Amikor megfontam az Erikától kapott gyapjút, az elsők között néztem ki hozzá az Elizabeth shawl mintáját. Pár nap gondolkodás után meg is vettem, ám a sors úgy hozta, hogy az alkotási folyamat alatt a nemes "Elizabeth"-ből a könnyebben kezelhető "Bözsi" projektnév lett.
Az év első befejezett köteménye ez a takaró kendő. Nehezen áll a számra a szó, ugyanis vagy én vagyok túl kicsi, vagy ő lett túl nagy, mindenesetre a maga 230x115 centijével egy könnyű délutáni takaró is lehetne.
Szeretem, még akkor is, ha a mintánál ígért (732 - 823 m) kicsit se jött be, a magam részéről 845 métert kötöttem bele és ha jól emlékszem, 18 sorral hamarabb be kellett fejeznem, így lemaradt róla a csipkeszegély. A végén így is magas volt az adrenalinszint, ennyi fonal maradt a leláncolás után:
Spongyát rá, fel is avatom a héten, úgyse tűnik fel a nyakamba gyűrve. :)
Ami a fonalat illeti, adhoc ötlet eredménye az átmenetesség, ami szerencsére elég jól kirajzolódik a kész darabon. Az egyik szálat megfontam, ahogy volt, a másik szálhoz pedig apró cafatokra tépkedtem a maradékot és próbáltam színek szerint sorban fonni, előbb a melegebb, sötétebb barnákat, majd a kékes részeket, végül azt a sivatagos homokszínt.
