beismerő nyilatkozat

Kellett egy táska a közös kötésekre, elvégre nem hagyhatom itthon a fél cuccomat helyhiány miatt, igaz? :) Malaclopó fazon, összevarrás előtt 40x50 centis volt, állítható vállpánttal, gombbal, belső zsebekkel.

Jah és egy olyan mondattal, amivel nyithatnék egy addiktológiai kezelésen :)))

megkésett ajándék

Emlékeztek még, mikor irtó régen megünnepeltük a 600 fb-követőt? Akkor bátorsági játékot hirdettem, amit Kreavikka nyert. Szerencsémre türelmes természetnek bizonyult, mert az ajándékát bizony csak tegnap kapta meg. Mea culpa:)

Remélem, használni tudja majd ezt a fura neszeszert, aminek a belsejében két gombos, kívül pedig egy cipzáros zseb van. Késedelmi pótlékot is küldtem neki:), egy swarowskis-lepkés láncot. És csak remélni tudom, hogy máskor is játszik nálam, nem tántorította el a hosszú várakozás:)))

Jucuu nevét aranyba foglaljátok! :)

Jucuut ma már szembedicsértem egy levélben, igyekszem nem bő lére ereszteni az ódát, de muszáj leírnom, mennyire klassz, érthető és hasznos a Barka fonal oldalán megjelent leírása a lábszármelegítőről. Vagy -védőről. Sose tudom, melyik a helyes terminus. Az már nem az ő hibája, hogy a magic loop technikát elsőre nem sikerült megemésztenem, így síkban kötöttem, de a segédtű nélküli csavarása nagyon jól jött! Arról se ő tehet, hogy a végeredmény kb. nyolc centivel lett bővebb a vádlimnál, legközelebb nem spórolom ki a próbakötést, számolást, így nem kell annyit varrnom a végén, hogy ne essen le a bokámra a cucc.

Namármost, számomra a lábszármelegítő nem kifejezetten praktikus cucc, inkább az őszi-tavaszi szezon egyik legnőiesebb darabja. Naná, hogy magassarkúval és szoknyával. Vagy nem?:)

De!! Ha szakadtra vesszük a figurát, jöhet a tornacsuka is. Azért nem árt, ha van rajta egy-két szegecs, az mindig jól jön:))

pattern: Jucuu's tutorial on Barka's page

size: 110 g (eredetileg a gyerekméretet kötöttem... és nagy lett:)

yarn: Alpawool (60% alpaka, 25% merino wool, 15% akril)

needle: 5 mm and 4 mm Addi lace needles

KicsiKató kicsiben utazik...

... egy évig legalábbis. A képlet egyszerű. Adott a vágy, ami időről időre fellángol bennem, ha egy újabb egy éves projektre bukkanok. Ott van még a fényképezőgépem iránti bűntudat, ha sokáig nem veszem elő, a blogoláshoz szükséges exhibicionizmus is jelen van, ellenben a rendszeresség (khm, khm) nem erősségem. Hosszú-hosszú ideje szeretnék magaménak tudni egy 365 napos projektet. Fényképpel, naná, KicsiKató-létről, de mi is legyen, ami összefogja?Aztán bevillant, hát persze, az apró részletek, amik miatt olyan csodás és egyedi a világ? Nomen est omen, igaz? ;)

Ezek után bátran és nagy szeretettel invitállak titeket KicsiKató kicsi világába a következő egy évre. A magamnak felállított szabályok egyszerűek:

2011. augusztus 20-tól 365 napon át minden egyes nap lefényképezek valamit a környezetemből, szigorúan a 'super macro' üzemmódot használva. Nem mondom, hogy minden nap fel fogom tudni tölteni az aktuális képet, de az biztos, hogy nem fotózok le egyszerre egy nagyobb adagot és nem is teszek fel előre programozott bejegyzést, így hűen fogom tudni leképezni ezt az évet.

Izgalmas, remélem, velem tartotok, szívesen látlak titeket.

Képre fel!:)

Addi készlet

Irenkától megérkezett ma az Addi kötőtűkészlet, amit az 1001fonal indított útjára. :)))))

A szabályok:

Mindig a szett aktuális “állomása” választja ki a következő állomást. Két hétig használja, amikor továbbküldi egy másik bloggernek akiről úgy gondolja, örülne neki ha kipróbálhatná (igényeket ér előre jelezni itt a blogon ). Ő használja két hétig, választ egy következő állomást, továbbküldi, stb. Szeretnénk végig követni hol jár épp a vándor, és hova tart, ezért az alábbi szabályokat kérjük tartsátok be:

1. Amikor megtudod, hogy te leszel a következő állomás, egyeztess a küldővel, hogy tudod-e épp fogadni és hova küldje a szettet.

2. Amikor megkapod a szettet, írj róla a blogodon egy bejelentkező bejegyzést, hogy lássuk, megkaptad, és egy emailt az info@1001fonal.hu email címre, csak annyit, hogy “sziasztok, nálam a szett. nevem, címem, telefonszámom”. Válaszd ki kinek küldöd tovább, és tudasd a választottal. Kérd el a pontos címét időben, hogy fel tudd adni neki amikor lejárt a két hét.

3. Amikor letelt a két hét, add fel a választottadnak a szettet gondosan becsomagolva (párnázott boríték a legjobb) elsőbbségi ajánlott levélként vagy futárszolgálattal. (Ha nem tudod személyesen átadni persze… ) Erről írj egy rövid emailt nekünk, hogy tudjuk elindult és hova tart (név, cím, telefonszám). (Nagyon fontos, így tudjuk követni, hogy kinél jár majd!)

4. Írd meg a tapasztalataidat nekünk és/vagy a blogodon és mutasd meg mi készült a szett segítségével!Mi nyomon követjük, hol jár a szett és a 10. állomásnál jelezzük majd az aktuális használónak, hogy hogyan tovább – mivel ez az első ilyen vándorunk, tesztüzem, egyelőre 10 állomásosra tervezzük a túrát, de ki tudja…A két hét “irányelv”, ha pár napot csúszol, nem gond, nekünk is sűrű az életünk, de, hogy ne szakadjon meg a lánc, kérjük, hogy 3 hétnél tovább ne tartsd magadnál a szettet!Jó kötögetést!Kati és Ági – 1001fonal

Tehát aki szeretné kipróbálni, hagyjon itt egy megjegyzést augusztus 31. este 8-ig, akkor sorsolok, hogy időben tudjuk egyeztetni a postázást.

emlék-váza

Múlt héten váratlan meglepetést hozott a postás. Kedves blog-barátnőm, Mamis küldött nekem egy borítékot, tele szebbnél szebb csipkékkel. Fülig érő szájjal nézegettem őket, pont akkor írt is e-mailt, így kiderült, hogy a csipkék anyukája varrós kosarából valók...

Abban a pillanatban tudtam, hogy valamit varrnom kell belőlük. Nem magamnak, nem másoknak, nekik, a családjának. Valamit, amire ha ránéz, az anyukája jut eszébe. Emiatt szóba sem jöhetett olyan használati tárgy, ami koszolódik, elfeslik (pedig mi más jutna eszébe KicsiKatónak első blikkre, mint a táska?:)

A falikép tűnt jó megoldásnak. Mivel Pjulcsy nagy hatással van rám, egy darabig valamiféle modern quiltben gondolkodtam, de nem állt rá az agyam... Most sem sikerült elszakadni a kedvenc virágjaimtól:)

Míg varrtam a képet, végig azt kívántam, minél előbb töltse meg Mamis ezt a vázát a kedves emlékeikkel. Szörnyű dolog elveszteni a szerettünket, de mikor már mosolyogva tudunk rá visszagondolni, egy fokkal könnyebb... Remélem, a kép segít minél hamarabb elhozni ezt a korszakot.

Még egyszer - sokszor - köszönöm, hogy megtiszteltél vele, tudod, hogy szeretettel gondolok rátok! :)

hátha ti tudjátok...

Ismertek olyan webshopot vagy viszonteladót Magyarországon, aki Candamar keresztszemes készleteket árul? Eddig csak olyat találtam külföldön, aki nem igazán postáz errefelé. :S

sneak peak

Egyelőre ennyi, a többi részlettel jövök a héten!:)

puff neki!

Hallottátok ezt a zajt? A másik kő, ami legördült a vállamról a sál után.

Nem köntörfalazok, egy ideje nem megy a varrás. Nem tudom, miért, de nincs hozzá türelmem. (Kissé ambivalens a helyzet, hiszen képes vagyok akár harminc órát belerakni egy kötésbe, de két órát egy táskába nem....)

Vettem egy cipőt, amihez azonban nem volt táskám. Boltba mégse mehetek, hát nekiláttam. A színe adott volt, az is, hogy gépi hímzést szeretnék a sarkába. A tűzésnél azonban elakadtam, nem akartam szimplán stipplingelni, hát elkezdtem a kisebb-nagyobb bogarakat rátűzni, a köztes helyeket pedig sűrű öltésekkel levarrtam, hogy plasztikusabbak legyenek a jószágok. Na itt szakadt el a cérnám (nem szó szerint:), a hátoldalára már nem volt semmi kedvem.

Hétvégén azonban - fellelkesülve az ominózus köteményen - elővettem és befejeztem. Tetszik, szeretem, remélem, lesz még olyan jó idő idén, hogy felvehessem a vadi új cipőhöz:))

33x21 cm, sarkánál 8 cm széles; állítható vállpántos; a táskatest: fedlap, 1,5 cm-es vatelin és táskamerevítő összetűzésével készült.

dicsekszem!

Nem is akármikkel:) Végre volt idő-alkalom lefotózni két ajándékot, amik mostanában érkeztek hozzám: egy meseszép Vénusz stóla Csillától és egy nyaklánc Norono-tól. Lányok, nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ígérem, hogy hű társaim lesznek!:)))

hosszú, unalmas bejegyzés lesz ez!

Én szóltam! Történt ugyanis, hogy vágytam egy Aurora kendőre. Eddig semmi kunszt nincs a dologban, sokan megkötötték már előttem, még többen fogják a jövőben. Ki is néztem hozzá egy fonalat, megrendeltem. Miután eleget simogattam, belekötöttem. Hah, itt kezdődtek a bonyodalmak. Nézzük szépen, időrendben, hogy jutottam el a pozitív végkifejletig:

Alapszituáció: A kendő könnyű, rövidített soros, kellőképpen szájbarágós tutorial is tartozik hozzá. Két részből áll, egy egyszerűbb kendőtest és egy csipkés szél kettőse alkotja a csodát.

1. Megkötöm a kendő testét. Nem nagy munka, mégis cifrán káromkodom, mikor rájövök, 20 szemmel kevesebbet szedtem fel az elején.

2. Bontás vissza, nulláig.

3. Újra megkötöm a kendő testét. Most már szép, széles, kellő szemszámmal rendelkezik.

4. Elkezdem kötni a csipkét, a 4. sor környékén érzem, valami nem stimmel, nem jön ki a szemszám. Káromkodok, de tovább kötöm.

5. Tizedik sorban már világosan látszik, hogy ez így nem lesz jó, mindenhol el van csúszva a minta, de még győzködöm magam, hogy max. lesz egy absztrakt mintás kendőm, csak legyek már túl rajta.

6. A vége előtt 3 sorral beletörik (!!!) a tűm. Ha eddig káromkodtam, az itt következő résznek elnevezést se merek adni. Az biztos, hogy a stresszes kórházi körülmények között 120-ra felszökő, egyébként stabil 90-es vérnyomásom a 150-et is eléri. Mozdulatlanná merevedek, ordibálok, hogy valaki hozzon egy biztosítótűt.

7. Abban a tudatban fekszem le aludni, hogy a szökött szemeket felszedtem a biztosítótűre, vérnyomásom stabilizálása érdekében a kendőt egy ritkán látott sarokba száműzöm.

8. Pár nap pihenés után rájövök, szöktek szemek, nem is kevesen, ráadásul egy olyan csipkemintában, amit ha akarnék, se tudnék visszaszedni. Könnyek tolakodnak a szemem sarkában. Újra sarokba dobom.

9. Meggyőzöm magam, hogy az egészet újra le kell bontanom.

10. Mire az elképzelést tett követné, rájövök, hogy elég lesz csak pár sort bontani. Mivel képtelen vagyok szemről szemre haladni, egész sorokat szabadítok fel egyszerre. (Jah, említettem már, hogy moherről van szó? Királyságos dolog bontani...)

11. Belejövök a bontásba, egyébként se stimmelt a minta, visszabontom hát a csipke alapjáig.

12. Újraszámolom a szemeket (gőzöm nincs, miért van nekem 246, mikor a minta szerint 240-nek kellene lennie, de ilyen apróságokon már nem akadok fent...)

13. ... mint ahogy azon sem, hogy a 14. sor környékén megint nem jön ki a szemszám. Megadóan kötök, improvizálok és imádkozom, hogy az új tűm bírja a strapát.

És igen, ti kitartóak, kik eljutottatok idáig, örüljetek velem együtt: lekerült a tűről végre és nem azért, mert leszaladtak a szemek:)) Kicsit más, mint az original, kicsit hatalmas, de az enyém. Hihetetlen mélységeket megjártam lelkileg, míg kötöttem, de olyan érzés, mint hazaérni a futásból: az elején gőzöm nincs, hogy lesz erőm a végéig, de aztán mégse a mentők hoznak haza. Megcsináltam! Ercsu, imádlak, de ez a kendőd nem szeret engem, gyorsan valami lélekerősítő után nézek, ami helyrebillenti az egyensúlyomat:))

pattern: Aurora from Ercsu (www.barkafonal.hu)

size: 204 x 40 cm, 132 g

yarn: Alpawool (60% alpaka, 25% merino wool, 15% akril)

needle: 5 mm Addi

blogajánló

Csak frissen, fiatalosan, tömören, de annál nagyobb szeretettel:)

Minden, ami a varrással kapcsolatos: beszélő cím, ugye?:) Nem is okoz csalódást, kifejezetten tetszik a stílus, amit művel:)))

Enn kirakata: viszonylag friss, fiatal blog tele klassz szárnypróbálgatásokkal, igazi patchwork-palánta. Ugye mind emlékszünk, milyen volt kezdőként blogolni? Ugorjatok és üdvözöljétek!:)

Andicsek: szintén "friss hús" a piacon, cserébe viszont olyan, de olyan gasztro-posztokkal (is:)... fogyókúrázók és éhes olvasók csak saját felelősségre kövessék!:)))

Fonalvarázs: mi mást is mondhatnék Kriszta blogjáról, minőség és mennyiség megfelelő mértékben párosul a munkáiban. Fonalakban gazdag blog, akit vonz a horgolás, ne hagyja ki az élményt!:)

Hesztia Liberty: az első szó, ami eszembe jutott, az a méltóságteljesség volt. Tetszetős blogkülső, hivalkodástól mentesen, cserébe kiváló belbeccsel keresztszemes témában... :)

már megint...:)

... egy boleró. :) Fészbukon felmerült a kérdés, hány boleróra van szüksége egy nőnek, Anettnak igaza volt, mikor azt mondta, a ruhatárad minden színéhez előbb egy, aztán jöhetnek a technikai finomságok, ami miatt érdemes még kötni... :)

Hát most kipipálhatom a kéket, azt hiszem, eddig ez a fazon vált be a legjobban, mindenképp ki fogom próbálni más mintával, esetleg egy csavart díszítéssel.

minta: Peony tutorialja a Barka kötősulijában (1. rész, 2. rész, 3. rész)

(változtatás: kihagytam a fodort, az ujjánál betoldottam 4 sima sort, a csipkemintát pedig a fogyasztásnál csak a 3 középső egységnél folytattam)

fonal: Barka Gerlepár (páva árnyalat)

súlya: 195 g

tű: Addi 5 mm csipke-körkötőtű

És egy kép az első nyilvános szerepléséről: