 

Az első soroktól kezdve imádtam, bár bevallom, a végén már kevésbé voltam lelkes, de a végeredmény mindenért kárpótol..

Végül ~1730 méternyi fonalat horgoltam vele és blokkolás után 180*96 cm lett. Ma már E-hez költözött, elmondása szerint nagy a boldogság. <3 nbsp="" p="">

2020. május 29., péntek

változások

A természet meg én - hát sose voltunk valami jóban. Nem csípem a túrázást, a fűben heverészve csak arra tudok gondolni, hány ezer hangya rohamozza éppen kistestem, a bozótokban pókok vannak... szóval remekül elvoltam mindig a zömében a szobába kötő hobbijaimmal, időnként rácsodálkoztam az itthoni virágokra és este leültem a National Geographic elé.

Aztán idén tavasszal beszorultam a házba a vírus miatt és ambivalens módon az itthonlét alatt az eddigi legközelebb kerültem az élőlényekhez. 

Kicsi udvarunk van borzasztóan szűkös lehetőségekkel, de egy panelhez képest maga volt a paradicsom! És így, hogy nem kellett rohanni egyik feladatból a másikba, rengeteg mindenre akadt időm és energiám. 

Nem csak learatom majd, ahogy szoktam, de most először én vetettem el a szokásos mini paradicsomokat és a chiliket. 

Napról napra figyeltem, ahogy kinyílik a kisebb mezőnyi (na jó, csak másfél négyzetméter, de tömött!) gyöngyvirágunk ültetvényünk. 

Ahogy megnőttek és kivirágoztak a rózsáink. 

Kiderült, hogy a négylevelű lóheréim szinte látványosan mozognak, reggel a nap felé fordulva kinyílnak, este összehúzzák a leveleiket, ha véletlen elbambulok és nem kapnak elég vizet, a földig lekonyulnak.

Arra is akadt idő, hogy a hangyákat figyeljem. Lett egy csapat veréb-haverunk*. És egy időnként benéző vadgalamb pár. És kiderült, hogy a szomszéd galambjai közül a barna foltos egy igazi kujon, a kicsi fekete-fehér egy céda, aki folyton elcsábítja a barnát a szürke mellől. :D 

És Dorisra is több idő jutott. 
Vaskalaposok azt mondhatnák, elkényeztettük, de inkább csak figyeltünk a jelzéseire. Ha figyelemre volt szüksége, gond nélkül megadhattam neki, bármikor. Ha kint akart napozni az udvaron, kimentünk, ha aludni akart az ölemben, hát ledőltem olvasni. 

Az élet persze visszaállt** a régi rendbe, kevesebb az idő, több a teendő, de most egészen különleges érzés hazajönni. És másképp nézek minden másra is, odakint, a kapun kívül. Szeretem. :)

(*Azt kihagytam volna, mikor vinnyogva távozik egyikük egy ragadozómadár karmában. :( )

(**Nagyon igyekszem, hogy ne a régi taposómalomba térjek vissza, de engedjem megpihenni a testem, a lelkem és az agyam is a tevékenységek között.)

2020. május 16., szombat

tucatzokni

2020 a covid zoknik éve nálunk!

Három zoknidobozért felelek. :D Egyet megtöltöttem a 2018-as projekt befejezésével, egyben vannak a saját zoknijaim, egyet pedig anyukámnak töltögetek. Amikor kész lettem a '18-as projekttel, megnéztem, mi a helyzet a másik kettőben és bár az enyém elég foghíjas, anyuéban egy üres rekesz volt. Nem vagyok diagnosztizált kényszeres, de ezt nem lehetett annyiban hagyni... :D

Így hát előkaptam egy másfél éve várakozó fonalat és az esti podcast/vlog nézegetések közben ez valahogy csak úgy megszületett.

Szinte észrevétlenül. :)


2020. május 7., csütörtök

ez szerelem!

Van pár alap tétel.
Fonalat festeni jó. Saját festésű fonalat felhasználni jó. Szőni jó. Saját szövőszéken szőni jó.

Viszont saját festésű fonalat saját széken megszőni a karantén kellős közepén: szuperszónikusan jó. Ehhez mérten nézzétek el ezt a kép-cunamit, ahogy imádtam a folyamat minden egyes lépését, annyira imádom a végeredményt is. :)

(A folyamatot alaposan dokumentáltam is, instagramon és a KicsiKató facebook oldal sztorijaiként megmutattam, most pedig összegyűjtöm őket egy mappába, katt ide, ha érdekelnek részletek is!)

