Nehéz napokat élünk... Drága nagyikám tegnap óta kórházban van, ami az ő korában már nem túl biztató dolog... Kilencvenöt évvel ezelőtt született október hatodikán. Szerencsére egészen az utolsó napokig élhető és boldog életet élt, főleg az utolsó években. Sokat elmond róla, hogy egy hete ilyenkor még felkértem táncolni és igent mondott. Persze már csak ringatóztunk, de akkor is... Talán megéreztem ezt, nem is tudom, mindenesetre elhatároztam két hete, minek várjunk karácsonyig az ajándékával:) Elkezdtem tervezgetni, lassacskán beszereztem minden hozzávalót és az utolsó itthon töltött éjszakáján készre varrtam a képét, amit az ágya fölé teszünk. A családját ábrázolja, rajta van az esküvői fotójuk és mind a nyolc gyereke, akik megérték a felnőttkort (tíz gyermeket szült).
We live so hard days... My beloved grandma is in hospital, and that isn't so good news at her age... She was born 95 years ago on 6th October. Fortunately she lived really happy life, especially in the last few years. It says a lot about her that we danced a weak ago. Of course we moved just slowly, but danced... Maybe I had a premonition, I don't know, but I decided to give her a Christmas present before December:) I started to planning, bought everything for it and I sewed it on her last night at home. It's a wallhanging for her bed-place, it portrays her whole family, the marriage-photo and her 8 children who lived till the adulthood (she gave birth for 10 children).
Mással is foglalkoztam mostanában - próbálkozom képeslapokkal és hímzett karácsonyfadíszekkel. Eddig ezek készültek el, de van pár tervem a későbbiekre is:))
I sewed some else too - I'm trying to make postcards and machine embroidered Christmas-ornaments too. These are the results, but I have some more plans for the future:))
