A természet meg én - hát sose voltunk valami jóban. Nem csípem a túrázást, a fűben heverészve csak arra tudok gondolni, hány ezer hangya rohamozza éppen kistestem, a bozótokban pókok vannak... szóval remekül elvoltam mindig a zömében a szobába kötő hobbijaimmal, időnként rácsodálkoztam az itthoni virágokra és este leültem a National Geographic elé.
Aztán idén tavasszal beszorultam a házba a vírus miatt és ambivalens módon az itthonlét alatt az eddigi legközelebb kerültem az élőlényekhez.
Kicsi udvarunk van borzasztóan szűkös lehetőségekkel, de egy panelhez képest maga volt a paradicsom! És így, hogy nem kellett rohanni egyik feladatból a másikba, rengeteg mindenre akadt időm és energiám.
Nem csak learatom majd, ahogy szoktam, de most először én vetettem el a szokásos mini paradicsomokat és a chiliket.
Napról napra figyeltem, ahogy kinyílik a kisebb mezőnyi (na jó, csak másfél négyzetméter, de tömött!) gyöngyvirágunk ültetvényünk.
Ahogy megnőttek és kivirágoztak a rózsáink.
Kiderült, hogy a négylevelű lóheréim szinte látványosan mozognak, reggel a nap felé fordulva kinyílnak, este összehúzzák a leveleiket, ha véletlen elbambulok és nem kapnak elég vizet, a földig lekonyulnak.
Arra is akadt idő, hogy a hangyákat figyeljem. Lett egy csapat veréb-haverunk*. És egy időnként benéző vadgalamb pár. És kiderült, hogy a szomszéd galambjai közül a barna foltos egy igazi kujon, a kicsi fekete-fehér egy céda, aki folyton elcsábítja a barnát a szürke mellől. :D
És Dorisra is több idő jutott.
Vaskalaposok azt mondhatnák, elkényeztettük, de inkább csak figyeltünk a jelzéseire. Ha figyelemre volt szüksége, gond nélkül megadhattam neki, bármikor. Ha kint akart napozni az udvaron, kimentünk, ha aludni akart az ölemben, hát ledőltem olvasni.
Az élet persze visszaállt** a régi rendbe, kevesebb az idő, több a teendő, de most egészen különleges érzés hazajönni. És másképp nézek minden másra is, odakint, a kapun kívül. Szeretem. :)
(*Azt kihagytam volna, mikor vinnyogva távozik egyikük egy ragadozómadár karmában. :( )
(**Nagyon igyekszem, hogy ne a régi taposómalomba térjek vissza, de engedjem megpihenni a testem, a lelkem és az agyam is a tevékenységek között.)
