2015. január 23., péntek

lépjünk a tettek mezejére!

Sokat foglalkoztam az utóbbi napokban mások segítésével és ez olyan boldoggá tett, eszembe is jutott Nick Vujicic egyik tanácsa: ha már úgy érzed, semmi sem húz ki a letargiából, menj és foglalkozz másokkal... úgyhogy ezen a héten nagyon meredek dologra kérlek titeket!!

Teljesen mindegy, mikor olvasod ezt a bejegyzést, arra kérlek, hogy holnaptól minden nap legalább egy ember napját tedd szebbé. Ne gondolj nagy dolgokra... mondd el a férjednek, mennyire szereted még ma is és az unalmas hétköznapokon is hálás vagy érte. Mosolyogj a pénztárosra a boltban és köszönd meg a kedvességét. Ha összetalálkozol a szomszéd, magányos nénivel az utcán, kérdezd meg, jól van-e és ha mesélne, szánj rá öt percet. Hívd fel a legjobb barátnődet és mondd el neki, milyen hálás vagy az utolsó párezer alkalomért, amikor melletted állt. Öleld meg "soron kívül" a gyerekedet és mondd el neki, büszke vagy rá és bármire képes lehet az életben! Nem sok kell mások boldoggá tételéhez, ölelj, mosolyogj, dicsérj, köszönj meg valamit és/vagy segíts. 

Garantálom, hogy egy-egy alkalom után te is boldogabb leszel a másik mosolyától!

Mit szóltok? 

Most az egyszer szeretnék kérni visszajelzést. Ha úgy gondolod, megpróbálod velem, jelezz akárhogy, nyomj egy lájkot, hagyj egy kommentet, füstjeleket is eregethetnél, de azt nem látom. Tegyetek boldoggá azzal, hogy szorozgathassam, hányszor hét ember szívét melengettük meg közösen! :)

11 megjegyzés:

King.art írta...

Én már ma kezdem! Köszönöm és hálás vagyok azért, hogy megismerhettelek, és hogy mindig mellettem állsz, jóban rosszban :)
Ez életem egyik nagy ajándéka...:*

KicsiKató írta...

A mai szívmelengetésed teljességgel sikerült! <3 és me too! :)

aarkus írta...

Ha az ember egyszer elkezd ezen a módon sétálgatni a hétköznapjaiban, akkor egykettőre automatikussá is válik ám, tapasztalat. Számolhatsz engem is. :-))

Ida13 írta...

Utálom, amikor csoki formájában viszonozzák. (Jó ideje próbálgatom.)

KicsiKató írta...

Így van és valahol ez is a cél, hogy kedvesebbek legyünk egymáshoz. Nekem mindig is természetes volt, hogy dicsérek, köszönök és ölelek, de sokaknál nem olyan egyértelmű ez.

Szerencsére ugyanannyira számít, hogy rutinos pályamunkás vagy vagy most gyakorlod először tudatosan, úgyhogy naná, hogy számollak! :) :)

KicsiKató írta...

Ida!!! Most nagyon röhögök, első olvasatra az jutott eszembe, hogy na ugyan én ilyet az életben nem mondanék. :DDDDDD (Kató Gombóc Artúr egyenesági leszármazottja...:))

Nem szereted a csokit? :))))

Julcsi írta...

Hálás vagyok neked, hogy megvilágosodhattam. Látva leírva és rádöbbenni, hogy én ezt csinálom nap, mint nap... és igen, boldog vagyok!

nijntje írta...

Én is alapból mindig, mindenkivel kedves vagyok, mert mindenki tiszta lappal indul, mindenkit alapból szeretek. Csak aztán nem bírják ki és bunkóskodnak, egyre kevésbé vagyok velük kedves, amiért persze nem őket utálom, hanem magamat. Mekkora hülyeség...
De most majd nem az idegenekre koncentrálok, mert a család, a barátok, a szorosabb környezet, akik megérdemlik a kedvességet és nekik jut legkevesebb. Mert az olyan természetes, hogy körülöttünk vannak... nagyon igazad van, erre sokkal jobban koncentrálni kellene! Köszönöm, hogy elgondolkodtattál, mostantól így lesz!

Bejus70 írta...

Hű, hogy nekem milyen fantasztikus jó dolgom van a kölykök meg a jelenlegi szüleik között, azt eddig sem vettem hétköznapinak, de mostan már még jobban tudom, micsoda ajándékokat kapok naponta szóval és simogatással kezektől és szemektől cserébe.
Szóval köszi. :))

KicsiKató írta...

<3 <3 <3

Egyet Julcsinak, egyet Nijntje-nek, egyet Bejusnak :)

Ida13 írta...

Szeretem a csokit, hogy a fene egye meg (és ne én)! :) :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails