Ez az év... Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem legalább annyit adott, mint amennyit elvett. Megtanított például arra, hogy sose késő változtatni. Hogy amit tegnap még így csináltam, azt holnaptól csinálhatom amúgy. Hogy nem kell egy klisébe beleragadnom és hogy nyugodtan változhatok.
December másodikán volt a blog - és vele együtt az intézményes kicsikatóság, azaz az én hivatalos, kreatív énem - 14. digitális születésnapja. Készültem rá, még kötöttem is egy kendőt egy nyereményjátékra, aztán ránéztem a blogra. A szokásos évértékelőn kívül egész évben egy - azaz egy! - bejegyzést írtam. El is ment a kedvem bármiféle ünnepléstől, csendben elsunnyogtam azt a napot, amit minden évben megünneplek veletek.
De miért ne lehetnék holnap jobb, mint amilyen tegnap voltam? Miért kellene beleragadnom a magamról kialakított képembe? Nem kell lustának lennem csak azért, mert már megszoktam, hogy annak tartom magam. Szakíthatok időt a blogolásra annak ellenére, hogy korábban már nem tartottam magam képesnek erre. Igaz? :)
Így hát a főnixmadár feléled! Nem pótolom az egész évet, az eléggé mission impossible lenne, inkább pislogjunk egyet és folytassuk, mintha mi sem történt volna! :)
*****************
Szóval pulcsikötő lettem. Eléggé rá tudok kattanni dolgokra. Voltam én már táskavarró, keresztszemező, fonalfonó, kendőkötő, mostanra viszont mindenből IS pulcsit szeretnék kötni.
A legújabb darabot valamelyik KicsiKatós csoportban inspirálta Viki, amint megláttam a mintát, azonnal tudtam, hogy kell nekem.
A KP pulcsi felülről indul és csak a jobbra-balra dőlő szaporítások elhelyezésével játszva alakítja ki ezt a csodás vállat:
Alul a minta szerint szétvált volna az oldalain, de nem volt kedvem síkban kötni, ezért maradt a szokásos fazon. :)
KicsiKató kézzel festett fonal, 400m/100g, 75/25 sw.merino/nylon, Painterman árnyalat.
A második legkisebb méretet kötöttem 3-as és 3,5-es tűvel, így 1168 méter ment bele.
