2017. november 29., szerda

méltánytalanul elfelejtődött....

... blogra kerülni ez a mellény. 

Pedig viszonylagosan eléggé büszke vagyok rá. :)

Anyukámnak készült, mert télen mindig nagyon fázik a háta. Nem tudtam dönteni a két szín között, úgyhogy vettem rozsdát is, barnát is és hagytam, hogy játsszanak egymással.

A minta rém egyszerű, de első mellényként nem mertem mást bevállalni. Alulról felfelé körben kötöttem, sima szemekkel végig, hónaljnál elválasztottam és voila.

És ha már első mellény, megérdemelte, hogy rendeljek rá új felségjelzést is. :))

2017. november 26., vasárnap

sapkához a kesztyű

Kronológiailag az úgy történt, hogy először a mintába szerettem bele. Nézegettem a festékeimet, milyen színből kellene majd megkötni, végül a sötétkék-barackos pink párosítás tetszett meg a legjobban. 

A színek kiválasztása után már gyerekjáték volt az egész, csak meg kellett venni a mintát, megfesteni a fonalat, megkötni... és komolyan, nem viccelek, utána már pikkpakk kész lett. 

Imádom. :)

És ha már új sapka, kell hozzá új kesztyű is. Amint megláttam Elinek az új kesztyűmintáját, rögtön beleszerettem és a végeredményt látva se bántam meg a választást. 

Puha, meleg, gyönyörű.

Még akkor is, ha itt-ott kicsit elkavartam a mintát, ugye? :)

Technikai részletek (úgyismint fonal, tű, minta) a linkre kattintva: sapka, kesztyű.

2017. november 24., péntek

Podcast Péntek

Olyan rég volt már ajánló, pedig még sok-sok muníció van a tarsolyomban. Főleg, hogy hétről hétre fedezek fel új gyöngyszemeket. 

Mint Selmát. Imádom nézni, hallgatni, nyugalmat sugároz már a tekintete is. Nagyon tetszik, amilyen egyszerűséggel beszél a projektekről, nem lihegi túl az egészet (amire én sajnos hajlamos vagyok...), a kötés a legnagyobb természetességgel az élete része. 


A kép az instagram oldalának egy részlete.


2017. november 19., vasárnap

újrahasznosítás

Pár hete pakolásztam az anyagos fészerben (csudadolgokat rejt, gombok, méteráruk, fonalak, hímzőfonalak...:))) és találtam egy ládát. Teli olyan ősrégi kicsikatóságokkal, amiket már nem használok, de eddig sajnáltam megválni tőlük. 

Erőt vettem magamon, egy része ment az adománycsomagba, de a többi... Nézzétek, milyen kincse(ke)t találtam!

Egy időben megrögzött forma-varró voltam, volt itt még csirke és gitár alakú táska is.. És igen, hordtam is őket. Megboldogult, őrült ifjúkor... :)))

Na de ami utcára már nem menő, tökéletes projekttáska! Ugye? :)
 




2017. október 11., szerda

új haj - új élet. vagy legalábbis sapka.

Pár napja átpakoltam a ruhatáram és kissé képen vágott, mennyire elszürkültem. Imádom a szürkét, nincs is vele baj, de ekkora mennyiségben...

Gyorsan előkaptam hát a piros kabátomat és ha már a fejemen színt váltottam (másfél évtizedes vörösség után elindultam a megvilágosodás útján;), rendeltem egy kis (fotózhatatlan) petrolkék puhaságot. 

Villám projekt, nagyon szeretem a végeredményt, de valahogy mégse az igazi. Keresem az új színeimet. 

Lehet, hogy kénytelen leszek magamnak festeni valamit (mert nincs egy fonalamse'). :D

2017. szeptember 23., szombat

a túlbuzgóság jutalma

Talán valamikor tavaly télen volt egy kacskaringó hírlevél, amiben a nemezelt mamuszokról volt szó. Azon melegében rendeltem egy gombolyag Big Delight-ot, aztán persze elszállt a lelkesedés.

Nemrég azonban mégis nekiálltam... Szerettem volna a gigaprojektek mellé valami gyors, egyszerű sikerélményt. Sikerült is ezt abszolválni egészen addig, míg a horgolás tartott.

Hááááát, ekkora volt rám nemezelés előtt. Követtem a mintában megadott számokat és bíztam a jószerencsében. 

Nem is lett volna (talán) gond, ha nem pörgöm túl a végét és nem egy 140 (!) perces, 90 fokos programon mosom ki. Így hát...

Erika barátosnémhoz költözött, akinek szerencsémre két számmal kisebb a lába. Én meg kivárom, míg újra lesz készleten, aztán jön a mamusz 2.0 projekt. :) :)

2017. szeptember 9., szombat

végre, végre, végre!!!!

Jajjh, el se hiszitek, mennyire boldog vagyok, hogy végre monitorra vihetem ezeket a mondatokat. Nagyon hosszú út vezetett el eddig a posztig, sok szenvedés és kudarc, de végre sikerült! Dorisnak, a ~másfél kilós csivavánknak végre sikerült megfelelő ruhát készíteni

A történelmi hűség kedvéért érdemes megnézni, honnan indultam. Kezdetben ott volt ez a pelerinszerű valami, aztán ez a valamivel használhatóbb kötött ruha, és végül ez a horgolt izémizé. Nem szépítem, a fotózások óta egyik se volt rajta. Nehéz ilyen kicsi testre normális ruhát varrni/kötni, ráadásul mivel extra vékony a lába, nem szeretem a belebújós pulcsikat, nem gyömöszölgetem azt a két kis fogpiszkálót át a lyukakon, hogy belebújjon....

Szóval évek óta gondolkoztam, mi lehetne a megoldás és végre sikerült!

A kiinduló alap ez a minta volt, először úgy terveztem, hogy a teljesen külön kötött alsó rész végig gombokkal csatlakozik majd a hátához, de az úgy nem jött be. De volt B terv és voila:

Természetesen sk festett KicsiKató fonalból készült, a fingering vastagságú zoknifonal két szálával dolgoztam:

Elöl a lábánál és a nyak résznél maradtak a gombok, így könnyen rá lehet húzni a pirinyó testre és nem kell a lábát nyomorgatni szegénynek: 

Úgy tűnik, tetszik neki (én meg annyira lelkes vagyok, hogy már tervben van a következő is! (nem kutya, ruha!:)))





2017. szeptember 5., kedd

van kedvetek együtt kötni?

Tudom, messze még az advent, de én már zokniadventlázban égek! :)

Történt ugyanis, hogy megláttam egy képet egy olyan adventi naptárról, ahol kicsi kötött zoknik voltak egymás mellé felcsipeszelve és elvesztem. :)

A negyede már kész, úgy tervezem, hogy mindet más-más fonalból készítem, de klassz lehet akár egyféléből is, nem? 

Nem is én lennék, ha nem készítettem volna hozzá zokniblokkolót.. De ezeknél az apróknál különösen fontos, hogy szépek legyenek. És minél nagyobbra van blokkolva, annál több csoki fér majd bele, szóval ez igazából praktikus lépés! :D :D :D 
Nagyon egyszerű egyébként, csak plasztik tányéralátét kell hozzá, 200 ft-ból kijön egy csomó... (felnőtt méretű zoknihoz is készíthetünk magunk, anyukám zoknijaihoz pl. külön vágtam ki múltkor, mikor nagyon dagadt a lába és nagyobb zokni kellett neki. Nagyobb mérethez érdemes 2-3 réteget használni.)

Ha van kedvetek belevágni, a fb csoportban megosztottam a "mintát" (már ha ezt mintának lehet nevezni:)) Aki pedig idegenkedne a fb-tól, írjon egy emailt és elküldöm neki levélben!

Éljen a karácsony!! (jah, még szeptember van, bocsi:)))

2017. szeptember 3., vasárnap

14 hónap!!

El se hiszem, hogy ennyi időbe telt, de pontosan 14 hónap telt el a szemek felszedése és a leláncolás között. :)

Még tavaly nyár elején kezdtem el ezt a kendőt, akkor már lenyugvóban volt az évek óta tartó kendőmániám, úgyhogy pár sor után el is ment a kedvem a folytatásától. 


Pedig gyönyörű a fonal, azt hiszem, az eddigi legvékonyabb, amit fontam (~900 m, 90 g, kétágú).. Mégis vagy egy évig felé se néztem. 

Szerencsére pár hete ráakadtam egy projekttáskában és kedvem is volt folytatni. A minta ingyenes és roppant egyszerű, én mégis elrontottam, úgyhogy egy egységgel nagyobb lett a kelleténél. 

A végére emiatt elfogyott a fonalam, úgyhogy egy másik kézzel fonttal fejeztem be, de így is nagyon szeretem a végeredményt. 



2017. augusztus 20., vasárnap

hát ez durva

Történt a nyár közepén, hogy anyukámnak megműtötték a szemét. Szürkehályog, rutindolog... annak, akinek van két klasszul látó szeme. Neki viszont a másik nem sokat ér, némi homályon kívül semmi nem jut át rajta. Így hát egy napig majdnem teljesen vak volt. 

Mindketten készültünk erre a 24 órára - ő mentálisan, hogy kibírja, én meg elkezdtem egy szimpla zoknit (hogy én is bírjam:))))

Szerencsére a műtét szuperül sikerült, másnap már majdnem jobban látott, mint én és ahogy enyhült a feszkó, azzal a lendülettel dobtam félre a projektet félúton. Akkor még ilyen szép volt:

Teltek a hetek és valamelyik nap kezembe akadt a gombolyag. Nem nagyon csípem a félkész ügyeket, úgyhogy betáraztam pár filmet és megkötöttem a másik párt. Határtalan volt az örömöm, egészen addig, míg zokniblokkolóra nem raktam őket. Ezt nézzétek:

Háromszor is átszámoltam, a szemszám stimmel. Viszont ha közelebbről megnézitek, akkora különbség van a két zokni között, mintha nem is ugyanazzal a tűvel kötöttem volna őket:


Nem tudok másra gondolni, mint hogy a stressz enyhülése és az idő múlása okozhatta, hogy ennyivel lazább lett a második. Egyébként maga a fonal nagy szerelem, kézzel festett KicsiKató darab:

Na ezért nem szeretem félretenni a projektet, hogy hetekkel később dolgozzak rajta. És ezért szeretem szimultán kötni a zoknikat: egyik passzé, másik passzé; egyik szár, másik szár; egyik sarok, másik sarok stb. 

(és most gyorsan befejezem a több, mint egy éve kezdett kendőmet, kell a sokk után egy kis sikerélmény. a zoknit meg azért elhasználom, tiszta haszon egy ilyen pár, ha egyszer bedagadna az egyik lábam, nem lenne gond, hogy szorít...:)))))

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails