El se hiszem, hogy máris itt az újabb évértékelő ideje - bár ez az év szinte egy pillanat alatt elszaladt. KicsiKatóként rengeteg változást hozott, a termelékenység nem csökkent, de kissé áthelyeződtek a fókuszpontok ahhoz képest, amire január elsején számítottam. Nézzük a szokásos képeket, számokat!
Idén nagyon elkanászodtam, ami a képeket illeti, az a helyzet, hogy sok kicsikatóságról nincs képi bizonyítékom. Akik régebb óta ismernek, tudják, hogy ehhez nagyon durva dolognak kellett történnie - és el is jutottunk a legnagyobb változáshoz: tavasszal újra megnyitott a Kicsikató bolt, ahol saját fonalfestményeimet árulom. Elképesztő lelkesedéssel fogadtátok - és fogadjátok azóta is hónapról hónapra a fonalakat, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok. Nem panaszképpen, de ezt beilleszteni egy eleve nagyon-teljes-munka elfoglaltság mellé nem ment túl könnyen. Rengeteg áldozattal és átdolgozott hétvégével és éjszakával járt, de megérte. Évek óta arra vágytam, hogy olyan foglalkozásom lehessen, amivel az embereket boldogabbá tehetem - sokáig azt hittem, hogy az alternatív terápiák világa lesz emiatt az én utam. Közben viszont kiderült, hogy bár családtörténeti blokkokat nem old meg, igenis hozhat instant boldogságot egy-egy motring fonal is, úgyhogy a "tegyünk boldoggá minél több embert" tételt kipipálhatom a listámon. :)
A kommunikáció is teljesen áttevődött a blogról: a KicsiKató fb oldal mellett továbbra is működik a KicsiKató alkotókör, ahol nagy örömömre élénk kreatív-társasági élet zajlik hétről hétre. Ami a dokumentálást illeti, legaktívabb még mindig instagramon vagyok, mostanában rákaptam a stories részre felhasználóként és követőként is - 24 óráig láthatóak az oda feltöltött képek és videók. A legtöbb werkfotó és behind-the-scenes információt oda töltöm. :)
Na de azért néha jutott idő egyéni kreatívkodásra is, nézzük, mire haladtam:
Tavasszal többször leültem a rokka mellé - csekélyke 738 méternyi az eredmény. 5058 métert kötöttem el, a havi egy zokni-projekt sajnos elbukott, de majd jövőre! Viszont belekóstoltam a pulcsikötésbe és teljesen rabul ejtett... Szóval botorság lenne máris kijelenteni, de lehet, hogy 2019 a kötött felsők éve lesz KicsiKatónál. :)
A december nagy újdonságot hozott - sok-sok várakozás és gyűjtögetés után megérkezett a szövőkeretem Zsuzsától. Karácsonykor sikerült is összerakni és kipróbálni - a gyakorló darab után meg is született tegnapelőtt az első sál! Hihetetlen jó érzés ezzel foglalatoskodni és végre egy új hobbi, ami miatt még több fonalat lehet gyűjteni! :D
A heti egy könyv nem jött össze, azért a 44 is elég szép szám. Idén végre megengedtem magamnak, hogy ne csak mindig tanuljak az olvasmányokból, csomó szépirodalmat - urambocsá', ponyvát is - olvastam. Felfedeztem Dragomán Györgyöt, szeretnék is tovább haladni szisztematikusan a kortárs megismerésével.
Spirituális tanulmányok terén semmi nem történt, így viszont volt időm, hogy a már meglévő tanulmányokat sokkal többet gyakoroljam.
Fantasztikus év volt ez mindennel együtt. Nagyobb távlatokban visszatekintve azt mondanám, sokáig elméletben készültem és formáltam magam napról napra, idén aztán végre belecsaptam a gyakorlati megvalósításokba. Jövőre pedig... jajj, ez a holnapi poszt témája, ne siessünk ennyire előre.
Egyelőre mulassunk, együnk nagyokat, ünnepeljük meg az évből, ami jó volt, felejtsük el, ami rossz, holnap pedig kezdjünk új lapot - mert bár nagyon trendi mostanában azt hangoztatni, hogy "jajj, semmi se változik", de igen, ha változtatni akarunk, minden nap egy új esély.
Miért ne használhatnánk ki az új naptár tisztaságát? Csak rajtunk múlik, mivel töltjük tele!
BÚÉK, vidám évbúcsúztatást kívánok nektek! Köszönöm, hogy itt vagytok, akár tegnap találtatok rám, akár a kezdetektől követtek, mindannyiótokért hálás vagyok!
