A 2021 szava nálam végül az újratervezés lett.

 Magamtól biztos más irányt adtam volna ennek az évnek, de ha visszagondolok, sokat profitáltam abból, hogy szinte minden szituban engednem kellett az elvárásaimból és rugalmasan alkalmazkodni inkább. Mint ennél a fonós projektnél.

A facebook oldalon korábban írtam róla, hogy alakult ki bennem a vágy, hogy valami gyapjas adventet csapjak idén és viszonylag sokáig lelkes is voltam. 

Festettem, kártoltam, fotóztam és örömmel vártam a decembert.

Az első két napot sikeresen abszolváltam is, aztán indult a szövős hullám, ami mellett már nem fért bele napi 1-2 óra fonás, így torlódni kezdtek a csigák. Amikor végeztünk a sok szövéssel, nekiültem, hogy behozzam a lemaradást és 2/3-nál lecsekkoltam a végeredményt, jó lesz-e.

Hát... Azt nem mondanám, hogy rossz lett, de csodával határos módon túl vékonyra fontam. Pedig a csigákkal eddig mindig a másik irányban gyűlt meg a bajom, ezért is festettem a tervezett pulcsihoz 30 helyett 36 dekát...

Napokig vergődtem, mi legyen, nézegettem kid silk színeket, hogy majd valamivel összefogom, aztán végül megvilágosodtam. Ha elengedem a pulcsi-ügyet és nem görcsölök tovább rajta, ez a 176g / 1024m csodás alapja lesz majd egy kötött/szövött stólának vagy kendőnek, ugye?

A maradék csigácskákat félretettem, ha lesz hozzá kedvem/időm, megpróbálom folytatni ugyanebben a vékonyságban, három helyett két ágat sodrok majd össze és a végképp csipkevékony fonalat majd direkt összefogom valami mohair cuccal pulcsinak. Újratervezés nélkül. vagy elajándékozom őket valami nyereményjátékon, majd kiderül. A lényeg úgyis a spontaneitás, igaz? :)

Majdnem jó lett.

 De csak majdnem. 

Jó ideje festettem magamnak Rumba és Violalikőr színekben sport vastagságú fonalat, hogy megköthessem a kinézett sapkát és kendőt. Aztán ahogy az lenni szokott, az idő múlásával csökkent a lelkesedésem is, olyannyira, hogy a tél első heteiben anyukámtól kértem kölcsön az ő ősrégi (amúgy sk fonott és kötött, ofkorsz:)) sapkáját. 

Aztán karácsony előtt megembereltem magam és csak nekiálltam, de mint kiderült, nem véletlen ódzkodtam tőle annyira. A minta (szerintem) hibás. Eleve a mintaegység +12 szemmel kötteti a passzét, ami egyrészt túl nagy, másrészt tök felesleges. Mikor erre rájöttem, visszabontottam, rá is pihentem egy hetet...

Újrakezdtem 4 mintaegységnyi szemmel és láss csodát, így már működött a dolog. :) Viszont a minta túl hosszú volt, beanie jellegű, de olyan kis béndzsa beanie, úgyhogy a végén megint improvizálnom kellett, ráadásul a csúcsszuper pompomot az első reggelen letépte a fejemre húzott kabátkapucni... Még utána kell néznem, hogy lehetne tartósabban felpatentolni..

Az már csak hab a tortán, hogy az eleve tervezett kendő helyett adhoc módon belecsaptam egy horgolt cowlba, amit sikerült olyan méretűre készítenem, ami pont rossz: a nyakam köré hurkolva szoros, anélkül meg semmit se melegít. Normális kép se készült róla, ezek az esős-nyálkás napok a dokumentálásnak se kedveznek. És akkor azt még meg se említettem, hogy sikerült annyira túlerőltetni a könyököm, hogy most a félliteres palackot se bírom el fájdalom nélkül. Innen szép nyerni. Legalább van új sapkám. :D

A legújabb nyúlüreg

Hála a Chrome előzményeknek pontosan tudom dokumentálni a helyzetet: november 17-én valahogy beröppent a fejembe a tűnemezelés szó, rákerestem youtube-on, két perc múlva elkezdtem nézni egy méhecske készítését, négy perc múlva pedig már a gyapjasbolt virtuális piacterén dobáltam a kosaramba a különféle tűket és paplangyapjakat.

Mára kinőttem az első alapanyagos ládámat, a könyvespolcon alakul a nemezelős gyűjtemény és pár tűt is eltörtem már munka közben. Rengeteg a tanulnivalóm, de nagyon élvezem az új kihívásokat!

Ez a bagolynak induló pingvinforma volt az első. Ha eltekintünk a madártani elvárásoktól, remek kis darab lett. :)

Aztán jött ez a szúrós szemű manó:

Gerzsonka, aki végleg elrabolta a szívemet:

Jöttek a Mikulás-haknisok. Colos, aki asztali gyertyának álcázta magát:

Stüszi vadász, aki a vadászruhájára kapta fel a Télapó hacukát:

És Pedro, aki már csak zárás előtt esett be a ruhakölcsönzőbe. :)

A karácsonyi sort ez a hóember zárta, de csak hogy pár hét (nap?) múlva jöhessenek a tavaszváró darabok. :)

Nem csak a blogolást hanyagoltam idén...

 ...de szegény szövőszékem is hiába várt a sarokban. Tavaly áprilisban, az első lockdown idején szőttem utoljára, aztán valahogy sikerült túlmisztifikálnom az egészet. Ha nem egy kész felvetés vár, az előkészületek akár 10-15 órások is lehetnek a felvetés hossza és szélessége (és a hátad-vállad tűrőképessége:)) függvényében.

Mindenesetre idén decemberben megráztam magam és izibe' le is zavartam négy (!!) szövős projektet.

Előbb egy-egy sálat szőttem le. Rokon darabok, mindkettő hagyományos zoknifonalból készült felvetésre került, mindketten saját festésű fonalak, DK vastagságban. 

Amikor lekerültek a székről, megijedtem, túl sprődnek tűntek, de a kikészítés végére felpuhultak. 

A barnás-kékes November rain, 

a kékes-feketés pedig Clyde:

Harmadszorra már egy kicsit komolyabb darab került a székre. Szintén hagyományos, fekete zoknifonalat vetettem fel, de ezúttal kicsit szélesebben és hosszabban. 

Erre készült szintén saját festésű, de kicsit vékonyabb, fingering vastag fonalból a stóla Bonnie árnyalatban.

Anyukámat sose érdekelte a szövés, de most valahogy magától értetődően elkezdtünk beszélgetni róla és az is természetesnek tűnt, hogy megkérdezzem, kipróbálja-e. Rábólintott, mindhárom darabba beleszőtt, a végére pedig már azt tervezgette, melyik barátnőjének milyen konyharuhát fog szőni. :)

Így felkerült a negyedik felvetés is, ezúttal fehér Drops Safran fonalból, el se tudom mondani, mennyivel jobb volt úgy dolgozni vele, hogy láttam is, mi történik. :DDD

Sajnos csak ilyen, lámpafényes fotóm van róluk, mert a kikészítés-szegés után már csomagoltam is őket. A fekete-fehéreket én szőttem, a lilát és a barackot teljes egészében ő, egyedül. :) Lesz itt még folytatás! :)

A minták mind a handweaving.net oldalról valók. A projektek ravelry oldalán a technikai részletek mellett ott vannak a minták számai is: sálak - stóla - konyharuhák.

sose késő változtatni!

Ez az év... Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem legalább annyit adott, mint amennyit elvett. Megtanított például arra, hogy sose késő változtatni. Hogy amit tegnap még így csináltam, azt holnaptól csinálhatom amúgy. Hogy nem kell egy klisébe beleragadnom és hogy nyugodtan változhatok.

December másodikán volt a blog - és vele együtt az intézményes kicsikatóság, azaz az én hivatalos, kreatív énem - 14. digitális születésnapja. Készültem rá, még kötöttem is egy kendőt egy nyereményjátékra, aztán ránéztem a blogra. A szokásos évértékelőn kívül egész évben egy - azaz egy! - bejegyzést írtam. El is ment a kedvem bármiféle ünnepléstől, csendben elsunnyogtam azt a napot, amit minden évben megünneplek veletek.

De miért ne lehetnék holnap jobb, mint amilyen tegnap voltam? Miért kellene beleragadnom a magamról kialakított képembe? Nem kell lustának lennem csak azért, mert már megszoktam, hogy annak tartom magam. Szakíthatok időt a blogolásra annak ellenére, hogy korábban már nem tartottam magam képesnek erre. Igaz? :)

Így hát a főnixmadár feléled! Nem pótolom az egész évet, az eléggé mission impossible lenne, inkább pislogjunk egyet és folytassuk, mintha mi sem történt volna! :)

*****************

Szóval pulcsikötő lettem. Eléggé rá tudok kattanni dolgokra. Voltam én már táskavarró, keresztszemező, fonalfonó, kendőkötő, mostanra viszont mindenből IS pulcsit szeretnék kötni. 

A legújabb darabot valamelyik KicsiKatós csoportban inspirálta Viki, amint megláttam a mintát, azonnal tudtam, hogy kell nekem. 

A KP pulcsi felülről indul és csak a jobbra-balra dőlő szaporítások elhelyezésével játszva alakítja ki ezt a csodás vállat:

Alul a minta szerint szétvált volna az oldalain, de nem volt kedvem síkban kötni, ezért maradt a szokásos fazon. :)

KicsiKató kézzel festett fonal, 400m/100g, 75/25 sw.merino/nylon, Painterman árnyalat.

A második legkisebb méretet kötöttem 3-as és 3,5-es tűvel, így 1168 méter ment bele.

Képek, technikai infók szokás szerint a ravelry-n ide kattintva!