- avagy kezdem behozni a blogposztos lemaradásaim -
Kezdjük a zoknikkal, úgyis pár órája fejeztem be az utolsót. Nem túl sok maradt el (le), három pár, de csak az elmúlt hetekben kaptam rá újra az ízére (és szörnyű, hogy annyi minden érdekel és emiatt soha semmire sincs elég időm...).
Ezek mind uncsi, "vanília" zoknik, ahogy az angol nyelvű szakirodalom nevezi őket - azaz semmi extra, csak sima kötés egy kis passzéval. Tökéletes a kézzel festett fonalakhoz, nem mindegyik színárnyalat bírja el a mozgalmas mintákat.
Mindet ugyanúgy kötöm, miután felszedtem 60 szemet:
1. passzé: 2 sima, 2 fordított; 16 sor
2. szár: 48 sor, végig sima
3. sarok: Fish Lips Kiss Heel
4. lábfej: 52 sor (38-as lábam van, arra pont elég)
5. zokniorr: 4-4 szemet fogyasztok az 1., 4., 7., 10., 12., 14., 16. és 17. sorban
(2-3. szem: ssk; 28-29. szem: K2tog; 32-33. szem: ssk, 58-59. szem: K2tog)
(2-3. szem: ssk; 28-29. szem: K2tog; 32-33. szem: ssk, 58-59. szem: K2tog)
6. kitchener stitch-csel összedolgozom a szemeket.
És akkor a lényeg: :)
Az évet ezzel a darabbal kezdtem, egy kedves ismerős néninek, direkt neki festettem ezt a színárnyalatot.
Jó nagy lába van a miénkhez képest, azt hittem, sose lesz kész...
Szerettem kötni, ő szereti viselni, win-win! :)
Ez a fonalpár prototípus volt a legutolsó titkos csomaghoz, unikum, emiatt pakolásztam is hetekig, de csak nem bírtam tovább, beleböktem.
És milyen jól tettem, imádom őket együtt!
Ő pedig a legfrissebb, pár napja fejeztem be a kék fonalból egy pulcsit és ha már kimaradt a fonal...
Sajnos - és anyukám szerencséjére - kicsit laza lett a lábamra, így rögtön meg is örökölte tőlem.
Nekem is kell. :D
