Lepke horgolása - how to

Pár nappal ezelőtt, mikor mutattam a lepkés táskámat, felmerült, hogy mutassam meg, hogy is készül a lepke. Ha nem haragszotok, nem azt a mintát készítettem el, másikat kerestem, de a főbb irányvonalak ugyanazok. Előre bocsátom, nem vagyok nagy horgolós guru, így ha valaki kijavítana itt-ott, kérem, ne fogja vissza magát, hadd tanuljunk mind!:)

Alapvetően elmondható, hogy szinte mindegyik mintához elég pár alapvető pálca ismerete, amelyeket rengeteg honlapon megtanulhatunk (pl. itt egy csinos linkgyűjtemény).

Sokáig mumusként tekintettem a lepkék rajzaira, míg közelebbről meg nem vizslattam őket. Pl. itt van ez, a mostani delikvens. Itt viszonylag könnyebb dolgunk van, külön kell meghorgolni a testet és a két szárnyat, majd összehorgolni/varrni őket. A szárnyak szinte mind erre a kaptafára készülnek: egy ideig az ívek irányában horgolunk, majd egyszercsak középen elhelyezkedik egy ún. megosztó elem, a következő sorban már csak eddig haladunk, megfordulunk és így tovább. Ha befejeztük a szárny egyik csücskét, megkeressük az újabb kiinduló elemet (általában nyíllal jelölik a rajzon és a központi, megosztó pálcacsoportnál fogjuk találni) és szépen sorban befejezzük a szárnyat.

Az egyszerűség kedvéért bejelölgettem a rajzon és fotókon a fázisokat, a mintát nem szeretném feltenni, de ha küldtök mailt, el tudom küldeni. (felül, a fejléc alatt és jobb oldalon is találtok klikkelős utat az e-mail címemig:)

Nem vagyok túlzottan jártas a horgolási leírások elkészítésében, de ha nagyon sokan sikítoztok érte (nem csak a hörcsögölés miatt, hanem akik tényleg elkészítenék, ha lenne), akkor nekiveselkedek szívesen annak is:)

Technikai közlemény: ma estig még jelentkezhettek facebookon a nyeremény táskáért, részletek és útmutató: itt:)

díj - ezúttal rendhagyó módon

Amotae-tól kaptam ezeket a díjakat, nagyon megtisztelőnek érzem, köszönöm szépen:) A felsőt nem adnám tovább, pár napja már megtettem, az alsóval viszont bővebben foglalkoznék:)

A hozzá tartozó szabályok:

A szabályok pedig a következők:

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Rendhagyó módon azt szeretném kérni, jelentkezzen az, akinek odaadhatnám a díjat. Nagyon sok blogot olvasok, sokaknak adhatnám, de szeretnék lehetőséget biztosítani, hogy az én olvasóközönségem is megismerjen titeket. Így azt kérem, aki kéri, írjon ide egy megjegyzést, az első öt jelentkezőt belinkelem egy bejegyzésben, sőőőőt, még kedves szavakat is írnék hozzá (ha még nem ismerem a blogod, hát legalább most majd felfedezem:)

Nos, kéri valaki?:)

netes okosságok, 2. rész: KOMMENTEK OLVASÁSA

Kezdő blogger koromban rém büszke voltam a kommentkövetési rendszeremre: a böngészőmben létrehoztam a kedvencek között egy "kommentek" mappát és oda kedvenceltem be a blogbejegyzést, ahol csiripeltem. Csak meg kellett őket nyitogatnom, ahol választ kaptam, azt töröltem a listából, ripsz-ropsz megvolt napi 1 óra alatt:)))

De ez már a múlt, olyan, mint a Wartburgokat nézegetni, nézzük, hogy csinálom ezt 2011-ben:)))

Először is: többféle űrlapot be lehet állítani a blogodban. Van ez a fajta (ezt preferálom, jól használható, nem macerás) :

és van ez:

Ezt sokáig nem szerettem, szerintem sokkal bonyolultabb az elsőnél, de már megszoktam:)

Ha megnyitom az aznapi első oldalt, ahol megjegyzést szeretnék hagyni, általában így, kitöltetlenül jelentkezik be az ablak. Megírom a magamban nem tartható észrevételeimet, amik mindenképp meg akarnak születni, beírom a nevem, jelszóm, ellenőrző kódot, de mielőtt elküldeném magvas gondolataimat, ráklikkelek az előnézetre.

Ekkor megjelenik a hozzászólásom, mééééég mindig nem küldöm el, inkább tovább szerkesztem:

De cseles vagyok, nem akarom én már ezt cicomázni (jó, az elgépeléseket azért kijavítom:), csak azért végzem el a fenti lépéseket, hogy előcsalogassam kedves barátomat, ezt itt, pirossal kiemelve:) Ha ezt kipipáljátok, akkor az összes, jövőbeli hozzászólást elküldi a postaládátokba. Szerintem "blogetikailag" fontos, hogy ha már írunk (főleg kérdezünk) egy poszt kapcsán, kíváncsiak legyünk a válaszra is, ugye? (Következő alkalommal az érem másik oldaláról, a válaszadással fogok foglalkozni:)

Na és akkor itt a "mumus" verzió, ez se nagy ördöngősség, csak bosszantó, hogy a., lassú; b., mikor már azt hinném, elküldi a hsz-t, még befrissíti az oldalt és csak akkor jelenik meg az ellenőrző szöveg; c., nem fogadja el az entert, neki bizony egeres kattintás kell (oké, ezek legyenek életem legnagyobb problémái, szerintem is:)

Szóval itt is csak annyi a dolgunk, hogy a fenti lépésekkel előcsalogassuk a kívánt alkalmazást, csak itt nem pipálni kell, simán rákattintani.

S ha már meguntuk a lelkes hozzászólók üzeneteit olvasgatni az e-mail fiókunkban, nincs más dolgunk, csak a levélben található leiratkozásra kattintani, azt megerősíteni az adott blogban és már kész is vagyunk!

ui.: sajnos ez a módszer csak blogspotnál működik, de annyian vagyunk ennél a szolgáltatónál, hogy bőven megéri alkalmazni!

netes okosságok, 1. rész: GOOGLE READER

Arra gondoltam, ha már annyi időt töltök számítógép előtt, megmutatom nektek, milyen programokat használok az életem megkönnyítésére, mikkel tudok időt spórolni, hol szerzek ötleteket, hátha nektek is hasznosak lesznek az információk! Egy afféle netes sorozat lesz (terveim szerint hetente), nem észosztás, csak tanácsok, lehetőségek felsorakoztatása:)

Először is kezdeném a blogolvasással. Iszonyatos mennyiségű blogot követek figyelemmel (megszámoltam a poszt kedvéért, jelenleg épp 515 db van az olvasólistámon (és 201 a blogger rendszeresen olvasottjai között:) Ekkora szám mellett a napi 24 óra sem lenne elég a friss bejegyzések felkutatására és elolvasására, de nem is kell olyan sok idő, hisz itt a google reader. (Már google olvasó a neve, pár hónapja tértek át a magyar elnevezésre, sose fogom megszokni, nekem már csak reader cimbi marad:))

Mindenki használhatja, ingyenes, csak egy google felh. név (gmail fiók) és jelszó kell hozzá. Szeretném most megmutatni nektek a kezelését, illetve egy-két időspóroló trükköt.

Először is így néz ki maga a kezelőfelület: bal oldalon a feliratkozott blogok nevei, felül különböző beállítási lehetőségek. Fontos előnye, hogy nem csak szanaszéjjel tárja elénk a blogok listáját, hanem csoportosíthatjuk azokat, így egy pár másodperces munkával sok-sok időt megspórolunk. Az én csoportjaim: flickr képtárak, főzés, gyöngyös, külföldi, magyar blogok. Ezeken felül a bloglista alján megjeleníti a rendszeresen olvasott blogokat is.

Nézzük, hogy tudunk felvenni egy blogot rendszeres olvasásra. Megnyitjuk a kiszemeltünket egy másik ablakban, kimásoljuk a címét és a reader-ben a "Hírcsatorna hozzáadásá"-ra kattintunk. Oda bemásoljuk a linket (jobb egérgomb-másolás vagy ctrl+V) és leokézzuk.

A reader máris beolvassa őt a listájába és az utolsó pár bejegyzést meg is jeleníti.

Itt ne dőljünk hátra elégedetten, hanem egyből ejtsük meg a csoportosítást! A "Hírcsatornák beállításai"-ra kattintva átnevezhetjük a blogot (csak a listánkban fog szerepelni az új név), besorolhatjuk egy már meglévő csoportba vagy legalul az "új mappá"-ra klikkelve létrehozhatunk újabbat is. Ha magát a blogot ismerjük, nem szeretnénk újra elolvasni a legutóbbi bejegyzéseket, akkor kattintsunk nyugodtan az "Összes megjelölése olvasottként"-ra felül.

A readernek fontos előnye, hogy a csoportok friss bejegyzéseit külön-külön is előhívhatjuk. Ha nincs időm sokáig megnézni, bizony elrettent az akár 500 új bejegyzés. Ilyenkor pl. a külföldi blogokkal nem szoktam törődni, a magyarokat átfutom, máris könnyebb dolgom van. Ha benneteket is elborít a rengeteg új bejegyzés mondjuk egy nyaralás után és esélyetek sincs, hogy a többszáz, többezer frissítést átnézzétek, kattintsatok arra a csoportra (vagy blogra), ami nem annyira érdekel titeket és jelöljétek meg mindet olvasottként. Egy bizonyos szám fölött a reader rá fog kérdezni, valóba ezt akarjátok-e, de még mindig jobb tiszta lappal indulni, mint a hatalmas számok miatt görcsölni. :)

Előnye a gyorsaság, hogy nem terheli meg feleslegesen az internethálózatot (óó, emlékszem még, hogy szidott mindig az egyik párom, hogy ne nyissak meg egyszerre 10 blogot, mert alig bírja a gép a tempómat:); hátránya, hogy egyrészt nem veszed észre az új blogcicomákat, a blogon nincs jelenléted (tehát nem növeled a látogatottságot) és ha nem figyelsz oda, gyorsan leszoktat a kommentelésről. Ezt úgy szoktam kiküszöbölni, hogy amelyik bejegyzésre szeretnék megjegyzést hagyni, a címére kattintva megnyitom új ablakban, szépen sorra és ha végeztem a readerrel, gyorsan megírom a kommenteket is.

Nagy vonalakban ennyi. Sok funkciója van még, amit én se használok, csak annyira engedem be az életembe, hogy megkönnyítse. Azt hiszem, ez az oldal hasznos az olyanoknak, mint én, akik egész nap a gép előtt ülünk és a 10-15 perces szüneteinket egy tea mellett a blogolvasással töltjük, de hasznos azoknak is, akik csak naponta egyszer tudnak leülni, így viszont nem veszik el a követettjük egy posztja sem.

ps.: Mint fentebb írtam, a reader kezeli a rendszeres olvasásra bejelölt blogokat, én mégis azt ajánlom, rendesen vegyük fel azokat is a readerbe. A blogger sokszor nem frissít vagy csak sok idő után (szegény Dióhéjnak múltkor vagy öt megjegyzést hagytam a blogjában, mert egyszerre jelent meg nálam vagy 15 bejegyzése), a reader maga viszont egyből szállítja a friss posztokat!

ps2.: Egy-egy blog régebbi, már elolvasott bejegyzéseit is meg tudjátok rajta jeleníteni, ha a blog nevére, majd felül a "minden elem"-re klikkeltek.

shadow trapunto - első felvonás

A shadow trapunto azóta piszkálja a csőröm, mióta először ellátogattam Geta blogjára. Csodás, légies, agyontűzött darabokról van szó, általában csupa szimmetria, csodás formák... Nem sokáig haboztam, megvettem Geta tananyagját és egy-két mintáját. Kinyomtattam, örömködtem, de a megvalósítás váratott magára. Elsősorban a vízben oldódó cérna miatt. Szeretett városomban, Kecskeméten nyoma sincs, Pestre nem járok, online rendelhető változatba nem akadtam.

Hogy mégis megszülethetett az első alkotás és eme poszt, főképp a facebooknak és Ildinekköszönhető, ott sírtam el ugyanis a bánatomat, miszerint nekem ilyen cérna kellene, reggelre pedig egy üzenet várt - napközben átvehetem a próbatekercset:))) Ildinek ezúton is üzenem, hogy egy tündér:))

Szóval, utolsó akadály elgördítve, kezdődhetett a mintaválasztás. Semmiképp sem akartam kacifántos darabot, ezért már tavaly kinyomtattam pár képet, amik számításba jöhetnek. Húsvét előtt pár hónappal pedig tökéletes választásnak tűnt a kiscsibés kép.

Nos. Első blikkre imádom magát a technikát. Nagy vonalakban arról szól a dolog, hogy egy vatelint összetűzöl a vonalak mentén egy darab organzával, aztán a felesleges vatelint levágod, majd egy szendviccsel megint csak összetűzöd a meglévő darabod (hú, ez a zanzásított verzió, ha szeretnétek, idővel csinálok majd képes tutorialt is). Hogy magam se felejtsem, lejegyzem a buktatókat, amikre menet közben jöttem rá:

- a zsírpapírra másolásnál csak és kizárólag kimosható filcet szabad használni, különben a varrásnál átmásolódnak a rajzolt vonalak is (igen, itt viszony lila filcet használtam, látszik is:)))

- vastagabb, tömörebb vatelint kell keresni, ami nem ennyire fátyolszerű

- az alapnak pedig sokkal sötétebb anyagot, igaziból nem kellett volna a lila cérnával kontúroznom, de a világos háttérből nem emelkedett ki eléggé a fehér minta

- meg kell tanulni sokkal többféle kitöltő steppelést, a kukacolás egy idő után unalma lesz:)

- akkorára kell szabni az organzát, hogy utána elég legyen az egész munka alapterületére (tehát ha szeretnék még kukacolt, kitöltött, szélesebb keretet a kép köré, akkor jóval nagyobb ráhagyást kell hagyni)

Nem köntörfalazok, beleszerettem, nagy terveim vannak még ezzel a technikával. Ennek kapcsán kérem segítségeteket - tudtok olyan helyről, ahonnan lehetne vízben oldódó cérnát rendelni? Jó lenne megvenni egy nagyobb gurigányit, tartok tőle, hogy ezek a kisebb spulnik egy vagyonba kerülnek majd...

This is my first attempt at shadow trapunto. I like this technic since I visited Geta's blog for the first time... I bought her book about it a year ago but couldn't try it, I didn't have a water soluble thread. Last week I was "sighing" about it on facebook, next morning a comment was waiting for me - I can take over my testing thread from a local quilter, Ildi. I was so happy (do love facebook:)))

Hm, I knew I want an easy pic to try it on, so I chose this one with the duck. Here are some of my thoughts about the risks of the technic, I should change these for the next time to practice...

- do not use pen or marker, just what you can wash over (I used here purple marker...)

- need thicker, closer batting

- and need darker fabric to have harder contrast

- have to learn much more stitching to fill the outer spaces, stippling may be boring after a time

- cut bigger pieces of the organza fabric

By the way, I felt in love with shadow trapunto, have so much plans with it...

dolgos hétvége

Bizony, nem tétlenkedtem. Először is aludtam összesen 20 órát a két nap alatt, évek óta először fordult elő, hogy sehova se mentem, se dolgozni, se vásárolni, se bulizni, ki is használtam a sok szabad órát:) Elkészült 3 táska, közülük az első ment a facebookos nyereményjátékra, ez a horgolt lepkés pedig a meskára. Persze nem mindet most varrtam meg, a lekukacolt táskalapok már kész voltak, csak a sok sallang (pánt, összevarrás, bélelés...) hiányzott.

Készült még egy szupertitkos projekt a KIO ökoszatyros pályázatára, valamint életem első shadow trapuntoja is, hozom a képeket, ha megszáradt:)

Well, it was a busy weekend. This was the first for ages I didn't have to go anywhere, nor to work or a party or shopping... So I slept 20 hours during 2 nights:) I've finished 3 bags (one of them went to a give away to facebook, the second one for a Hungarian online shop).

I also finished a topsecret project for a competition and my first shadow trapunto. I'm coming back with photos tonight!

szeretnétek nyerni egy táskát?

Ha versenybe szállnátok érte, gyertek a facebookra, lájkoljátok az oldalt! Ha írtok egy kommentet az ottani kép alá és megosztjátok a játékot a saját falatokon, máris bekerül a nevetek a virtuális kalapba:)

napi boldogság

... régi, meglévő dolgokat felfedezni újra (varrógéptalpak, genius rajztábla, hímzőminta tervező progi, 12 órás alvás:)))

Szerintetek?

Olyan batagell problémán rágódok egy ideje, el se hiszem, de érdekel a véleményetek.

Először is leszögezném, hihetetlen örömmel tölt el az érdeklődésetek, hogy nem a fióknak írogatom a posztokat hétről hétre... Ezt "viszonozván" azt gondolom, nem kevés give away-t hirdetek. Nem akarom magam fényezni, de tény, hogy jobban szeretek adni, mint kapni. Én is sok játékra jelentkezek, ha épp olyan korszakomat élem... Viszont ha jelentkezek, általában azért teszem, mert tetszik a nyeremény és tűkön ülve várom a sorsolást, hogy kiderüljön, én nyertem-e.

Most először nem értesítettem ki a nyeremény nyertesét, aki 5 napja nem jelentkezik. Tudom, nem a világvége és talán közbejött neki valami, de nagyon szeretném, ha olyan helyre kerülnének az ajándékok, ahol nagyon örülnek neki. (jajj, azért remélem, hogy itt nem erről van szó, csupán közbejött valami a nyertesnek és elfelejtett visszanézni azóta).

Summa summarum, kérlek, nyilvánítsatok véleményt, ti mit tennétek a helyemben? Én személy szerint azt gondolom, nyereményt készítek (nem két perc alatt......), posztolok, sorsolok, hirdetek... és tényleg nem tudom eldönteni, jogos elvárás-e cserébe, hogy legalább maguktól rájöjjenek a nyertesek, nyertek... Jobb oldalon felül van egy közvéleménykutatás, szavaznátok egyet, hogy megtudjam, ti mit gondoltok?

Köszönöm, szép hétvégét nektek! (Á, csak vicceltem, jövök hétvégén is, majdnem készre varrtam tegnap este 3 táskát, lesz köztük nyeremééééééény is:)

titkok titkai...

Avagy díjat kaptam Barbaraltól, amit tisztelettel köszönök, elfogadok és tovább ajándékozom:)

A szabályok:

1., Köszönd meg annak akitől kaptad

2., Tedd ki a logót a blogra

3., Linkeld be azt, akitől kaptad

4., Add tovább további hét blogosnak

5., Linkeld be őket

6., Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket

7., Árulj el 7 dolgot magadról

Kis módosítással élnék, nincs időm mindenhova írni, de majd most jól kiderül, olvasnak-e tényleg...:)))

Az én díjazottjaim:

Miraemma, Ari, Dióhéj, Kysa, Mák, Töpszlívi és Zsófi.

A 7 kicsikatóság pedig:

- az élet történéseit valamiféle boldogságszűrőn keresztül látom, vagyis első blikkre nem a rosszat feltételezem akármiről, hanem a jót

- imádok varrni, kötni, horgolni, akármicsodálni, de szabni nagyon nem:)

- az ébren töltött óráim nagy részét zenehallgatás kíséri, emiatt egyik kedvencem a facebook, sok ismerős oszt meg zenei linkeket, így kicsit olyan, mintha a cd-s polcukon böngészhetnék (illetve a 21. században a polc inkább mappa a számítógépen:)

- viszont ha már polc, nagyon szeretek böngészni ismerősök, ismeretlenek könyvespolcán, a könyvtárban is mindig megnézem a könyvtáros nénik aktuális ajánlatát és a fotókon is mindig átbogarászom a címeket, ha épp könyvek is szerepelnek rajta

- a körmondatokhoz való már-már beteges vonzódásom se új keletű, a magyartanárommal nem kevés vitám volt emiatt, pedig meg kellene tanulnom több pontot tenni a mondataimba és az életembe vesszők és pontpontpontok helyett... :))

- amikor nyáron találkoztam Jucuuval, az volt az első kérdése, én mindig mosolygok? Azt hiszem, ez sokat elárul:)

- maximalista vagyok, nagyon tud bántani, ha hibázom

hímzett tetejű doboz - Nr. 1:)

Na nem azért ő az első, mert bárhol is a legjobb lenne, sokkal inkább azért, mert ő az első hímzett tetejű dobozom.

Már rég vágyakozva néztem a szebbnél szebb darabokat, számomra Barbi és Unikat a követendő példakép ebben a kategóriában, csodás dobozokat hoznak létre! Amikor hónapokkal ezelőtt elkezdtem hímezni a Ninától vásárolt fonallal ezt a kis képet, még nem tudtam, mi lesz belőle, de végül kibökte: doboztetőre kerülne. Nem ellenkeztem, gyorsan befestettem lazúrral egy fadobozt, kerestem egy csipkét, organzaszalagot, ragasztót és pikkpakk kész lett.

Khm, legközelebb talán kicsit több időt szánok rá, van mit tanulnom még a témában, de mint tudjuk, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, igaz?

Nem mellesleg ő az első próbababa, az új sátorban készültek a képek, semmiféle utómunkát nem végeztem rajtuk, csak kollázsba rendeztem őket.

gigantikus méretű házi tárgysátor

FIGYELEM, FIGYELEM! Hosszú poszt lesz, tele fotókkal, de ígérem, megéri végiggörgetni!

Történt, hogy tavaly végigsöpört kreatív körökben a házi tárgysátor-gyártás, én is megalkottam a saját példányomat, remek is volt pénztárcákhoz, apróságokhoz. Igen ám, de egy táska már csak kuncogott az apró doboz láttán, így továbbra is csak hétvégéken, nappali fényben tudtam fotózni a 20 centinél nagyobb darabokat. Elvileg nagy sátrat is lehetne csinálni papírdobozból, de ahhoz a., kéne nagy doboz; b., kéne egy nagy, üres hely a lakásban, ahol tárolhatom. Nekem egyik sem volt.

Valahol láttam egy nagyon jó ötletet, ikeás szennyestartó (amibe be is fogok ruházni), de a nagyobbacska táskákhoz még ezek a méretek is kicsik voltak. Elővettem hát csekélyke műszaki érzékemet és terveztem magamnak egyet. A tervekbe itt-ott hiba csúszott, de legalább nektek már nem kell ezekkel szembesülni a sajátotoknál.

Először is, azt találtam ki, két négyzetet összecsavarozok (egymás mellett picit elcsúsztatva kivitelezhető). Megfelelő anyagok hiányában kerestem egy majdnemönkéntjelentkező:) férfiút, aki egy-két napon belül már le is szállította a keretet. Íme:

Ha a képek alapján úgy látjátok, ezek nem négyzetek, nem a szemetek csal. 1x1 méterest akartam, de csak később jöttem rá, hogy ekkora nem fér be a szekrénybe (ez volt a cél, hogy védett helyen tárolhassam). Emiatt levágtuk az alsó 20 centit, így lett ilyen kis ruhaszárító jellege. Felül egy-egy madzaggal tudjuk beállítani, mennyire szeretnénk szélesre tárni majd a sátrat.

Csavarozása:

A fő erénye: összecsukva 100x80 centis helyet foglal el, mindössze 2-3 centi mélységgel! Simán befér az ajtó mögé, ágy alá vagy a szekrénybe!

Sokat gondolkodtam és kutakodtam, miből varrjak "tokot" a keretre, végül a fehér bélésselyem mellett döntöttem. Viszonylag kevéssé gyűrődik, nem túl erős szövésű, átengedi a fényt, de megszűri, nem mellesleg max. 500 ft métere. 4,5 métert vettem, hátha elszabom, végül bő másfél méter kimaradt.

A szabásnál további problémákkal szembesültem. Mivel a csavarozás a 20 centi levágása miatt elkerült a középpontból, ezért a talpainál csupán 36 centis a nyílás, felül viszont 52. Emiatt az oldalfalak nem négyzetesek, hanem hosszúszárú trapézra hajaznak. Ez nyilván nem probléma annak, aki szeret szabni, de mivel én kifejezetten utálok, sok időt elvett, mire megszerkesztettem az oldalakat. NB: A csavarozás a rudak közepére essenek, hogy az alsó és felső szélesség ugyanannyi legyen!!

Szabásmintához nem túl sokat számítottam rá, így is picit laza lett, lemértem a széleket, másfél centit számoltam varrásszélnek és fél centiket kényelmi ráhagyásnak. Picit ügyeskedni kell ahhoz, hogy rá tudjuk húzni a tokot, de megéri:) Ha rápróbáltuk és megfelelőek a méretek, egyszerű cikkcakköltéssel eltisztázzuk a varrásszéleket (azt hiszem, ha nem kiállításra szánjuk a művünket, itt nem kell túlzottan a szépségre törekedni:)

Ha ráügyeskedtük, pár öltéssel kell rögzíteni a csövekhez pár helyen...

... és a sarkoknál is, hogy ha összecsukjuk a keretet, ne essen le róla.

Khm, gyenge műszaki tudással rendelkező Kató előbb minden saroknál rögzítette, aztán egy darabig nem értette, miért nem tudja összecsukni... :) Tehát, NB: mondjuk az egyik négyzet alján egyáltalán ne rögzítsük (vagy pedig valamilyen szalagos, bontható megoldással)...

... a másik négyzet alján pedig igyekezzünk megint csak ideiglenes öltésekkel dolgozni vagy pedig úgy odaölteni, hogy arrébb tudjuk mozdítani a tokot. Ezen a képen a jobb felső sarokban láthatjátok, itt csak körbeöltögettem az anyagba bele-beleszúrva a csövet, így mobilis lett a rögzítés.

Egyelőre így használom, felülről megvilágítom az állólámpa olvasólámpájával. Idővel szeretnék hozzá a két oldalára venni egy-egy lámpát, mivel elég nagy, így kell a fény, hogy rendesen bevilágítsa.

A belsejéhez fogok venni polárokat, most egy fehér terítőt erősítettem a négyzet felső szárához, így szépen redőző háttereket is tudunk egyszerűen cserélgetni, elég a négyzet szárához begyűrni vagy biztosítótűvel rögzíteni. Csak az a lényeg, hogy jó hosszú legyen, így ez a textil lesz a hátterünk és az alapzat is.

Ez pedig egy utolsó felülnézet.

Remélem, hasznosnak találjátok. Bocsánat, nem volt már időm kivasalni, mielőbb meg szerettem volna már osztani veletek. Kérlek, ha megcsináljátok a saját verziótokat, írjátok meg, kíváncsi vagyok rájuk! Ha pedig valami nem világos, kérdezzetek bátran, amire tudok, válaszolok:)

Az én életem biztosan meg fogja könnyíteni, az év felében sötétben járok haza a munkából, így csak hétvégenként van (vagyis volt:) időm fotózni. Most már nincs több kifogás:)))

dobpergés....

... szokásomtól eltérően nem húzom sokáig az időt; a jelentkezők neveit nyolckor a neszesszerbe dobtam, nemrég pedig kihúztam a nyertest:

Gratulálok!!! Írnál egy emailt a címeddel?

Köszönöm mindannyiótoknak a játékot és a hasznos tanácsokat! Nagy vonalakban összegyűjtöttem a tippeket:

- lehetőleg napfényben, fehér vagy nyers háttér előtt (pl. polár)

- ablak előtt vagy ablakpárkányon

- daylight izzó az esetleges megvilágításhoz vagy fehér neon

- Digitális fotózás kezdőknek c. könyv:)

- nappali fényben vakuval

- fehéregyensúly megfelelő beállítása

Remélem, egyre jobb képeket fogtok itt találni, igyekszem fejlődni ezügyben:)))

ps.: Akik nem nyertek, ne aggódjanak, nemsoká játék lesz a facebookon egy KicsiKató táskáért! Úgyhogy gyertek és lájkoljátok az oldalt, le ne maradjatok!