évértékelés

Itt az ideje visszanézni, summázni, tervezni:

Az idei kicsit más volt, mint az eddigiek. A tavalyi sebek begyógyultak, új utak nyíltak, a régi ösvényeket itt-ott benőtte a gaz, de azt hiszem, jól van ez így. Csendes és küzdelmes év volt, de hiszem, hogy ez az alapozása egy jobb időszaknak.

A januárt tanulással kezdtem és ez meghatározta a következő hónapokat is. Elvégeztem egy sor prána képzést és hogy ne unatkozzak, szeptemberben elkezdtem numerológiát tanulni. Nincsenek konkrét és behatárolt céljaim, mindig is segíteni akartam és minél több rendszert ismerek, amivel segíthetek magamnak és másoknak, annál jobb. 

És ha már tanulás, naná, hogy elég sokat olvastam. Igen, idén sikerült először belekavarodnom a roxforti életbe, eddig elzárkóztam tőle, de imádtam esténként útra kelni és elmerülni abban a világban. Erről főleg Rowling tehet, imádom, ahogy ír! Volt itt még sok könyv, ami hol a belső útkeresést egyengette, hol az aktuális tanulmányokat támogatta. 52 hét, 52 könyv, ezt titkon jövőre is becélozom.

Kreatív téren sokkal kisebb volt a mozgás, mint megszokhattátok. Azért nézzük itt is az összegzéseket: 

elkötöttem 1272 méternyi fonalat. tudom, siralmas az előző évekhez képest, de sajnos az időkibővítőt még mindig nem sikerült felfedeznem:) (a helyzetet árnyalja két wip folyamat, azokról nincsenek még adataim:))

keresztszem-téren nagy pirospont, amiért kész lett a tulipános kép és nagy fekete, amiért leghamarabb csak jövőre kerülhet fel a gigantikus karácsonyi terítő...

Guszti jól teljesített, sokat használtam, jólesett fonni és előadásokat hallgatni vagy csak bambulni huszadjára is a kedvenc filmeken. 5376 méternyit fontam idén.

Abszolút elvitte a képzeletbeli fődíjat a nyáron zsákmányolt Silhouette Cameo, egyszerűen imádom. Ha csendesebb lenne, még többet használnám, de így is előre köszönnek már abban a papírboltban, ami a munkahelyem és az otthonom között van. Zseniális gép, elképesztően sok lehetőség van benne, amiknek még a közelében se jártam, de már így is lenyűgözött. Imádom, mondtam már?:)

Eleve sok időt töltöttem a konyhában, de sikerült egy pöttyet feltornászni a véremben az inzulin mennyiségét, így szeptemberben vége szakadt a cukros-akármitmegehetek-jóéletnek, helyette jött a számolás, a tk liszt, a kísérletezés... Nem mondom, hogy rajongok az új életformáért, de talán már elfogadom. Keresem a határokat, azt hiszem, hogy nem lehet mindenkire ráhúzni a tankönyvi kliséket, így kísérletezem, mi válik be és hol kell szigorítanom. Egyelőre jól megy, bár a tk kelt tészta egy borzalom. Erősen visszasírom a hagyományos lisztemet...:)

A jövő... Bár hivatalosan ilyenkor évértékelek, az igazi évforduló a szülinapom, így nagyon várom, hogy végre eljussak odáig... Remélem, ez a mostani időszak hamar megenyhül, mert rengeteg harcot kellett megvívnom mostanában kívül és belül. Ami a tanulást illeti, még nem körvonalazódott semmi, de biztosan gyarapítom majd a tudásom, haladok a segítői utamon. :) Szeretnék legalább ennyit fonni, ezt most nagyon szeretem, Guszti csendes és megbízható jószág. Kötni is szeretnék és rengeteg varrós (!!) tervem is van, talán majd nyáron. A vágógéppel biztosan rengeteget fogtok még itt találkozni, tömött sorokban várnak rám a megvalósítandó ötletek.

