Nehezen mozdulok ki a kényelemből. Szeretem a bevált dolgokat, nem eszem végig az étlapot, ha megvannak a kedvenceim. És gyapjak tekintetében bőségesen elvoltam a merinókkal, selymekkel, alpakákkal... Eddig.
Az hagyján, hogy a legutóbbi KicsiKató fonalvásáron egy rakás különleges(ebb) szöszt festettem, amiknek egy részét megtartottam kipróbálásra, elindult egy kihívás-sorozat az egyik fonós fb csoportban is, ahol elsőként a wensleydale került terítékre.
Amikor megjött a csomag, kicsit fellélegeztem - gyönyörű fénye volt festetlenül és nem volt borzasztóan durva tapintású. Az már akkor látszott, hogy erősen kapaszkodnak össze a szálak, kifejezetten súlyos volt a szalag, szerencsére viszont a festéket nagyon szerette, nézzétek:
Nem is bírtam sokáig, a száradás után 48 órán belül már orsóra került. :) Amikor vékonyabb csíkokra szedtem, látszott, hogy nem lesz annyira vad a végeredmény, mint elsőre tűnt:
És hát ilyen gyönyörűséges lett a végeredmény.
A számok megleptek, azt hittem, vékony lesz, de látszatra fingering, méterszám alapján meg DK. Sebaj, szőni fogom, jó lesz az úgy, ahogy lesz. :)
Kicsit sprődecske, de nem vészes, pulcsit azért nem kötnék belőle...
De! Kimaradt egy kevéske egyágú, letekertem, beáztattam... Álompuha a kétágúhoz képest! Ráadásul vékony és egyben erős, úgyhogy meggondolandó, nem kellene-e mégis az egyágúból valamiféle felsőt kötni. Egyszer. Talán. :)
