... mert hogy az első szövődményem* egy gyakorló darab volt, ami még várja sorsa beteljesülését (aka. cipzárra és bélésre vár)... na de kezdjük az elején, jó?
Aki kicsit is tágabb életet él online kreatív körökben, észrevehette, hogy bizony 2018 a szövés éve volt. Ahogy anno két csoportra lehetett osztani a kötős barátokat (aki már fon és aki még nem), nagyjából ugyanez igaz volt most a szövésre. Boldog-boldogtalan járt szövőkurzusokra és workshopokra és műhelyekbe és olyan csodákat szőttek, hogy ember legyen a talpán, aki sokáig ellenáll.
Nekem úgy nagyjából őszig sikerült. Eleinte tervezgettem, hogy majd elmegyünk szőni a csajokkal, de minden szövőműhellyel volt egy kis gikszer. Volt, ami túl nagy, volt, ami túl kicsi, volt, ami létszámra jó, de túl széles a felvetés... Éreztem én, hogy ez a sok ellenérzés egy irányba tol és bár eszembe jutott ezúttal gyakorlottaktól tanulni, most is az autodidakta módszert választottam, mint eddig kb. mindig. Nem tudom, miért van ez így, szeretem kitapasztalni a dolgokat ahelyett, hogy mások megmondanák, szeretem a saját utamat járni, szeretek itthon kísérletezgetni.
Szóóóóval felkerestem Zsuzsa (egyébként nagyon informatív és használható webshpját - ez nálam mindig nyerő párosítás, sokat vásárolok online) és elkezdtem nézelődni a szövőkeretek között. Persze eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha tovább gyűjtögetnék és egyből egy többnyüstös asztali székkel kezdenék, de szerencsére nem tudtam addig várni. Végül egy hatvan centis Kromski Harp Forte lett a befutó. Úgy volt, hogy karácsony tájékán érkezik ehelyett december közepén már rég itt volt. A legnagyobb hajtás közepén érkezett, ezért a dobozában várta ki 25-ét, ami nálunk szerencsére nem a karácsonyi megőrülésé, hanem a nyugodt pihenésé. Mit mondjak, az a fene nagy önbizalmam - miszerint rendszerint mindenről elhiszem, hogy képes vagyok rá - egy pillanatra alábbhagyott, mikor megláttam a sok alkatrészt. Soha nem láttam szövőalkalmatosságot élőben, soha nem láttam senkit szőni élőben, innen szép nyerni, ugye?
Pár óra alatt viszont kész is voltam vele - de még nem tudtam, működik-e. :D
Másnap aztán pikkpakk (muhaha) megcsináltam a felvetést maradék akril fonalból (felvetettem? jajj, ezek az új terminusok még nehezen mennek :D)
és aztán már tényleg pikkpakk megszőttem az első gyakorló darabot. Fantasztikus volt, csak az pörgött a fejemben, hogy miértnemhamarabb? :D :D
Pár napra rá pedig újra nekiestem,
most már pamut felvetéssel és direkt a szövéshez vásárolt fonallal.
Hát... el vagyok ájulva. Nem magamtól, hanem az egész folyamattól. Nem ugyanaz, mint egy soknyüstös, robosztus darab, cserébe viszont azt hiszem, klasszisokkal gyorsabb és sokoldalúbb. Ha akarom, egyik nap csipkestólát szövök, másnap táskához szövök anagot, harmadnap konyharuhához, negyedik nap vastag fonallal dolgozok... (És ezt mind tervezem is 2019-re:)) És hogy mennyivel gyorsabb, mint a kötés vagy akár a horgolás! :o
Addig is itt a végeredmény. Imádom.
*szövevényem? szövésem? ha van horgolmány, mi a szövött kelme hasonszőrű neve? írjátok meg fb-on, addig kénytelen leszek ilyen agyament nevekkel illetni!