Szövés közben pedig videókat is készítettem. Ide kattintva megnézhetitek a fonalak nyüstszálakba fűzését; itt a bordába fűzést; itt mutatom magát a szövést; itt pedig azt, ahogy az asztali szövőszéken váltogatjuk a nyüstöket

Technikai részleteket szokás szerint a ravelry adatlapon találtok, most pedig jöjjön a megbocsáthatatlan mennyiségű kép. :)).















2020. április 27., hétfő

2018, 2020, nem mindegy?

Hallottátok április 27-én dél körül azt a robajt? Nem földrengés volt, csak a vállamról gördült le egy régi súly. :) 


Nem idegeskedtem, sőt, le is tettem róla hónapokig. Az utóbbi pár hónapban azonban belehúztam és voila:

Egy tucat friss, színes zokni. :)

Persze, jön a nyár, de egyrészt én még a nap nagy részében zokniban vagyok (isteni hűvös nyáron a házunk), másrészt pislogunk párat és megint itt az ősz... 

Eleinte még lelkes voltam és mintás zonikat kötöttem, de aztán elengedtem a terv ezen részét. Szeretem a sima zoknikat kötni és hordani, szeretem, hogy nem kell odafigyelni, csak lefoglalja a kezem és közben tudok nézni valamit, bármikor felkaphatom, ha folytatni szeretném.

Két éve még lehetett ilyen helyes kis osztott belsejű zoknidobozokat kapni az ikeában (tavaly már nem láttam), végre-végre teli a doboz!

(És ha azt hinnétek, eluntam a zoknikat, hát nem. :) Anyukámnak 11 pár zoknija van eddig és hogy ne árválkodjon az utolsó fakk a dobozában, hamarosan belebökök ebbe:))

2020. március 10., kedd

Csakra fonás

A KicsiKató fonalak között régi motoros a Csakra szett (régebbi nevén Namaste) és egy ideje érdekelt, milyen lenne szintet lépni és fonal helyett gyapjúban megfesteni az én hét színemet. 

Festés után sokáig csak pakolásztam őket, nem tudtam eldönteni, mi legyen a sorsuk. Zsuzsa stóláit nézegetve nagyon vágytam egy hasonló sk darabra, de hogy ez legyen a felvetés? Vagy fonjam meg egyágúra? Vagy keverjem a színeket egymás mellé és legyen egy röviden átmenetes fonalam? Vagy mi legyen? Annyit agonizáltam rajta, hogy az is kiesett, időközben már előkészítettem a fonást: színenként kétfelé téptem a szalagokat, azokat pedig vékony csíkokra szedtem szét.

Így szeretek a legjobban fonni, vékonyból, ráadásul előkaptam a legkisebb tárcsámat és hagytam, hogy a 18:1 aránnyal szabadon szárnyaljon a kerék, ami nekem alapjáraton is a gyorsvonat sebesség

Arra jutottam, lesz, amekkora lesz, majd alkalmazkodok. Talán így, hogy elengedtem a görcsöket és elvárásokat, könnyebb volt megfonni azt, amire a leginkább szükségem volt, így lett 215 grammnyi, bő 2500 méternyi szivárványos fonalam. ~700m/100g környéki vastagság vékonyság, felvetésnek pont jó lesz. Összekártoltam hozzá némi fekete merinót és csillogó szálat, jó lenne megdolgozni vetüléknek (ez a weft magyar neve?). Egyszer. Hamarosan. :D

Egyelőre nagyon rendben van a projekt alakulása, amint jobb idő lesz és szöszöket is festek, biztosan lesznek köztük csakra csomagok. :) 

2020. március 2., hétfő

nagyonsaját Shaelyn

Általában az egyprojektes kalandokat szeretem. Annyi minta létezik, talán emiatt nem érdekel tovább, amit már megkötöttem. Viszont ez a Shaelyn egészen zseniális. Gyors, könnyen megjegyezhető, addig kötöd, amíg akarod és nagyon jól áll a kézzel font fonalaknak. Is. :)

Ezúttal szinte a kezdetektől magam alakítottam az alapanyagot. Ez volt az első projekt, amit megdolgoztam a keverőtáblámon, direkt ezért festettem három árnyalatnyi kék és szürke gyapjat.

Egymás mellé rendezgettem őket, összefésültem, kapott egy kis ezüstös csillogó réteget és már tekertem is a csigákat.


Imádtam fonni is, a keverőtáblának köszönhetően jobban összetapadtak a szálak, kis híján önmagát fonta meg a fonal.

És hát a végeredmény...

Imádom! Végül inkább biztosra mentem és nem kockáztattam - leláncolás után még 9 grammnyi fonaam maradt.

Talán egy sort még elbírt volna, de nem hiányzott a felesleges stressz. :D

Nem lett túl nagy, könnyed, tavaszi(as), enyhén csillogó puhaság. Imádom!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails