Sokat gondolkodtam, mi legyen a következő pont, aztán az élet elém dobta a feladatot. Először egy nagyon kedves barátnőm (és hétköznapi példaképem) mesélt arról, hogy változtatta meg az életét és lett egyre céltudatosabb, aztán
Bálint is blogolt egyet a célok eléréséről. Hát akkor fussunk neki!
Talán ez a téma a legkevésbé hiteles tőlem, hacsak nem értékeljük, hogy hány éve küzdök magammal, a rossz berögződésekkel... Tipikusan én vagyok (voltam) az, aki kigondolta, mit akar, hátradőlt és várta a sültgalambot. Az meg sose jött. Megint kigondoltam, megint vártam, megint nem történt semmi. Viszonylag értelmesen gondolkodó emberi lénynek tartom magam, de esküszöm, sokáig nem jöttem rá, hol a hiba a képletben. Okoltam mindenkit, a mérleget, az anyagi helyzetet, a keleten ébredő napot, a társadalmat... akármit akartam elérni és nem sikerült, mindig más volt a hibás. Miközben én voltam sült bolond. :)
Ha tudjuk, hova akarunk eljutni, az egy szuperjó kezdet!! De tényleg, nézzetek csak körül, hány ember tengődik az életében úgy, hogy semmi, de semmi célja nincs. Szóval kell a cél. Na de hogy jutunk el A pontból B-be? Ehhez bizony két dolog szükséges és egyik sem nélkülözhetetlen: az útvonal és a jármű. Egyik se működik a másik nélkül. (Oké, útvonal nélkül még lehet szerencsénk, de ritkán:))
A térképünket magunknak kell megrajzolni, hiszen nem mindegy, honnan hová tartunk, bringával vagy repülőgéppel tudunk menni? Legjobb ezt írásban (tudom, a kimondott szónak ereje van, de a szó elszáll, az írás megmarad!:)). Írjuk fel a célt. Mondjuk szeretnék egészségesebb lenni. Szuper. Most jön az a fránya önvizsgálat, vesszőparipa, de önismeret nélkül nem megy a projekt. Előbb keressük ki a hibáinkat, miken kell változtatni, mi hiányzik, hogy elérjük a célt. Mondjuk egy alternatív világban (ááááá, nem rólam van szó!!:)) túl sok édességet eszek; sok a kóla; kevés a mozgás. Oké, most koncentráljunk a jó dolgokra és igyekezzünk pozitívra fordítani a rossz szokásokat, illetve töltsük ki a hézagokat.
egészséges reggeli, joghurt, granola, gyümölcs (már ott elcsúszok, szörnyű...)
sok zöld tea (valahogy ébren kell maradni rahedli kóla és kávé nélkül)
napi másfél liter víz
szendvics házi kenyérből, sok zöldséggel
házisüti
a napi gyaloglásokon kívül 3 mozgás (futás, zumba, jóga)
hetente legalább egyszer gerinctorna, nyújtás
Most már nagyjából sínen vagyunk. Látjuk a célt, látjuk az odavezető utat és megvannak a végrehajtandó cselekedeteink is. Ez a jármű. Ha mi nem változtatunk, nem jön el az áhított változás. Tudom, igazságtalannak és melósnak hangzik, de megéri.
Tesztelek magamon egy módszert, mert igyekszem sok életterületen jobb szokásokat felvenni a régiek helyett és klassz dolgokkal megtölteni a perceket, de így hajlamos vagyok szétszóródni és nagyon sajnálni magam, hogy mennyi mindenre kellene odafigyelnem. Felírtam egy-egy lapra az egyes életterületeket. Munka, család, emberi kapcsolatok, lelki fejlődés, egészség, kreatívságok, stbstb... Aztán egyesével végigálmodoztam az oldalakat. Ha olyan lennék, amilyen csak lehetek, miben lennék más? Egészséges ételeket ennék. Sokat mozognék. Jobban beosztanám a munkahelyen az időm. Többet járnék spontán szórakozni. Végre megfonnám azt a mesés gyapjat, ami két éve várja jobb sorát. És így tovább. Soknak tűnhet a végén egyszerre látni, de bízom benne, hogy még vár rám itt pár évtized, nem hajt a tatár, nem kell egy nap alatt megváltani a világot (észrevettétek? ma csak omlanak belőlem a közhelyek...:)) Nem minden úticélt dolgoztam még ki, de kirajzolódott előttem egy olyan Kató, amilyen szeretnék lenni. Aztán jöhet a priorizálás, rangsorolás, mi az, amin a leghamarabb szeretnék dolgozni és mi az, ami még ráér? Bemásoltam ezt az "élettérképet" a filofaxba is, hogy néha ránézhessek és mazsolázgatok belőle. Ki-kicsípek egy kisebb-nagyobb célt, amire aztán megpróbálok x ideig fókuszálni. Nincsenek kötelezettségek, nincs "rossz mezőre léptél, állj vissza a startvonalra" játékszabály. Csak tiszta, világos célok vannak és bosszankodás helyett cselekvés.
