Hopp, ezzel majdnem elmaradtam, elképesztő, hogy már két hét eltelt!
Másodjára mentünk kiállítóként a Kacskaringó Fonalfesztiválra és bizton állíthatom visszanézve, hogy már-már rutinosan nyomtuk le a napot az elejétől a végéig. Idén nem sok időm és energiám maradt készülni. Előtte két nappal tudtam végre hazahozni anyukámat a kórházból (a tervezett 5-6 nap helyett 31 nap lett), teljesen szét voltam csúszva. Péntek reggelre ugyan már kész voltak a fonalak, de csupaszon, címkék és előkészületek nélkül vártak a sorukra. Fogalmam sincs, hogy sikerült abszolválni a napot, de este tízre minden a helyére került.
Szombaton Kinga jött értem, jól megpakoltuk az autót, egy szűköcske helyet hagytunk Erikának, felvettük őt is és elképesztő időt futva értünk a tett helyszínére.
Innen indultunk:
És idén ezt hoztuk össze.
Nem vagyok teljesen elégedett, de ez a március olyan gyatrára és sűrűre sikeredett, hogy most csak ennyi volt bennünk.
A fonalak elfértek, látszódtak, most bőven elég volt ennyi. :) :)
Az őszihez képest talán kevesebben voltak, legalábbis a délelőtti nagy dömping kimaradt, ami nem is baj. Tavaly volt, aki nem fért oda a pulthoz, délután meg alig lézengtek az emberek, ahhoz képest most sokkal kiegyensúlyozottabb volt a nap.
Rengeteg ölelést, mosolyt és kedves szót gyűjtöttünk be idén is, jó volt sokakat már ismerősként üdvözölni. Láttunk sok katóságot megkötve/horgolva/szőve, ezek a nap legszebb részei, imádom, mikor látom, miket készítetek! :*
Gondolom az előző hetek miatt sokkal fáradékonyabb voltam, mint általában, bevallom, délután már sokszor csak a lányok tartották bennem a lelket. Nagyon sokat segítettek most is, vittek, pakoltak, támogattak, kisegítettek, tanácsot adtak, tiramisut hoztak, lelkesítettek és kiegészítettek ott, ahol én már kevés voltam.
Ősszel találkozzunk még többen! :*
(Fotók: Kinga és Kata:))
