Nem tudom, a tietek milyen volt, de nekem... Keresem a jó kifejezést erre az évemre, de nem találom a megfelelőt. Az biztos, hogy alapjaiban rengett meg a rendszerem és mint minden összeomlás után két lehetőség volt: ott maradni lent a gödör alján vagy kijönni és valami sokkal jobbat újraépíteni.
Azt gondolom, a második lehetőséget választottam és ebben a szeretteim is megerősítettek időről időre.
Tudom, közhely, de átértékelődtek a dolgok. Ahogy megváltoztak a prioritások, ahogy kiderült, ki figyel rám és ki van mellettem csak megszokásból, kezdtem mindent más és tisztább szemmel látni. Sok mindent és mindenkit arrébb pakoltam, akikkel nem jött össze a jóban-rosszban mindkét opciója.
Elkezdtem vizsgálgatni az életem (bár egyesek szerint így is túl analizáló vagyok, but this is me. :) Tudatosan és tudat alatt is kutattam azokat a hétköznapi boldogságokat, amik erőt adhatnak vész esetén. Mert kiderült, vészhelyzet egyik pillanatról a másikra jöhet és jön is. Az mégis a mi felelősségünk, mit kezdünk utána magunkkal.
Hát elkezdtem kutatni az én kis boldogságaimat és kutatom még most is. Nagyon érdekes aha-élményem volt pár hete Gretchen Rubin Boldogságtervét olvasva. Félelmetesen hasonlított az életünk itt-ott, még ha az origónk más is volt. Gretchen egy nap rádöbbent, hogy... elvan az életében. Alapvetően megvan egy csomó mindene, aminek örülhetne, ő mégis egész nap morog és elégedetlenkedik és csak telnek fölötte az órák és csak úgy éldegél. Ad magának egy évet és próbálja megkeresni a maga kis hétköznapi boldogságait.
Sokat töprengtem rajta, kell-e nekem is egy ilyen rendszerezett útkeresés, de a tervszerűségre most nem vágyom. Ellenben hiszem, hogy sokunknak szüksége van a napi tudatos mosolyokra, így sokat fogok itt foglalkozni a boldogsággal. Ha nem bánjátok. Ha igen, akkor is. :D
Ha van kedvetek, tartsatok velem. Örülnék neki, ha beszélgetnénk egy-egy poszt után, de ha csak lefekvés előtt elgondolkodtok egy-egy kis mondatszeleten és elkezditek kutatni a ti boldogságaitokat, nekem az is csodás! Tudom, hogy nem tudok mindenkit boldoggá tenni), de remélem, hogy a saját történeteim megosztása segíthet titeket is.
Így most kimarad a szokásos évértékelés. Látjátok, hogy változnak az emberek? Pár hónapja még azon volt a hangsúly, mennyit kötöttem. Most azon, hányszor dőlök hátra mosolyogva és elégedetten. Jól van ez így!
Kívánok nektek egy csodás új esztendőt, de előtte egy olyan évbúcsúztatót, amilyenre vágytok! Jó, hogy vagytok, köszönök minden idei kedves szót és támogatást. Nélkületek (sem) ment volna!
