ezennel ünnepélyesen átnyújtom magamnak. El se merem mondani, mikor lett kész ez a stóla...
Azt viszont ha akarnám, se tudnám megmondani, miért várakozott ennyit. Viszonylag hamar megfontam az Anikóéktól vásárolt fonalat, imádtam nézni, ahogy alakulnak a színek.
Már szövés közben is gyönyörűség volt nézni, még akkor is, ha elég szöszös. Egyágú, gyári, valamit valamiért.
Már szövés közben is gyönyörűség volt nézni, még akkor is, ha elég szöszös. Egyágú, gyári, valamit valamiért.
Aztán ahogy kész lett, csak várt és várt az eldolgozására. Addig várt, hogy végül én is eluntam magam és a rojtozás halogatása helyett inkább vettem egy tekerentyűt.
Nem mondhatom, hogy izületesre rojtoztam a kezeimet eddig, de így is hihetetlen könnyebbség. Elég sokat kreatívságra használom a kezeimet, óvom és kímélem őket, amikor tudom.
A napokban megcsinálom a felvetést egy csipkestólához, ott majd tekergethetem kedvemre a rojtokat, ha egyszer (muhaha) elkészül. :)
