szőttem is! :)

Amikor megszületett a döntés, hogy lesz egy szövőkeretem, az első tervek között szerepelt egy szett edényfogó. Talán azért, mert a sok évvel ezelőtt darabok már nagyon topisak voltak vagy mert könnyű és gyors projektnek tűnt, nem tudom. Az ötletet (sok havi kihagyás után :D) tett követte és még áprilisban megszőttem az alapanyagot. Hat színt használtam, mind Scheepjes Cotton8 fonalak Anikóéktól és mivel szerettem volna kísérletezni a színekkel, mind a hatot használtam a felvetésnél is. A csíkos felvetésben külön-külön használtam a hat színt szövésnél, így alakult ki az egy családból való, de jócskán eltérő csapat: 

Miután elkészült a szőttes, beavattam, aztán felavattam a vadiúj lockomat és nekiestem. Sokkal egyszerűbb volt így szétdarabolni az anyagot, rögtön be is szegte, de azért visszamenőleg bevallom, kicsit cidri volt... :D

Mindegyik alá ugyanaz az anyag került, közé pedig fél centis vatelin. A már-már kicsikatós mintával tűztem, ami nem is volt olyan egyszerű, a laza, kézzel szőtt anyagon alig látszott a varrás! :o

Azóta már felavattuk őket és amellett, hogy boldogság rájuk nézni, beváltak használat során. Azt hiszem, készül majd még pár...:))

És ha már felvetettem a keretet (ami a szövés legkevésbé kellemes része, legalábbis nekem), kihasználtam a maradék centiket és szőttem egy kis darab anyagot.

Pont elég lett egy kisebb-közepes neszesszerhez, azóta ki se lehet robbantani a táskámból.

Lelki szemeim előtt sok sk neszesszert látok, sőtmitöbb, már el is kezdtem fonni az alapanyagokat... ;)

Technikai adatlap még több képpel a ravelry-n!

zoknicunami

 - avagy kezdem behozni a blogposztos lemaradásaim - 

Kezdjük a zoknikkal, úgyis pár órája fejeztem be az utolsót. Nem túl sok maradt el (le), három pár, de csak az elmúlt hetekben kaptam rá újra az ízére (és szörnyű, hogy annyi minden érdekel és emiatt soha semmire sincs elég időm...).

Ezek mind uncsi, "vanília" zoknik, ahogy az angol nyelvű szakirodalom nevezi őket - azaz semmi extra, csak sima kötés egy kis passzéval. Tökéletes a kézzel festett fonalakhoz, nem mindegyik színárnyalat bírja el a mozgalmas mintákat.

Mindet ugyanúgy kötöm, miután felszedtem 60 szemet:

1. passzé: 2 sima, 2 fordított; 16 sor

2. szár: 48 sor, végig sima

3. sarok: Fish Lips Kiss Heel

4. lábfej: 52 sor (38-as lábam van, arra pont elég)

5. zokniorr: 4-4 szemet fogyasztok az 1., 4., 7., 10., 12., 14., 16. és 17. sorban 
(2-3. szem: ssk; 28-29. szem: K2tog; 32-33. szem: ssk, 58-59. szem: K2tog)

6. kitchener stitch-csel összedolgozom a szemeket.

És akkor a lényeg: :)

Az évet ezzel a darabbal kezdtem, egy kedves ismerős néninek, direkt neki festettem ezt a színárnyalatot. 

Jó nagy lába van a miénkhez képest, azt hittem, sose lesz kész... 

Szerettem kötni, ő szereti viselni, win-win! :)

Technikai adatlap a ravelryn!

Ez a fonalpár prototípus volt a legutolsó titkos csomaghoz, unikum, emiatt pakolásztam is hetekig, de csak nem bírtam tovább, beleböktem. 

És milyen jól tettem, imádom őket együtt!

Technikai adatlap a ravelryn!

Ő pedig a legfrissebb, pár napja fejeztem be a kék fonalból egy pulcsit és ha már kimaradt a fonal... 

Sajnos - és anyukám szerencséjére - kicsit laza lett a lábamra, így rögtön meg is örökölte tőlem. 

Nekem is kell. :D

Technikai adatlap a ravelryn! 

Tour de Fleece 2019. - nulladik nap :)

Évek óta vágyakozva nézegettem a tour de fleece*-es posztokat a külföldi fonók oldalain, de se időm, se magyar társaságom nem volt rá. Idén viszont ráakadtam egy magyar csoportra a fb-on, időm is akad, sőt, pont most leszek alkotói szabadságon, szóval minden adott arra, hogy végre hajtsunk egyet-kettőt Gusztival. :D

Holnap indul a móka és ma végre jutott időm átnézni a gyapjakat. Aki ismer, tudja, hogy hajlamos vagyok bilibe lógatni a kezem, biztosan most is túlterveztem magam, de kit érdekel? :D Egy ideje vágyom sk fonott pulcsikra és kardigánokra, úgyhogy ezeket szedtem elő a ládákból főleg.

Ez a rózsaszínes-mályvás kupac manópostás szerzemény.

Ők az idei Kacskaringóról valók, ultrafinom gyapjak, a lilás több, a szürke kevesebb. Fair isle pulcsit szeretnék majd belőlük.

Ez a színátmenetes kupac egy elrontott festés eredménye, elővettem, de szerintem majd csak akkor fonom meg, ha már lecsökkent az átlaghőmérséklet 30 fok alá, nincs kedvem egy kupac alpakához tapadni izzadtan hetekre. :D :D

Ez a kupac a legesélyesebb jelölt. Rég szemezgetek a combospininggel, aminek az a lényege, hogy hasonszőrű (ha-ha), de teljesen különböző gyapjakat dolgozzunk össze egy (remélhetően) harmonikus fonallá. Réóta gyűjtügetem a lehetséges résztvevőket, ők az első befutók, van itt gyapjú Kinga barátnőmtől, Adritól a tavalyi Kacskaringóról, Enikőtől... Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle!

Hogy gyakoroljam még egy kicsit a vastagabb fonal fonását, ezt a két szalagot fogom kezdésként megfonni és összedolgozni.

Ő pedig a technikai kihívásom, sosem fontam még kézzel kártolt battot, ideje kipróbálni. :)

Teli a bili meg a pelus is, de nem verseny ez, úgyhogy nem lesz gond. Amennyit sikerül, annyit sikerül. Holnap kezdünk, ha végeztem, mutatom, mire jutottam! 

*Nagy vonalakban a kezdeményezés lényege, hogy a Tour de France ideje alatt - a verseny rendjét követve - a fonók online közösségekbe szerveződnek és fonnak, minél többet. Mindenki önmagával versenyez, nem kell másokat legyőzni. :) Ha érdekel, gyere a csoportba, még nem késő! :)

Kacskaringós élménybeszámoló, 2019. tavasz

Hopp, ezzel majdnem elmaradtam, elképesztő, hogy már két hét eltelt! 

Másodjára mentünk kiállítóként a Kacskaringó Fonalfesztiválra és bizton állíthatom visszanézve, hogy már-már rutinosan nyomtuk le a napot az elejétől a végéig. Idén nem sok időm és energiám maradt készülni. Előtte két nappal tudtam végre hazahozni anyukámat a kórházból (a tervezett 5-6 nap helyett 31 nap lett), teljesen szét voltam csúszva. Péntek reggelre ugyan már kész voltak a fonalak, de csupaszon, címkék és előkészületek nélkül vártak a sorukra. Fogalmam sincs, hogy sikerült abszolválni a napot, de este tízre minden a helyére került. 

Szombaton Kinga jött értem, jól megpakoltuk az autót, egy szűköcske helyet hagytunk Erikának, felvettük őt is és elképesztő időt futva értünk a tett helyszínére.

Innen indultunk:

És idén ezt hoztuk össze. 

Nem vagyok teljesen elégedett, de ez a március olyan gyatrára és sűrűre sikeredett, hogy most csak ennyi volt bennünk. 

A fonalak elfértek, látszódtak, most bőven elég volt ennyi. :) :)

Az őszihez képest talán kevesebben voltak, legalábbis a délelőtti nagy dömping kimaradt, ami nem is baj. Tavaly volt, aki nem fért oda a pulthoz, délután meg alig lézengtek az emberek, ahhoz képest most sokkal kiegyensúlyozottabb volt a nap. 

Rengeteg ölelést, mosolyt és kedves szót gyűjtöttünk be idén is, jó volt sokakat már ismerősként üdvözölni. Láttunk sok katóságot megkötve/horgolva/szőve, ezek a nap legszebb részei, imádom, mikor látom, miket készítetek! :*

Gondolom az előző hetek miatt sokkal fáradékonyabb voltam, mint általában, bevallom, délután már sokszor csak a lányok tartották bennem a lelket. Nagyon sokat segítettek most is, vittek, pakoltak, támogattak, kisegítettek, tanácsot adtak, tiramisut hoztak, lelkesítettek és kiegészítettek ott, ahol én már kevés voltam. 

Ősszel találkozzunk még többen! :*

(Fotók: Kinga és Kata:))

Kacskaringós szajré

Az úgy volt, hogy eredetileg ugye a saját portékát vittük fel a tavaszi Kacskaringóra, eladni. De aztán a körülmények úgy alakultak... Kevesebben is voltak a látogatók, több volt a szabadidő, én nagyon fáradt voltam, valahogy muszáj volt kompenzálni, sűrűn sétálgattam és igen, sűrűn elcsábultam. :D Úgyhogy az élménybeszámoló első részében muszáj megmutatnom, milyen szépségeket vettem.

Tavaly és idén is Annás standja volt szemközt, tavaly végig bámultam egy kékes gombolyagot... Idén sikerült rá lecsapni, és ami helyben kékeszöldesnek tűnt, az itthon teljesen zöld lett. Nem kevésbé tetszik, nem tudom, mikor alakul át, de bevallottan a birtoklásvágy hajtott... :D

Katafonal most debütált a Kacskaringón, hogy meghozzam a szerencséjét, gyorsan megvettem tőle reggel az első motring fonalat. Hátha visszatér a zoknikötő kedvem is.. 

A Fonal Club standjánál tavaly is elcsábultam, idén se tudtam kihagyni. A szövőkeret miatt egy motring selyem jött haza. Csak jut idő valamikor szőni is. :D

Nina standjánál nem tudtam dönteni két motring között, úgyhogy mondtam neki, gyorsan számoljon, mielőtt lebeszélem magam, jött velem mindkettő. A Creekből ráadásul Erika barátosném is vett, szintén szőni, kíváncsi vagyok, hogyan alakul át nála és nálam. :) 

Ninától a Burda asztala mellett vezetett haza az út és hát tudjátok, zoknifonalból sose elég. Szerencsére sikerült a vásárlás idejére kikapcsolni a hosszútávú memóriám, így csak utána jutott eszembe az a másfél ládányi zoknifonal, ami a fészerben alszik..

Eni Co idén kimaradt, de van igazolásom, tőle két Kacskaringó között rendeltem, viszont a Guzsalyas gyapjak addig kacsintgattak rám, amíg nem bírtam ellenállni. Megkérdeztem a csajokat, melyik színt vegyem, erre felmerült egy fair isle sk fonott pulcsi ötlete. Lehetetlen volt ellenállni. :D

Ariedné Műhelye Adrienn összekártolt magának egy kis battot, megláttam és rábeszéltem, hogy nekemiiiiiis! :) Nemrég néztem végig a Craftsyn egy videót a különféle fonási technikákról, szeretnék majd kipróbálni pár battról fonást. Gyönyörű élőben a sokféle szín és anyag!

És hát ott volt KicsiKató standja is. :D :D :D Hazajöttem, leltároztam, nagyon sok mindenről lebeszéltem magam, róluk viszont nem sikerült. Azt mondtam magamnak, ha marad Eozin, azt megtarthatom. Egy maradt, egyszer zokni lesz belőle! :)

Ebbe pedig beleszerettem - bevallom, csak sokadik látásra, de akkor aztán fülig. Ha egyszer lesz rá időm, egy hatalmas stólát szeretnék belőle!

(Kacskaringó fonalas és Cser kiadós szajré hegyekben áll itthon az internetes vásárlások miatt, azokból is van felmentésem.:)))