A "halogatás nagymestere" címet

ezennel ünnepélyesen átnyújtom magamnak. El se merem mondani, mikor lett kész ez a stóla...

Azt viszont ha akarnám, se tudnám megmondani, miért várakozott ennyit. Viszonylag hamar megfontam az Anikóéktól vásárolt fonalat, imádtam nézni, ahogy alakulnak a színek.

Már szövés közben is gyönyörűség volt nézni, még akkor is, ha elég szöszös. Egyágú, gyári, valamit valamiért.

Aztán ahogy kész lett, csak várt és várt az eldolgozására. Addig várt, hogy végül én is eluntam magam és a rojtozás halogatása helyett inkább vettem egy tekerentyűt.

Nem mondhatom, hogy izületesre rojtoztam a kezeimet eddig, de így is hihetetlen könnyebbség. Elég sokat kreatívságra használom a kezeimet, óvom és kímélem őket, amikor tudom. 

A napokban megcsinálom a felvetést egy csipkestólához, ott majd tekergethetem kedvemre a rojtokat, ha egyszer (muhaha) elkészül. :) 

Technikai részletek szokás szerint ravelryn!

New York, New York...

Mostanában valahogy fixa ideám lett New York. Nem tudom, miért. Pedig rettegek a repüléstől, állatira nem bírom a tömeget, őszintén szólva nem is szeretek utazni, mégis hevesebben dobog a szívem New Yorkért.

Talán mindenről ez a kardigán tehet. :) Hónapok óta a tudatalattimban mocorog, igaziból ebben szerettem volna a tavaszi Kacskaringóra menni, de hol járt ez még akkor...

Most viszont végre kész van és teljes pompájában várja, hogy felavassam!

A sálgallért külön kellett kötni, utána felvarrni. Hát... jobban szeretem az egyben kötött holmikat, elég bénácska lett a varrás. Szerencsére messziről nem látszik!

Viszont a hossza... eleve hosszított kardigán, de ez a 200m/100g selyem-merinó olyan fajsúlyos fonal volt, hogy kicsit húzott még rajta. Sebaj, köntösnek jó lesz majd! :D

Áááááá, nem, simán elhordom majd kardigánként. Imádom a finom részleteit, a csipkét mindenhol.

Saját festésű fonalból kötöttem (Rock'n'Roll színárnyalat) és most se variáltam a motringokkal... Kicsit sávos lett emiatt, de olyan mozgalmas egyébként a fonal és a minta is, hogy csak akkor látszik, ha nagyon kötekedni akar az ember. :) 

Technikai részletek szokás szerint a ravelryn!

a wensleydale-szüzesség már a múlté!

Nehezen mozdulok ki a kényelemből. Szeretem a bevált dolgokat, nem eszem végig az étlapot, ha megvannak a kedvenceim. És gyapjak tekintetében bőségesen elvoltam a merinókkal, selymekkel, alpakákkal... Eddig.

Az hagyján, hogy a legutóbbi KicsiKató fonalvásáron egy rakás különleges(ebb) szöszt festettem, amiknek egy részét megtartottam kipróbálásra, elindult egy kihívás-sorozat az egyik fonós fb csoportban is, ahol elsőként a wensleydale került terítékre.

Amikor megjött a csomag, kicsit fellélegeztem - gyönyörű fénye volt festetlenül és nem volt borzasztóan durva tapintású. Az már akkor látszott, hogy erősen kapaszkodnak össze a szálak, kifejezetten súlyos volt a szalag, szerencsére viszont a festéket nagyon szerette, nézzétek:

Nem is bírtam sokáig, a száradás után 48 órán belül már orsóra került. :) Amikor vékonyabb csíkokra szedtem, látszott, hogy nem lesz annyira vad a végeredmény, mint elsőre tűnt:

És hát ilyen gyönyörűséges lett a végeredmény.

A számok megleptek, azt hittem, vékony lesz, de látszatra fingering, méterszám alapján meg DK. Sebaj, szőni fogom, jó lesz az úgy, ahogy lesz. :)

Kicsit sprődecske, de nem vészes, pulcsit azért nem kötnék belőle...

De! Kimaradt egy kevéske egyágú, letekertem, beáztattam... Álompuha a kétágúhoz képest! Ráadásul vékony és egyben erős, úgyhogy meggondolandó, nem kellene-e mégis az egyágúból valamiféle felsőt kötni. Egyszer. Talán. :) 

Technikai részletek és képek szokás szerint a linkre kattintva!