2008. augusztus 7., csütörtök

száz:))

Hát végre itt vagyok újra. Nem lustálkodtam az elmúlt napokban, serényen dolgoztam, hogy meghirdethessem az első 'give away'-emet, szabad fordításban: 'nyerjetek és vigyétek':)) Az alkalom pedig jeles: ez a századik "blog-oldalam", ami nem csoda, mert írásban be nem áll a szám néha:)

A szabály rendkívül egyszerű. Írj egy kommentet erre a bejegyzésre és már bent is van a neved a virtuális kalapban. Szeretném, ha azok is klaviatúrát ragadnának, akik csak read-only üzemmódban vannak jelen itt nálam. Persze csak ha szeretnétek az ajándékomat ... amit még mindig nem mutatok meg:)) Olyan sokan fáradtak, lehangoltak a napokban, hogy arra gondoltam, jó lenne, ha ez a give away az önértékeléshez kötődne. Arra kérlek titeket, hogy írjátok le egy kreatívkodáshoz kötődő sikerélményeteket, amire büszkék vagytok magatokban, amiről azt hittétek, sosem fog sikerülni és mégis megcsináltátok... Olyan sokat beszélünk a hibákról, rossz dolgokról, hát itt az ideje örömködni, nem?:)))

Szándékosan nem fordítom ezt a bejegyzést angolra, örülnék, ha a magyar bloggereknél maradna az esély a nyereményre. Jaaa, igen, nyeremény. Hát így indult:

Aztán még finomítottam kicsit a dolgon:

És itt az összes alkatrész együtt:


Hát tessék, ez lett belőle. Egy varrós kosárka természetesen az elmaradhatatlan tűpárnával. A méretei: 20x11 centi széles és 15 centi magas.

Tudjátok, az ördög a részletekben lakozik...:)

A jelentkezést 2008. augusztus 12-én déli 12 órakor lezárom, utána sorsolok. Örülnék, ha velem játszanátok:))


40 megjegyzés:

helen írta...

Jaj, de jó kis játék :) Beneveznék :)

Bár 1es sorszámmal valahogy kisebb az esélyem. Statisztikailag nincs ennek indoka, csak valahogy a tapasztalat...

De azért mesélek :)
Régóta szemezgettem a fentről-lefele kötött pulcsikkal. Nagyon tetszettek, de valahogy nem éreztem, hogy én is meg tudnám kötni. Aztán számolgattam, és kötöttem és bontottam és kötöttem... Végül elkészült. Fotót nemsokára teszek fel a blogomba. Összejött, bár nem tudom, hogy legközelebb is összejönn-e ez így... :D

helen írta...

És még nem is írtam, hogy nagyon profi módon űzöd az ipart... ez a legutóbbi munka nagyon-nagyon tetszik! Ügyes és precíz vagy!

Névtelen írta...

Én is benevezek,mert nagyon klasz kis ajándékkal kecsegtetsz. Olyannal,amivel régóta szeretnék próbálkozni,de nem merek belevágni.

Skerélmény? ha sikerül a gyerkőcök mellől varrógéphez ülnöm.Ilyenkor bármi siker. Asztalterítőket sikerült szépeket varrnom. és 1-2"tote bag" is boldoggá tett.

Ida13

Névtelen írta...

Ez igazán kedves ötlet tőled :D és ezennel én is benevezek a sorsolásos játékra. Talán az első olyan varrós emlékemet mesélném el, amikor a varrógéphezültem. Sosem tanultam varrni, egyszerűen eldöntöttem hogy tudok varrni. Varrógép, kellékek, textil - persze nem túl drága, egy Burda és rengeteg önbizalom. A szabás után nagy része elpárolgott. Majd a varrás közben még egy adag. Aztán két nap pihenő majd ismét nekiültem és kiderült nem is olyan bonyolult az a lapszoknya. Napokig le sem vettem olyan jól sikerült. Persze azóta már tanultam ezt-azt. Gratula az oldalhoz, ötletekhez, kivitelezéshez. LAU

Zsuzsi írta...

