De komolyan. Mármint én. Totálisan be tudok zsong(a??)ni, ha új kicsikatóság kerül ki a kezeim közül. Mármint ha épp nem bénáztam el. Taperolom, mutogatom (idegesítően sokszor...), hogy ugyemilyengyönyörűűűű? Lövök róla vagy száz képet, kis híján neki nem állok gügyögni.
Egyébként az eredeti poszt úgy szólt volna, hogy látszik, mennyire megöregedtem megváltoztam, régebben a buli kedvéért áldoztam be könnyedén a hétvégi alvásidőt, most meg a fonásért. Péntek este még így indultunk (30% tussah selyem, 70% merino vásárfia Ninától, még a gyapjúnapról):
aztán ez volt a szombati állapot:
és aztán vasárnap este kezdett gyanússá válni a dolog, mert hiába cérnáztam, mint a güzü, csak nem akart fogyni.
Így csak tegnap este került le a rokkáról, akkor kiderült a turpisság: az eddigi legvékonyabbamat sikerült megfonni, kilencven grammos a kicsike és 980 méter. Imááááááááádom! :)
