de megvannak az első lépések vissza, felétek
Azt se tudtam múltkor, hova kattintsak! Mint egy szűz lány a blogger felületén, tyű, nagyon fura volt. Iszonyú sok dolgot elfelejtettem, ráadásként alig tudok gépelni a párhetes laptopon, annyira más a billentyűzete, mint a réginek, folyton javítgatnom kell.
De ez mind nem lényeg, a lényeg, hogy
a., visszataláltam a középre rendezett poszthoz:)
b., olyan sokan visszajeleztetek! iszonyúan örültem, hogy még itt vagytok!
c., nem veszett ki belőlem se a kreativitás, se a kellő mennyiségű extrovertáltság (van ilyen szó??)
Annak a négy embernek különösen köszönöm, akik egy kattintással azt mondták, szeretnék a régi, jólbevált, sallangoktól mentes KicsiKatót. Nekik sajnálattal üzenem, hogy lesz itt reményeim szerint mindenféleség, de biztatásul küldöm ezt a képet: ne adjátok fel, miattatok (is) ébresztgetem az ujjbegyeimben a kézműves mozdulatokat!
