Az elmúlt években már mindenféléket készítettem - horgoltam, kötöttem, varrtam, de a szövés kimaradt. Egészen tavaly decemberig. :)
Szerettem volna egy puha, de strapabíró pamutszövetet, így ismét Nordfonaltól rendeltem, ezúttal Drops Safran lett a befutó.
A sötétbarnából tekertem a felvetést. Itt nem sok szállal dolgoztam (189), de elég macerás volt a befűzés sorrendje, hát ki akartam maxolni a felvetés utáni élvezeteket. :)
Ismét a handweaving.net szuper funkcióját használtam, ahol egy kattintással meg lehet nézni, arra a befűzésre milyen szövésminták vannak még. Az első szerelem mellé (amit Erika szülinapi ajándékához néztem ki) találtam még egy mintát, volt mályva és kék fonalam a szövéshez, ezért négy projekttáskát terveztem.
Először a piros mintával kezdtem. Most is felragasztottam a mintát kicsiben és az egész kottát, ami most ijesztően hosszú volt, 54 sorból állt.
Hogy követni tudjam a folyamatot, letöltöttem egy appot a telefonomra (counter), a kijelzőt két percesre állítottam, a telefont pedig magam mellé tettem. Amint leszőttem egy sort, megérintettem a képernyőt, így folyamatosan követni tudtam, épp hol tartok.
Ez volt a második nyolcnyüstös befűzésem és aggódtam, nem fogok-e bekeveredni a csipeszek kapcsolgatása közben. Meglepően gyorsan ráállt a kezem és az agyam, a minta könnyen követhető volt és így, hogy excelben már előre átrajzoltam számosra, nem kellett végig gondolkodnom, épp melyik nyüst következik.
Persze itt is becsúsztak hibák - például sikerült életemben először rosszul befűzni a bordát. Kimaradt egy rés, ami szerencsére minta szövésnél nem volt látványos, csak akkor tűnt fel, mikor a szőttesek elején és végén 6-6 sornyi vásznat szőttem. (Ezt a részt szoktam varrásnál visszahajtani, kvázi ez a varrásráhagyás:))
Előbb Erika ajándékát szőttem meg, sajnos bele is keveredtem, későn derült ki, hogy 54 sor helyett csak 50-et nyomtattam ki. Így nem lett tökéletes, de rengeteg szeretet került bele ellensúlyozásként, ráadásul így mindig emlékeztetheti őt, hogy én se vagyok tökéletes. :D
Utána a kék fonallal leszőttem ugyanazt a mintát.
Aztán váltottam a második mintára.
Háááát... amennyire jól nézett ki papírom, annyire semmilyen volt megszőve. :(
Nem tudom, mi késztetett rá, de ugyanezt leszőttem mályvával is. Semmi haladás, abszolút nem látszott semmi, csak egy nagy katyvasz.
Aztán levágtam a szövőszékről, eldolgoztam a széleket, beáztattam, kivasaltam, készre varrtam és láss csodát, gyönyörűek lettek mind!
Aki már vásárolt KicsiKató kézzel festett fonalat, tudja, hogy a köszönőkártyán mindig van egy-egy cuki gomb. A maradékok közé túrtam és mindegyikre kerestem egyet.
Imádom a végeredményt. Kettőt elajándékoztam közülük, kettőt megtartottam és alig várom, hogy újra szőhessek. Kíváncsi vagyok, hány darabnál fogom azt érezni, oké, most már elég lesz, nézzünk valami mást. :)
