2020. március 10., kedd

Csakra fonás

A KicsiKató fonalak között régi motoros a Csakra szett (régebbi nevén Namaste) és egy ideje érdekelt, milyen lenne szintet lépni és fonal helyett gyapjúban megfesteni az én hét színemet. 

Festés után sokáig csak pakolásztam őket, nem tudtam eldönteni, mi legyen a sorsuk. Zsuzsa stóláit nézegetve nagyon vágytam egy hasonló sk darabra, de hogy ez legyen a felvetés? Vagy fonjam meg egyágúra? Vagy keverjem a színeket egymás mellé és legyen egy röviden átmenetes fonalam? Vagy mi legyen? Annyit agonizáltam rajta, hogy az is kiesett, időközben már előkészítettem a fonást: színenként kétfelé téptem a szalagokat, azokat pedig vékony csíkokra szedtem szét.

Így szeretek a legjobban fonni, vékonyból, ráadásul előkaptam a legkisebb tárcsámat és hagytam, hogy a 18:1 aránnyal szabadon szárnyaljon a kerék, ami nekem alapjáraton is a gyorsvonat sebesség

Arra jutottam, lesz, amekkora lesz, majd alkalmazkodok. Talán így, hogy elengedtem a görcsöket és elvárásokat, könnyebb volt megfonni azt, amire a leginkább szükségem volt, így lett 215 grammnyi, bő 2500 méternyi szivárványos fonalam. ~700m/100g környéki vastagság vékonyság, felvetésnek pont jó lesz. Összekártoltam hozzá némi fekete merinót és csillogó szálat, jó lenne megdolgozni vetüléknek (ez a weft magyar neve?). Egyszer. Hamarosan. :D

Egyelőre nagyon rendben van a projekt alakulása, amint jobb idő lesz és szöszöket is festek, biztosan lesznek köztük csakra csomagok. :) 

2020. március 2., hétfő

nagyonsaját Shaelyn

Általában az egyprojektes kalandokat szeretem. Annyi minta létezik, talán emiatt nem érdekel tovább, amit már megkötöttem. Viszont ez a Shaelyn egészen zseniális. Gyors, könnyen megjegyezhető, addig kötöd, amíg akarod és nagyon jól áll a kézzel font fonalaknak. Is. :)

Ezúttal szinte a kezdetektől magam alakítottam az alapanyagot. Ez volt az első projekt, amit megdolgoztam a keverőtáblámon, direkt ezért festettem három árnyalatnyi kék és szürke gyapjat.

Egymás mellé rendezgettem őket, összefésültem, kapott egy kis ezüstös csillogó réteget és már tekertem is a csigákat.


Imádtam fonni is, a keverőtáblának köszönhetően jobban összetapadtak a szálak, kis híján önmagát fonta meg a fonal.

És hát a végeredmény...

Imádom! Végül inkább biztosra mentem és nem kockáztattam - leláncolás után még 9 grammnyi fonaam maradt.

Talán egy sort még elbírt volna, de nem hiányzott a felesleges stressz. :D

Nem lett túl nagy, könnyed, tavaszi(as), enyhén csillogó puhaság. Imádom!

2020. február 10., hétfő

gyapjas februári karácsony

Kingával és Erikával évek óta tartunk késleltetett karácsonyt - így kikerül egy-egy sk ajándékkészítés az amúgy is zsúfolt decemberből és január-februárban is lehet örülni az ajándékoknak a télvégi depi közepén. :) 

Mind 8-9 éve fonunk, ilyen hosszú kapcsolatban meg természetes a hullámzás, épp felszálló ágban vagyunk fonás-ügyileg. Ki hosszabb, ki rövidebb idő után porolta le a rokkáját, de mindhárman nagyon lelkesen tekerjük a pedálokat. Nem is csoda, hogy egy rugóra járt az agyunk az ajándékoknál... :)

Én BFL-kid mohair szalagokat festettem nekik:



Kinga Rikker gyapjat festett nekünk (meg is beszéltük, olyan, mint az aranytojást tojó tyúk, még itt-ott felbukkannak elfeledett, festetlen készletek:)))

Erika pedig selymet, merinót és szárit kártolt össze a keverőtáblán. :)) 


(Ja és még a kötős karácsonyon is gyapjat kaptam, Szilvi festette nekem növényi festékekkel. Akad egy kevés muníció, amit feldolgozhatok idén!)
Szilvi fotója


2020. február 2., vasárnap

tervezz, aztán alkalmazkodj a változásokhoz!

Azt hiszem, az alkotókörben írtam arról január elején, hogy szeretném ezt idén gyakorolni - előre tervezni, persze, hiszen az a lételemem, de aztán könnyedén alkalmazkodni a változásokhoz. Mintha előre láttam volna a történéseket, mert ez a mai nap a sokadik újratervezős... De az első kreatív vonatkozású, így nektek is elmesélem. :)

Van nekünk egy Hírös Kötő Klubunk, mindenféle fix program nélkül összeülünk időnként csak úgy, csivitelni, sütizni, kávézni és persze alkotni és alkotásról beszélni. :) Pár év szünet után most újra karácsonyoztunk és hogy ne tetézzük a decemberi stresszt, eltoltuk egy hónappal. 

Mikor megláttam a cetlin Vera nevét, azonnal tudtam, hogy zoknit kötök neki, korábban mesélte, hogy szeretne... Igen ám, de azt már nem jegyeztem meg, mekkora lába van. Az utolsó HKK után próbáltam feltűnés nélkül stírölni a lábát, kisebbnek tűnt az átlagosnál, de marha rossz a szemmértékem, úgyhogy kis füllentéshez folyamodtam. Szilviről tudom, hogy kicsi lába van és azt hazudtam szegénynek (bocsi!!), hogy a szomszéd néninek kötnék és csak mellékesen a többiek méretére tereltem a szót. :D :D Szerencsémre nem csak centikkel segített ki, kölcsönadta az egyik zokniját is, így volt mihez mérnem. 

Vera ősz típus, minő szerencse, hogy a legikonikusabb KicsiKató fonal teli van őszi színekkel, igaz? Így született meg első körben egy remélem megfelelő méretű pár zokni. :)

(Jaaaaa, hogy el se meséltem a lényeget: lebetegedtem a héten. Nem kicsit, nagyon. Nagyon ritkán vagyok télen beteg, de most úgy kiütött a láz és a megfázás, hogy sajnos szóba se jöhetett, hogy megkockáztassam a mai találkozót. Így aztán én itthon, épp írom a bejegyzést, a többiek meg karácsonyoznak tőlem nem messze, a Vincentben. Hát, ennyit a tervezésről és spontaneitásról. Szerencsére Erika elvitte a szajrét, írtam kísérőleveleket, az öleléseket meg majd bepótoljuk legközelebb.)

Aztán ahogy kötöttem a zoknit, az jutott eszembe, milyen cuki lenne, ha a kisfiának is kötnék egy pár minizoknit. És ha már P. kap, kapjon már Bea fia, S. is. És ha Vera lábméretéről fogalmam se volt, a fiúknál már végképp meg voltam lőve. Így hát megint füllentettem kicsit (máskor hónapok alatt se ennyit...:)))) és Verától megtudakoltam, mekkora egy ilyesféle babaláb. 

Remélem, sikerült eltalálni a méreteket, ezekben a percekben zajlik az ajándékozás:)))

És hát nagyon szerettem volna mindenkinek adni valamit. Mindannyian önzetlenül támogatnak KicsiKatóként, szerettem volna festeni valami újat, így született meg a "HKK special*" színárnyalat. Magam elé vettem a festékeimet és mindegyikünkhöz kiválasztottam egyet, ami szerintem illik hozzá, aztán mindet összekutyultam a fazekakban. Mindegyik motring más lett egy kicsit és mindegyik szín kicsit másképp viselkedett a festés során. Volt, amelyik hangsúlyosabb lett, volt, amelyik csendesebben megalapozta a hátteret, mások látszólag szinte teljesen eltűntek, mégse lenne nélkülük ugyanaz a végeredmény. Ilyen nekem ez a kötőklub. Itt mindegy, milyen vagy, mennyit alkotsz, mennyit keresel, mennyit beszélsz, honnan jössz. 

*Na ez aztán egyszeri és megismételhetetlen lett, mert annyira spontán választottam színeket, hogy fel se írtam és az agyam se tárolta el az infókat.:))

(Én már megkaptam a magamét, Szilvi a találkozó előtt beugrott az ajándékommal, meseszép sk festett szalaggyapjat kaptam. Köszönöm itt is!:))))

2020. január 24., péntek

Epic Cloth projekt KicsiKató módra

Valljak már az elején? Odavagyok Felicia Lo-ért. Kiválóan köt/fon/sző/mókol, 15 éve vezeti a kézműves vállalkozását, gyönyörűen beszél angolul (így könnyen megértem:))), tetszik, ahogy kezeli a munka-magánélet-alkotás egyensúlyozást, gyönyörű színeket használ és hord, kiváló minőségben fotóz és filmez

Nála találkoztam az epic cloth projekt ötletével. Amikor valami nagy és összetett projektet tervez, de egyben túl nagy falat lenne - ő fogja, lebontja kisebb részekre (festés, fonás, szövés, kötés, ilyesmik...) és kisebb darabokban kényelmesen elfogyasztja. Persze nem ő találta fel a spanyol viaszt, azért még működik a dolog. 

Tavaly év végén kitaláltam, hogy nem élhetek egy sk festett/kártolt/font/kötött/szövött szett nélkül. Mert erre a szezonra már megvan az imádatos sapkám és sálam, de jövőre csak kellene egy új. És ez olyan sok lépésnek tűnt elsőre, hogy kineveztem Az Én Epic Cloth darabomnak. 

Első Körben Kingától visszakértem a keverőtáblát, szegény előtte pár nappal kérte kölcsön, de tudjuk, ha jön a kisbogár és zümmög az agyunkban, nincs megállás. :) Fogtam pár saját festésű gyapjat, selymeket, gyári festésű merinót, szári selymet és angelinát

és jól összekevertem kb. 20 dekányit.

Aztán jött a hezitálás - mi legyen, hogy legyen, biztos sapka-stóla legyen? Ne inkább egy nagy kendő? Vagy szövött stóla? Végül nyert az eredeti elképzelés és nagyjából kétfelé szedtem. 

Az első adag mára száradt be - ezt szántam sapkának. Sport vastagságot terveztem, végül heavy fingering lett belőle. Még az is lehet, hogy összefogom majd egy másik fingeringgel és lesz egy DK vastagságú sapkám? 

Szerencsére a döntés még odébb van, ez is az epic cloth lényege - nem kell egyhuzamban elvégezni, fel lehet osztani az év során kisebb egységekre.

Ezt most imádom, nem bántam meg a navajót, a maradékot pedig megpróbálom hasonló vékonyságra fonni és kétágúan egy light fingering vastagságra összecérnázni. 

Meglátjuk, összejön-e. :)

2020. január 14., kedd

Projekttáskából sosem elég!

Az elmúlt években már mindenféléket készítettem - horgoltam, kötöttem, varrtam, de a szövés kimaradt. Egészen tavaly decemberig. :)

Szerettem volna egy puha, de strapabíró pamutszövetet, így ismét Nordfonaltól rendeltem, ezúttal Drops Safran lett a befutó. 

A sötétbarnából tekertem a felvetést. Itt nem sok szállal dolgoztam (189), de elég macerás volt a befűzés sorrendje, hát ki akartam maxolni a felvetés utáni élvezeteket. :)

Ismét a handweaving.net szuper funkcióját használtam, ahol egy kattintással meg lehet nézni, arra a befűzésre milyen szövésminták vannak még. Az első szerelem mellé (amit Erika szülinapi ajándékához néztem ki) találtam még egy mintát, volt mályva és kék fonalam a szövéshez, ezért négy projekttáskát terveztem. 

Először a piros mintával kezdtem. Most is felragasztottam a mintát kicsiben és az egész kottát, ami most ijesztően hosszú volt, 54 sorból állt. 

Hogy követni tudjam a folyamatot, letöltöttem egy appot a telefonomra (counter), a kijelzőt két percesre állítottam, a telefont pedig magam mellé tettem. Amint leszőttem egy sort, megérintettem a képernyőt, így folyamatosan követni tudtam, épp hol tartok.

Ez volt a második nyolcnyüstös befűzésem és aggódtam, nem fogok-e bekeveredni a csipeszek kapcsolgatása közben. Meglepően gyorsan ráállt a kezem és az agyam, a minta könnyen követhető volt és így, hogy excelben már előre átrajzoltam számosra, nem kellett végig gondolkodnom, épp melyik nyüst következik.

Persze itt is becsúsztak hibák - például sikerült életemben először rosszul befűzni a bordát. Kimaradt egy rés, ami szerencsére minta szövésnél nem volt látványos, csak akkor tűnt fel, mikor a szőttesek elején és végén 6-6 sornyi vásznat szőttem. (Ezt a részt szoktam varrásnál visszahajtani, kvázi ez a varrásráhagyás:))


Előbb Erika ajándékát szőttem meg, sajnos bele is keveredtem, későn derült ki, hogy 54 sor helyett csak 50-et nyomtattam ki. Így nem lett tökéletes, de rengeteg szeretet került bele ellensúlyozásként, ráadásul így mindig emlékeztetheti őt, hogy én se vagyok tökéletes. :D

Utána a kék fonallal leszőttem ugyanazt a mintát.

Aztán váltottam a második mintára. 

Háááát... amennyire jól nézett ki papírom, annyire semmilyen volt megszőve. :(

Nem tudom, mi késztetett rá, de ugyanezt leszőttem mályvával is. Semmi haladás, abszolút nem látszott semmi, csak egy nagy katyvasz.

Aztán levágtam a szövőszékről, eldolgoztam a széleket, beáztattam, kivasaltam, készre varrtam és láss csodát, gyönyörűek lettek mind!

Aki már vásárolt KicsiKató kézzel festett fonalat, tudja, hogy a köszönőkártyán mindig van egy-egy cuki gomb. A maradékok közé túrtam és mindegyikre kerestem egyet.

Imádom a végeredményt. Kettőt elajándékoztam közülük, kettőt megtartottam és alig várom, hogy újra szőhessek. Kíváncsi vagyok, hány darabnál fogom azt érezni, oké, most már elég lesz, nézzünk valami mást. :) 

2020. január 12., vasárnap

tervezés és spontaneitás

Csak látszólag kell választani a kettő között és ezt mostanában igyekszem minél inkább szem előtt tartani. A tervezés remek dolog, nem is tudnék meglenni nélküle, de sokszor szükség van kreativitásra és B verzióra. Milyen sokszor fordul elő, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy előre vártuk, igaz? Közhelynek tűnik, de a legnagyobb titok ilyenkor: mi döntjük el, hogy megtorpanunk vagy megkeressük a járható utat. 

Én az utóbbit választottam ennél a fonalnál. Már amikor festettem a merino/nylon szöszt nyáron, tudtam, hogy mit akarok. Fraktál fonás, kétágú, 400m/100g, mindent jó előre lezsíroztam a fejemben. 

Az előkészületeknél még minden rendben volt. Kettőszedtem a szalagot, fele nagyobb darabban maradt, a másik felét vékony csíkokra szedtem, majd megfontam külön a két részt és összecérnáztam.

És itt kezdődtek az elkeseredések. nem úgy nézett ki, ahogy szerettem volna. Eltűntek a szöszben még olyan szép színek. Nem tetszett a végeredmény. Ráadásul túl vastag volt.

Hagytam magamnak pár napot kesergésre, átgndoltam, mi legyen a másik felével, aztán megráztam magam és a vastag szalagot is vékony csíkokra szedtem és mindet jó vékonyra fontam. 

Navajo-val cérnáztam és végre azt kaptam, ami tetszik. Egyenletes, szép színek, puha, heavy fingering vastagságú motring.

Persze így már nem lesz elég egy egész zoknira, de kit érdekel? Majd kiegészítem fekete passzéval, sarokkal és ha kell, orral. A 'rontott' darab meg elfér a többi fonal között, egyszer biztosan megtalálja a maga helyét. :)

Technikai részletek a ravelry-n: navajo és kétágú fonal.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails