Mostanában valahogy fixa ideám lett New York. Nem tudom, miért. Pedig rettegek a repüléstől, állatira nem bírom a tömeget, őszintén szólva nem is szeretek utazni, mégis hevesebben dobog a szívem New Yorkért.
Talán mindenről ez a kardigán tehet. :) Hónapok óta a tudatalattimban mocorog, igaziból ebben szerettem volna a tavaszi Kacskaringóra menni, de hol járt ez még akkor...
Most viszont végre kész van és teljes pompájában várja, hogy felavassam!
A sálgallért külön kellett kötni, utána felvarrni. Hát... jobban szeretem az egyben kötött holmikat, elég bénácska lett a varrás. Szerencsére messziről nem látszik!
Viszont a hossza... eleve hosszított kardigán, de ez a 200m/100g selyem-merinó olyan fajsúlyos fonal volt, hogy kicsit húzott még rajta. Sebaj, köntösnek jó lesz majd! :D
Áááááá, nem, simán elhordom majd kardigánként. Imádom a finom részleteit, a csipkét mindenhol.
Saját festésű fonalból kötöttem (Rock'n'Roll színárnyalat) és most se variáltam a motringokkal... Kicsit sávos lett emiatt, de olyan mozgalmas egyébként a fonal és a minta is, hogy csak akkor látszik, ha nagyon kötekedni akar az ember. :)
