a kendő, aminél semmi sem az, aminek látszik

Eleve nézzük a megnevezést. Oké, kendőnek kendő, de mekkora? Vagy én maradtam túl alacsony a 165 centimmel, vagy a kendő nőtte ki magát sátorlappá. Hatalmas lett! Persze gondolhattam volna, már megint ellazáskodtam a szemeket, mindig elfelejtem kisebbre cserélni a tűt...

Aztán azt mondja  a minta, rózsák. A kertészkedés nem az én világom, de ezek tulipánnak tűnnek a szélén.

Na de félre a műhisztivel, imádom! Nagyon nyomasztott már, nem is tudom, mikor húztam el valamit ennyire, de cirka 13 hónap alatt kész lett végre. A mérete miatt meg nem aggódom, majd télen a nyakamba redőzöm, nincs az a zord mínusz, ami beférne alá. :))

Technikai részletek és több kép szokás szerint a ravelry-n. :)

hát ez nem normális

De komolyan. Mármint én. Totálisan be tudok zsong(a??)ni, ha új kicsikatóság kerül ki a kezeim közül. Mármint ha épp nem bénáztam el. Taperolom, mutogatom (idegesítően sokszor...), hogy ugyemilyengyönyörűűűű? Lövök róla vagy száz képet, kis híján neki nem állok gügyögni.

Egyébként az eredeti poszt úgy szólt volna, hogy látszik, mennyire megöregedtem megváltoztam, régebben a buli kedvéért áldoztam be könnyedén a hétvégi alvásidőt, most meg a fonásért. Péntek este még így indultunk (30% tussah selyem, 70% merino vásárfia Ninától, még a gyapjúnapról):

aztán ez volt a szombati állapot:

és aztán vasárnap este kezdett gyanússá válni a dolog, mert hiába cérnáztam, mint a güzü, csak nem akart fogyni. 

Így csak tegnap este került le a rokkáról, akkor kiderült a turpisság: az eddigi legvékonyabbamat sikerült megfonni, kilencven grammos a kicsike és 980 méter. Imááááááááádom! :)

Részletek és több fotó szokás szerint a ravelry-n.