Nos, nemrég posztoltam meg, miért is jó nekem a 2kezi mindenféle, elsősorban a varrás. Hogy most találtam rá az igazi hobbimra. Amivel nem csak dekorálok, hanem alkotok is. Hogy a hobbim akár a munkám, pénzkereső forrásom is lehetne -no nem most, hanem a nem túl távoli jövőben -ha úgy akarnám.

A lehangolt posztolók sorából szeretettel és reménykedéssel:
Zsuzsi :)

Judilla írta...

Nagyon kedves ötlet!! Nevezek én is a játékra:))
Bár én még sosem nyertem semmit, de az esélytelebek nyugalmával azért én is megpróbálom...:))
Gratula, szuper lett az ajándék!!
Tutorialt nem fotóztál véletlenül?

Marianna írta...

Na én is beszállok, csak úgy! Sikerélményem, hogy egy varródobozkát csináltam, de sikerült átalakitani és úgy néz ki, hogy jó lesz. Hamarosan (bevarrom a zippzárakat) és fényképezek. Ja ennek már megvan a gazdája, ezért jelentkezem! Meg szeretek játszani!

bruercsi írta...

Jaj, Kicsikató!
Hogy ez milyen szép ötlet, nahát én sem szeretnék kimaradni, bár nyerni sosem szoktam, de azért megadom az esélyt magamnak most is!
Én azt az "ELSŐ" élményemet osztanám meg veletek, amikor az első un. komoly darabot kreatívkodtam. kb. 15 éves lehettem, elmentünk nyaralni Káptalanfüredre és már akkor is megmutatkozot, hogy nem élvezem a nyaralást, ha nem járhat a kezem. Egy kedves rokonunknál laktunk, aki fantasztikus dolgokat kötött és rengeteg külföldi kötős újságja volt, na én kinéztem egy pulcsit. Látszik, hogy, aki nem ért hozzá az csak a végeredményt nézi és nem azt, hogy mivel jár eljutni odáig.
Ez egy könnyű (súlyra!) nyári pulcsi volt, 3 színből kellett kötni, én a fehér, a halványzöld és a halvány rózsaszínt választottam, maga a minta nem volt túl bonyolult
4 sor sima, 1 sor azsúr minta (1 szem sima,1 ráhajtás. Ez ismétlődik, köv sor: 1 fordított, a ráhajtást leengedni, ettől klassz lyukacsos lesz)
Na, gondoltam ez klassz haladós lesz, igen ám, de a bukfenc ekkor jött számomra. Totál egybe kellett kötni! Kezdés: elöl a passzénál, haladunk fel, denevér ujjra kibővítjük kb. 1 méter(!)hosszú egy sor, csónaknyak, majd szép lassan fogyasztva leérünk a háta passzéhoz. Utána összeállítás, ujja passzéhoz szem felszedés, kötés és már kész is! Na, ez kitartott karácsonyig!!! :)
A nyaka környékén idönként úgy éreztem vagy feladom vagy kiteszem a taccsot! Viszont egyiket sem tettem, hanem kész lettem és büszkén hordtam évekig.
Így utólag visszagondolva több dolgot is tanultam ebből:
1. Ne adjam fel!
2. Ne induljak el nyaralni keratív cuccok nélkül (Idén ez már egy kis gurulós böröndnyit tett ki (nooormális vagyok?)
Amire pedig csak most, hogy leírtam ezt a történetet, gondoltam:
Szüleim önfeláldozását, akkoriban igen nehéz anyagi helyzetben éltünk, nem tudom honnan szorították ki azt a pénzt, amiből a fonalat vették nekem Füreden.
Sajnos a pulcsi már nincs meg, de, ha találok róla fényképet, akkor majd felrakom a blogomra! :)

kisgekkó írta...

ÉNis,énis,izgi nagyon!Annyit merítek a blogodból,hogy azt el se hiszed!!Jó,hogy vagy és írsz!!

claudius írta...

Én is beneveznék, rámférne a szerencse, mostanában nincs túl jó hangulatom, bár javulok :)
Hogy mi lenne a kreatív büszkeségem? Talán csak annyi, hogy tavaly február óta, mióta ráakadtam a keresztszemesre mint hobbira, két kezemen meg tudom számolni melyik nap nem himeztem :)
Imádom :D

ancsa írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
ancsa írta...

