De csak majdnem.
Jó ideje festettem magamnak Rumba és Violalikőr színekben sport vastagságú fonalat, hogy megköthessem a kinézett sapkát és kendőt. Aztán ahogy az lenni szokott, az idő múlásával csökkent a lelkesedésem is, olyannyira, hogy a tél első heteiben anyukámtól kértem kölcsön az ő ősrégi (amúgy sk fonott és kötött, ofkorsz:)) sapkáját.
Aztán karácsony előtt megembereltem magam és csak nekiálltam, de mint kiderült, nem véletlen ódzkodtam tőle annyira. A minta (szerintem) hibás. Eleve a mintaegység +12 szemmel kötteti a passzét, ami egyrészt túl nagy, másrészt tök felesleges. Mikor erre rájöttem, visszabontottam, rá is pihentem egy hetet...
Újrakezdtem 4 mintaegységnyi szemmel és láss csodát, így már működött a dolog. :) Viszont a minta túl hosszú volt, beanie jellegű, de olyan kis béndzsa beanie, úgyhogy a végén megint improvizálnom kellett, ráadásul a csúcsszuper pompomot az első reggelen letépte a fejemre húzott kabátkapucni... Még utána kell néznem, hogy lehetne tartósabban felpatentolni..
Az már csak hab a tortán, hogy az eleve tervezett kendő helyett adhoc módon belecsaptam egy horgolt cowlba, amit sikerült olyan méretűre készítenem, ami pont rossz: a nyakam köré hurkolva szoros, anélkül meg semmit se melegít. Normális kép se készült róla, ezek az esős-nyálkás napok a dokumentálásnak se kedveznek. És akkor azt még meg se említettem, hogy sikerült annyira túlerőltetni a könyököm, hogy most a félliteres palackot se bírom el fájdalom nélkül. Innen szép nyerni. Legalább van új sapkám. :D