A többit nem tudom. Ennyire üres lappal talán még sose álltam itt 31-én... De tudjátok mit? Élvezem, sok színes filctoll van itt körülöttem, majd csak sikerül kiszínezni a következő 366 napon!

Kívánom, hogy legyen egy csodás évetek. Mosolyogjatok sokat, öleljétek meg minden nap a szeretteiteket! Ünnepeljétek az életet a hétköznapokon is és keressétek meg azokat, akik és amik örömmel töltenek el benneteket. 

Boldog új évet nekünk! :)

Finom falatokat, sok mosolyt, áldott karácsonyt kívánok! :)

novemberi napraforgók

Életjel, életjel! Lassan csak összeszedem magam év végére és behozom a lemaradást...:))

Nálunk a november a napraforgók hónapja. Anyukám 23-án született, 25-én névnapja van és mivel imádja ezt a virágot, igyekszem minden évben valami újat kitalálni. Idén veszettül könnyű dolgom volt, ez a Cameo kihúzott a csávából, ráadásul nem is akárhogy:

Mielőtt elalélnátok, elárulom, hogy a vágómintákat készen vettem. Szerencsére a Silhouette hivatalos oldala egy aranybánya, mikor megláttam a minták között, tudtam, hogy remek ajándék lesz, bár azért így is elszüttyögtem vele 5-10 órát. 

Egy virág 3 réteg virágsziromból és egy belsőből áll, ezeket egyesével kellett felcsévélni, ragasztani. Aztán még ott volt a kőszerzés izgalma, este nyolckor bevillant, hogy az egyik szomszédnál biztos nem hiányzik majd a ház elől egy marék kő, csak mikor a lámpafénynél szedegettem a megfelelő darabokat, akkor jutott eszembe, hogy be van kamerázva a bejárat. Másnap azért odacsörögtem, hogy ha egy kapucnis, gyanús alakot látnak a kapu előtt görnyedni, ne izguljanak, csak épp követ csórok. :))

A doboz pedig ultracuki, ugye? A kis méhecske meg a pont az i-n. 

Imádom. :)))

erdő mélye

A múltkori lendületben olyan ügyesen kaptam el a fonalat (!), hogy amint lekerült a rokkáról a páciens, már szaggattam is a következő gyapjat. Tényleg megtépáztam, mert kicsit meg akartam bolondítani az eredeti festést.

Igyekeztem a sárga részeket külön szedni, ami nem volt egyszerű, elég sprőd kis anyag volt ez. Ha jól emlékszem, egy etenhaki-s rendelésből származott és emlékeim szerint egy nem túl puha, eredetileg szürkét festettem meg sárgákkal és zölddel. A szürke viszont nagyon ragaszkodott, a festékek megkeveredtek, így lett egy zömmel szürke-sárga, itt-ott kékeket és zöldes beütésű részeket tartalmazó darab. Teljesen erdő mélye, ahol már nem különülnek el a seszínek, csak egymásba kavarodnak, míg magaddal nem viszel oda egy sárga pitypangot. :)

A végeredmény egy hosszan színátmenetes navajo fonal lett, a sárga részeket csak a motring második felébe fontam, oda viszont jó sokat. Türelmesen várja kendővé üdvözülését. 

Technikai részletek ezúttal is a raverly-n!

őszi szerelmek

Kedves lányok-asszonyok! Ugye ti is ismeritek az érzést, mikor állunk a(z egyébként meglehetősen zsúfolt) szekrény előtt és lemondóan sóhajtunk, hogy nincs egy táskám/ruhám/cipőm stbstb... Az  a helyzet, hogy ugyanez igaz a hímzővászonra, a kötőfonalra, a patchwork alapanyagra és bizony az sk fonalra is. 

Lemondó sóhajjal vettem sorra a KicsiKató fonalakat és kicsinek tűnt a kupac. Nagyon picinek. A szememmel láttam, hogy akad azért jó pár gombolyag, de a szem sokszor csal, ugye?! 

Így hát feltúrtam a gyapjúkészleteket és előkészítettem a téli muníciót. Hogy biztosra menjek, előszedtem a festetlen alapanyagokat is:))))

És hogy ne csak a levegőbe beszéljek, rögtön erre az őszies színvilágú King.Art darabra esett a választásom. Az első felét navajóztam, a második kétágú lett. 

Orsón még nem tetszett a kétágú, de így, motringban nagyon!

Igazi esettanulmány, mennyire más és mennyire hasonló lett a két végeredmény. A legjobban mégis azt szeretem bennük, hogy cél és alantas hátsó szándék nélkül, csak a létezésük kedvéért készültek. Annyira megtetszett ez a régnemlátott érzés, hogy már orsón van a következő delikvens első pár métere. :) 

Technikai részletek a raverlyn: itt és itt.

őszi koszorú

Kellett már valami gyors sikerélmény, így amikor megláttam a Silhouette vágófájlok között a leveleket, azonnal lecsaptam rájuk.

Szerkesztettem egy koszorúalapot, kivágtam, aztán sok-sok-sok levelet hozzá, különféle színekben. Nyomtattam-vágtam-ragasztottam és violá:

Kicsit macerásabb gép nélkül, ollóval, de talán érdemes úgy is kiróbálni!

új idők jönnek

Nem, sajnos még mindig nem tértem vissza a régi magamhoz, aki hetente tudja ideposztolni a több km-nyi fonalakat és kendőket és egyebeket. :) Úgy tűnik, már nem is fogom, folyton új ajtók nyílnak ki előttem, amik letizedelik az időmet és az energiáimat. Néha én nyitom az ajtót, néha mások nyitják ki nekem. 

Mint most legutóbb. Történt ugyanis, hogy bár külső kényszer miatt, de egy masszív életmódváltásba csöppentem. Mindig is akartam én egészségesebben étkezni, de a hétköznapok bedaráltak, kényelmesebb volt a mindenhol elérhető verziókat ennem. 

Na de most új szelek fújnak, KicsiKató roppant egészséges lesz a roppant egészséges ételektől (is). És mivel az elmúlt másfél hét minden szabad percét blogok és receptek bújásával töltöttem, adta magát az ötlet, hogy közkinccsé tegyem a kezdeti bénázásokat, a nagy felfedezéseket és magát a folyamatot.

Szóval fogadjátok szeretettel a blogot, ahol egészségesebbre cserélem az ételeim és magam. :)

Dragonfly - avagy egyestés kaland fonós módra

A héten felmerült fonós-barátnés körökben, hogy mennyire elhanyagoltuk a rokkát, ezért szombat esti móka gyanánt bekészítettem 2-3 filmet, némi csokiskekszet és sűrű bocsánatkérések közepette nekiestem egy több éve festett gyapjúnak.

Még Rikker-szerzemény, szerintem az első festések egyike, ezek szerint már akkor is vonzódtam a kék-szürke párosításhoz. :) Nem volt tíz dekányi, sietni is akartam, így rusztikus-vastagra* vettem a figurát, amellett bőven lehet tévézni és hamar megvan.

Az éjszaka pihent, ma reggel megcérnáztam, nem mondom, hogy nem fogok tudni aludni a gyönyörűségtől, de tetszik. Majd megtalálja a magának való mintát, nem hajt a tatár.

Jó, bevallom, az is erős motiváció volt, hogy használhassam a vadiúj fonós címkéimet. :))

Dragonfly a Ravelryn

*NB: tudok vastagot fonniiiiiiii! :)

rengeteg lehetőség - kicsi idő

Ez a helyzet, egyszerűen meghaladja a szabad időmet az a sok terv, amit forgatok a fejemben (jó-jó, közléskényszerem se igen volt). Tanulni, olvasni, fejlődni, sütni, főzni, még többet olvasni... na meg az elmúlt hetek konstans 40 fokos hőmérséklete se tett jót a kreatív kedvnek.

Na de más oka is van, hogy hanyagoltam a fonalakat, ugyanis kissé hűtlenül átnyergeltem a papírokhoz. Régi vágyam vált valóra idén nyáron, amikor hosszas gyűjtögetés után bezsákmányoltam egy digitális vágógépet!! Úgy képzeljétek el, mint egy hímzőgépet, csak fonal helyett egy kis késsel vágja a szebbnél szebb formákat. 

Még csak ismerkedünk, de már így is lenyűgözött.

Az utóbbi hetekben több képeslapot adtam át, mint az elmúlt években összesen. :)

A tegnap esti mókolás eredménye:

Még rengeteget kell tanulnom róla, ráadásul lehet ezzel stencilt vágni, egyszerűbb bélyegzőket készíteni, sőt, textilre vasalós papírral is jól működik, nem beszélve az öntapadós vinylekről, úgyhogy egy időre lefoglal*.

*mára kötögetést terveztem, szégyen, mennyire nem haladok a türkiz csodámmal

elmaradások

hú... azt tudtam, hogy rég jártam erre, de hogy már egy hónapja is elmúlt... de most már itt vagyok! :)

Nem sok kicsikatóság született júniusban, inkább az önképzésé és tanulásé és olvasásé volt a főszerep, de van még olyan fonalam, amit nem mutattam. Apropó, fonal. A PIF játék három nyertese közül csak egy jelentkezett. Eleinte gondolkodtam, szóljak-e külön a nyerteseknek, aztán jött ezer teendő és aztán arra is jutottam, nem erőszak a disznótor. Igaz, nem adtam meg nyereményért jelentkezési határidőt, de ez az 5-6 hét már talán elegendő volt. Még nem döntöttem el, hogy a levegőben lógó két motringot adhoc ajándékozom el vagy villámjáték lesz érte, majd meglátjuk.

Na de el ne veszítsük a fonalat a kitérőkkel, őket még nem mutattam:

Ez a lila-narancs hirtelen jött, már évek óta a dobozban lapult előszálként és egyszer csak elém ugrott, hogy fonjam meg. Nem vagyok veszekedős típus, így nem álltam ellen. Sokáig nem tudtam eldönteni, szeretem-e, de arra jutottam, maradhat! :) :)

Ő meg.. szerencsétlen... :))) Őszintén nem tudom, mit gondoltam, mikor ezt a borzasztóan színes valamit megrendeltem. Előszálnak vastag volt, rovingnak vékony... Amióta nálam volt, mindig azt gondoltam, hogy szürkével fogom összecérnázni. Direkt vastagabbra fontam a szokásosnál, de ahogy az lenni szokott a rég dédelgetett tervekkel, nagyon nem tetszett a végeredmény.

Van bennem valami hülye kattanás, hogy kontrasztos színeket cérnázzak össze, de lassan kezdem megérteni, hogy hiába rajongok a csíkos holmikért, ez a kontraszt nem biztos, hogy annyira klassz összecérnázva.

És ha már megvariáltam, a maradék gyapjakat vékonyabbra fontam, így van egy halomnyi különféle fonalam, amit talán sose fogok felhasználni. Halleluja! :) :)

Technikai részletek: lila-narancs és színeske.

panaszláda

Van nekem egy áldott jó főnököm*, aki éppen ma tölti a 18-at. Vagy a 25-öt. Vagy valami hasonló illusztris kort. Sokat tanakodtam, mi legyen az ajándéka, mégiscsak KicsiKató vagyok, még ha munkaidőn kívül is, de egy kötött kendő talán nem lett volna túl ideális...

Ok, legyen pia, tudjuk, hogy az alkohol nem oldja meg a problémákat, de a víz se. Egyik gondolat a másikat követte, míg meg nem született:

Mert bizony szeretjük az embereket (höhöhh) és csak áldott jó gyermekek tanulnak nálunk (höhöhh), de azért néhanapján előfordul, hogy egy aprócska panasz elhagyja kollégáim és főnököm száját. 

A leggyakoribbakat összegyűjtöttem és leszarom tabletta helyett speciálisan kidolgozott, két percnyi alkoholmámorba fojtott problémamegoldó-csomagot kreáltam. 

És mert ugye a mi iparágunkban igencsak meg kell tervezni az alkohollal átitatott perceket (ergo csak este, fuvart szervezve), a biztonság kedvéért becsempésztem két alkoholmentes sört is arra az esetre, ha már délelőtt nagy lenne a baj. :)))

És a slussz poén bár nem saját ötlet, de mi lenne nagyobb probléma, mint a remek munkaerő (=én) kiesése? Erre az esetre a legdurvább pia való, igazi kétségbeesést kisboltos féldekás keserűvel gyógyítunk. (Mondjuk ezen a vonalon továbbhaladva kellett volna még egy üveg sütőrum, asszem, az az alkoholizálás legalja egy ilyesmi felirattal: "már megint bárányhimlős lett". Az nehéz két hét volt munkaügyileg is. :DDDD

*ok, egy főnök mindig főnök marad, de ő tényleg a jófejek közül való!

add tovább! (lezárva)

Múlt héten sokadjára is megnéztem a Jövő kezdete című (szerintem egyébként zseniális) filmet és azóta motoszkál bennem a gondolat... rég volt már itt PIF játék, nem? 

Most viszont egy kis csavart vinnék a történetbe: vállalom, hogy három jelentkezőnek egy éven belül sk KicsiKató-fonalat küldök. Persze nem bánnám, ha olyanok jelentkeznének, akik maguk is kötnek/horgolnak/szőnek, hogy fel is használják a nyereményt, de ha valaki státusszimbólumként a vitrinbe tenné és nézegetné, hát üsse kavics...! :)

Cserébe csak annyit kérek, hogy a három nyertes szépítse meg három ember életét, hacsak egy percre is. Hogy a játékot viszi tovább a blogján, vesz egy csokit az elcsüggedt kolleganőnek vagy más módon adja tovább a kedvességet, nem bánom. 

És hogy ne a netfüggőség és gyorsaság játsszon csak szerepet, hétfő este nyolcig jelentkezhettek, aztán sorsolok. Jelentkezni itt vagy a facebookon kommentben, illetve e-mailben is tudtok. Ha van kedvetek, írjátok meg, milyen fonalra vágytok, nem ígérem, hogy egy az egyben tudom majd követni a vágyakat, de irányvonalnak jó lesz! 

No? Ki kér fonalat? :)

_______________________________________________

ápdéééééééééééét!!

Köszönöm, hogy játszottatok velem, reményeim szerint jövök még idén másféle mókával is! A három nyertes:

Írtok nekem e-mailt a címetekkel? :)

spenótos nokedli

A spenótos nokedli tökéletesen kimeríti a "ronda, de finom" fogalmát, úgyhogy érdemes kipróbálni! Gyorsan készen van ás különösen finom zöldségraguval! Mutatom, én hogy készítem:

Először felteszem a vizet a nokedlihez forrni. A raguhoz apróra vágok az íze kedvéért két szelet füstölt szalonnát, lepirítom, aztán hozzákeverem a megtisztított és összedarabolt zöldségeket (egy csokor újhagymát, egy kis fej karfiolt és 3 közepes répát), majd nyakon öntöm kb. fél liternyi paradicsomszósszal (házival, de tökéletes hozzá egy-két doboz hámozott paradicsom vagy bolti paradicsomlé, -püré). 

Amíg kicsit megpuhulnak a zöldségek, két nagy marék spenótot letisztítok és összeturmixolom kb. másfél deci vízzel és két duci gerezd fokhagymával. Sózom és annyi lisztet keverek hozzá, amivel nokedlitésztát kapok (többet felvesz, mint a sima nokedli és még így is egy picit lágyabb lesz). Ha forr a víz, beleszaggatom a tésztát és kifőzöm. Közben ha már egy picit puhák a zöldségek, hozzáadok még egy cukkinit feldarabolva és pár percet főzöm. 

Fűszert nem írok, határ a csillagos ég. Zöldfűszerek, harissa, gyros keverék, mucho maco, fokhagyma, ezek a leggyakoribbak a konyhánkban, kísérletezzetek bátran!