Bocsánat - az előbb rosszkor nyomtam entert....

Szóval, még szép, hogy én is benevezek! Én úgysem tudok ilyen szépeket varrni!

Az ötlet is nagyon jó, az én blogomon is nemsokára elérkezik a 100-as!

Sikerélmény? Mostanában sok van...
Alma nagyon ügyesen végigcsinálta az úszótanfolyamot, Emese megtanult járni, és persze sok kézimunkát sikerült az idén készíteni! Amiről nem hittem volna, hogy sikerül? Olyan nincs... Mindig tele vagyok önbizalommal... :-)...vagy mégsem? ;-)...

Szömörce írta...

Itt vagyok én is:)
Az én sikerélményem, hogy Nimród születése után az első 6 hétben azt gondoltam, hogy én már soha nem fogok várni, ahhoz képest... :)
Azt hiszem én vagyok a 13.ik:)
Az jó, mert jövő héten 13.-án már betöltöm a 3. x-et:))

KicsiKató írta...

:)))

Olyan jó olvasni titeket!! Ne aggódjatok a számok miatt, mindenki nevét felírom kis cetlire, stílusosan beledobom őket a varrósdobozba és csukott szemmel kihúzom majd a nyertest.

Bvedono, előre is boldogságos ünneplést neked:)

Naomi írta...

Szia Kató!

Én is indulni szeretnék...! :D Először is sok-sok gratula a 100.blogbejegyzéshez!!! Aztán újabb sok-sok gratula a varró kosárkához!!! Nagyon szuperul megvarrtad, és igazán kedves, és kecsegtető ajándék!!! :D

Az én mesém:
...másfél éve kezdődött, amikor is megkaptam életem első varrógépjét! Régóta vonzódtam már a varráshoz, de valahogy nem volt bátorságom, önbizalmam hozzá kezdeni. Aztán meglett az én kis Singerem és csak nézegettem. Komolyan, még azt sem tudtam, hogyan fűzzem bele a cérnát...Borzasztó, nem! Miután könyvből, lépésről-lépésre megismerkedtem vele. Senki nem mutatta, hogy fogjam, hogyan tűrjem az anyagot, mindenre, amit eddig "tudok" egyedül jöttem rá! Erre büszke vagyok! :D Első munkám egy táska volt, aztán sorra jött a többi...A másik, önbizalmat növelő nagy munka pedig a Nagyikám takarója! Őszintén nem gondoltam, hogy ekkora nagyságú varrománnyal bírok!!! :D Hát ennyi... Hűűű, de jól esett leírni... :D

Puszi Kata az ötletért!!! ...és nekünk játékra jelentkezőknek pedig sok-sok szerencsét kívánok!!! :D

Marit írta...

This was very nice! You are welcome to my blog to join a give away! Tell your friends in Hungary too! :)
Marit

nana56 írta...

Nekem a sikerélményem a lányommal kapcsolatos, a "kritikus kamaszkorban" van, haragudott, hogy a rongyaimmal foglalkozom, vagy vásárolok. Mostanában már már a közös varrásokra is jön velem, ha táskát varrok, akkor már azt nézegeti, hogy melyik ruhájához passzolna, ha jön hozzánk ismerőse, akkor "tárlatvezetést" tart, végig kell nézniük az összes otthon tárolt művemet :-))
Most már csak azt várom, hogy egyszer csak odaül a varrógép elé...

akrucip írta...

Szia! Bár én még csak most találtam rád, én is szeretnék belekerülni a táskába.

Írom cserébe a történetemet (lehet, hogy kettő lesz belőle):
Amiről azt hittem, hogy nem lesz készen, de mégis, az a sógorém nászajándéka. Megvettem a képet és naivan azt hittem, hogy vidáman megleszek vele 2 hónap alatt. Nos azóta 4 hónapnál tartok és sokkal több időmet veszi el, mint szerettem volna, de a hétvégén úgy néz ki, be tudom fejezni. Aztán irány a keretező, 23-án meg az esküvő. Utána képet is mutatok.
A másik történetem a bartánőmhöz kötődik, születésnapi-névnapi ajándékként egy tulipánt hímztem neki és saját kezűleg kereteztem, ez volt az első ilyen próbálkozásom, ahhoz képest nagyon szép lett. Fotózni persze elfelejtettem, de ha majd egyszer náluk járunk mindenképpen. Mikor hazament, és megmutatta a képet a 4 éves kislányának, a kislány közölte, hogy ez neki nagyon tetszik és az ő szobájában ennek pont jó helye lesz. Szóval az ajándékom gazdát cserélt, de így is nagyon jó helyre került. :-)))

gyorkesz írta...

szia!
Boldog 100-at!
Szeretnék én is bekerülni a kis kalapodba, egyrészt az ajándék miatt, mert nagyon tetszik, másrészt nehogy kimaradjak már valamiből, harmadrészt,meg minél nagyobb a "forgalom" annál valószínűbb,hogy mások is kedvet kapnak ehhez a 100-as szokáshoz (pl én is...)
Kb.10 éves korom óta varrok varrógéppel, meg tudok kötni,meg horgolni. Persze sokáig mindezt csak alapszinten, és az évek alatt hozzájött mindenféle kreatívkodás a ragasztástól a festésen át a gyöngyözésig. De azért ami a legmeghatározóbb,az a varrás. Anyukám orosz asztalos varrógépén kezdtem és egészen tavalyig azon is műveltem a varrást. Aztán tavaly vettem egy Brothert...hát, még ez se egy igazi profi gép, de leesett az állam, miket tud és miket tudok vele én is megcsinálni. Sokmindenbe belefogtam már, legtöbbet be is fejeztem :), most nem jut eszembe, mi volt igazi sikerélmény...de a legújabb csigáim és a kis Tildás boszik elkészültekor igazán nagyon feldobott voltam!Ja, és majd elfelejtettem... az unokahúgomnak (5 éves) varrtam egy igazi pörgős szoknyát, teljes kör az alaprajza, ezüst-arany-bronz taftból,flitterezve. Nagyon örült neki, és azóta is dicsekszik,hogy neki van a világon a legszebb pörgős szoknyája és hogy mindig is erre vágyott!
Ui: KicsiKató, lenyűgözöl a munkáiddal és a stílusoddal egyaránt!Büszke vagyok Rád egész Kecskemét nevében (is)!Puszi Szilvi

hortenzita írta...

Máris 100!? Hogy repül az idő! :-)
Szuper ajándékot gyártottál a nemes eseményre, szívesen elfogadnám.

Én soha nem gondoltam volna, hogy sikerül egyszer megtanulnom a szabad gépi tűzést. Rajzolni nem tudok, a varrógép átszerelése is kihívást jelentett. Aztán nekiláttam gyakorolni (merthogy csak ezen múlik), és mostanság pedig pikk-pakk tűzök így. Azért a gépet most sem szeretem átállítgatni. :-(

Bea írta...

Gratulálok a 100. bejegyzéshez!!!!!!!

Nekem maga a varrás ténye nagy sikerélmény!(Hiszen soha nem tanultam, max. a saját káromon.:)))Az, amikor látom, hogy az általam varrt ruhákat szívesen hordják a gyerekeim, ismerőseim. Sőt, volt olyan esetem is, hogy abban a kosztümben ment valamelyik hölgyemény tv felvételre, amit én készítettem neki. Na akkor majdnem bőgtem a tv előtt.....
Pedig régen inkább csak kötöttem. Igaz, hogy nem egyszerú mintákat, de nagyon élveztem. Most már ritkán kerül elő a kötőtű, sajnos elég húzós áruk van a fonalaknak, plusz az idő......

Gira írta...

Én is, én is, én is szeretnék benevezni!!! :)

A varráshoz te adtál bátorságot. Aztán 2 év álmodozásos önbizalomhiány után ma végre megalkottam az első önálló pelenkabelsőmet tépőzárral, gumírozással, nedvszívóbetéttel... és ez még semmi... JÓ LETT A LÁNYOMRA!!!! Mintha ráöntötték volna. Most abban alszik, 3 órája van rajta de átázásnak nyoma sincs ;) Mindjárt kezdem a következőt :) :) :)

Kriszti írta...

Gratulálok a 100. bejegyzéshez!
Mióta rátaláltam a blogodra, mindig kiváncsian várom, éppen mit készítettél.
Szeretnék résztvenni a sorsoláson!
A többiek megnyugtatására közlöm, még soha nem nyertem.
Sikerélmény? Még általános iskolában, technika órán a tanár hozott egy csomó fürge újjakat. Mondta mindenki válasszon, mit akar megtanulni, és megcsinálni. Nekem a makramé virágtartóra esett a választásom. A tanár közölte, hogy ő azt nem tudja megtanítani, válasszak mást, vagy nézegessem az újságban mégis hogy kell makramézni. A következő órára vittem az elkészült virágtartót, és jutalmul megtaníthattam a tanárt is makramézni. :)
Azóta tudom, mindent meg lehet tanulni, csak akarni kell!

benyuska írta...

szia Kató, én is beneveznék, előbújok read-only üzemmódomból:)(annyira nagyon tetszik ez a doboztatyó:))

sikerélmény: megvarrtam 1 hete a welcome-házikót (amit itt láttam), aztán rögtön utána mégegyet, így mindkét gyerkőm szobájának ajtaját ez díszíti:)

Juti írta...

Szia, én is beneveznék, nagyon kecsegtető a nyeremény:)
Sikerélményt jelent nekem a kislányomnak készített kisfiú, illetve kislánybáb, teljesen amatőr módon, gép nélkül. Nagyon szeret velük játszani.
Mostanában akadtam rá a blogodra, tetszenek nagyon az alkotásaid!!!

Elizaniko írta...

Ez nagyon jó játék ! Én sem szeretnék kimaradni belőle.
Gratulálok a blogodhoz,nagyon ügyes vagy, csak így tovább !

Hogy én mire vagyok a legbüszkébb ?
Arra, hogy felvállaltam magamat, s elismertettem a kételkedő ismerőseimmel a hobbymat. 9 éve kezdtem a foltvarrást, kevés ember volt aki kezdettől fogva támogat, volt aki vérig sértett a minősítéseivel, volt aki tüntetően nem vett róla tudomást.
Amikor azt hitte, nem látom, akkor meg vizsgálgatta a táskáimat. Most pedig már kért is tőlem egyet, hogy varrjak neki.
A foltvarrásnak és az internetnek köszönhetően sok barátra tettem szert. Erre vagyok büszke.

Piroseper írta...

Húúú! Én is szeretnék benevezni a sorsolásra!
Az első sikerélményem ami varrással kapcsolatos, egy Tildas eper volt. Elég bénán nézett ki, de mégis örültem neki, hogy igen, megtudom csinálni és mégsem olyan ördöngősség. Azóta elkészült epreim lettek csak igazán eper formájúak...

btrudy írta...

Gratulálok! Örülök, hogy rá találtam a blogodra, illetve, előtte még Te az enyémre. Mostanában nincs annyi sikerélményem, pedig rám férne, igaz én sem vagyok a régi formámban. A játék miatt én is beneveznék, úgy döntöttem, kibújok a "csigaházból" ahová újabban visszavonultam, hátha ez segít.
Amióta (2004.) foltvarrok - előtte xszemeztem, hobbivarrónő is vagyok kb. 23 éve, sőt kötöttem, mindenféle kézimunkát műveltem - szinte csak sikerélmények értek. Nagyon sok kedves ismerőst szereztem, sőt barátokat is, remélem ők is így gondolják. Amíg megjelent a Foltvarázs, azzal is szerencsém volt: egyszer én lehettem a hónap levele nyertese, máskor meg nyertem féléves előfizetést.

Névtelen írta...

Erre a játékra én is jelentkeznék!
Gyönyörű ez a varródoboz!
Én 10 éve tanultam a patchwork alapjait.Azóta magamtól, az utóbbi időben az internet segítségével varrogatok. A táskák, párnák ,neszeszerek és az apró kedves dolgok a kedvenceim.
Gyerekként a nővéremmel varrogattunk(szabásminta nélkül)mindenféle ruhákat.Emlékszem egy polóra,amit különböző színű,5X5 -ös poló anyagokból varrtunk.Természetesen mindkettönknek készült ilyen.Valószínűleg ez lehetett az első patchwork munkám!

Névtelen írta...

Bocsánat,de az előbbi bejegyzésemet elfelejtettem alá- írni. Most pótolom:Csere

Judit írta...

Szia!
Én is benevezek:)
Régóta örömködöm, de netes világban még új vagyok.
Sikerélmény? pont azért varrok, mert sikerélményhez juttat, még ha nem is mindig tökéletesre sikeredik egy egy kütyüm. Nekem ez terápia, mindig feltöltődöm, amikor kész vagyok:)
További szép örömködést neked is!

katafolt írta...

Nahát,mindenki itt van,jövök én is!
Mostanában erre a sok-sok foltos barátságra vagyok büszke,melyek a neten keresztül találtak rám.

mariah írta...

Csak most találtam a blogodra.
Én is szeretnék jelentkezni, ha így ismeretlenül is lehet!
Gyönyörű ez a varródoboz!
Én eddig leginkább gobleint vagy keresztszemest készítettem, varrógéppel csak pár apróságot varrtam. A varrás bármilyen fajtája nekem is terápia- a nyugalom szigete. Ha fáradt vagyok, ha bánt valami, vagy csak menekülni szeretnék a mindennapokból, leülök kézimunkázni és rövid idő elteltével újra kerek a világ.
Egy éve lányaim kérésére varrtam nekik egy –egy patchwork táskát nagyanyám százéves varrógépén. Nagyon örültek neki, azóta is szívesen hordják.

kereni írta...

a játékra szeretnék én is benevezni. ezért a gyönyörűségért tényleg "tollat" kell ragadni. még kezdő vagyok, de a blogodat rendszeresen olvasom.
sikerélmény: két napot voltam karcagon, és sikerült befejeznem!!! bár nem tökéletes, de megcsináltam.
további ilyen gyöngörűséges alkotás!

Ányeska írta...

Szia!

Hát ez gyönyörű! De jó lenne megnyerni! Sikerélmény: egy éves kislányom arca a szülinapján, amikor a sok ajándék közül az általam éjjelente varrt kis macit meglátta. Igaz, azóta más játék már a kedvence, de pár év múlva biztos értékelni fogja, hogy anya varrta neki!
Üdv: Ányeska

Mamis írta...

Nem tudom miről maradtam le de ÉNIS!!!Mihelyt tudom elolvasom!

ezkriszti írta...

Hű, de szeretnék egy ilyen vidám, Kicsikatós varródobozt nyerni. Egyszer majd csinálni is. :-)

maca írta...

Nagyon sokszor nézegetem az oldaladat, már sok ötletet találtam!
A hajtogatós neszeszert szeretném a következő munkámként megvarrni. Most a sikerélményem egy esküvői gyűrűpárna, amit a fiamék lagzijára készítettem. Már csak a csinosítás, hímzés, gyöngyözés van hátra. Ha kész majd felteszem a blogomba.
Ja és reménykedem, hogy ezt a szép kis táskát, hátha én nyerem.
esetleg nem gondolkoztál ennek a lepésről-lépésre leírásán?

Cicvarek írta...

Hopp, most látom, hogy még időben tévedtem ide. :-)

Először is gratulálok a munkáidhoz is, meg a blogodhoz is. :-)

Első sikerélmény? Nem is tudom - ami viszont nagyon megmaradt bennem, hogy már egészen kicsi koromban is örökké nyirkáltam, anyukám mindig leteremtett, hogy tele a szobai szemetesem apró papírfecnikkel... Véletlen lenne? ;-)))))

Melinda írta...

Ma akadtamrá az oldaladra...meseszép dolgokat készítesz.Kalapemelés, meghajlás.
8 hónapos a kisfiam, én miatta (is) kezdtem bele a varrásba. Mindenféle kézimunkák előtte is voltak,de a kötés és a varrás most csatlakozott. Első igazi varrógépes sikerélmény egy mindenféle piros anyagból készült patchworkos "játszószőnyeg" Milosnak.
Kedves Tőled ez a játék, de én játék nélkül is gyakran betérek majd hozzád. :-))
üdv:melinda

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails