Én szóltam! Történt ugyanis, hogy vágytam egy Aurora kendőre. Eddig semmi kunszt nincs a dologban, sokan megkötötték már előttem, még többen fogják a jövőben. Ki is néztem hozzá egy fonalat, megrendeltem. Miután eleget simogattam, belekötöttem. Hah, itt kezdődtek a bonyodalmak. Nézzük szépen, időrendben, hogy jutottam el a pozitív végkifejletig:
Alapszituáció: A kendő könnyű, rövidített soros, kellőképpen szájbarágós tutorial is tartozik hozzá. Két részből áll, egy egyszerűbb kendőtest és egy csipkés szél kettőse alkotja a csodát.
1. Megkötöm a kendő testét. Nem nagy munka, mégis cifrán káromkodom, mikor rájövök, 20 szemmel kevesebbet szedtem fel az elején.
2. Bontás vissza, nulláig.
3. Újra megkötöm a kendő testét. Most már szép, széles, kellő szemszámmal rendelkezik.
4. Elkezdem kötni a csipkét, a 4. sor környékén érzem, valami nem stimmel, nem jön ki a szemszám. Káromkodok, de tovább kötöm.
5. Tizedik sorban már világosan látszik, hogy ez így nem lesz jó, mindenhol el van csúszva a minta, de még győzködöm magam, hogy max. lesz egy absztrakt mintás kendőm, csak legyek már túl rajta.
6. A vége előtt 3 sorral beletörik (!!!) a tűm. Ha eddig káromkodtam, az itt következő résznek elnevezést se merek adni. Az biztos, hogy a stresszes kórházi körülmények között 120-ra felszökő, egyébként stabil 90-es vérnyomásom a 150-et is eléri. Mozdulatlanná merevedek, ordibálok, hogy valaki hozzon egy biztosítótűt.
7. Abban a tudatban fekszem le aludni, hogy a szökött szemeket felszedtem a biztosítótűre, vérnyomásom stabilizálása érdekében a kendőt egy ritkán látott sarokba száműzöm.
8. Pár nap pihenés után rájövök, szöktek szemek, nem is kevesen, ráadásul egy olyan csipkemintában, amit ha akarnék, se tudnék visszaszedni. Könnyek tolakodnak a szemem sarkában. Újra sarokba dobom.
9. Meggyőzöm magam, hogy az egészet újra le kell bontanom.
10. Mire az elképzelést tett követné, rájövök, hogy elég lesz csak pár sort bontani. Mivel képtelen vagyok szemről szemre haladni, egész sorokat szabadítok fel egyszerre. (Jah, említettem már, hogy moherről van szó? Királyságos dolog bontani...)
11. Belejövök a bontásba, egyébként se stimmelt a minta, visszabontom hát a csipke alapjáig.
12. Újraszámolom a szemeket (gőzöm nincs, miért van nekem 246, mikor a minta szerint 240-nek kellene lennie, de ilyen apróságokon már nem akadok fent...)
13. ... mint ahogy azon sem, hogy a 14. sor környékén megint nem jön ki a szemszám. Megadóan kötök, improvizálok és imádkozom, hogy az új tűm bírja a strapát.
És igen, ti kitartóak, kik eljutottatok idáig, örüljetek velem együtt: lekerült a tűről végre és nem azért, mert leszaladtak a szemek:)) Kicsit más, mint az original, kicsit hatalmas, de az enyém. Hihetetlen mélységeket megjártam lelkileg, míg kötöttem, de olyan érzés, mint hazaérni a futásból: az elején gőzöm nincs, hogy lesz erőm a végéig, de aztán mégse a mentők hoznak haza. Megcsináltam! Ercsu, imádlak, de ez a kendőd nem szeret engem, gyorsan valami lélekerősítő után nézek, ami helyrebillenti az egyensúlyomat:))
size: 204 x 40 cm, 132 g
yarn: Alpawool (60% alpaka, 25% merino wool, 15% akril)
needle: 5 mm Addi
