2015. április 12., vasárnap

gyöngyvirág

Ezt a gyöngy-ügyet rendesen túlmisztifikáltam. Évek óta vágyom kipróbálni, de mindig csak tisztes távolból figyeltem.. egész addig, míg Muzsi jóvoltából Erika ki nem próbálta. Onnan már nem volt megállás. 

Az első gyöngyös projekt igazán megérdemelte ezt a meseszép sk fonalat, azt hiszem, jól áll neki a Rock Island mintája, amit szintén évek óta mustrálom.

Gyöngyös is, lila is, szerelmetes is. Több fotó és technikai paraméterek a ravelry-n.

(gyöngyfolyam várható idén, csak szólok!:))

2015. március 8., vasárnap

zsemlevariációk

Imádom a kelt tésztát sütni és enni is (mondtam már?:)) és természetesen az első utam Limara blogjára vagy könyveihez vezet, ha kiveszem a hűtőből az élesztőt. :)

M a kedvem támadt kicsit fonni, csavarni, csomózni a zsemletésztát, de az abszolút kedvencem a mini zsömle (5-6 centis pufók jószág). Készült cseh, egycsomós és császárzsemle is, mind ugyanabból az alaptésztából:

2015. február 28., szombat

csak én meg a szösz

Kell néha a magány, ilyenkor, tél végén meg szinte kötelező program nálam a visszavonulás. Jól esik behúzódni a meleg házba és csak úgy lenni. Még jobb közben fonni! A fonás már-már meditatív tevékenység - ezerszer és tízezerszer kell ugyanazt az apró mozdulatsort végrehajtani, szó szerint centikből összerakni a végeredményt... Az már csak hab a tortán, hogy közben remek órák adódnak újranézni a kedvenc filmjeinket, amiket kívülről fújunk, így felnézni sem kell, de elég időnk akad zenehallgatásra is... üsse kavics, még beszélgetni is jókat lehet közben. Ha még olvasni is tudnék szimultán... na az lenne az igazi mennyország! :)

És mivel minél kitartóbban támad a téli szürkeség, annál erősebben vágyom a rokka mellé, nem véletlen ez a kupac. :) A projekttartót ajándék volt és az az álmom, hogy idén zsúfolásig töltsem friss fonalakkal!  

Egy kézzel kártolt battot még Adrienntől kaptam kezdőkészlet gyanánt a rokkám mellé, eddig sikerült kitartania. Csodás színek voltak ott összefésülve, megspékelve egy selymes szösszel. Mellékeveredett egy felhőpuhaságú selyem-merino és nem tudtam kiverni a fejemből, hogy összeházasítsam őket... Egészen addig, míg el nem kezdtem a cérnázást. Nem tetszett, nagyon nem, így gyorsan szétválasztottam őket. Egy kendőben még összejöhetnek.:)

Ez a fonal is nagy szerelem. A gyapjút még Erikától kaptam valamelyik csereberénk keretében (talán épp aznap, mikor majdnem megfertőztem szegényt a lappangó bárányhimlőmmel:))). A kezdetektől vékony és puha fonalnak szántam, de a végeredmény így is lenyűgözött. már rendeltünk is hozzá gyöngyöket, idén ideje lesz kipróbálnom ezt a házasítást is!


Crazyness red and white, valamint Violet technikai paraméterei és szégyentelenül sok kép róluk a ravelryn!

2015. február 22., vasárnap

hát erre ráfáztam

Egész héten erre a vasárnapra készültem, hogy majd jól lefotózom a terítő már kész részeit, bemutatom nektek a pásztorokat egyesével meg a kissrácot meg a bárányt, akiket csak sokadik ránézésre sikerült beazonosítani. Aztán addig hímeztem még ezt a betűt meg azt a csillagot meg amazt a gigahosszú egyenest, hogy rám sötétedett... Szóval nincsenek részletfotók, de juszt is hozok egy béna telefonost, mert iszonyatosan elégedett vagyok az eddigi haladással.

(persze most jönnek a tömött részek, az oldalak és a felső rész, szóval nem lesz ennyire sétagalopp, de egyelőre ezekbe nem akarok belegondolni:))))

2015. február 9., hétfő

februári karácsony

A lányokkal tavaly is úgy döntöttünk, a szokásos forgatókönyvet vesszük elő, vagyis hagyjuk, hogy lemenjen a karácsonyi őrület és csak az új esztendőben ajándékozunk. Ez idén egy picit elhúzódott, de ha minden igaz, ezekben a pillanatokban gyertyafény mellett, titokban a dzsingülbelszt dúdolgatva cserélnek gazdát az ajándékok, úgyhogy mutatom, én miket készítettem. 


A kis tálcákat készen vettem, én pácoltam és lakkoztam őket. Eredetileg horgolt monogramos terítőt terveztem bele, de a sokadik minta se tetszett, úgyhogy feladtam. 

A zöld egyendobozokból nekik is félretettem, de gluténmentesek a lányok, így keksz helyett fogtam egy-egy apró befőttesüveget, kerestem a pinteresten karácsonyi kottát, nyomtattam, vágtam, ragasztottam és tádááám, kész is a karácsonyi mécses!

Szerettem volna pár vigasztaló és/vagy boldogító szót is adni nekik, sokáig hezitáltam a formán. Végül vettem vastag kartont és szintén a pinteresten kerestem mintás papírokat. Kivágtam két szívformát és akkora négyzeteket nyomtattam a papírokból, hogy ráférjenek a szívek.

Vicces/bátorító idézeteket is nyomtattam, majd formára hajtogattam a borítékokat és felragasztottam őket a kartonra. 

És ha már megkésett karácsony, nem hagyhatom ki ezt a poént :))))



2015. február 5., csütörtök

a bölcs Mátyás

Annyi mindent terveztem a hétre. Legfőképp sok munkát, aztán sok kreatívkodást, sok ügyintézést... ehelyett lett sok láz, még több fekvés és tea és gyógyszer és vitamin és csüggedés.

Mert ez a fránya influenza jött és tarolt, így meghiúsította a hetem legfontosabb programját is. Nektek is fontos lett volna, mert így nem tudom mutatni nektek a képeket az át nem adott ajándékokról. De hogy ne maradjunk poszt nélkül, kis trükkel mutatom, miket készítettem az elmúlt időszakban:

És hogy a boldogságos téma se maradjon el: tegyünk többet az egészségünkért minden nap, sok kicsi sokra megy! Tíz perccel több séta, eggyel több gyümölcs, egy órával több alvás, egy vitamin,.. Mert mint tudjuk: csak egészség legyen! Meg térerő. Akkor van boldogság. :)

2015. január 30., péntek

magadnak is ossz lapot!

Tervezhetek én előre boldogságos blogposztokat, ha az élet jön és beledübörgi a témát az arcomba. Én meg hagyom magam... :)

Az új kihívás:

Dőlj hátra. Pihenj. 

Nem lehet mindig csak adni. Ha mindig csak adsz, két dolog biztos. Az egyik, hogy sokan fognak elismerősen vagy irigykedve azt gondolni rólad, te vagy az, aki másokért él. És az is biztos, hogy előbb-utóbb kimerülsz. 

Kell az a fránya egyensúly, amivel egyébként is annyi bajom van... Nem véletlen írom ezeket a sorokat csütörtök este kicsit lázasan, nagyon fáradtan-megtörten az ágyból. Napok óta éreztem, hogy merülök, figyeltem a testem jelzéseit és gondoltam, oké, majd leállok és majd visszaveszek, csak előbb még ezzel törődök és azzal foglalkozok és... És akkor tessék. A természet jön és elveszi a magáét.

Szóval... szeressük az embereket és éljünk másokért, de éltessük magunkat is! Így hát az eheti feladatom:

Lazíts! Dőlj hátra. Pihenj. Ha szereted a telet, menj ki az ajtón és élvezd ki. Ha teheted, sétálj, szánkózz (ha van min...:)). Ha nem szereted, soha jobb időszakot egy kis forrócsokihoz! Vagy egy bögre gőzölgő tea mellett örülni annak, hogy mi bent ülünk a melegben egy jó kis könyvvel, pokróccal... Nevess, kapcsolódj ki! Nézz meg egy új filmet vagy egy régi kedvenced! Ha vár rád a kiszemelt könyv, kezdj bele! Köss egy kendőt (magadnak! self-time!:))), menj kiállításra, bambulj nyálcsorgatva a főzős műsorokon és aztán süss-főzz a kedvedre! Töltekezz és szánj magadra egy kis időt. 

Hidd el, utána újult erővel roboghatsz vissza a dolgos hétköznapokba! :)

ui.: azoknak a kitartóknak, akik még hisznek KicsiKató - az alkotó - feléledésében: (kapaszkodjatok meg az asztal szélében!!) jövő héten igazi kicsikatós blogposzt várható!! színes-szagos, igazi alkotásokkal, igazi képekkel. és ez most nem vicc! :DDDDD tudom, magatok se hiszitek.. na majd csak figyeljetek!! :)

2015. január 23., péntek

lépjünk a tettek mezejére!

Sokat foglalkoztam az utóbbi napokban mások segítésével és ez olyan boldoggá tett, eszembe is jutott Nick Vujicic egyik tanácsa: ha már úgy érzed, semmi sem húz ki a letargiából, menj és foglalkozz másokkal... úgyhogy ezen a héten nagyon meredek dologra kérlek titeket!!

Teljesen mindegy, mikor olvasod ezt a bejegyzést, arra kérlek, hogy holnaptól minden nap legalább egy ember napját tedd szebbé. Ne gondolj nagy dolgokra... mondd el a férjednek, mennyire szereted még ma is és az unalmas hétköznapokon is hálás vagy érte. Mosolyogj a pénztárosra a boltban és köszönd meg a kedvességét. Ha összetalálkozol a szomszéd, magányos nénivel az utcán, kérdezd meg, jól van-e és ha mesélne, szánj rá öt percet. Hívd fel a legjobb barátnődet és mondd el neki, milyen hálás vagy az utolsó párezer alkalomért, amikor melletted állt. Öleld meg "soron kívül" a gyerekedet és mondd el neki, büszke vagy rá és bármire képes lehet az életben! Nem sok kell mások boldoggá tételéhez, ölelj, mosolyogj, dicsérj, köszönj meg valamit és/vagy segíts. 

Garantálom, hogy egy-egy alkalom után te is boldogabb leszel a másik mosolyától!

Mit szóltok? 

Most az egyszer szeretnék kérni visszajelzést. Ha úgy gondolod, megpróbálod velem, jelezz akárhogy, nyomj egy lájkot, hagyj egy kommentet, füstjeleket is eregethetnél, de azt nem látom. Tegyetek boldoggá azzal, hogy szorozgathassam, hányszor hét ember szívét melengettük meg közösen! :)

2015. január 15., csütörtök

kell a térkép!

Sokat gondolkodtam, mi legyen a következő pont, aztán az élet elém dobta a feladatot. Először egy nagyon kedves barátnőm (és hétköznapi példaképem) mesélt arról, hogy változtatta meg az életét és lett egyre céltudatosabb, aztán Bálint is blogolt egyet a célok eléréséről. Hát akkor fussunk neki!               

Talán ez a téma a legkevésbé hiteles tőlem, hacsak nem értékeljük, hogy hány éve küzdök magammal, a rossz berögződésekkel... Tipikusan én vagyok (voltam) az, aki kigondolta, mit akar, hátradőlt és várta a sültgalambot. Az meg sose jött. Megint kigondoltam, megint vártam, megint nem történt semmi. Viszonylag értelmesen gondolkodó emberi lénynek tartom magam, de esküszöm, sokáig nem jöttem rá, hol a hiba a képletben. Okoltam mindenkit, a mérleget, az anyagi helyzetet, a keleten ébredő napot, a társadalmat... akármit akartam elérni és nem sikerült, mindig más volt a hibás. Miközben én voltam sült bolond. :)

Ha tudjuk, hova akarunk eljutni, az egy szuperjó kezdet!! De tényleg, nézzetek csak körül, hány ember tengődik az életében úgy, hogy semmi, de semmi célja nincs. Szóval kell a cél. Na de hogy jutunk el A pontból B-be? Ehhez bizony két dolog szükséges és egyik sem nélkülözhetetlen: az útvonal és a jármű. Egyik se működik a másik nélkül. (Oké, útvonal nélkül még lehet szerencsénk, de ritkán:))

A térképünket magunknak kell megrajzolni, hiszen nem mindegy, honnan hová tartunk, bringával vagy repülőgéppel tudunk menni?  Legjobb ezt írásban (tudom, a kimondott szónak ereje van, de a szó elszáll, az írás megmarad!:)). Írjuk fel a célt. Mondjuk szeretnék egészségesebb lenni. Szuper. Most jön az a fránya önvizsgálat, vesszőparipa, de önismeret nélkül nem megy a projekt.  Előbb keressük ki a hibáinkat, miken kell változtatni, mi hiányzik, hogy elérjük a célt. Mondjuk egy alternatív világban (ááááá, nem rólam van szó!!:)) túl sok édességet eszek; sok a kóla; kevés a mozgás. Oké, most koncentráljunk a jó dolgokra és igyekezzünk pozitívra fordítani a rossz szokásokat, illetve töltsük ki a hézagokat. 
egészséges reggeli, joghurt, granola, gyümölcs (már ott elcsúszok, szörnyű...)
sok zöld tea (valahogy ébren kell maradni rahedli kóla és kávé nélkül)
napi másfél liter víz
szendvics házi kenyérből, sok zöldséggel
házisüti
a napi gyaloglásokon kívül 3 mozgás (futás, zumba, jóga)
hetente legalább egyszer gerinctorna, nyújtás

Most már nagyjából sínen vagyunk. Látjuk a célt, látjuk az odavezető utat és megvannak a végrehajtandó cselekedeteink is. Ez a jármű. Ha mi nem változtatunk, nem jön el az áhított változás. Tudom, igazságtalannak és melósnak hangzik, de megéri. 

Tesztelek magamon egy módszert, mert igyekszem sok életterületen jobb szokásokat felvenni a régiek helyett és klassz dolgokkal megtölteni a perceket, de így hajlamos vagyok szétszóródni és nagyon sajnálni magam, hogy mennyi mindenre kellene odafigyelnem. Felírtam egy-egy lapra az egyes életterületeket. Munka, család, emberi kapcsolatok, lelki fejlődés, egészség, kreatívságok, stbstb... Aztán egyesével végigálmodoztam az oldalakat. Ha olyan lennék, amilyen csak lehetek, miben lennék más? Egészséges ételeket ennék. Sokat mozognék. Jobban beosztanám a munkahelyen az időm. Többet járnék spontán szórakozni. Végre megfonnám azt a mesés gyapjat, ami két éve várja jobb sorát. És így tovább. Soknak tűnhet a végén egyszerre látni, de bízom benne, hogy még vár rám itt pár évtized, nem hajt a tatár, nem kell egy nap alatt megváltani a világot (észrevettétek? ma csak omlanak belőlem a közhelyek...:)) Nem minden úticélt dolgoztam még ki, de kirajzolódott előttem egy olyan Kató, amilyen szeretnék lenni. Aztán jöhet a priorizálás, rangsorolás, mi az, amin a leghamarabb szeretnék dolgozni és mi az, ami még ráér? Bemásoltam ezt az "élettérképet" a filofaxba is, hogy néha ránézhessek és mazsolázgatok belőle. Ki-kicsípek egy kisebb-nagyobb célt, amire aztán megpróbálok x ideig fókuszálni. Nincsenek kötelezettségek, nincs "rossz mezőre léptél, állj vissza a startvonalra" játékszabály. Csak tiszta, világos célok vannak és bosszankodás helyett cselekvés. 

2015. január 9., péntek

kihívás

Mióta megszületett bennem az elhatározás, minden nap belenézek a tükörbe és megkérdezem a szemben lévőtől, hogy te tényleg ilyen dinka vagy? Rendszerint csak megrántja a vállát és visszaröhög... 

Aztán eszembe jut, hogy kezdtem el varrni. Kitaláltam, hogy megvarrom a világ legegyszerűbb ruhadarabját: téglalap kettéhajt, függőleges oldalakon összevarr, derekát lehajtja, levarrja, gumit befűz, büszkén hordja a szoknyáját. Háááááát... el nem tudjátok képzelni, mennyire borzalmas lett. Miután jól kipanaszkodtam magam a barátaimnak - pont a születésem ünnepnapján történt az eset - kitaláltam, hogy ha ez nem ment, nadrágot varrok. Szóval értitek, hiányzik egy kerekem, sose voltam százas és a legtöbb esetben pont ez kellett ahhoz, hogy fejlődhessek és elhiggyem magamról, képes vagyok a lehetetlenre.

Mindjárt megértitek, miért nagyon fontos ez a képesség. Legalábbis sokat segít. 

Először Bálintnál olvastam a panaszmentességről, de szaladtam is tovább az infók tengerében. Aztán az internet megint elém dobta fogalmat és végül a könyvtárban kezembe akadt a könyv.

21 nap folyamatosan panasz nélkül. Hátizé... És amikor kezdenél megbékélni a mondattal, továbbmegy és azt mondja, nincs pletyka és mások becsmérlése se. Kemény, mi? Nekem való kihívás...

Szóval úgy döntöttem, hétfőn reggel belevágok. A legjobbaknak pár hónapig tart elérni a kitűzött célt, de van, akinek évekig... 

Velem tart valaki? Olvasásra ajánlom a könyvet, hamar ki lehet végezni és bár van benne pár kissé bugyutára sikerült rész, szépen leírja az összefüggéseket és a végére egészen meggyőz, hogy sokat profitálhatunk az ügyből, többet, mint első hallásra gondolnánk!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails