ETMI 05 - az utolsó kupac:)

Végre a végére értem a sornak, ezennel szentül fogadom, hogy sose hanyagolom így el a blogot és a fotómasinát és titeket.

Már hónapok óta terveztem, hogy a csudaszép telefonomra tokot varrok, de folyton halogattam. 

Aztán hónapok óta terveztem azt is, hogy a napi sminkcuccok is kapjanak új neszesszert, persze ezt is csak tologattam magam előtt. 

És akkor megérkezett Icarus, akire hímes tojásként vigyáztam az első perctől, így már nem volt kérdéses a varrós nap. Erika mutatott egy bárányos board-ot pinteresten, végem volt az egyik keresztszemes példánytól, gyorsan kiböködtem, másnap meg ha már előszedtem a varrógépet és az anyagokat, hát egy füst alatt letudtam az összes halogatott projektet. Szeretem őket. :)

ETMI 04 - sumákolós terítő

Az úgy volt, hogy anyukám idő előtt meglátta a neki készülő terítőt, így hirtelenjében azt kellett hazudnom, Kinga karácsonyi ajándéka lesz. Így viszont biztos lehettem benne, hogy mind a színek, mind a minta tetszik neki, és annál nagyobb volt az öröm és meglepettség a szülinapon, mikor az asztalra terített ajándék várta. :)

ravelryn

ETMI 03 - fonalak

Bizony, még két fonallal adós vagyok - mentségem, hogy egyik se túl látványos. 

Az egyik azért, mert már láthattátok ebben a kendőben - a maradék a rokkán várta hetekig, hogy lecsengjen a munkamániám, hosszú kihagyás után ez volt az első, amit fontam. Na jó, csak cérnázni kellett. :))

És ha már UFO-kat fejeztem le, volt ott még egy megkezdett nyers Rikker, amit terveim szerint nagyonnagyonhalvány sárgára festettem volna. Ezt is megfontam, a festés meg olyan jól sikerült, hogy szinte nyers maradt. Sebaj, csodás cimbije lesz Giovanni a színes egyéniség Francesconak, hogy összefogva Andrea's shawl-lá legyenek. Hű, ez így már a perverzitás határát súrolja... 

Giovanni és Mrs Smith vol. 2. a ravelryn

ETMI* 02. - adni és kapni

Bizony, adós vagyok még két ajándékkal. Az elsőt adtam...

 

...őt pedig kaptam...

...és máris átalakítottam:)

A cowl és az ice and ground fonal minden technikai részlete szokásosan a ravelryn. :)

*ez történt még idén:)

ETMI 01. - azaz "ez történt még idén"

Csak nem kéne hagyni, hogy a 2013-as kicsikatóságok bemutatása átcsússzon jövőre... hát lássuk, mit nem láttunk még!

Kezdjük a végén... Doris még mindig kicsi, még mindig vágyik sétálni és még mindig nagyon fázik. Ez a kötött ruci egy fokkal hordhatóbb, mint a pelerinek, de még mindig nem az igazi. 

NB: az elején legalább ugyanakkora plusz rész kell a lábak előtt, hogy ne csússzon hátra.

NB2: 6 szemnyi helyett legalább 8-9 szem széles gomblyukak kellenek a lábának

NB3: a tépőzár szívás. legyen inkább végig gombos, úgy közre lehet fogni a hámot is...

Azért úton egy csodapiros, csodapuha, csodameleg gombolyag az új próbálkozáshoz... :)

technikai infók (az a kevéske:)) és hevenyészett minta itt

vasárnapi vigasságok

bifór-aftör

Mire végeztem, elfogytak a fények, de végre saját tokban minden arra érdemes.:)

and the shawl goes to....

Drágáim, vagy keveset olvastok mostanában vagy nem tetszett a kendő... Így esett, hogy a sorsoláson 11 nevet kellett a virtuális kalapba dobnom, amit nem bánok, mert ambivalens módon mindig drukkoltam, hogy sok esélye legyen a nálam jelentkezőnek - hát most volt! :)

A sorsolást ezúttal is random.org öreg cimborámra bíztam, aki őt választotta: 

Váhááá, kedves King.art, menten írok neked levelet. A többieknek is köszönöm, hogy játszottatok, olvassunk minél többet! :))

szupertitkos kendő

Történt vala még nyár elején (?), hogy Ági egy játékos tesztre invitált - kössünk úgy, hogy nem tudjuk, milyen lesz a végeredmény.

Több se kellett, azonnal jelentkeztem. A fonalválasztásnál szabadjára engedtem a fantáziám és nem bántam meg, tetszetős lett a kék-barna végeredmény!

Az egyes adagokat egy-kéthetente kaptuk, s bár erősen lemaradtam egy időben, augusztusra megszületett a szupertitkos darab, aminek a publikálásával még meg kellett várnunk az éles MKAL (titkos közös kötés) végét.

Íme, ő, akit szeretek, mégis szeretném tovább ajándékozni. Hogy kinek? Akármelyikőtöknek, aki hagy egy kommentet itt és/vagy a fészbukon. Megosztást nem kérek (azért duzzogva elfogadom:))), csak azt, hogy írjátok meg, mit olvastok épp, vagy mit olvastatok legutóbb és hogy tetszett-e. Kommenteket november 30-án estig hagyhattok, másnap sorsolok!

(akinek ez se elég, a kendőről mindenféle bennfentes technikai részleteket a projektoldalon talál:)))

lávsztori

~avagy egy nászajándék kalandos története~

Van nekem egy barátnőm. A Barát. Aki mellettem van már évtizedek óta (vicces dolog ezt harminc évesen kimondani, de tény, 20 és fél éve ismerjük egymást:)). Aki ismeri a titkokat. Aki látta a nyomorúságos pillanataimat és aki társam volt a boldogságokban is.

M. azonban elkelt. R megkérte a kezét a nagykönyvben megírtak szerint, de itt rögtön le is léptek a szokásos ösvényről: lagzi tíz héten belül. M. nem az a tipikus patópál úr, nem hisztizünk - szervezünk, csináljuk.

Hát jó. Már itt gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, de még bizakodtam. Jóbarátként már listám volt a teendőkről, mikor elkezdtem gondolkodni, mi legyen az ajándék. Az biztos volt, hogy horgolt, mert az gyors. (muhaha...:))) Legyen monumentális, lehessen használni. Ok, legyen ágytakaró.

Szinte a döntés napján szembejött velem Annás blokkja, tudtam, őt akarom. Legyen akril, mert könnyen elérhető, strapabíró és nem nyúlik. A próbahorgolások megleptek: a fonalhoz  javasolt hármas tűvel tíz centis, míg négyes tűvel 12 centis lett a végeredmény!! Ez kicsit se mindegy, mikor az a tét, 530 vagy 360 négyzetet kell meghorgolni...

Előbb a középső köröket horgoltam, adhoc alapon, mindenféle, de főképp Itthon lévő Lisa fonalakból. Nem számoltam, nem taktikáztam, horgoltam, míg elég nem lett. Könnyen ment, talán túl könnyen is.

Itt jött az első krach. Megsokszorozódott a munka, gyakorlatilag öt hétig hozzá se szagoltam a takaróhoz, se időm, se erőm nem volt. Annyira futotta csak, hogy megvegyem a másfél kilónyi szürke Lisát...

És akkor jött a másik baj. Már célegyenesben voltunk, egy héttel az esküvő előtt durva láz döntött le a lábamról. Hétfőn doki - tüdőgyulladás. Kétségbeesetten mondtam le a heti programokat, hogy legalább a szertartásra emberi külsőm legyen. És aztán jött a kedd hajnal, mikor felfedeztem magamon húsz pöttyöt. A kedd délelőtt, mikor már negyvenen voltak és a kedd délután, mikor a háziorvosnál pityeregtem, hogy denekemesküvőre kell mennem. Igen. Sikerült a horgolt pöttyöket bárányos pöttyökre cserélni. Október ötödike végül M. életének legszebb, míg az én egyik legnehezebb napom lett. Miközben ő oltárhoz vonult, én otthon feküdtem erőtlenül, többszáz bárányhimlő alatt, valahol ott mélyen.

Na de hagyjuk a tragédiát. Másnap megráztam magam és beterítettem az ágyam szürke fonalakkal. Az otthon töltött egy hét alatt annyit haladtam, mint előtte egy hónapig.

Pár napja kész lettem, elégedetten hátradőltem,

ma átadtam.  :)

És akkor a száraznak tűnő, de itt-ott elképesztő tények:

 - A minta Annástól származik, akinek itt is ezer hálám, pont a legjobbkor posztolta a blogján.

 - Július 30. és november 1. között a becsült számítások szerint 110-120 munkaórám van benne.

 - A pöttyök mindenféle akril, de főleg Lisa fonalból készültek, 323 darab, összesen 880 gramm. A négyzetesítéshez elhasználtam másfél kilónyi szürke Lisát, a varráshoz 50 grammnyit, a szegélyhez 100 grammot.

 - A takaró végleges mérete 225x200 cm, összesen 2530 gramm, 6340 méter, 50,5 gombócnyi fonalból áll.

 - A horgoláskor keletkezett fonaldarabok súlya meghaladja az 50 grammot. :)

Rengeteg sok kép és még ennél is több projektadat a ravelryn. :)

De a lényeg:

Éljen az ifjú pár!!!!

nyárból a télbe

Nagy a dilemma a családban. Még júliusban érkezett hozzánk Doris, elég hányatott sorsú csivavaként, így bár már négy telet megélt, nem tudjuk, hogy viszonyul a hideghez. Az első csivavánk anno tizenöt fok alatt csak a legszükségesebb percek kedvéért volt hajlandó kimenni az udvarra, de Doris igazi világjáró, imád sétálni.

Habár nyáron még ilyen nehezen viselte a meleget, 

mostanában sűrűbben fázik a popója. Mini méretéből és finnyásságából adódóan nem próbálkoztunk többezer forintos ruhákkal, próbálkozok én a varrógéppel. Izé. Lesz ez még jobb is. Egyelőre kapott egy polár köpönyeget, egy vékony és egy vastagon bélelt esőkabátot. 

Nem szereti őket. A dög. :)

mivanmár???

Hogy mi történik KicsiKató háza táján? Azt gondoljátok, biztos valami nagy és titkos projekten dolgozik Kató kicsi kacsóival? 

Hát sajnos tévedtek. A nagy büdös semmi történik kreatív fronton. Vagyis de. Kreatív tevékenységeim a következőkben merülnek ki mostanában: 

 - szabad percekben webáruházak bönégészése

 - párnaponta legalább 3 blog elolvasása (a chrome feed már kissé kiakadt az olvasatlan bejegyzésektől...)

 - fejben varrás/kötés/horgolás/fonás heti kétszer tíz percben, elalvás előtti alfában

 - tervezés, miszerint mennyit varrok/kötök/horgolok/fonok majd a novemberi és decemberi tervezett szabadságok alatt.

Mert hogy most irdatlan sok munka van a kicsikatóságon túli életben, annyi, hogy ennek a kis neszesszernek két hétig neki se tudtam kezdeni, megvarrni is csak három nap alatt sikerült. De kész van, az időzítés idejére már a gazdájánál van, úgyhogy egy terhet örömet kipipálhatok.

S hogy mit kap a legjobb barátnőm jövő szombaton nászajándékba sk? A tervezett ************* helyett egy borítékot, benne egy "Coming soon" felirattal. 

Ez van. Küldjetek energiát, ha minden igaz, már csak pár hétig kell ezt az időszakot kibírnom. Utána varrok/kötök/horgolok/fonok  Remélem.

a kezdet és a vég

Kezdetben vala a vágy, hogy kendőt kéne kötni. Ezt követi az univerzum (na jó, inkább a fészbuk és a kedves kötős barátok) válasza: titkos kendőcsere!!! Kató ujjong, várja a sorsolást, majd lefagy: alig ismeri a húzottját. A szín egyből biztos: lila és zöld "csíkos" lesz a befutó. 

Nosza, előfonalat előkap, beáztat, meglocskol, kiszárít. Nagyon örül. Pont ilyet akart.

Nézi, nézegeti, nekiül, megfonja a felét. Még mindig szép.

Hát akkor kezdjünk neki. Első kendőötletbe beleköt, 5 sor után ajkat lebiggyeszt, visszabont. 

Új mintát keres, beleköt, lebiggyeszt, visszabont.

Keres, beleköt, lebiggyeszt, visszabont.

És nem, nem ti láttok rosszul A harmadik rossz minta után Kató már kezd kiakadni. Egyszerűen nem találja a fonal a maga mintáját. És akkor jön a szikra: saját kompozíció!! Mintának nem nevezhetjük, hiszen a tervek szerint csak harisnyakötés váltakozik majd egyre szélesebb sávokkal, kölcsönvéve a Pamuya cross stitch mintáját. És akkor mi következik?? 

Beleköt, felderül, lefotóz! :DDD

A kendő elkészült, Kató boldog volt, az ajándékozott boldog volt. Kell ennél több? :))))

came back!

Helloooooooooooooo!!!

De örülök mindenkinek, aki kitartott a szünet alatt és nem törölte a blogot a kedvencek közül! 

Mondanám nektek, hogy no para, minden ugyanúgy lesz, mint volt, de ez nem igaz. Sok minden változik, változott, magam is. Kívül is, belül is.

Sokat gondolkodtam rajta, kell-e a blog. Változik az életem, a szilveszteri kívánságom bejött, sokkal kevesebb időt töltök kreatívságokkal. A blogok világa leáldozóban van. Kell-e egy pusztán kreatív blog, amiben csak 2-3-4 hetente van újdonság? És amennyiben megtartom ezt a felületet, érdemes-e bevonnom más dolgaimat is a beszámolókba? Ezeket rágtam át oda és vissza a nyáron.

Úgy döntöttem végül, marad a blog és marad a jelenlét a fészbukon. Sőt, ott naprakészebb leszek, a blog inkább csak összefoglaló jelleggel működik majd. Én is függök, tudom, mennyivel könnyebben nyomom a lájkot vagy írok kétszavas kommentet ott, mint itt. Azért örülnék a kommunikációnak veletek, meglátjuk, megy-e. 

Na, ennyit a lelkizésről. Sok minden történt ezen a nyáron, köttettek kendők és életre szóló élmények, varrattak ajándékok, és most is dolgozom egy-két szupertitkos projekten. És igen, gyarapodtunk egy másfél* kilós családtaggal, amint a képekből is látszik.

Keep on, hamarosan jövök képekkel, játékkal, csak még vissza kell rázódnom! :)

*egy kiló hetvenre hízott öt hét alatt! durva fogyókúra lengi be a házunk auráját... :D

én is akarom!

egészen megkívántam az itt-ott felbukkanó posztokat, amik nyári szünetet jelentenek be...  nem mintha nem lennék nyakig alkotói szünetben egy ideje, de azért nem árt kimondani némely dolgokat

 hogy életre keljenek

hogy ne nyomasszanak

így hát blogszünetet hirdetek! töltődni fogok, kikapcsolódok, önmegvalósítok meg ilyenek és szeptemberben megmutatom, mire jutottam

akkor aztán majd népszámlálunk, hogy lássuk, mennyien bírtátok KicsiKató nélkül

szép nyarat, szerelmet, kacagást, napfényt és pihenést nekünk! :)

stay tuned!

Kató

életjel. vigyázat, ritkán beszél, de akkor sokat!!

Túlélésre játszom ebben a melegben. Nem is tudom, hogy bírtam eddig, azt hiszem, még sose nyűgösködtem az időjárás miatt. Idén változott valami, a tél is nagyon nyomasztott, ez a fojtó, fülledt levegő meg végképp a halálom.

Pedig zajlik itt az élet, még ha kívülről mozdulatlannak is tűnik a világom. Sok apró momentum vesz körül, amik fontossá teszik a napokat. 

Először is Damoklész kardjaként lebeg fölöttem a Muzsi által koordinált nemcsipkés kendőcsere. Azt hihetnénk, a sokadik kendőmet kisujjból kirázom, de nem. Hát én még életben nem szenvedtem ennyit projekttel. Már a harmadik mintát kezdem el, mert egyik sem tűnt pár sor után Az Igazinak. Nem merem elkiabálni, de talán most...

Saját fonalból kötöm, sajnos ennél színhűbb fotót - tekintve a projekt titkos mivoltára - nem mutathatok. :)

Aztán itt a futás, ami fontosságáról sokat elárul a tény, hogy a héten kétszer hajnali fél hatkor keltem. Én, aki a hétköznap reggelekből fél órát az ébredésnek-visszaalvásnak szánok, hogy aztán hét után kikecmeregve, még félig álmodva érjek be nyolc előtt a munkahelyre. Nem mondom, azért ma négykor megébredve elégedetten nyugtáztam, hogy a vihar kitart még egy ideig, keljen a rosseb ötkor! Egyébként keltem volna. Na nem csak azért, hogy annyira jókedvűen futkossak, hanem hogy a napi penzumot még harminc fok alatt végezzem ki.

A héten nagy nap volt, épp tíz éve tettem le a cigit. Nagyon nehéz időszakot éltem tíz éve, így nem csak a füstmentességet, de a jelenlegi egészséges életemet is ünnepeltem. Nem is akárhogy, új pasit szereztem, Jenőt, aki ezentúl a szívemre fog vigyázni. Remélem, hamar megesik rajtam a szíve (lol) és a tötyörgős tempót kicsit felgyorsíthatom majd. Addig meg ezer helyről okosítom magam pulzuskontroll-ügyben.

Apropó, futás. Tegnap hősök közt töltöttem a délutánom. Pár hónapja azt gondoltam volna, az ultrafutók valami különleges, nem evilági emberek, de azt kell mondjam, igazi példaképek. Álmodnak, s aztán nem dőlnek hátra a fotelben lemondóan, mint olyan sokan, hanem kitartóan, évekig készülnek és fejlődnek. Aztán meg csak futnak,  olyan okosan és fókuszáltan, amit mindannyiunknak el kéne sajátítani. Eleinte félelemmel vegyes tisztelettel néztem, ahogy róják a km-eket, a végére pedig büszkén mosolyogtam, mert részese lehettem az élményüknek.

Glutén. Már nem is számolom a heteket, egyszerűen próbálok kitartani. Sokszor nehéz. Nagyon vágyom készételekre, pizzára, sajtburgerre, fornettis kakaós csigára. De nem eszek. Jobb ez nekem így, még ha nem is egyszerű. Azért vannak sikerélmények is, ez az sk pizzaszerű képződmény isteni volt! Az merüljön feledésbe, hogy a mai rekonstrukció a kukában landolt, én pedig bedurcizva faltam fel a tévé előtt egy kis zacskónyi paprikás puffasztott kukoricát. 5-6 deka rizsliszt, 5 deka kukoricaliszt, ~1 dl víz, só, fűszerek. Összeálló masszát gyúrtam belőle, a felét serpenyőben kerekre nyomkodtam, egy-két perc alatt mindkét oldalát megsütöttem. Aztán tepsire raktam, a hűtőben fellelt alapanyagokból pedig feltétet rittyentettem. Addig sült, míg a sajt megolvadt. Isteni volt. 

Persze vannak kreatív tervek is. Pl. ****-nek *****-t fogok horgolni, ******-nek pedig ******-t varrok. Szatyorban vár egy adag átalakítandó ruha is, be kéne fejezni pár aktuális fonást, hogy végezzek a hetek óta várakozó kendőkezdeménnyel. De amíg a létezéstől is ragad a kezem és napi négyszer zuhanyzok, hogy túléljek, addig maradnak az álmok. És a könyvek. :)

Ti bírjátok? Hogy élitek túl a verejtékcseppes nappalokat és éberen fetrengő éjszakákat?

megtaláltam, el se veszett!

Az van, hogy én sose voltam kitartó. Semmiben. El is könyveltem magamról ezt tényként és már-már megdőlni látszik ez a tézis. 

És ez most nagyon jó! :) Talán már rég kitartó vagyok, csak alkalmazkodnom kellett a magamról kialakult képhez... :D

És futok és nézzétek meg, milyen ég alatt teszem! Komolyan, ég-függő leszek, már egy rakat fotó van a telefonomban, nyitok is nekik rögvest egy mappát a fészbukon, unja őket egy idő után más is, ne csak én. :)

a diéta

A tudatosságom legnagyobb rákfenéje. Ne is nevezzük diétának, legyen a neve egészségtudatos étkezés, jó? Neeeem, ez se jó, még emiatt is rám szakadhatna a plafon... :)

A lényeg, hogy próbálkozom. Hedonista létem egyik legfontosabb alapköve volt mindig az étkezés, nagyon ritkán tudtam nemet mondani arra, amit megkívántam. Iszonyatosan nagy szerencsém a testképzavar és a jó gének, ezért sosem kellett 2-3 plusz kilónál többel megküzdenem, de ez annak is köszönhető, hogy húzdmegereszdmeg-alapon hol engedtem a kísértésnek, hol pár napra visszafogtam magam.

Párszor már nekifutottam a candida-diétának egészségügyi okok miatt, de sose bírtam tovább két hétnél. Az viszont az első napokban szembetűnő volt, hogy valamiért jobb nekem liszt nélkül. Mikor Kinga év elején egy huszárvágással átalakította az étrendjüket és szinte teljesen kiiktatta a fehér lisztet- és cukrot, még csak lemondóan legyintettem, de mikor egy barátnőmről kiderült a  kiderült, hogy lisztérzékeny, nem halogattam tovább a döntést. 

Gluténmentesen étkezek, immáron már harmadik hete. Előtte sem ettem már kenyeret, csak havonta párszor, tésztát is 2-3 hetente, péksütit azonban szinte minden nap. Nem mondom, hogy könnyű volt átállni, de szerencsére eddig csak egyszer potyogtak a könnyeim, múlt héten, mikor a kenyérlángosnak induló cucc teljes mértékben rágyógyult a tepsire.

Most sokkal jobb, könnyebbnek érzem magam, jobb a közérzetem és nem sóvárgok. Nem esem kétségbe, ha nem kapok gm felvágottat vagy olyan csokit teszek a kosaramba, ami nyomokban glutént tartalmazhat, de direktben semmi lisztet nem eszek. Illetve dehogynem, de hogy melyikeket, arról legközelebb mesélek.

Ti odafigyeltek arra, mit esztek?

néha a kevesebb több

sokszor nincs szükség különlegesen bonyolult formákra és leírásokra... 

néha elég pár féltve őrzött, saját festésű anyag még az előző évtizedből...

két egyszerű, adhoc felskiccelt cseppminta...

és jöhet a móka!

a táskákat...

és az előlapokat ahogy-esik-úgy-puffan alapon szabtam, 

szóval mind más

megkésett anyák napi ajándékok anyunak és gyereknapi megnyugvás nekem, egy ideig nem kell hallgatnom, hogy "hol lehet az az egy szatyor, amit varrtál nekem?" :D

mozogj már!

A mozgással mindig hadilábon álltam, miközben azért volt egy-egy irányzat, ami rövidebb-hosszabb időre elrabolta a szívem, de a rendszeresség sose ment. Capoiera aerobic, zumba, squash, futás... időről időre visszatértek.

Ami most az életem része, az a futás. Főképp. Néha befigyel egy-egy capoiera, ez-az, de a futás jött, látott és győzött. Végre nem adhoc jelleggel, hanem rendszeresen és edzésterv alapján alapozok. Lassan haladok, lassan emelem a téteket és szeretem. Májusban 37 km-t sikerült begyűjteni, ezt júniusban szeretném 50 környékére feltornászni, a cél pedig elérni július-augusztusban a havi 60-at és azt hosszú távon tartani.

Fogok még erről írni több szempontból, de most muszáj leírnom, mennyire együtt élek lélekben azokkal, akik ma a Balaton felé veszik az irányt, hogy kisebb-nagyobb csapatokban (Uram bocsá', egyedül!!) két nap alatt körbefussák azt. Különösen a DK-sokért dobog hevesebben a szívem, ott meg még különösebben a NehézBombázóknak küldöm virtuálisan az erőt. És közben hiszem, tudom, hogy jövőre én is ott leszek. Hajrá, fiúk-lányok!!

variációk egy témára

három neszesszer

három minta

három farmer

mégis, mennyire mások mind! egy közös van még bennük: mind azért készültek, hogy mosolyt csaljanak új tulajuk arcára! :D