2017. június 17., szombat

póréval, cukkinivel és sajttal töltött sült burgonya

A napokban egy csomó River Cottage-ot néztem, onnan jött az ihlet. Hugh tökökbe töltötte a pórét, de az nem volt túl bizalomgerjesztő, hát elszaladtam pár termetesebb krumpliért a piacra. Íme, a recept:

Hozzávalók 4 (-éhes:)) - személyre:
 - 6 nagyobb burgonya
 - 1 póréhagyma
 - 1 kisebb cukkini
 - 5-10 dkg sajt
 - ízlés szerint erős paprika
 - friss bazsalikom



A burgonyákat bő, sós vízben félpuhára főzöm. Közben kevés olajon megdinsztelem a félkarikára vágott hagymát és a vékony csíkokra vágott cukkinit, sózom, és mikor kihűlt ízlés szerinti mennyiségű reszelt sajtot keverek bele. Ha van otthon, jöhet egy pár (nálam tíz nagyobb) bazsalikomlevél is felcsíkozva, illetve két karika, egyébként bivalyerős zöldpaprika apró darabokra vágva.

A burgonyákat meghámozom, kettévágom, a belsejüket kikaparom (késsel könnyebb) és egy tepsire rakom őket. Én szinte mindent úgy sütök, hogy a tepsibe teszek sütőpapírt, arra öntök egy evőkanálnyi olajat, amit egy darab kéztörlő papírral szétkenem rajta. Így az olajban sült finom ízt is megkapom, de nem tocsog semmi a zsiradékban.

A krumplikat sózom, borsozom és a masszát a mélyedésekbe kanalazom. 

Sütés előtt kapnak még egy-egy tekerésnyi friss borsot és forró sütőben addig sütöm őket, míg a teteje megbarnul.

Isteni finom, de nekem még így is kicsit nehéz a sajt és az olaj miatt, friss zöldségekkel ellensúlyozom a hatást. Egy kis rukkola is kifejezetten jót tenne neki!

2017. június 14., szerda

takaró projekt - a fonalak

Végre, végre, végre!! Jöjjön a racionális Kató, íme az adatok:

A fonalak festéséről itt írtam. Kicsit megpihentek, tavaly novemberben festettem és aztán idén, március utolsó napján álltam neki az első motringnak. Maga a fonalkészítés ezek szerint 75 napig tartott, persze ebből csak 14 napon fontam.

Guszti (Kromski Fantasia) volt segítségemre, a legnagyobb tárcsát használtam, annak is a nagyobbik részét. Legalábbis az elején, aztán valamiért annyira szorultak az orsók, hogy az eggyel kisebb vájatra váltottam (5:1, illetve 8:1 arányok). Navajo technikával cérnáztam.

12 színárnyalatból áll a kupac. Összesen 1805 m és 1218 g.

És az adat, ami a legnagyobbat üt: eddig  a festésével és fonással együtt kb. 2010 percet, azaz 33,5 órát töltöttem el. Durva. Na de ezért nem engedjük sokszor előtérbe a racionális ént, különben nem ülnénk le túl sokat mókolni a kézművességgel, igaz? 



Kató meg nagyon boldog, de most nagyon nem tud egy ideig ránézni erre a sok barnára. Pedig a végeredmény remek lesz, akár bele is köthetnék hétvégén (már színtisztán látom a lelki szemeim előtt).. 


2017. június 10., szombat

nem szeretem a meglepetéseket

Szeretek előre tervezni, finnyás is vagyok, úgyhogy nehezen viselem a meglepetéseket. Ezért is került el eddig mindenféle MKAL (mystery knit-a-long, azaz olyan közös kötés, ahol vajmi kevés fogalmad van, mi(lyen) lesz a végeredmény. 

És ezért is lepett meg, mikor olyan lelkesen belevágtam ebbe az Albion zokniba. A kezdet nagyon kecsegtető volt, egy csodás norvég mintával kezdtünk:

Aztán jött a fekete leves, kontraszt szín mehet a kukába, jöhet a fő szín és csavar csavar hátán... Nem mondom, hogy nem tetszett (jó, elsőre nem...), de ez a baj a meglepetésekkel, ha norvég mintára számítasz és csavarhegyeket kapsz, óhatatlan benne van a csalódás..

A második mintarész végére egészen megbarátkoztam a projekttel, mire a harmadik rész így kezdődött: "This is when it gets interesting!" Mire én azt gondoltam: *****, hát mifenét találtál ki a sarokrészre??? Szerencsére nem volt annyira bonyolult, annyi volt benne a csavar (háhh!), hogy 6 szem híján a teljes zokniszárat tovább kellett kötni, egészen le a sarokig, így a csavarásos (és még fordított szemes mintával is megbolondított...) szupercsicsa történet a földig ért...

Innen azonban már egy nagyon szép befejezés következett, rövidített sorokkal megbolondítva kialakítottunk egy szépséges V alakú részt a lábfej tetején és viszonylag gyorsan befejeztük a zoknit.

 A mintától eltérően a norvég résznél alkalmazott kékesszürke színnel kötöttem meg az orrát, szerintem kifejezetten jót tesz a zokninak ez a kis változtatás. 

Szeretem, imádom a végeredményt, de most itt az ideje valami laza kis projektnek: :)



2017. május 20., szombat

padlizsánkrém a la Kató

Mostanában totálisan függő lettem, ha padlizsánkrémről van szó... Sok verziót kóstoltam már, de muszáj megörökítenem az utókornak, melyik az az ízkombináció, ami nálam elvitte a pálmát.

Hozzávalók:
2 közepes padlizsán
1 nagyobb vagy két kisebb kápia paprika (kaliforniai sajnos (szerintem) nem jó, teljesen más ízhatás)
1 nagy vagy két közepes fej hagyma
4 duci gerezd fokhagyma
só, bors

Közepes hőfokra előmelegítem a sütőt.
Egy tepsibe sütőpapírt teszek és vékonyan kiolajozom azt (egy evőkanálnyit öntök bele és azt szétkenem egy konyhai törlőpapírral). Félbevágom a padlizsánokat és vágott felükkel lefelé a sütőpapírra teszem őket a paprikával együtt és kb. fél óra alatt addig sütöm, míg a paprika héja itt-ott kicsit megfeketedik. 

Hagyom, hogy lehűljenek annyira, hogy már meg tudjam fogni, közben olajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát és fokhagymát. 
Ha jól megsült a padlizsán, könnyen lejön a héja, nekem elég, ha a széleken kicsit rásegítek késsel és legtöbbször egy-két nagyobb darabban le lehet húzni. Ha megvan, a húsa mehet egy késes robotgépbe. A paprika csumáját egyben ki lehet húzni, annak is leszedem a héját és a paprika mehet a padlizsán után a hagymával együtt. 
Sózom, borsozom és kissé darabosra vágom a géppel. 
3 napig biztos eláll, további eltarthatóságról nincsenek első kézből infóim. ;) Kenyéren paradicsommal és rukkolával a legjobb, de sült vagy nyers zöldségek mellé is remek. 

A sütési idő miatt macerásnak tűnik, de összesen pár perc melóval remek végeredményt kapunk, úgyhogy mindenképp kipróbálásra javaslom! :)

Jó étvágyat!

2017. május 16., kedd

csíkoska

Imádom a csíkos ruhadarabokat, úgyhogy nem volt kérdés, hogy ki kell próbálnom az öncsíkozó fonalfestést. Elég macerás volt, két szék között szaladgálva motringoltam fel a 100 grammnyi fonalat, de bármikor újra kezdeném, olyan szerelmetes lett a végeredmény, nézzétek:



Gyorsan bele is kötöttem, nem akartam semmi flancot, csak hagyni, hogy a színek tobzódjanak egy sima zoknin.

A tetején és az orránál kontrasztként ezüstszürke, a sarokrésznél pedig sötétbarna Fabelt használtam. 

Ha kíváncsiak vagytok a "mintára", a technikai részletekért gyertek a szakmázós KicsiKató csoportba!

2017. május 13., szombat

vadulunk :)

Ha tavasz, akkor színek, igaz? Biztosan nem véletlen, hogy ahogy kipattantak az első hajtások, én is a színesebb alapanyagokhoz nyúltam - ha csak rövid időre is, de nekem is kellenek a vad, buja színorgiák. 

Beletúrtam a gyapjúmennyországba (=a számtalan gyapjas doboz egyikébe:))) és kikerestem a legvadabb rovingot. Még tavaly festettem és már akkor azt terveztem, hogy fraktál technikával fogom megfonni.
Ha már úgyis fent volt a vastag tárcsa a rokkán, nem variáltam, gondoltam, van már ezer kendőnek való fonalam, jó lesz ez most vastagabbnak.

Hát... szó se róla, elég vastag lett. Nem emlékszem a pontos számra*, de úgy rémlik 200 méter alatt sikerült. (Mondom én, nagyon belejöttem most a vastag fonalakba..)

Szóval most itt állok egy tökvastag, tökrövid, tökszínes motringgal és a kendőkben és zoknikban gondolkodó kötős agyam tanácstalanul nézegeti, hogy hát ebből meg mit lehet kötni??**


*életemben először elfelejtettem felírni, mennyi lett az annyi. szóval ha azt vesszük, hogy az a futás nincs is, ami nincs rendesen ledokumentálva, az analógia alapján ez a fonal talán nem is létezik... :o

**fúúú, most bevillant, hogy meg kéne kötni és utána nemezelni, de király lenne ez a sok szín összeszelídülve!!! 

2017. május 10., szerda

félidő

Az idei évre több gigaprojektet bevállaltam magamnak, az egyik egy sk festett-fonott-kötött takaró, amit őszre szeretnék elkészíteni.
A festésről itt írtam, utána nem sokkal bele is vágtam a fonásba. 

Eleve vastagabb fonalat szerettem volna a szokásosnál, így lecseréltem az állandó tárcsát a rokkán és leporoltam a legnagyobbat. Ez segít, hogy kevés sodratot engedjek a nagyobb adag szöszökbe, így nem lesz túlsodort a fonal. 

Nagyon fura volt eleinte, nem is találtam a ritmust, de aztán a 3-4. színárnyalatnál belejöttem. Sajnos kicsit vastagabb, mint terveztem, de pont olyan egyenetlen és szöszös, amilyennek megálmodtam.  

Elvileg félidőnél járok, a 12 színárnyalatból hatot megfontam, de így, hogy vastagabbra sikerül a tervezettnél, nem lesz elég a megálmodott mintához. Szerencsére van nekem egy tündér barátosném, aki önzetlenül átadta nekem a saját, még festetlen új-zélandi gyapját, csak meg kell festenem valamelyik hétvégén. 

És bár nem színem a barna, egy kicsit se unom fonni, élvezem, ahogy alakul a kezeim között a szösz. :) (azért elkalandoztam más színek felé is, a következő posztban mutatom, stay tuned!:))

2017. május 1., hétfő

a változás jó!

Egy ideje már zavar, hogy nem találom azt a kommunikációs formát, ahol az alkotás folyamatát bemutathatnám. A blogon már megszoktam, hogy a végeredményt mutatom, a fb-on időnként van wip kép, de úgy érzem, ott elvesznek az infók, olyanokhoz is eljut, akiket nem érdekel maga a folyamat, csak a végeredmény... 
Így hát arra jutottam, megkockáztatom egy csoport létrehozását. Tudom, hogy millió csoport van a fb-on, de egyrészt egyiket se akarom túlterhelni magammal, másrészt folyton válogatni kell, milyen fonal, melyik csoportba mehet stbstb. 


Ha van kedvetek, gyertek, ma pl. mutatom a mintát, amibe adhoc mód belekötöttem ma! (Természetesen a blog és a fb oldal is megmarad úgy, ahogy eddig volt:)))




2017. április 18., kedd

elég kockázatos,

hogy már megint zoknival jövök, de... mit csináljak? zoknimánia van! :)

De tényleg, megértem, ha valakinek sok, mert hát milyen egy zokni? Van szára, sarka, lábfeje, oszt' jónapot, nem?

Hát nem. Annyi, de annyiféle zokni van... Ott a rengeteg szín, a rengeteg minta, ha a laikusok tudnák, hogy csak sarokkialakításból mennyiféle van... És én azt mind ki akarom próbálni! :)

Ígérem, ez volt az utolsó alkalom, hogy szabadkozok a zoknik miatt, mert félő, hogy már nem is a produktumokat fogjátok megunni, hanem a karattyolásom. :)

Ez a pár anyukámnak készült, akinek mostanában a betegsége miatt nagyon sokszor dagad a lába és a leglazább bolti zokni is szűk volt neki... Hát ez nem az! Szereti. :)

És bár van nekem csodás zokniblokkolóm Enikőtől, az mégis kicsinyke volt ehhez a darabhoz (az enyéimet egyelőre 64 szemmel kezdem, ez 72 szemes). Vettem hát kétféle tányéralátétet, egy vastagabb kartont és egy vékonyabb műanyagot. Kivágtam a formát és voila! Íme az sk zokniblokkoló (ami igaziból csak ahhoz kell, hogy jobban mutasson a fotókon a mű. Ha már beleölök annyi munkaórát...:))

És ha unnánk a mintákat, lehet tobzódni a színekben! Festettem pár muníciót mostanság,



sőt, az egyikbe már bele is kötöttem! Tiszta színorgia ez a fonal!!


(mint látszik, sokkal aktívabb és naprakészebb vagyok instagramon, ha használjátok, akkor kövessetek ott is, az insta-Kata a friss Kata. A blogger Kata... hát az elmaradott. :D

2017. április 16., vasárnap

áldott húsvétot!

Idén ezzel a lalylala nyúllal kívánok nektek áldott húsvétot, legyen mosolygós-vidám a hétvégétek! 
<3 p="">

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails