Hallottátok ezt a zajt? A másik kő, ami legördült a vállamról a sál után.
Nem köntörfalazok, egy ideje nem megy a varrás. Nem tudom, miért, de nincs hozzá türelmem. (Kissé ambivalens a helyzet, hiszen képes vagyok akár harminc órát belerakni egy kötésbe, de két órát egy táskába nem....)
Vettem egy cipőt, amihez azonban nem volt táskám. Boltba mégse mehetek, hát nekiláttam. A színe adott volt, az is, hogy gépi hímzést szeretnék a sarkába. A tűzésnél azonban elakadtam, nem akartam szimplán stipplingelni, hát elkezdtem a kisebb-nagyobb bogarakat rátűzni, a köztes helyeket pedig sűrű öltésekkel levarrtam, hogy plasztikusabbak legyenek a jószágok. Na itt szakadt el a cérnám (nem szó szerint:), a hátoldalára már nem volt semmi kedvem.
Hétvégén azonban - fellelkesülve az ominózus köteményen - elővettem és befejeztem. Tetszik, szeretem, remélem, lesz még olyan jó idő idén, hogy felvehessem a vadi új cipőhöz:))
33x21 cm, sarkánál 8 cm széles; állítható vállpántos; a táskatest: fedlap, 1,5 cm-es vatelin és táskamerevítő összetűzésével készült.
