2014. december 10., szerda

imbolyogva bár

de megvannak az első lépések vissza, felétek

 Azt se tudtam múltkor, hova kattintsak! Mint egy szűz lány a blogger felületén, tyű, nagyon fura volt. Iszonyú sok dolgot elfelejtettem, ráadásként alig tudok gépelni a párhetes laptopon, annyira más a billentyűzete, mint a réginek, folyton javítgatnom kell.

De ez mind nem lényeg, a lényeg, hogy
a., visszataláltam a középre rendezett poszthoz:)
b., olyan sokan visszajeleztetek! iszonyúan örültem, hogy még itt vagytok!
c., nem veszett ki belőlem se a kreativitás, se a kellő mennyiségű extrovertáltság (van ilyen szó??)

Annak a négy embernek különösen köszönöm, akik egy kattintással azt mondták, szeretnék a régi, jólbevált, sallangoktól mentes KicsiKatót. Nekik sajnálattal üzenem, hogy lesz itt reményeim szerint mindenféleség, de biztatásul küldöm ezt a képet: ne adjátok fel, miattatok (is) ébresztgetem az ujjbegyeimben a kézműves mozdulatokat! 


5 megjegyzés:

Julcsi írta...

Éljen!!!
Mondja ezt az, aki gyakorlatilag sosem hagyta el a blogvilágot:)

aarkus írta...

Örülök nagyon, és köszönet ezért a képért, az elmúlt napok stressz-özöne után nekem már nagyon kellett egy ilyen, békességet sugárzó pont. :-))

Réka Maczika írta...

Hol lehet ezt lájkolni??

KicsiKató írta...

Julcsi! :) <3

Aarkus, remélem, azóta már több biztonságos pont keletkezett az életedben és sorban szűnik a stresszözön!!

KicsiKató írta...

Réka, én is mindenhol lájkolnék, ott is, ahol nem kéne.. :D :D

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails