Mióta megszületett bennem az elhatározás, minden nap belenézek a tükörbe és megkérdezem a szemben lévőtől, hogy te tényleg ilyen dinka vagy? Rendszerint csak megrántja a vállát és visszaröhög...
Aztán eszembe jut, hogy kezdtem el varrni. Kitaláltam, hogy megvarrom a világ legegyszerűbb ruhadarabját: téglalap kettéhajt, függőleges oldalakon összevarr, derekát lehajtja, levarrja, gumit befűz, büszkén hordja a szoknyáját. Háááááát... el nem tudjátok képzelni, mennyire borzalmas lett. Miután jól kipanaszkodtam magam a barátaimnak - pont a születésem ünnepnapján történt az eset - kitaláltam, hogy ha ez nem ment, nadrágot varrok. Szóval értitek, hiányzik egy kerekem, sose voltam százas és a legtöbb esetben pont ez kellett ahhoz, hogy fejlődhessek és elhiggyem magamról, képes vagyok a lehetetlenre.
Mindjárt megértitek, miért nagyon fontos ez a képesség. Legalábbis sokat segít.
Először Bálintnál olvastam a panaszmentességről, de szaladtam is tovább az infók tengerében. Aztán az internet megint elém dobta fogalmat és végül a könyvtárban kezembe akadt a könyv.
21 nap folyamatosan panasz nélkül. Hátizé... És amikor kezdenél megbékélni a mondattal, továbbmegy és azt mondja, nincs pletyka és mások becsmérlése se. Kemény, mi? Nekem való kihívás...
Szóval úgy döntöttem, hétfőn reggel belevágok. A legjobbaknak pár hónapig tart elérni a kitűzött célt, de van, akinek évekig...
Velem tart valaki? Olvasásra ajánlom a könyvet, hamar ki lehet végezni és bár van benne pár kissé bugyutára sikerült rész, szépen leírja az összefüggéseket és a végére egészen meggyőz, hogy sokat profitálhatunk az ügyből, többet, mint első hallásra gondolnánk!
