2014. június 5., csütörtök

a nők biztonságáért

Itt ez a gyűrű az ujjamon. Egyszerű, gagyi, de a tudat, hogy tettem valamicskét másokért, erőt ad. Erőt, hogy végre elmeséljem, miért vagyok ott, ahol vagyok. Hogy miért nem mutatom nektek a hatszázadik kötött kicsikatóságot is. 



Essünk túl a nehezén. Megtámadtak. A hogyan és miért és ki és mit akart most lényegtelen és még fájó kérdések. A lényeg: jól vagyok, a lehetőségekhez képest nagyon is ép bőrrel megúsztam. És bár a testemben nem esett kár, a lelkem és vele az egész életem darabokra tört. Jött a sok miért és hogyan tovább. Hetekig nem tudtam kikecmeregni a rettegésből, nem tudtam, melyik sarok mögött vár rám egy újabb szörnyűség. 

Nagyon sok időnek kellett eltelnie, mire elkezdhettem összepakolni magamat. Mint egy puzzle, aminek elég egy erős szél és máris darabokban van. Azt azonban már elég korán tudtam, hogy a lehető legjobbakat kell kihoznom a helyzetből.

Az egyik jó dolog, hogy az összeomlás után rajtam múlik, milyenné építem magam. És nem elégszem meg a régivel. A folyamat még tart, de elindultam olyan irányokba, amik sokkal, de sokkal tovább visznek engem, mint ahol tartottam 2014. január 9-én. Tanulok, hogy segíthessek másokon és magamon. Nem elégszem meg a régi szokásokkal, kitakarítok az életemből mindent és mindenkit, ami visszahúz, ami vagy aki nem szeret eléggé. 

Ez az egyik dolog. A másik, ami már nagyon hamar biztos volt: fel kell hívnom a körülöttem élő nők figyelmét arra, hogy vigyáznunk kell magunkra. És ha már a közvetlen környezetemben végeztem, miért ne használjam ki ezt a nagy-nagy számot. Ha valaha volt értelme, hogy főleg nők olvasnak, hát most van. 

Nem értek az önvédelemhez. Nem mondom, hogy féljetek. Elmondom inkább, mik segítettek engem önkéntelenül is a túlélésben:
 - épp telefonáltam. Ha sötétben kell gyalogolnom, mindig felhívok valakit (éljenek az ingyenes kapcsolatok!), ez inkább ösztönös volt régebben, de most nagyon jól jött, hogy egyből tudta valaki, hol vagyok és nagyjából mi történik.
 - bár egyke vagyok, az eset után nem sokkal azt a jótanácsot kaptam: baj esetén küzdj, mintha a testvéred ellen küzdenél egy bunyóban pár évesen. Nincs szabály, üss, vágj, rúgj, harapj és ficánkolj, ahogy tudsz, legyél kiszámíthatatlan, vess be mindent.
 - amikor lehetőséged van rá, azonnal szaladj és ordibálj. Ha lehet, menj emberek közé vagy világos helyre.
(-opcionális, de nekem nagyon sokat segített, hogy amint biztonságban éreztem magam, masszív anyázásba és káromkodásba torkollt a félelmem. Akkor, abban a szituációban bejött, hogy magabiztosnak és erősnek látszódjam.. Aztán az élet egy hónappal később rám cáfolt, abban a veszélyben viszont az segített, hogy egy másodperc alatt összeomlottam, de az másik történet.)

És hogy mi az utolsó túlélési tanácsom? Bagatell, de igaz: fel kell állni. Nem egyből, akkor nem is megy, de keresni kell a kiutat minden rosszból. Haladó turnusban pedig megkeresni a rossz történések pozitív adományait. Ezt teszem most és veszettül élvezem, még ha tudom is, messze nincs vége az útnak, erősen hullámzik is... De most legalább volt elég erőm megírni ezt.

Vigyázzatok magatokra, figyeljetek egymásra. Sajnos nem hiszem, hogy a világ belátható időn belül jobb lesz, de hiszem, hogy ha mi mindent megteszünk magunkért, valaki más kipótolja a hiányosságainkat.


..............

Hát ezért nem kreatívkodok (és nem futok). Illetve ez így nem pontos, mikor miért nem. Az elején azért, mert fizikai fájdalmat okozott a létezés maga is. Aztán mert sokat dolgoztam. Aztán mert elvesztettem a motivációm mindenben. Aztán mert más dolgok fontosabbá váltak. Aztán meg mert más dolgok viszik el az időm. De tudom, hogy van még dolgom az alkotással és már nem erőltetem a dolgot. Ha van kedvetek, tartsatok ki mellettem addig. Nem ígérek semmit, de itt vagyok. 

Jól vagyok.

Élek.

És bár sokkal nagyobb betűket érdemelnének, de itt szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik óvtak és vigyáztak az elmúlt hónapokban, akik féltő gonddal szedegették helyettem azokat a darabokat a kirakósban, amiket én már nem bírtam el... köszönöm, hogy vagytok!

2014. április 22., kedd

a tetszhalál vége...

...avagy az alkotói gödörből még nem másztam ki, de mondjuk, hogy látom a szélét :)

A gyapjat Kingától bizniszeltem el és már nagyon rég meg akartam fonni. A "napfelkelte a szénbánya árnyékában" munkanevet viselte egész addig, míg készen, összetekeredve meg nem láttam, azóta átlényegült Napraforgóvá. :)))

Sikerült a terveknek megfelelően rusztikussá és a szokásosnál vastagabbra fonnom, 105 grammnyi és 417 méter. Ha minden jól megy, anyák napjára Ashton kendővé lesz. 

2014. április 20., vasárnap

Áldott húsvétot, mosolygós ünnepet nektek! :)


2014. március 12., szerda

tavaszolni mentem!

Egy ideje kutatom, hovaafenébe tűnt KicsiKató? Aztán lassan összeállt a kép: szabadságra ment. :) Pár hete hímzőfonalak helyett körömlakkok színeit mustrálja, éjszakába nyúló kötögetés helyett éjszakába nyúlóan bulizik vagy alszik, szobában ücsörgés helyett a friss levegőn lófrál, kézműves blogok helyett újságokat és könyveket búj. Egyszerre felszabadult és figyel befelé, nagyon.

Hogy mikor jön vissza, azt nem tudom, mert a felszín alatt nagyon-nagyon-nagyon nagy kicsikatós terveket szövöget erre az évre... de egy időre most békén hagyom. Talán ha enyhül a nyomás (aka. márpedigalkotnikell), könnyebb és gyorsabb lesz ez a kitérője.

Tavaszoljatok ti is, feszegessétek a határaitokat! :)

2014. február 15., szombat

let the party begin!

Ha jól emlékszem, Barbin keresztül jutottam el Timi blogjába, ahol egy közös hímzésre hívott minket. Teljesen elvesztem. Nem is volt kérdés, hogy akarom-e, holott... hát izé, jó pár éve nem hímeztem nagyobb darabot. Hát most fogok. :))

Festettem hozzá fonalakat, végre megérkezett az anyag a Ceninától, még vár rám egy kis takarítás és néminemű futkorászás, utána belebökök! 

(ps.: az már csak hab a tortán, hogy sikerült két barátosnét is menthetetlen megfertőzni a SAL-lal:))

2014. február 8., szombat

csak szépen, tervszerűen! (muhaha!!:)

Szóval van a felszín, ahol úgy tűnhet, hogy a tervek szerint haladok az újévi fogadalmakat illetően, de... mint tudjuk, ember tervez, Isten végez. Na meg ott a ravelry, a barátok, a pinterest meg a millió másik ötletforrás, amiknek köszönhetően a terv megváltozik. Jó ez így! :)

Azért egy tételt már kihúzhatok, mégpedig a bárányos hímzésem! Imádom, már kinéztem mellé egy anyagot, bevásárló szatyrot fog díszíteni. :))

Tralala: Petite Bergére, adhoc válogatott Venus fonalak

(és csak zárójelben: mire lusta Kató kiblogolja a Tralala képet, újabb tételt húzhat ki a listáról!! éljen-éljen!) :DDD

2014. február 4., kedd

Bözsi

Amikor megfontam az Erikától kapott gyapjút, az elsők között néztem ki hozzá az Elizabeth shawl mintáját. Pár nap gondolkodás után meg is vettem, ám a sors úgy hozta, hogy az alkotási folyamat alatt a nemes "Elizabeth"-ből a könnyebben kezelhető "Bözsi" projektnév lett. 

Az év első befejezett köteménye ez a takaró kendő. Nehezen áll a számra a szó, ugyanis vagy én vagyok túl kicsi, vagy ő lett túl nagy, mindenesetre a maga 230x115 centijével egy könnyű délutáni takaró is lehetne. 

Szeretem, még akkor is, ha a mintánál ígért (732 - 823 m) kicsit se jött be, a magam részéről 845 métert kötöttem bele és ha jól emlékszem, 18 sorral hamarabb be kellett fejeznem, így lemaradt róla a csipkeszegély. A végén így is magas volt az adrenalinszint, ennyi fonal maradt a leláncolás után:

Spongyát rá, fel is avatom a héten, úgyse tűnik fel a nyakamba gyűrve. :)

Ami a fonalat illeti, adhoc ötlet eredménye az átmenetesség, ami szerencsére elég jól kirajzolódik a kész darabon. Az egyik szálat megfontam, ahogy volt, a másik szálhoz pedig apró cafatokra tépkedtem a maradékot és próbáltam színek szerint sorban fonni, előbb a melegebb, sötétebb barnákat, majd a kékes részeket, végül azt a sivatagos homokszínt. 

2014. február 1., szombat

keresztszemes.projekt.tatyó

Úgy esett, hogy múltkor nem csak karácsonyt ültünk utólag, hanem bizony majdnemszilveszteri születésnapot is! 

Nehezen jött az ötlet. Kingával fecserésztünk, amikor megemlítette, hogy a vadiúj kötőtűinek varrna tartót, így már nem volt más dolgom, mint meglovagolni az ő kreatív energiáit és ráasszociálni. :))) A múltkori közöskötésen nem volt Erikánál olló, ellenben volt nála hímzés, innen már nyert ügyem volt: valamiféle neszesszer, amiben elfér minden az aktuális projekthez!

Egy esti álmatlan órában felskicceltem az ötleteket, másnap meg megvarrtam. Na nem betűről betűre, de sorvezetőnek jók a tervek. :))

Szerintem tetszett neki. Szerintem nekem is kell egy. :)

2014. január 16., csütörtök

téli pancsolás

Van nekem két igencsak jóféle barátosném. Kreatívak ők is a javából, kötnek, horgolnak, varrnak, hímeznek, így amilyen könnyű dolgom van, ha ajándékozásra kerül a sor (hisz tutira értékelni fognak mindent), olyan nehéz is (hisz mit lehet nekik adni??). 

Ezúttal arra gondoltam, sk alapanyagokat kapnak. Kézműves is, egyedi is, hasznos is. Még elég procion lapult a többéves dobozkákban, hát gyorsan vettem hímzőfonalat és vásznat, közben igyekeztem a többéves tudnivalókat előkotorni az agyam eldugott szegleteiből. Jelentem, sikerült! :)

Szeret(t)em a prociont, mert hideg festék, mert gyönyörűek a színek, mert ha ügyes vagyok, márványos a végeredmény és mert viszonylag jól tervezhető. Kingának mindenképp zöldet akartam, olyan sötét, olajosat, de az első adag inkább a feketés zöldhöz közelített. Másodszorra már nem mertem sok sötét festéket használni, így a végeredmény világosabb lett a kívántnál, de nem bánom, szerintem igencsak Kingás lett a sorozat. :))

Erikával gondban voltam, sokat tanakodtam a sötét farmerkék és valamilyen lilás-bordós árnyalat között, végül az utóbbit választottam. Ez tökéletesen olyan lett, amilyet akartam, de nem panaszkodom, így is örülök, hogy az állás során nem döglöttek be a festékek.

És ha már pancsoltam, kis poharakban varázsoltam magamnak pár új hímzőfonalat is... 

Na itt van még gyakorolnivaló, elfelejtettem, hogy pár perc alatt végigszívja magán a festéket a fonal...

És ha már fotóztam, ezek a régen festett sk hímzőfonalaim. Tetszik a színkavalkád, ötletem is van még sok, úgyhogy bespájzoltam egy kis festenivalót:))



2014. január 4., szombat

it's up to you - avagy az érem két oldala

mondhatnánk azt is, milyen kár, hogy nem lett kész időben a keresztszemes kép karácsonyra...

mondhatnánk azt is, remekül fog mutatni a 2014-es karácsonyi időszakban...


A magam részéről a második opciót választom. :))

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails