Csak látszólag kell választani a kettő között és ezt mostanában igyekszem minél inkább szem előtt tartani. A tervezés remek dolog, nem is tudnék meglenni nélküle, de sokszor szükség van kreativitásra és B verzióra. Milyen sokszor fordul elő, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy előre vártuk, igaz? Közhelynek tűnik, de a legnagyobb titok ilyenkor: mi döntjük el, hogy megtorpanunk vagy megkeressük a járható utat.
Én az utóbbit választottam ennél a fonalnál. Már amikor festettem a merino/nylon szöszt nyáron, tudtam, hogy mit akarok. Fraktál fonás, kétágú, 400m/100g, mindent jó előre lezsíroztam a fejemben.
Az előkészületeknél még minden rendben volt. Kettőszedtem a szalagot, fele nagyobb darabban maradt, a másik felét vékony csíkokra szedtem, majd megfontam külön a két részt és összecérnáztam.
És itt kezdődtek az elkeseredések. nem úgy nézett ki, ahogy szerettem volna. Eltűntek a szöszben még olyan szép színek. Nem tetszett a végeredmény. Ráadásul túl vastag volt.
Hagytam magamnak pár napot kesergésre, átgndoltam, mi legyen a másik felével, aztán megráztam magam és a vastag szalagot is vékony csíkokra szedtem és mindet jó vékonyra fontam.
Navajo-val cérnáztam és végre azt kaptam, ami tetszik. Egyenletes, szép színek, puha, heavy fingering vastagságú motring.
Persze így már nem lesz elég egy egész zoknira, de kit érdekel? Majd kiegészítem fekete passzéval, sarokkal és ha kell, orral. A 'rontott' darab meg elfér a többi fonal között, egyszer biztosan megtalálja a maga helyét. :)
